WAP
A láda 14*10*1,5 cm méretű fémdoboz a bányagép bal oldali lánctalpánál elöl.
A ládába Geocoin vagy apró méretű Travelbug helyezhető.
Megközelítés
Kiindulópontunk, a Vilma forrás nagyon jól megközelíthető Miskolc felől autóval, kerékpárral vagy az Újgyőri főtérről induló 6-os busszal, amiről a Barátság téri megállónál kell leszállni. Parkolóhely:
N 48° 7,854' E 20° 40,316' 235 m [GCPERC+parkoló]
A láda
A láda egy 9*13*1,5 cm méretű szürke fémdoboz, a kiállított F6-os vágathajtógép bal oldali lánctalpának elülső részénél elhelyezve. A doboz keresése közben a magas mugliveszély miatt diszkrét viselkedést kérnénk: Fényképezgesd a gépet, a környéket, de ne látszódjon rajtad, hogy keresel valamit. Ha megvan a láda, picit fentebb van egy pad ahol le lehet ülni a logoláshoz. A visszarejtésnél ügyelj, hogy a doboz ugyanoda kerüljön vissza, és hogy ne lásson meg senki közben.
A dobozba ajándék nem fér, mindössze írószert és logbookot tartalmaz.
Innen érdemes útba ejteni az Ostoros hegy tetején található
GCMOST geoládát is.
Pereces
Pereces-bányatelep Miskolc város központjától 8 km-re található, közigazgatásilag Miskolc városhoz tartozik. Pereces nevét a közigazgatási térképeken a múlt század első feléig nem találjuk meg. Legfeljebb igen részletes hegy- és vízrajzi térképeken fordul elő a Pereces-völgy, a pereces-i erdő, és a Pereces-kő megjelölés. Utóbbi a Pereces-i erdő végén, Pálinkás irányában található. Magassága hasonló az Ostoros-hoz, mely 379 méter magas, s déli irányban, Diósgyőr felé uralja a perecesi panorámát. Pereces nevének kiderítése ma már lehetetlennek tűnik. Az idős perecesiek, apjuktól, nagyapjuktól szájhagyomány útján két változatról is mesélnek. Az egyik szerint a települést perec alakban körülvevő hegyek formája volt a névadás alapja. A másik szerint a település kialakulásakor nagyon kedvelt volt a sós perec és az itt lakó bányászok minden héten rúdra fűzött perecszállítmánnyal tértek haza a miskolci vásárról, s ezért a vasgyáriak pereceseknek nevezték őket. Ebben a völgyben - néhány gazdálkodó családot leszámítva - a XIX. század közepéig alig voltak őslakosok. Ezek a lakók foglalkoztak - a mezőgazdasági munkák holtidejében - a szénkibúvások kitermelésével, de legfeljebb néhány méteres vízszintes tárnák behajtásához értettek. Amikor 1868-ban az újvasgyár létrehozását elhatározták, s valóban hatékonyabban kezdtek a szénbányászat fejlesztésével foglalkozni, a megoldandó feladatok egyik lényeges része volt a szükséges bányalétszám biztosítása. Ezért szerepelhetett Lónyai Menyhért pénzügyminiszter 1868. február 5-én kiadott alapítólevelében nagy részletességgel a Pereces-bányatelep létesítésére vonatkozó utasítás. Ebben az is szerepelt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg kell építeni a Gyertyán-völgy irányába a Graenzenstein alagutat, mely két év alatt készült el, s akkor a világ harmadik, Európa leghosszabb, 2336 m-es bányaalagútja volt. Pereces első telepesei az északi ércbányák szlovák munkásai közül kerültek ki. A miniszteri rendeletnek megfelelően elkezdődtek a munkásoknak, tisztviselőknek otthont adó építkezések is. A XX. század elején Pereces volt a legnagyobb munkástelep Borsod megyében. A perecesi Barossakna Borsod megye legnagyobb teljesítményű bányája volt, műszaki felszerelését, termelőképességét tekintve minden eddigi bányát felülmúlt. Az akna 1905-ben érte el a 100.000 tonnás termelést, 1910-ben a legmagasabbat, 161.660 tonnát. A Graenzenstein alagút kivitelezését 1870-ben kezdték meg. Az alagút 94 évig működött, és 14 millió tonna szenet szállítottak rajta. 1960-ban a Graenzestein alagút bejárata mellől indulva egy új alagutat is üzembe helyeztek, mely 1860 m-es hosszával Perecest és Lyukóbányát kötötte össze. Sajnálatos, hogy mindkét alagút részben tömedékelésre, részben aláfejtésre került. Így egy műszaki műemlékkel lett szegényebb nemcsak Pereces, de az egész ország. 1964 IV. negyedévében Baross-aknán megszűnt a termelés. 1968-ban a szénkitermelés központját Lyukóbályára helyezték át. Ezt az évet a perecesi gyász éveként emlegetik.
