Szíve-joga mindenkinek előítéletekkel élni, bár én kifejezetten nem szeretem őket. A virtuális ládák apriori lenézését sem igen értem meg. Egyébként ez a tatai láda éppen a valódi és virtuális közötti különbség határait feszegeti. Merthogy attól valódi-e egy láda, hogy egy (általában) műanyag doboz ezzel-azzal (többek közt egy füzettel) megrakva várja a megtalálót, vagy attól, hogy kézzel foghatóan kell meglelni valamit, ami persze lehetne egy doboz, de nem az, mert az eltünik, széttörik, nem környezetbe illő, és ezek miatt mások szépérzékét bántja, hiánya, rozzantsága pedig még mások számára okoz sikertelenséget, bosszúságot. Én megpróbálkoztam ehelyett valami mással, egy helyhez illő, stílszerű megoldással. Nem úgy, hogy összefirkálom a falat, matricát ragasztok rá, vagy megállítalak egy tábla előtt, hanem megpróbáltam megadni a valódi keresés élményét. És mindez, ezek szerint, fél pont jutalmat meg is ért. Köszönöm, ezért érdemes volt.[ előzmény: (5943) VP, 2005.04.20 13:35:01] |
