Kedves természetbarátok, barátaim!
Néhány hete hallottam először a geoládáról egyáltalán, a nagyobbik, 15-éves kisfiam révén, aki nagyon lelkesen kapcsolódik baráti körével ebbe a számára új hobbyba. Nekem is nagyon szimpatikus, ötletesnek tartom, és örülök, hogy a kisfiam ilyen kreatív természetjáró és barát.
Szülőként egy oldalával nem érthetek egyet: a veszélyessége!
A fiam súlyos balesetet szenvedett tegnapelőtt Ágasegyházán, amikor egy méretes fára helyezett geoládát kutatott. Elszakadt az a kötél amelyet magával vitt, és amelyről azt gondolta, alkalmas lesz.
Bátor és ügyes gyerek...most az intenzíven fekszik Kecskeméten.
Eszméletlen állapotba vitte el a mentő, intubálták, infúziókat kap és nagyon szakszerű ellátást, minden köszönetem a Nyíri úti Kórház szakdolgozóinak!
A sírőgörcs csak most ért el, amikor e sorokat írom...7-8 méter magasságból zuhant a földre.
Tegnap sikerült őt felébreszteni...Ez kétséges volt, és az is, hogy milyen mértékű az agy sérülése.
Imáinkkal Istenhez fordultunk. Református felekezetű keresztyének, nem szoktunk nyílvánosan beszélni a hitéletünkről, de most azt kell mondanom, hogy Isten gondviselése már az eséskor jelen volt. Nem lett végzetes ez az esemény, és minden sérülése gyógyítható: agyrázkódás, három bordatörés, csuklótörés, néhány horzsolás. Talán még a zongora- és orgonázás is folytatható lesz...
Köszönöm a figyelmeteket!
Ádám Miklós, szerető apa.
Ui.: azóta megnéztem a neten a helyszínt, látom, hogy ott vannak figyelmeztető felhívások, segítséget is kérni lehet...de valahogy ez nem jött át most a srácoknak. Nem hibáztatok senkit. Ez "csak" megtörtént. A veszély izgalmassá tehet dolgokat, de a geoláda keresése enélkül is az lehetne.
Ma is bemegyek a fiamhoz, talán a napokban már kikerül az intenzívről :) |