Graenzenstein alagút
Graenzenstein Béla (1847-1913) bánya és kohómérnök
Született Oravicabányán. Ausztriában, Belgiumban tanulmányozta a vaskohászatot-szénbányászatot, majd a selmecbányai bányászati Akadémiát végezte (1870). Utána a Pénzügyminisztériumban szolgált. 1881-től az állami Vasgyárak újraszervezése, a vas-és acélbehozatal korlátozása, újabb gyártási ágak meghonosítása körül szerzett érdemeket.
1886-ban a veszteséges dohányjövedék átszervezését végezte el és annak igazgatását vette át. 1896 után visszatért a pénzügyminisztériumba,ahol 1905-ig szolgált államtitkári minőségben.
A nevét viselő alagút Európában az egyik leghosszabb, 2336 méteres bánya-alagút. Sorsa a perecesi és a Baross-aknai szénbányászattal együtt alakult úgy, ahogy. Pedig még idegenforgalmi attrakcióként is üzemelhetne a hozzávezető vasúti pályával együtt. Jelenleg az ún. "pálinkás-i - Barossaknai" vége betonnal van tömedékelve. Az egykori perecesi bejáratot pedig feltöltötték szeméttel és földdel. Egykori szellőztetőrendszerét megsemmisítették, gépészeti egységeit elhordták. Így aztán, mivel egyik oldalról sem kap megfelelő levegőpótlást a felgyülemlő talajvíz sem tud elfolyni belőle. A rothadás révén felszabaduló széndioxid és szénmonoxid és metángáz tette látogathatalanná. A forgalom a Vasgyár - Szabadságrendező - Erenyő - Pereces - Pálinkás - Barossakna viszonylatban a hetvenes évek elején szűnt meg, véglegesen.
Az egykori Pereces-i bejárattól jobbra található a kiváló, de egykor méltatlanul mellőzött iskolaigazgatóról, "Kúti István"-ról elnevezett, hajdani 19.számú általános iskola épülete. Az út mellett egy darabon megvan a rámpa egy részének vaskorlátja is. Közvetlenül a tárnabejárat vélhető síkjában kb. 10-15 méterrel volt mélyebben a terepszint a mainál. A vonatok a folyamatosan vastagodó feltöltés kialakítása előtt Pereces vá. után enyhe lejtőben haladva érték el az alagutat, mely nyílegyenesen vezetett a pálinkási kijárathoz és onnan Barossakna-Adriány telep végállomáshoz.
Manapság
2012 őszén munkálatok kezdődtek Perecesen. A Bányavagyon Hasznosító Kft. megbízása alapján kiásták a Lyukóbányához vezető alagút perecesi bejáratát. A közel 30 millió forintos projekt keretében az alagút teljes hosszát feltöltik földdel. Ezzel a föld alatti alagút örökre elvész. :(
Cikk a boon.hu-n
Látnivalók Perecesen
-Vilma forrás (egy idős tanító néniről nevezték el, aki a közelben lakott és ott szeretett üldögélni. Egyébként Benedek Elek unokahúga volt.)
-Bányászemlékmű
-Kiállított bányagép (F6-os vágathajtó)
-Református Imaház
-Római katolikus templom
Pereces honlapja
Felhasznált irodalom
- Dobrossy István, Baán István, Kricsfalvi Jenő, Lantos Sándor: Pereces-bányatelep története a XIX-XX. században
- Internet
------------------------------------------------------------------''
