Komáromtól keletre a Duna partján, Izsa község határában a Leányvár nevű dűlőben római erőd - katonai tábor maradványai találhatók N 47° 44,728' E 18° 11,914' 113 m [GCclmn+Celemantia]. Falai áldozatul estek az egykori kőkitermelés-nek. Ennek következtében a római erődítményre napjainkban csak egy alacsony négyzetalakú kiemelkedés emlékeztet.
Az antik forrásokban a táborról nem tettek említést. Még látható romjai iránt több utazó érdeklődött a 18. és a 19. században. Jelenlegi ismereteink a tábor építéstörténeti kialakulásáról a többéves régészeti kutató munkának köszönhetők. Leányváron az első régészeti feltárást a 20. század elején az izsai születésű Tóth - Kurucz János végezte. A további ásatásokra 1932-ben majd 1955-1957-ben került sor. A lelőhely kiterjedt régészeti leletmentését a dunai vízierőmű építésével összefüggésben 1978-tól a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete végzi.
A Római Birodalom expanzív politikájának következtében a mai Délnyugat-Szlovákia germán törzsek (markomannok, kvádok) által lakott területe az i.sz. 1.- 4. században Pannónia tartomány közvetlen szomszédságába került. A birodalom északi természetes határát ezen a szakaszon a Duna alkotta, amelynek mentén a rómaiak kiterjedt erőditményrendszert - az ún. limes romanust hozták létre. Ennek részét képezte az izsai katonai tábor is, amely a brigetiói légiós tábor és civil település ellenerődjeként létesült a Duna balpartján. Ezen a stratégiailag fontos helyen a rómaiak először egy palánktábort építettek Marcus Aurelius császár uralkodása idején a 2. század 70-es éveiben, az ún. markomann háborúk alatt. Feladat volt az anyatábor és a szomszédos római határszakasz védelme a germán törzsek támadásai ellen. Egyidejűleg támaszpontként is szolgált a római hadsereg hadmozdulataihoz a mai Szlovákia területén. A palánktábort kettős árokrendszer és földsáncok vették körül, belső területén pedig vályogtéglából épült kaszárnyák és egyéb épületek helyezkedtek el. A tábor rövid időn belül germán támadásnak esett áldozatul.
A markomann háborúk befejezése után a rómaiak ezen a helyen egy kőtábort építettek az állandó helyőrség számára. A több mint 3 ha alapterületű erődítmény alaprajzát egy lekerekített sarkú négyzet képezte (172 x 172 m). A 2 m szélességű és 4-5 m magasságú táborfalat összesen 20 torony erősítette. Két-két torony védte a kapukat, ezek a négyzet oldalainak közepén helyezkedtek el. A továbbiak a tábor sarkain, valamint a sarkok és kapuk között álltak. A táborfalhoz belülről földsánc támaszkodott, kívülről két majd öt árokkal kerítették. Az erődítmény belső területén az egyes épületek helyezkedtek el - így a parancsnoki épület, kaszárnyák, raktárak, istállók, műhelyek, de itt álltak még a ciszternák, kutak, sütőkemencék és a fürdő is. A szükséges építőanyagokat - a követ, téglát, meszet és nyilván a fát is a Dunán keresztül szállították.
Az erődítmény a 3. század közepén erősen megrongálódott, a rómaiak azonban felújították, s jelentőségét a 4. században sem veszítette el. Ezt bizonyítják a korabeli átépítések és a javítások is. I. Valentinianus halála után (Brigetio, a 375. évben) a rómaiak már nem sokáig tartották Pannónia határait. A tartományt lassan elárasztották a germán gótok, szarmata alánok és a nomád hunok egyes csoportjai. Az erődítményt tűzvész pusztította el, s a rómaiak már nem építették újjá. Romjai között az újonan beköltözöttek telepedtek le a helybeli germán lakosság töredékeivel együtt. Az ő távozásukkal az 5. század közepén a tábor is elnéptelenedett.
A régészeti ásatások során nagy mennyiségű leletanyag került elő, ezekre támaszkodik a tábor egyes fejlődési szakaszainak keltezése is. Ezek közé tartozik a nagyszámú pénzlelet (több mint 1500 darab), ezek nagyobbrészt a katonák zsoldjából származtak. Leggyakoribbak a különböző alakú kerámia töredékek, de megtalálhatók itt az értékesebb fazekas termékek is, pl. a nyugati provinciákból szállított terra sigillata. Mindennapos használatban voltak az üvegedények is. A leletanyagban gyakoriak a fegyverek, ezek a katonák felszerelését és fegyverzetét alkották, de előfordulnak ékszerek, különböző munkaeszközök és szerszámok valamint a mindennapi élet kellékei is. A kőszobrászat emlékei és a feliratok, az egyes plasztikák, kultikus edények összefüggésben állnak a különböző vallási elképzelésekkel és szertartásokkal. A régészeti leletek lehetőséget nyújtanak arra is, hogy képét alkothassunk magunkban a birodalom határain kívül épült tábor mindennapjairól, a római uralom fellendülésének és hanyatlásának egyes időszakaiban.
Az izsai római tábort - amely az egyik legkiterjedtebb római építészeti együttes a barbarikumban - 1957-ben műemlékké nyilvánították. A régészeti kutatással összhangban folyik az együttes műemléki helyrállitása és bemutatása. Az ásatások legújabb eredményeivel az érdeklődő a komáromi Duna Menti Múzeum kiállításán ismerkedhet meg.
Duna Menti Múzeum N 47° 45,453' E 18° 7,625' 115 m [GCclmn+muzeum] keddtől szombatig 9:00-től 17:00-ig tart nyitva. Beléptidíj felnőtteknek 30 Sk gyerekeknek 15 Sk.
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
70 km bringázás Komáromtól Esztergomig a szlovák oldalon. Patent kis aszfaltút van a töltésen, élménygurulás volt kb. Karva utánig, ahol épp az építkezés folyik. A doboz hamar meglett, a kessercsapás sokat segített mind a megközelítésben, mind a megtalálásban. :) Köszi.
A láda eredeti rejteke egy viharban megsemmisült. A ládát a ládagazdával egyeztetve új helyre rejtettem. A mezőből az erdőbe belépve 8-10 méterre északra egy korhadt, félig kidőlt fűzfa törzsében keresd.
EuroVelo6 szlovák szqkaszán tekertem, itt megálltam keresni a ládát. Sajnos nem találtam meg. A fotók alapján kérem a jelszó nélküli találat elfogadását. Köszönöm szépen!
Köszönöm! Tetszenek az ilyen eldugott, vadregényes helyek, ahova sosem vetődtem volna el ládázás nélkül. Jót csatangoltam a susnyásban, örültem, hogy most nincs még nagy aljnövényzet és szúnyog. Elképzeltem a helyet 2000 évvel ezelőtt. Gyönyörű volt a Duna! [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.7]
Komáromi (sk, hu) városnézős, kerékpáros túra második állomása.
Már régóta terveztem a környék bejárását, most az időjárás is ideális volt.
Szlovákiában valahogy zöldebb a fű, szélesebb a bringaút... ki érti ezt?