Az Úz-völgybe invitállak benneteket. Tudom, hogy egyelőre nem lesz egy népszerű láda, de talán a közlekedési viszonyok javulásával ez is változni fog. Lassan minden szoros kap egy ládát, így nem maradhat ki ez sem.
A Gyimesi és az Ojtozi szoros között található átjáró Erdély és Románia között. Viharos történelmet tud maga mögött.
A helynek sajátos kisugárzása van. Ezért kérek mindenkit szánjon kellő időt rá, hogy alaposan átolvassa a leírást és így a helyszínen el tudjon gondolkodni a világ dolgairól.

A völgy
Az Úz-völgye a Csíki-havasok, egyik legszebb, legfestőibb tájegysége. Maga a megnevezés két fogalmat is takar, hiszen egyrészt utal az Úz folyó mintegy 45 kilométeres völgyére, Rugát tetőtől Dormánfalváig (Dărmăneşti) ahol a Gyimesekből jövő Tatrosba ömlik, másrészt utal Úz-völgye telepre, egy kis szórványtelepülésre Csíkszentmártontól keletre 34 kilométerre.
A hely megnevezése a történelem távoli homályába veszett nyelvrokonainkra, az uzokra utal, s egyúttal arra is, hogy e hely már a XI. században lakott vidék volt.
Lássuk hogyan ír Úz-völgyéről erről 1860-ban Orbán Balázs: "Az Úz vidéke vadregényes havasi táj, mindenfelől magas, meredek fenyvesnőtte; itt-ott szép sziklaszálakkal ékes havasok kertelik be a folyam szűkre szabott völgyét, hol csakis a zajongva rohanó pataknak és az útnak marad fösvényen kimért hely".
A völgyet két oldalról a Csíki havasok keleti és déli részének hegyvonulatai kísérik. Aklos telep fölött balra az egész vidéket uraló Saj-havas bukkan elő. Ennek, s egyben a Csíki-havasok legmagasabb csúcsa is az 1553 méter magas Nagy Saj. A jobb oldalt a Káposztás-havas uralja a maga 1446 méterével. Aklos után a völgy beszűkül jelezve, hogy beléptünk a Kis-Tölgyesi szorosba. Jobbról, Aklostól 6 km-re a Baska vize szakad az Úzba. E fölött az 1358 m magas Nagy Baska emelkedik. Alább a Tábla pusztájánál a völgy kiszélesedik, s csodálatos panorámájával előbukkan Úz-völgye telepe.
1860 után pár évtizeddel a Tábla pusztáján virágzó erdőkitermelő központ létezik Úz-völgye néven. A kiegyezés után Erdélyben is beinduló ipari fellendülés az Úz-völgyét is elérte, s az addig még nagyjából érintetlen ős-fenyveseket itt is elérte a faírtó fejsze, amely folyamatról maga Orbán Balázs is nagyon elítélően ír. De ez a korszak egyben Úz- völgye virágkorát is jelenti. A századfordulón már hét gatterral működő fafeldolgozó üzem és deszkagyár létezik itt, sőt 1900-tól iparvasúttal is rendelkezett, amely Sáros-patakig járt. A Tábla pusztáján két sorban sorakoztak a takaros munkáslakások, iskola, kultúrház, mészárszék, vendéglő, vámhivatal, csendőrség és malom is működik itt. A telepen a két világháború között 300-400 lélek lakott.
