[WAP]

Átmenetileg csak a 2-es és 3-as pont kereshető, mivel az 1-es pont jelenleg építési terület miatt el van kerítve

A 3 pontból álló multi geoláda egy pihentető, rövid sétára invitálja a keresőket:

1. Római kori vízvezeték. Az első jelszó az adott koordinátán található fa odújában található 4x10 cm-es hengerben, fakéreggel álcázva, kb. 160 cm magasan. A kupakot kérlek jól tedd vissza. (átmenetileg nem kereshető, építési terület miatt el van kerítve)

2. Régészeti ásatások. A második jelszó a római kori ásatásoknál (kőtár). 6 x 5 cm-es műanyag dobozka, benne kavicsra felírt jelszó, sokágú, vastag törzsű fában, 1 m magasan. Kővel és avarral álcázva.

3. Amfiteátrum. Az eredeti rejtekhely odújába darazsak költöztek be. Amíg nem találok új, megfelelő rejteket a ládának, addig átmenetileg az Amfiteátrum bejáratánál, az információs tábla alján található gravírozott lapocskán a harmadik jelszó.

A pontok a múzeum területén kívül találhatóak és tetszés szerinti sorrendben kereshetőek.
A jelszó: Átmenetileg a 2-es és 3-as pont kereshető.

[WAP vége]

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

A ládát 2010.07.02-án adoptáltam Snipermastertől (aki előtte Chris-től fogadta örökbe). Új koordinátákkal és leírással újra KERESHETŐ!



Megközelítés
34-es Autóbusszal és a B.megyeri/Szentendrei Hévvel, leszállás az Aquincum megállóhelyen.
Autóval itt célszerű parkolni:  N 47° 33,948' E 19° 2,997' 111 m [GCSPQR+parkoló]

AQUINCUM TÖRTÉNETE
Aquincum római település és katonai tábor a mai Budapest (Óbuda) területén. A középkorban Szikambria mondai városával azonosították. A rómaiak az időszámításunk kezdete körüli időkben foglalták el a Dunántúlt. Budapest területének írásos történelme a római helyőrséggel, Aquincummal kezdődik, amelyet 89 körül alapítottak a Duna jobb partján egy kelta település közelében. Aquincum 106-tól a 4. század végéig Alsó-Pannónia központja volt. Virágkora a 2.-3. századra esett.

1778-ban egy óbudai szőlősgazda római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált munka közben. A leletet Schönvisner István azonosította Aquincum városával. A II. világháború utáni helyreállítási munkák és a folyamatos korszerűsítések miatti óriási földmunkák során sorra kerülnek elő a föld alól az ókori emlékek, ezért a 2000 éves Aquincum nemcsak a jelenlegi romterület, hanem a teljes budai oldal és a pesti Belváros területe is.

NEVÉNEK EREDETE
Aquincum neve feltehetően az Aq-illír (esetleg kelta) tőből ered, és vizet jelent. Más vélemények nem tartják kizártnak az "aquae quinque" (öt víz) összetételből való származást sem.
(S.P.Q.R. = Senatus Populusque Romanus - A római szenátus és nép)

LAKOSSÁG
Aquincum lakossága fénykorában, a 3. században körülbelül 50-60000 fő lehetett. A lakosság nagyon heterogén volt: katonák, közigazgatási alkalmazottak, kereskedők, iparosok alkották. Társadalmuk nyitott volt a helyiek és a jövevények együttélési kényszere miatt Az aquincumi lakosság gyorsabban vette át az új dolgokat, mint a provincia vagy a birodalom belsejében lévő városok.
Aquincumban is felkészültek az esetleges katasztrófákra, 150 körül felállították tűzoltó testületüket, ami 150 tagot számlált, és több szakaszra osztva, egy parancsnok vezetésével látta el a polgárváros és a canabae oltási és éjszakai megfigyelési feladatait. Székházuk pincéjéből került elő a viziorgona maradványa, ami ma helyreállítva tekinthető és szólaltatható meg.

ÜNNEPEK, VALLÁS
Aquincumban több istennek is szentélyt állítottak: a légiótábor területéről került elő egy Silvanus szentélyre utaló oltárkő, volt Mithras-szentély is.
A légiótáborban megünnepelték Pegazus napját (március 7.), mivel a Pegazus volt a legio II Adiutrix címerállata. Az ünnep alatt a légió állományában lévő zenészek felvonulást rendeztek.

CSÁSZÁROK AQUINCUMBAN
A városba többször ellátogattak a Római Birodalom császárai, némelyikük többször is. Már a légiótábor felavatásán, azaz Aquincum alapításán részt vett Domitianus császár. A császárok látogatása mindig alkalmat adott az ünneplésre. Amikor 214-ben Caracalla két azonos területre osztotta Pannoniát, akkor az új helyzetet Aquincumban hírdették ki. Ennek okán nagy felújításokat végeztek a légiótábor létesítményein, renoválták és bővítették a helytartói palotát is. Az ünnepségeket, amiken a császár anyja is részt vett, az amfiteátrumban tartották.

