[A láda a MH Bakony Harckiképző Központ kérésére szűnt meg.]

Rövid leírás:
A 8-as út mellett elhelyezkedő Márkó felett található egy kálvária a hozzá vezető stációkkal. Külön "érdekessége", hogy az utolsó két stáció között a vasúton átvezető hídon kell átkelnie a menetnek. A láda nem messze a kálváriától található. Szép a kilátás körbe a nagy bakonyi laposokra. Amikor kihelyeztük a ládát, virágoztak a tavaszi héricsek.
Azóta sok hányattatás érte a ládát, remélhetőleg hosszan tartó nyugalmas helyre sikerült rejteni.

Márkó történelme és bemutatása

Régészeti leletek és középkori oklevelek tanúsága szerint a mai Márkó helyén több település, többek között Szent Márk falva állhatott. A település első írásos említése a XIII. századból való. Márkó a XV. században a bakonybéli apátság tulajdona volt. Ekkor még több kis falu volt Márkó területén. A törökök a XVI. században elfoglalták a települést és környékét. Sok falu ekkor pusztult el véglegesen. Az elpusztult és elnéptelenedett falvak helyén csak a XVIII. században indulhatott újra az élet, amikor Padányi Bíró Márton püspök és a veszprémi káptalan (1720 után) főleg német ajkú telepeseket hívott erre a vidékre, akik megalapították és felépítették Márkót. A község római katolikus templomát 1754-ben barokk stílusban építették. A templom érdekessége a faragott faoltára. A Kálvária-kápolna 1839-ben épült a klasszicista stílus jegyében. A II. Világháború után a lakosság nagy részét kitelepítették, s helyükre magyar anyanyelvű népesség érkezett. A település létszáma az 1900-as évek végétől megduplázódott. A háborúban megrongálódott kálváriatemplomot 1991-ben állították helyre. További érdekesség még a Petőfi utcában látható Sváb-ház, mely az egykori német lakosság emlékét őrzi. Turisztikai szempontok közül kiemelhető még a helyreállított vízimalom, melynek kerekét a Séd patak forgatja. Kirándulóhelyként megemlíthető a délnyugatra lévő Miklós Pál-hegy, valamint a délkeletre lévő Csatár-hegy.
A község legjelentősebb rendezvénye áprilisban a Szent Márk tiszteletére rendezett búcsú. A Falunapot augusztus első hétvégéjén tartják.

Kálvária, stáció, golgota

A kálváriák olyan szabad térben elhelyezkedő, a természetes környezet adottságait kihasználó, olykor egymástól nagy távolságban elhelyezett emlékekből álló együttesek, amelyek Jézus keresztútjának állomásait és a Golgotát jelenítik meg. A tridenti zsinatot követően Európa katolikus országaiban a szabadtéri kálváriák és az ott végzett keresztúti ájtatosság a katolikus hit megújításának hatásos eszközei voltak, terjesztésüket különböző szerzetesrendek szorgalmazták. A korábban változó számú stációk száma 14-ben rögzült, miután a ferencesek az általuk gyakorolt 14 stációs keresztútra a szentszéktől búcsút nyertek (Lehmann, M. 1970: 114-125). Magyarországon osztrák közvetítéssel a 17. század végén jelentek meg az első kálváriák, szélesebb körű elterjedésük azonban már a 18. századra, az ellenreformáció térhódításának idejére esik. Kezdetben elsősorban városokban, majd a 19.századtól a falvakban is épültek kálváriák. Hegyes, dombos vidékeken a stációs kálváriák terjedtek el. A magaslaton elhelyezett kálváriacsoportig vezető út egyik vagy mindkét oldalán a menetirányba fordítva vagy arra merőlegesen sorakoztak egymástól kisebb-nagyobb távolságra a stációk. Meredekebb domboldalon lépcső vezetett a kálváriáig. A legteljesebb együtteseknél alul indító kápolna található, s a dombtetőn a kálváriajelenet szoborcsoportjával összekapcsoltan vagy attól függetlenül egy kápolna áll, amelyben a szent sírt helyezik el. A stációk a körmeneti kápolnákhoz, képoszlopokhoz hasonló, kőből faragott vagy falazott, kis védőtetővel ellátott építmények. Előbbiekbe szobrokat állítottak, gyakoribb volt azonban az olcsóbb megoldás, amikor domborművet, festett bádoglemezt, metszetet, színes nyomatot helyeztek el a stáció fülkéjében, vagy magának a fülkének a falára festették a Jézus szenvedéseit megörökítő képeket. Stációs kálváriáink legnagyszabásúbb emlékei a dunántúli német telepes falvakban találhatók (Bóly, Szajk, Hajós, Márkó, Vöröstó, Magyar-polány).

A márkói kálváriát eredetileg a faluban 1834 nagypéntekén pusztító tűzvész emlékére 1836-ban emelték. Stációit és a kápolnát a helyi és innen elszármazott külföldi családok, valamint az önkormányzat segítségével újították fel. A kápolnához vezető stációk együttesét a Budapest-Graz közötti vasútvonal szeli ketté, amely fölött vasbeton híd vezet át.

Habár a ládába travel bug helyezhető, én még sem javaslom, mert sajnos el szoktak tűnni a ládából!

Kiváló időjárást és kellemes kirándulást kívánunk!