A láda állandó mozgásban van, pedig nem mozgó láda. Jelenleg talajszinten van. Nem kell mászni.
A szegedi vasúti híd (1858-1946)
A Monarchia gazdasági-infrastrukturális fejlődése a vasúti híd megépítését már a XIX. század közepére elkerülhetetlenné tette. A Szeged és Temesvár közti árufuvarozás gördülékeny lebonyolítását valahogyan meg kellett oldani, a hajó és pontonhíd pedig erre nem volt alkalmas. (Az első állandó közúti híd csak 1883-ban készült el Szegednél.)
1856 novemberében az Osztrák Államvasút szerződést kötött a francia M. M. Ernest vállalattal vasúti híd kivitelezésére. A szerződésben a cég végleges átadási határidőként 1859. július 1-jét vállalta, a munka azonban több mint fél évvel korábban elkészült. 1858. december 2-án megindult a vasúti forgalom a hídon.
A híd hazánk első keszonos technológiával készült hídja volt. Eleinte két vasúti pálya futott rajta, de később a híd szerkezetének megóvása céljából felszámolták a két pályát, és középre helyeztek egyet. Így kiküszöbölték az asszimetrikus terhelések okozta lehetséges pillérkárosodást.
A második világháború idején a Szegedi vasúti híd kiemelt hadászati jelentőséget nyert. Ezen a vonalon szállították a német csapatok utánpótlását a balkáni frontok irányába, illetve a román olajat a Harmadik Birodalom felé. Az híd jelentőségével tisztában volt az angolszász hadvezetés is, ezért 1944 nyarán elrendelték megsemmisítését. A bombázók első, júliusi akciója még nem okozott jelentős károkat. 1944. augusztus 24-én Liberátorok több hullámban intéztek bombatámadást az átkelőhely ellen és tönkretették a felvezető viaduktot. A harmadik, szeptember 3-ai támadás során a hídszerkezet 8 közvetlen találatot kapott, a szegedi parthoz legközelebbi pillér kimozdult a helyéből és a folyó irányában bedőlt. A gyorsan közeledő Vörös Hadsereg elől hátráló németek 1944. október 9-én a híd megmaradt nyílásait is felrobbantották. A háborút követő zűrzavarban egy sebtében fából ácsolt szerkezetet építettek a romos pillérek mellé, amelyen már 1944. november 12-én elindulhatott a forgalom. A fahíd azonban csak 2 évig szolgált. 1946-ban a jeges árvíz annyira tönkretette a szerkezetet, hogy a vasúti forgalmat be kellett szüntetni. Az utolsó vonat 1946. december 6-án kelt át Szegednél a Tiszán. 1947. január 1-jétől a közúti forgalmat is megszüntették.
A 86 évet megélt híd újjáépítésére - a trianoni szerződés hatására kialakult határviszonyok miatt - nem került sor. Nyomai a várostérképet szemügyre véve azonban még fellelhetők.
1956-ban még öntöttvas oszlopfők árulkodtak a híd valamikori nyomvonaláról, ezeket azonban ellopták. 2000-ben még látható volt a szegedi oldal hídfője, egy hatalmas korabeli telefonkábel-tartó oszloppal, de az új patológia épülete miatt ezt is lebontották. Jelenleg a hídfő egy része látható még Újszegeden.
