Varasd

A továbbiakban a korábbi pótjeszót, virtuálisként keresd!
A rejtés a középkori eredetű Óvárhoz vezet Varasd belvárosához közel.
A valós láda (méret 10 cm-es PET előforma) bokor belsejében, ágon függ. Az utolsó fotón találsz segítséget. Tartalék jelszó arra az esetre, ha a keresést a gyalogos forgalom megnehezítené: a földön fekvő öntöttvas fedél feliratából egy B-vel kezdődő tulajdonnév  N 46° 18,599' E 16° 20,045' 173 m [GCVARO+geocache] "sjalušić" csáktornyai játékostársnak a folyamatos karbantartásért jár köszönet.
Ha a ládika időnként eltűnik, akkor virtuálisként pótjelszóval keresd. Nem ördögtől való, ugyanis ez a rejtés eredetileg virtuálisként ment át a moderáción. Később, mikor "mjdgm" arra járt, javasolt egy valós rejtekhelyet, ekkor vált valós ládává. Nem véletlenül maradt a pótjelszó is, ugyanis a helyi muglik nagyon aktívak, a karbantartást šjalusić csáktornyai játékostársunk végzi.

---

A virtuális láda megjelenése után megjelent egy szlovén rejtő .com-os ládája a közelben, így nem tudjuk a .com-ra bejelenteni. Ezért TravelBug nem helyezhető el.

---

Aki nem rohan a tenger felé az autópályán, hanem Horvátország igazi arcát is meg akarva ismerni, a közbeeső városokat is meglátogatja, elsősorban Varasdra kíváncsi.
Ajánlott útvonal: Letenye-Csáktornya-Újzrínyifalva-Varasd, hagyományos országúton. Tehát a határátkelő után nem sokkal jobbra le kell térni az autópályáról még a fizető kapu előtt.
A belvárosi sétáló körzetet fizető parkolók és "megállni tilos" utcák övezik, mi a Trenkova utcáról nyíló kis zsákutcában találtunk a közelben nem-fizetős helyet:  N 46° 18,811' E 16° 19,956' 170 m [GCVARO+parkoló]

Varasd egy turista szemével
Varasd a Dalmácián kívüli Horvátországnak a turisták által legkedveltebb célpontja - persze csak Zágráb után.
Varasd ma is csak 40 ezer lakosú megyeszékhely, de belvárosában sétálva egy igazi nagyváros képét és hangulatát érzékeljük.
A Közép-Európában párját ritkítóan megmaradt és karbantartott barokk belváros igazi turistacsalogató hely. A sétálóutcákra kitelepült egymásba érő, zsúfolt vendéglátóhelyeken a ráérős emberek sokasága délies derűvel múlatja idejét hétköznap délelőtt is; az egész légkör mintegy megelőlegezi az adriai partokról annyira ismerős gondtalan, életvidám mediterrán életvitel élményét.

Varasd történelméről röviden
Varasd nagy történelmi hagyományokkal rendelkező város. Szent László királyunk óta Horvátország erős autónómiával (többek között saját országgyűléssel) rendelkező társországa volt hazánknak a Szent Korona fennhatósága alatt. Varasd írásos emlékét először III. Béla 1184-ben kelt oklevelében találjuk; a közeli gyógyfürdők említése révén. Ezek már a római korban is ismertek voltak.
II. Endre király Varasd vármegye székhelyeként szabad királyi várossá nyilvánította.
Jelentősége a török korban megnőtt. Az örökös tartomány Stájerország kapuját jelentő délnyugati végek egyik meghatározó eleme (a többi három Csáktornya, Légrád és Kanizsa) lett. Ennek megfelelően a bécsi Udvar is fontosnak ítélte megtartását és erősítését, nem hagyta úgy sorsára, mint az ország belsejében lévő annyi más, török prédává hagyott várost. A török veszedelem idején erős várának, nagyobb biztonságának köszönhetően egy ideig fővárosa is volt Horvátországnak Zágráb helyett. Ennek a helyzetnek az vetett véget, hogy 1776-ban egy nagy tűzvészben a város nagyrészt megsemmisült. Az újjáépítésnek köszönhető a Varasd nagyon szép barakk városmagja. Varasd és a környék lakói ma horvátok. A trianoni diktátum alapján annak idején a Szerb-Horvát-Szlovén (SHS) királysághoz került, és a Muraközzel ellentétben, a II. világháború alatt sem került magyar fennhatóság alá.