Az első világháború idején Úz-völgye szerepe hadászatilag is megnő. A hadi utánpótlás megkönnyítése érdekében Csíkszentmárton felől kiépítik az utat. 1916-ban hosszú, sok veszteséget igénylő harcokra kerül sor a térségben. A csaták legemlékezetesebb helye a Magyarós tető. Nem véletlenül, hiszen hadászatilag jól védhető hegyről van szó, közvetlenül az ezeréves határ mentén. Ezen a hegyen építik azt a bonyolult védelmi vonalat, amelyet a második világháborúban ismételten felhasználtak. A csodálatos kilátás mellett, aki veszi a fáradtságot, hogy ide feljöjjön, rácsodálkozhat a még szinte teljesen ép védelmi vonalakra.
A világháború befejeződése után az új körülményekhez alkalmazkodva folyatódott az élet. Egyik napról a másikra a határszél az ország közepe lett. Határőrizeti és vám funkciója teljesen megszűnt. A fűrészüzem tovább tevékenykedik, s akár bővül is, hiszen fa volt bőven a székelyektől elvett erdőkből. A két világháború között volt Úz-völgyének a legnagyobb a népessége, mintegy 350-400 fő..
A történelem azonban elég gyakran ismételi önmagát, s így 1940-ben Észak-Erdély ismét Magyarország része lesz, s az Úz-völgye ismét határállomás. 1941-ben vitéz Altorjai Kozma István javaslatára megszervezik a Székely Határőrséget, s ennek eredményeként Úz-völgyében is megkezdik a határőrizetet és a határvédelmi munkálatokat. 1942-ben elkészülnek az erődítmények és erődszázad kaszárnyái (jelenleg is láthatóak). 1944-ben ide vezénylik 11-es székely határőrzászlóaljat is, amely az 1944 augusztus 26-án bekövetkezett orosz betörésig védte a völgyet.
Idézem vitéz dr. Szőts Dániel egykori úzvölgyi frontharcos beszédét, amely elhangzott Úzvölgyében 2001.július 27-én az I. Székely határőrök nyomdokain táborban.
A történelem legnagyobb rombolását a kommunizmus idézte elő. Ez érvényes az Úz-völgyére is. Az egykoron virágzó fakitermelési és fafeldolgozási központról ma már azt sem mondhatjuk el, hogy egykori önmaga árnyéka. A szocializmus építésének éveiben a települést sikerült teljesen ellehetetleníteni. A fűrészüzem előbb bezárt majd fokozatosan, a szó valós értelmében, eltűnt. A megélhetés nélkül maradt emberek szétszóródtak a szélrózsa minden irányába.
Ha Orbán Balázs újra itt járna nem sok változást találna. Az utak rosszak, szinte járhatatlanok, infrastruktúra nincs, a megélhetési források elapadtak. Az enyészetnek indult településen a néhány megmaradt, romos épületben kilenc, jobbára idős személy lakik. Az egykori híres iparvasút is már rég felvette a néhai nevet, s csak imitt-amott bukkan elő a fűvel-fával benőtt nyomvonal. A gyártelep is visszasüllyedt az elmúlás legelője alá. A román hatalmat továbbra is csak a haszon érdekli. S haszon ma miből származhat itt? Továbbra is a fából, az erdőből aminek jogos tulajdonosai a környező falvak közbirtokosságai, tehát a székely , de használója, hasznosítója a román állam a dormánfalvi román erdészeti hivatalon keresztül. Nem csoda, ha foggal-körömmel ragaszkodik a megszerzett vagyonhoz, s nem akaródzik azt visszaadni jogos tulajdonosainak. Az egykori kaszárnyák fizikálisan még állják a sarat. A szomszédos Bákó megye üzemeltette nyári diáktáborként a román tanulók számára. Tehát ez is román érdekeket szolgált. Jelenleg üresen állnak.

