Sôt... A postabuszokon általános, hogy a vezetô megvárja, míg az összes felszálló leül, csak aztán indul.
Volt egy esetem.
Péntek délután egy kétnapos túrára indultam. Zürichbôl Zug nevû városkába mentem vonattal, onnan átkeltem az Alpok egy kisebb láncán és vasárnap este a Zürichi-tó melletti Wädenswil-böl vissza hajóval Zürichbe. Kivételesen nem jegykiadó automatánál vettem jegyet, hanem kasszánál. A pénztáros lány - kicsi, hosszú barna hajjal, vastag szemüveggel - akinek elmagyaráztam útvonalamat, lelkét-mellét kitette, úgy segített. Nagyon aranyos volt... Tíz perc múlva megváltoztattam véleményemet, mert amikor odaadtam a kalauznak a jegyet, kiderült, hogy nem Zug-ba szólt, hanem Zug-ból Zürichbe... a kiscsaj fordítva állította ki. Ezt a kalauz némi fejvakarás és telefonálás után lerendezte, új jegyet állított ki nekem. A vagonok átjáróiban fedélzeti telefonok voltak felszerelve. Megmondta, mikor kell leszállnom, elmagyarázta, le kell majd mennem a föld alá, balra fordulni és a folyosó végén a buszállomás, ahol majd át kell szállnom stb. A megadott idôpontban a vonat valóban megállt, leszálltam sokadmagammal és igyekeztem az aluljáró felé. A következô vagon ajtajában állt a kalauzom, intettem neki "Tschô! Djönkh!". A pasasom nem intet vissza, hanem vette a telefont és mondott bele valamit. A sietô emberek megtorpantak, körül majd rám néztek, aztán páran visszatuszkoltak a vonatra. Kiderült, hogy késésben voltunk, egy állomással korábban szálltam le... Ezt az néhány utas magyarázta el nekem, akik közé kerültem.
Mikor jutunk el mi ilyen technikai és intelligencia szintre, hogy egy kaller másodperc alatt felismerje a szituációt, értesíteni tudja az utasokat és azok azonnal reagálnak és helyreteszik tévedésemet?[ előzmény: (30270) diego, 2013.02.12 21:36:37] |