Az Óvár története
A korai századokban itt állt földvár a tatárjárás során elpusztult, kővárként IV. Béla építtette újjá. 1397-től került a Cilleiek birtokába Zsigmond király adományaként. A Cilleiek gótikus stílusban építtették át a várat, amelynek tulajdonjoga 1487-ben I. (Hunyadi) Mátyás király természetes fiára szállt, akiből az apja igazi nagyurat, trónörököst szeretett volna kinevelni.
Egy 1527-ben átélt török ostrom során itt vesztette életét egy ágyúgolyótól Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán. A vár megerősítésére 1544-ben külső várfal épült, és ekkortájt építették át a várkastéyt reneszánsz stílusban.
A 16. század végétől egészen a Trianont követő időkig az Erdődiek birtokolták. Közben 1809-ben, a város fejlődése miatt a külső várfalakat és a sáncok nagyrészét lebontották.
A vár körül ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi a külső nagy sánc maradványait, ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhető, hogy a külső védelmi vonal sarkain hatalmas négyszögletű bástyák ugrottak ki a sánc vonalából. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amely ma múzeumként szolgál.

A belső vár
A fő látnivaló a legbelső védelmi vonal, a középkori eredetű erődített várkastély, az "Óvár". Előtte érdemes a magas sáncmaradványokra felkapaszkodni, így több irányból is megcsodálható a szépen felújított belső vár.
Ennek kapujához közel keresd a jelszóhordozó aknafedelet.
A vár épülete múzeum, amelynek bejárata a belső udvarról nyílik.
A várkastélyba a bejutás ingyenes a nagy kapun, és a rendkívüli szépségű belsőudvaron is körülnézhetsz akkor is, ha idő híján nem látogatod meg a múzeumot.

Ajánlott látnivaló
A magyar és a horvát nép közös hőse VII. Zrínyi Miklós hadvezér, aki magyar-horvát vegyes házasságból született, és erős magyar identitással rendelkezett A horvátok Nikola Zrinski néven tisztelik. Magyar nyelvű költeményeit a horvátok az ő öccsének, Péternek a műfordításában ismerik. Péter ugyanis horvátnak érezte magát, és éppen az ő munkássága révén született meg az egységes horvát irodalmi nyelv.
Csáktornya felől érkezve, mielőtt átkelsz a Dráván, útba esik Felsőzrínyifalva - mai nevén Gornji Kuršanec a Zrínyi-emlékoszloppal  N 46° 19,800' E 16° 21,835' 174 m [GCVARO+fotó].
Zrínyi ereje teljében lett egy máig tisztázatlan eredetű vadászbaleset áldozatává 1664. őszén a csáktornyai birtokaihoz tartozó kursaneci erdőben. Ez a baljóslatú év volt az, amelynek elején Zrínyi világraszóló téli hadjáratával odavágott a török birodalomnak, de a Habsburg-uralkodóház sem ennek, sem a későbbi szentgotthárdi diadalnak nem használta ki az előnyét, inkább vesztesekhez illő, megalázó békekötéssel eljátszotta a lehetőségét az ezer sebből vérző ország felszabadításának. Zrínyi felismerte, hogy a Habsburgoknak inkább érdeke Magyarország kivéreztetése a folyamatos hadiállapot fenntartásával, mint a törökök kiűzése, és ez szembefordította az udvarral. Hamarosan vadászbaleset érte, és az időbeli egybeesés miatt a hazafiak bérgyilkosságra gyanakodtak, egy Póka István nevű hajtó orgyilkos merényletét feltételezve.
A haláleset színhelyén, a közeli kursaneci erdőben Pignatelli Belliguardo Anna grófnő egy emlékoszlopot állított 1724-ben. A kursaneci erdő mára eltűnt, a hely elhagyottá vált, ezért az emlékoszlopot áthelyezték az új falurész főterére, ahol minden évben koszorúzást tart a csáktornyai Zrínyi Gárda.
A latin nyelvű oszlop szövegének csak a horvát fordítása található meg az emlékoszlop talapzatán. Latinul nem tudók is kikereshetik az oszlopon a Zrínyi család ősi jelmondatát: Sors bona, nihil aiud - vagyis "Jó szerencsét, semmi többet"...Neki nem adatott meg...

Ládakarbantartás: Köszönet illet "sjalušić" csáktornyai játékostárunkat is a folyamatos karbantartásért.