Az én figyelmemet a völgyben lejátszódó utolsó véres eseménysorozat keltette fel.

Történeti áttekintés a II. Világháborúban és az Árpád-vonal
Régóta érdekelnek a II. Világháború eseményei (bár távol esik a munkámtól) - különösen a Magyar szerepvállalás- habár koromból adódóan az iskoláim folyamán alig tudtam meg erről valamit. Vagy amit megtudtam kiderült róla, hogy nem is úgy volt, nem is ott volt stb.
Beleverték a fejünkbe, hogy 1944. szeptember 23-án Battonya az első "felszabadult" magyar falu. Akkor talán sokaknak fel sem tűnt, hogy az akkori Magyarország területe az I. és II. Bécsi döntés miatt magában foglalta Felvidék déli részét, Kárpátalját, Erdély északi részét Székelyfölddel.
Miért írom mindezt?
Magyarország határát 1944. augusztus 26-án éppen itt az Úz- völgyében érték el először a szovjet csapatok.
Kárpátalja birtokba vételével először jutott Magyarországhoz vissza az "ezer éves" határ, majd a II. Bécsi döntéssel az Ojtozi szorosig magyar kézre kerültek a Keleti Kárpátok.
Vezetőink azonban nem ültek tétlenül a babérjaikon és tervet dolgoztak ki ezen határszakasz védelmére. Ehhez tanulmányozták az akkori Európa védműveit. Különösen a görög Metaxas vonal bolgár szakasza és a francia alpesi határerődítések keltették fel a figyelmüket. Ezek alapján Hárosy Teofil és Varró László vezérkari százados fektette le az építendő védvonal elméleti és gyakorlati alapjait. (Egyedül Alsóverecke környékén épültek a Maginot-vonal szerű erődök, azonban ennek eleste után változtattak a stratégián.)
Ennek lényege a következő. Az erődöket a szorosok közepébe építik be a természeti adottságok maximális figyelembevételével. Ezek körkörösen védhetőek, 15-20 bunker található bennük amelyen csak a legritkább esetben van lőrés, szerepük a legénység életének megóvása tüzérségi zárótűz idejére. Kiterjedt lövészárokrendszer tartozott 1-1 bunkerhez. Ki lett egészítve akna- elektromos- szögesdrót zárral. A tankok ellen gúlasorokat és tankakasztó sáncokat és falakat emeltek, amelyek a patakmedreket is lezárták. Az átjárókon aknakutakat ástak amelyeket berobbantva megszüntették az átjárást. Az erődszázadok mögött 4-10 Km-re építették a határvadász zászlóaljnak a védőkörletét, amely biztosította a védelem utánpótlását.
A tervezés minden részletre kitért a bunkerek beton minőségétől kezdve a lövészárkok vonalvezetéséig égészen elképesztően alaposan. Ez volt a híres Árpád vonal. Ezt később az Oroszországgal határos részén kiegészítették a vízválasztón (határ) végigfutó Szt. István állással - amely az I. Világháborús állásokra épült- és a Hunyadi állással, amely a vízválasztó túlsó oldalán a hágókhoz vezető utakat volt hivatott lezárni és meggátolta, hogy a támadó csapatok egyből az Árpád vonalra zúduljanak. A Romániával határos északi része megegyezett a kárpátaljai struktúrával. A székelyföldi részen határőr csapatok védték a határt és mögöttük a terep adottságai miatt rendszerint a vízválasztó túl találhatók a völgyzárak.
Ez volt nagyjából az elmélet.
A gyakorlat azonban másképp alakult. A vonal - bár a pénzt és emberi erőt nem sajnálták rá- lassan épült (kezdetben 10 évben gondolkodtak) és feltöltése lassan folyt. 1944. szeptember 23-án - az ukrán front támadása és a Jasi front összeomlása után - a román csapatok átálltak a szovjet oldalra augusztus 23-án. A német csapatok próbáltak felállítani egy védelmi vonalat a Foksány Galac Duna-delta vonalon. Ez azonban nem sikerült a jól megszervezett kiugrás miatt. Emiatt a 8. német hadseregből "két és fél" hadosztály, a 6. német hadseregből pedig "másfél" hadosztály tudott csak visszavonulni. Ezekkel a maradék csapattestekkel dél erdélyi hágókat a német csapatok megvédeni nem tudták és szabadon nyomulhatott be az ellenség. A tordai hadművelet későn indult (szeptember 5.) és esély sem volt rá, hogy a déli átjárókat le lehessen zárni.
Ez azzal járt, hogy a Székelyföldet a kezdetektől bekerítés fenyegette. Emiatt délről kezdve (Ojtozi szoros) fokozatosan kellett feladni az átjárókat.
A másik probléma az idő volt. 1944. augusztus 23-án a front mintegy 400-500 Km-re húzódott a Kárpátok déli részétől. 1944. augusztus 26-án viszont megjelentek a szovjet csapatok. Ez felkészületlenül érte a magyar vezetést.
Nem volt elég lőszer, a szükséges fegyverek nem álltak rendelkezésre a csapatok nem voltak feltöltve, tehát minden szempontból váratlanul érte a támadás a határon levőket. Az úton lévő erősítés már nem érhette el az erődöt csak a z Aklosnál lávő második védelmi vonalat.

