A szegedi vasúti híd (1858-1946)
A Monarchia gazdasági-infrastrukturális fejlődése a vasúti híd megépítését már a XIX. század közepére elkerülhetetlenné tette. A Szeged és Temesvár közti árufuvarozás gördülékeny lebonyolítását valahogyan meg kellett oldani, a hajó és pontonhíd pedig erre nem volt alkalmas. (Az első állandó közúti híd csak 1883-ban készült el Szegednél.)
1856 novemberében az Osztrák Államvasút szerződést kötött a francia M. M. Ernest vállalattal vasúti híd kivitelezésére. A szerződésben a cég végleges átadási határidőként 1859. július 1-jét vállalta, a munka azonban több mint fél évvel korábban elkészült. 1858. december 2-án megindult a vasúti forgalom a hídon.
A híd hazánk első keszonos technológiával készült hídja volt. Eleinte két vasúti pálya futott rajta, de később a híd szerkezetének megóvása céljából felszámolták a két pályát, és középre helyeztek egyet. Így kiküszöbölték az asszimetrikus terhelések okozta lehetséges pillérkárosodást.
A második világháború idején a Szegedi vasúti híd kiemelt hadászati jelentőséget nyert. Ezen a vonalon szállították a német csapatok utánpótlását a balkáni frontok irányába, illetve a román olajat a Harmadik Birodalom felé. Az híd jelentőségével tisztában volt az angolszász hadvezetés is, ezért 1944 nyarán elrendelték megsemmisítését. A bombázók első, júliusi akciója még nem okozott jelentős károkat. 1944. augusztus 24-én Liberátorok több hullámban intéztek bombatámadást az átkelőhely ellen és tönkretették a felvezető viaduktot. A harmadik, szeptember 3-ai támadás során a hídszerkezet 8 közvetlen találatot kapott, a szegedi parthoz legközelebbi pillér kimozdult a helyéből és a folyó irányában bedőlt. A gyorsan közeledő Vörös Hadsereg elől hátráló németek 1944. október 9-én a híd megmaradt nyílásait is felrobbantották. A háborút követő zűrzavarban egy sebtében fából ácsolt szerkezetet építettek a romos pillérek mellé, amelyen már 1944. november 12-én elindulhatott a forgalom. A fahíd azonban csak 2 évig szolgált. 1946-ban a jeges árvíz annyira tönkretette a szerkezetet, hogy a vasúti forgalmat be kellett szüntetni. Az utolsó vonat 1946. december 6-án kelt át Szegednél a Tiszán. 1947. január 1-jétől a közúti forgalmat is megszüntették.
A 86 évet megélt híd újjáépítésére - a trianoni szerződés hatására kialakult határviszonyok miatt - nem került sor. Nyomai a várostérképet szemügyre véve azonban még fellelhetők.
1956-ban még öntöttvas oszlopfők árulkodtak a híd valamikori nyomvonaláról, ezeket azonban ellopták. 2000-ben még látható volt a szegedi oldal hídfője, egy hatalmas korabeli telefonkábel-tartó oszloppal, de az új patológia épülete miatt ezt is lebontották. Jelenleg a hídfő egy része látható még Újszegeden.
Szegedre kellett mennem a CSCSVMRFK igrend.-re, időben végeztem ahhoz, hogy egy ládakeresés is beleférjen a délutáni dugót megelőző Bp-re visszaérkezés előtt. Egy könnyen megközelíthető, Tiszához közeli (ilyenkor már nincsenek szúnyogok) ládát szerettem volna felkeresni, ez pedig tökéletes volt az igények lefedéséhez. Jó a ládaleírás: rövid, informatív, korabeli fotókkal alátámasztott. Kár a hídért, hogy nem építették újra, sokat lendíthetett volna pl. Mezőhegyes környékének vasúti közlekedésében. E híd hiánya miatt kaptam még 2009.09.26-án, a délkelet alföldi 4 napos kerékpáros ládatúra utolsó napján az Orosháza-Mezőhegyes vonalon szolgáló kalauz hölgytől egy olyan Budapestre szóló diákjegyet, melynek útvonala szépen felsorolva az alábbi volt: kiinduló megállóhely - Mezőhegyes (átszállás), Mezőhegyes - Makó - Újszeged (átszállás), Újszeged - Makó - Hódmezővásárhely (átszállás), Hódmezővásárhely - Szeged (átszállás), Szeged - Budapest. Mikor láttam, mekkora jegy jött ki a nyomtatóból, mondtam neki, hogy direkt úgy kértem Bp-ig a jegyet, hogy Szegeden átbringázok (akik ugyanígy akarnak Mezőhegyes felől vonattal Bp-re jutni, azok tömegközlekedéssel mennek át Újszegedről Szegedre), azt mondta, hogy már nem tudja visszacsinálni, ha kinyomtatta a gép, ezt muszáj lesz kifizetnem. Mondtam neki, hogy okés, de akkor nem fizetek kerékpárjegyet, mert ez így kb. annyival többe kerül, mint a kerékpárjegy ára. Amikor Mezőhegyesen átszálltam és elhelyezkedtem az utolsó Bzx mellékkocsi végében, láttam, amint a kalauznő a váltásnak magyaráz valamit ingerülten és mutogat a szerelvény felé. Elindultunk, az új kalauz szépen végig járta a kocsit, amikor hozzám ért, stílust váltva kissé ingerülten/határozottan elkérte a jegyeim. Mondtam neki, hogy kerékpárjegyem nincs, csak menetjegyem, mert megegyeztem a kolleginájával. "Igen, mondta, hogy ön nem volt hajlandó kerékpárjegyet váltani". Mutatom neki, miért. Nézi a jegyet, majd nevet: "Oké, jogos, amúgy meg igazad van (ekkor már tegezett), a kolléganő hibázott, vissza lehetett volna vonni a kinyomtatott jegyet is, de ő még új, alig egy hete kezdett". Valahol még meg is van ez a jegy, eltettem emlékbe :)
Megtaláltuk köszönjük a rejtést! a Kristófnak nem tetszik, szerinte kár volt eljönni mert nem talált benne egy játékot sem ami neki való. [Geoládák v4.0.3]
