A legtöbbet terepen pereceltem, vízmosásban, talaj letöréseknél, sárban megcsúszó kerék miatt. Volt hogy dagonyába sikerült landolnom úgy, hogy az elmondások szerint kétfelé dobtam a sáros vizet, mint egy motorcsónak. A leg emlékezetesebb talán az volt, amikor a Gerecséből érkezve, a zsúfolt utcán megláttam egy barátomat sétálni. Vagányul felgyorsítottam, húztam egy kemény elsőt és elsőkeréken mellégurultam. Erre mindenki felkapta a fejét, enyém volt az összes tekintet. Első keréken megálltam, letettem a hátsót is majd erőteljes csörömpöléssel bedőltem a kukák közé. Egyszerűen elfelejtettem, hogy be vagyok dokkova (sőt azt is, hogy már patentpedálom van). A barátom, alig tudott kiszedni a még mindig bedokkolt cipőm miatt (a röhögése sem az én malmomra hajtotta a vizet). :)
Később rájöttem, hogy érdemes egy kicsit lazítani a pedál kidokkoló funkcióján (Shimano PD-M 535).
[ előzmény: (27587) griffs, 2012.02.21 20:46:37] |