A támadás
1944. augusztus 26-án Dormánfalva (Dărmăneşti)felől 2. Ukrán Front "Gorskov" lovas-harckocsi csoportja 5. gárda-lovashadtestének 11. gárda-lovashadosztálya, megerősített szovjet lövészkötelék átlépte a magyar határt Úz-völgyében és a fűrésztelepet elfoglalta.(Állományában 1944. augusztus 20-án 1 db T-34 tank, 21 db M4A2 Sherman!! tank és 19db SzU-76M önjáró löveg volt).
Ugyanakkor (augusztus 27-én) az Ojtozi szorosban és a Csobányos patak völgyében is átlépték a határt a 2. Ukrán Front jobbszárnyának csapatai : a 40., a 7. gárdahadsereg részei, a Gorskov altábornagy lovas-gépesített csapatához tartozó 23. harckocsi hadtest és az 5. Lovas hadtest erői. Az Úzvölgyét a keleti Kárpátokban kiépített Árpád vonalhoz tartozó Mátyás király erőd védte. Augusztus 26-án itt tartózkodtak a 32/1. erődszázad, a 32. határvadász zászlóalj részei, a 11. magyar királyi honvéd székely határőrzászlóalj katonái Sepsiszentgyörgyről és a 24-es kézdivásárhelyi tüzérek.
A szovjet sikeres rajtaütést egy ügyes katonai kémkedés készítette elő. Augusztus 25-én német ruhába öltözött, németül jól beszélő orosz tisztek látogatták meg a 11. székely zászlóalj és erődszázad parancsnokságát, ahol Serfőző alezredes zászlóaljparancsnok és Némay százados az erődszázad parancsnoka megmutatták és felvázolták az Úz-völgye védelmét.
Szabó József János könyvében több ellentmondással is cáfolja az egykori veteránok "kém elméletét".
A német hadvezetőség (Friessener tábornok) nem engedte a magyar honvédségnek, hogy Románia területén felderítést végezzen. Az egész éjjel fényszórókkal és zajjal az Úz patak völgyén fölfele vonuló orosz csapatokról a magyar hadvezetőség és honvédség azt hitte, hogy azok visszavonuló német csapatok. Másnap a visszavonuló német csapatok helyett harckocsikkal megerősített szovjet támadás érte az Úz-völgyét. A támadás felkészületlenül érte a magyar védelmet és 4 órás harc után - ellőtték az összes lőszert- az erőd elesett, estére pedig a szovjet csapatok a határtól nyugatra eső Aklosig 15 km mélységben nyomultak előre. Az erőd gyors elestét a főleg felkészületlenség okozta. Nem volt elég lőszer és fegyver. Az akna kutakat nem tudták berobbantani, mert nem voltak gyutacsok. A szovjet gyalogos és lovas csapatok a Sóvető és Rácz pataka irányában meg tudták kerüli az erődöt. (Bár ez szerintem kellő felszerelés mellett nem okozott volna gondot, mivel az erődöt körkörös védelemre tervezték.)

A Magyarós hegyre fel sem mentek, így az ott állomásozó csapatok a jól belőtt ágyúkkal némi lövöldözés után kénytelenek voltak a bekerítés veszélye miatt visszavonulni. Erre egy út kínálkozott, az északra levő Csobányos völgy. Felderítőket küldtek ki, akiket a szovjetek nem bántottak. Ezek visszamenvén jelentették, hogy szabad az út és megindult az egész csapat a szovjetek csapdájába. Hatalmas lövöldözés volt. A csapat harmada elesett, harmaduk fogságba esett és csak harmaduk tudott elmenekülni. Később ezen a völgyön egész Csikszépvízig tudtak előre nyomulni, ahol átkelvén a vízválasztón délről tudták támadni a Gyimesközéploki völgyzárat.

Aklosnál volt a következő védekezési pont, ahol már komoly ellenállást tudtak kifejteni és megakasztani a szovjet támadást a közben beérkező erősítés miatt. Azonban itt is komoly lőszer és fegyver hiánnyal küzdöttek. Megállítani itt sem tudták csak hátráltatni.

Az egykori határtól figyelmesen haladva az erődig számtalan sáncot, fedezéket, lövészárkot vehetünk még ma is észre - az út mellett és attól távolabb is - amelyek biztosították a mélységi védelmet.
Összességében én úgy látom, hogy a kor szintjén egy kiválóan megtervezett és megépített erőd volt itt, amely sajnos idő hiányában nem lett kellően felszerelve sem hadianyaggal, sem emberrel. Így az orosz támadás meglepetésként érte az ott lévőket.

Az Úz-völgyi harcok vesztesége a völgy teljes hosszában:
Magyar részről 2000-2500 fő melyből több mint 200 tiszt és altiszt akiket elfogásukkor egyből kivégeztek.
Német részről mintegy 120 tiszt altiszt és a legénység.
Orosz részről 10-15 ezer halott sebesült és eltűnt.
Száz magyar honvéd, mint szovjet hadifogoly két hétig temetett! Csak ami az útról látszott, azt temették el elég felületesen. Magyar, orosz, német katonák, civilek (asszonyok és gyermekek is, akik Úzvölgyéből menekültek) voltak vegyesen. A halottak egy részét a csíkszentmártoni és a csíkszentgyörgyi temetőben temettek el. A front továbbvonulta után a hozzátartozók elkezdték keresni fiaikat a völgyben. Elkezdték kihantolni a "sírokat" és a megtalált és beazonosított halottakat sajat falujuk temetőjében helyezték örök nyugalomra.

A jelen
Az egykori székely határőrök a 70-es évektől minden évben augusztus 26-án felkeresik a völgyet emlékezve az egykor elesett bajtársaikra. A kezdetektől a román securitate aktívan nyomon követte az eseményeket és gyakran bevitette a megemlékezőket egy "kis beszélgetésre" veréssel egybekötve. Ez azonban nem szegte kedvét a veteránoknak.
1994 fordulópont volt. Az 50 éves évfordulón a hősök temetőjében sikerült felállítani egy emlékművet, amelynél évről-évre egyre többen gyűlnek össze augusztus 26-án, hogy méltóképpen emlékezhessenek az elesettekre (az akkori hangulat miatt döntöttek úgy, hogy ez egy nagy szikla lesz, mert ebben tudtak volna a legkevesebb kárt okozni román testvéreink). Az ünnepség 12 órakor kezdődik.
A 2008-as ünnepségen négy itt harcoló veterán jelent meg. Köztük dr. Szőts Dániel aki -korát meghazudtolva- az ünnepsége ceremónia mestere volt.

2011-ben Csíkszentmártoniak és az Erdélyi Kutató Csoport jóvoltából kikerült az első 50 db keresz a temetőbe.
2012-ben folytatódott a keresztállítás. Még 100 db került ki. A megáldásuknál a Kárpátaljáról érkező cserkész csapat hazai földet helyezett el a sírokon. Emlékezve az itt eltemetett Ungvári gyalogezred katonáira. A Hazajárók is voltak itt.

Ezután felgyorsultak az események. A Magyar Honvédelmi Minisztérium és a helyiek támogatásával további keresztek kerültek ki (összesen mintegy 450 db). Elkészült a temető kerítése is az út felől. Erre információs táblák kerültek.
Sajnos a kopjafák is sokasodtak.... Elhuny Szőts Dániel, mindenki Dani bácsija, Sylvester Lajos akinek pótolhatalan írásai egyre nagyobb értéket képviselnek, és fogynak a veteránok is. Már csak vitéz Bartha Misi bácsi és Boér Imre dacolnak utolsóként az idővel....

Sajnos 2019-ben nagy ismertséget kapott az eddig elfeledett völgy az anyaországban is. Román testvéreink egy emlékművet és 50 db beton keresztet állítottak -teljesen jogsértő módon- a temetőbe. Ezeket 2019. június 6-án szégyenletes módon sikerült felavatniuk. A székelyek élő lánccal imádkozva zárták el a temető bejáratát. A Bukarestből ideszervezett, nacionalista románok hátulról beszivárogtak a temetőbe, kiszaggatták a kapuszárnyakat és áttörték a kordont a tétlenül álló csendőrség szeme láttára. Tömegverekedés csak azért nem lett, mert a székelyek nem válaszoltak a provokációra.

Lassan azért kiderül, nem hogy 50, de még 7 román katona sincs eltemetve itt. A román katonákat a 1916-17 harcokat követően Úz mezőn temették el. Ott ahol most részben az Úz völgyi víztározó található.
Az 7 nem román.

2023.06.29. Reggelre megtörtént a csoda a völgyben. A románok által törvénytelenül elhelyezett betonkereszteket reggelre eltávolították a temetőből.

Ez a csoda tovább tartott három napnál, de csak tíz napig. 2023.07.08-án minegy 150 ultranacionalista román megjelent 150 fakereszttel. Az elbontott beton keresztek helyére telepítették be őket. Szérfúrva az alatta lévő sírokat. A csendőrség tátott szájjal nézte az eseményt. A székelyek nem ültek fel a provokációnak -pedig jó előre ki lett hirdetve az akció- így összetűzés nem lett. Továbbra is bíznak az igaságszolgáltatásban. Hétfőn megtették a feljelentéseket.

Megközelítés
Csíkszentmárton központjából a -templomnál- jól kitáblázott helynél kell kelet felé fordulni és a Rugát-tetőn keresztül kb.: 34 Km. (A főút mellett az alábbi ponton található katonai temető.  N 46° 15,930' E 25° 55,999' 673 m [GCUZVG+GCUZVG+Csíkszentmártoni katonaitemető]
A harcok elmúltával az elesettek egy részét lehozták a völgyből és itt temették el.)

A 2019. júniusi állapot szerint az út személyautóval is jól járható.

A másik megközelítés az Ojtozi vagy Gyimesi szoroson átkelve és visszakanyarodva Dormáfalváig (Dărmăneşti). Az út minősége változó: jó minőségű betonúttól a gödrös kavicsosig, azonban személyautóval is járható.

A láda

A kereszttel szembeni Csuklyánka hegy oldalában található egy szikla repedésében kövekkel álcázva. Ha felmásztok a hegy tetejére akkor egy elég nagy felrobbantott géppuska állást láthattok, amelynek teteje lerepült a hegy lábához.
A pótjelszó a hősi temetőben lévő megadott ponton levő síron lévő név egybe írva (10 karakter).

A pontok

Aki látványos -középkori várakhoz hasonló- erődelemekre számít az csalódni fog. A erőd elkészültekor is az egyik legfontosabb szempont az álcázás volt.
Azóta a bunkereket felrobbantották, a lövészárkok megteltek és a növényzet visszafoglalta a területet. Ennek ellenére kis odafigyeléssel kirajzolódik az erőd rendszere. Ehhez nyújtanak segítséget az alábbi pontok:

 N 46° 20,164' E 26° 14,434' 657 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker1]
 N 46° 20,311' E 26° 14,379' 650 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker2]
 N 46° 20,211' E 26° 14,465' 686 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker3]
 N 46° 20,284' E 26° 14,619' 683 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker4]
 N 46° 20,216' E 26° 14,402' 681 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker5]
 N 46° 20,411' E 26° 14,488' 666 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker6]
 N 46° 20,246' E 26° 14,598' 715 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker7]
 N 46° 20,166' E 26° 14,375' 692 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker8]
 N 46° 20,153' E 26° 14,318' 680 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker9]
 N 46° 20,191' E 26° 14,358' 657 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker10]
 N 46° 20,212' E 26° 14,381' 698 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker11]
 N 46° 20,263' E 26° 14,327' 714 m [GCUZVG+GCUZVG+bunker12]

A két pont között látható egy tank akasztó sánc, a két végén tankok ellen épített kőfal látható. A déli oldalán több sorban betongúlák voltak. Előttük volt a ma már részben betemetődött sánc, az előtt pedig az elektromos zár. Drótkerítés volt leterítve a fűbe és egy generátor volt rákapcsolva. Nem lett áram alá helyezve a harc közben, mert a generátor kezelőjét lelőtték. A sánc és a gúlák közé 6-7 éves fenyőket ültettek '44-ben. Ezek közül láthatunk még pár méretes példányt.
 N 46° 20,282' E 26° 14,605' 962 m [GCUZVG+GCUZVG+tankakasztó1]
 N 46° 20,306' E 26° 14,465' 673 m [GCUZVG+GCUZVG+tankakasztó2]

Tankok ellen emelt kőfal
 N 46° 20,324' E 26° 14,466' 683 m [GCUZVG+GCUZVG+kőfal]

Fel nem robbantott aknakút
 N 46° 20,268' E 26° 14,371' 702 m [GCUZVG+GCUZVG+akna]

Jeltelen tömegsír, amelyet 2011-ben keressztel jelöltek meg:
 N 46° 20,700' E 26° 15,621' 646 m [GCUZVG+GCUZVG+tömegsír]

Emlék kereszt
Sokáig az egyetlen emlék volt a II. Világháborús harcokról. 2011-ben felújították.
 N 46° 20,172' E 26° 14,479' 692 m [GCUZVG+GCUZVG+kereszt]

Kápolna. A Magyar királyi munkácsi 11. honvéd gyalogezred katonái emelték 1917-ben Varga János utász tizedes tervei alapján.
 N 46° 20,899' E 26° 15,543' 665 m [GCUZVG+GCUZVG+kápolna]
1989-ben a sok eső miatt kápolna fölött megcsúszott a hegyoldal és létrejött a patakról elnevezett Magyarós tó. A környékbeliek Isteni csodaként emlegették, hogy a kápolnának semmi baja sem lett.

Az egykori határátkelő helye
 N 46° 20,331' E 26° 16,902' 601 m [GCUZVG+GCUZVG+határ]

Pótjelszó
 N 46° 20,538' E 26° 14,918' 662 m [GCUZVG+GCUZVG+pótjelszó]
A kőkereszten lévő név (10 karakter).

A hősök temetője

Mielőtt beléptek, telepedjetek le az út mellé és hallgassátok meg ezt a katonadalt.
Kellő alázattal lépjetek be a sírkertbe, ahol a Hazánkért hősi halált halt katonákat temették el és állítottak nekik méltó emléket, a lehetőségekhez képest..

Kijőve üljetek vissza az előbbi helyre. Jártassátok szemeteket körbe a hegyek tetején és közben hallgassátok meg ezt a dalt meg ezt is.
 N 46° 20,523' E 26° 14,910' 655 m [GCUZVG+GCUZVG+temető]

Egykori határőr laktanyák. 1943-ban építették őket.
 N 46° 20,489' E 26° 14,714' 671 m [GCUZVG+GCUZVG+laktanya]

Források:

Sylvester Lajos: Úz-völgyi hegyomlás
Sylvester Lajos: Ojtoz völgye a hadak útján
Szabó József János: Az Árpád-vonal
Molnár Sándor: Csíki-Havasok

Dr. Szőts Dániel visszaemlékezése a harcokra

Szabó József János honlapja sok érdekes információval

Egy cikk a 2008-as ünnepségről Sylvester Lajos tollából

Az oldalt igyekeztem a leggondosabban összeállítani, az eseményeknek utánaolvasni. Amennyiben mégis lenne benne hiba, természetesen - annak jelzése után - kész vagyok kijavítani.

Ládatörténet:

2008.10.29. Erre nem számítottam, hogy az első megtaláló sem találkozik a ládával. Azért van B terv is. :)
A pont a láda pótlásáig átalakul virtuálissá. A megadott ponton egy sírkő található a rajta levő nevet kell leolvasni szünet nélkül(10 karakter).

2009.07.27. A láda újra kereshető egy új helyen.

2010.07.28. Láda karbantartás. Minden rendben.
Az egykori határon a gázlót megszüntették. A köveket kikotorták a híd alól és a környékéről. Újra száraz lábbal lehet átkelni.
A víztározó mellett levő kátyús betonút reszben aszfalt borítást kapott.

2019.06.10.
Az utat járhatóvá tették Csíkszentmártonból. Köves, de jó minőségű úton juthatunk el a temetőig.
A leírás és a fényképek aktualizálása.

2023. tavaszán elkészült a kiváló minőségű új aszfalt út Egerszékig.