VÍZVEZETÉK - AQUAEDUCTUS
 N 47° 33,804' E 19° 2,915' 111 m [GCSPQR-1]Az első jelszó az adott koordinátán található fa odújában található 4x10 cm-es hengerben, fakéreggel álcázva, kb. 160 cm magasan. A vízvezeték innen ~30m-re látható:  N 47° 33,762' E 19° 2,878' 111 m [GCSPQR+vízvezeték].

A jelenlegi Római Strandfürdő területén ma is működő gyógyvizű források táplálták a római kori Budapest egyik legnagyszerűbb ipari és technikai létesítményét a vízvezetéket. Ez szolgáltatta a folyóvizet nemcsak a polgárváros, de egyes időszakokban a legiotábor és a katonaváros lakói számára is.

A vízvezeték rendszer kiindulópontja egy, a nympháknak szentelt liget volt, ahol a felszínre törő források (eddig 14 forrást ismerünk) fölé cölöpökön álló kútházakat emeltek a 2. század elején. A forrásvizet terrakotta edényekben fogták fel és kivezető csatornákon keresztül medencékbe juttatták. A területről származó oltárkövek tanúskodnak a vizet fakasztó, gyógyító és oltalmazó istenségeknek bemutatott áldozatokról.

A forrásokból összegyűjtött vizet boltívekkel összekötött, pilléreken nyugvó föld feletti vízvezető rendszerbe nyomták, ahol a rendszer enyhe lejtése biztosította a folyamatos áramlást. A vízvezeték déli irányban a polgárváros északi kapuja mellett lépett a városba, s a városon belüli több mint 200 méteres szakasz után a déli városfalat átlépve vezetett tovább a katonaváros irányába.

A mintegy 5 km hosszú aquaeductus kb. 1-2 fokos lejtéssel szállította a vizet. A vízvétel a különböző szakaszokon a vízvezeték mellé épült elosztó és tárolótartályokból történhetett.

A vízvezeték működtetése szervezett hátteret igényelt, ezért a római uralom felbomlásával együtt, a 4. század végétől a vízvezeték rendszeres működése megszűnt.
Középkori forrásokban, oklevelekben még említik, metszeteken ábrázolják.

A pillérek maradványai az Aquincumi Múzeumtól északra lévő parkban láthatók, az aquaeductus helyreállított szakasza a Szentendrei út K-i felén Aquincum és Kaszásdűlő között tekinthető meg.

AQUINCUM POLGÁRVÁROSA
 N 47° 33,937' E 19° 3,086' 111 m [GCSPQR-2] A második jelszó a római kori ásatásoknál, egy vastag törzsű, sok ágú fában, kb. 1 m magasan. Kővel és avarral álcázva.

Az Óbudai sziget északi csúcsával szemközt fekvő, forrásokban és vízlevezető árkokban gazdag területen az 1. század végéről és a 2. század elejéről származnak az első településnyomok. A kezdetben falusias szerkezetű település fából és agyagból készült építményeit a 2. században váltották fel a kőépületek. A település szerkezetét ekkor már a tudatos városrendezési elvek alakították. A város Hadrianus uralkodása idején (feltehetően 124 körül) municipium rangot kapott, s ettől kezdve önálló közigazgatási egységként működött. Septimus Severus uralkodása idején (194-ben) colonia rangot kap a város.

Bár a római kor négy évszázada alatt a polgári városrész településszerkezete, kiterjedése folyamatosan változott, jellegzetes építészeti elemei - a vízvezeték pillérek, az amfiteátrum és a városfal négyszöge - mindvégig a felszínen nyomon követhetők voltak, s a mai városképnek is meghatározó elemei maradtak.

Az aquincumi polgárváros kb. egyharmadát mutatja be a múzeum körül elterülő régészeti park. A jelenleg látható alaprajzok zömmel a 2-3. század fordulójának állapotát tükrözik.
Az észak-déli és kelet-nyugati főútvonalak kereszteződésénél található a város fóruma, amelynek viszonylag kis mérete a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez igazodott. A fórum körzetéhez tartozott a császárkultusz szentélye, a basilica, a nagy közfürdő és a tabernasor.

A főúttól távolabb a város délkeleti és északi részében kézműves lakások, műhelyek (kelmefestő, bronzöntő) helyezkedtek el. A zajos főútvonalaktól távolabb jómódú polgárok, városi tisztségviselők díszes lakóházai épültek, házszentéllyel, magánfürdővel. A várost ipari övezet vette körül. A főútvonalak és a Duna viziútja mentén fazekas üzemek működtek.

A 3. századtól kezdődően a dunai összeköttetést jelentő kelet-nyugati főút egyre forgalmasabbá vált, mutatva az egyre növekvő kereskedelmet. Ekkor épült a húspiac (macellum) is. A korábbi lazább szerkezeti beépítést egy sűrűbb, nagyobb népsűrűségre utaló beépítettség váltotta fel.

A 4. században a védműveken végrehajtott nagyobb és a lakóépületek egyikén-másikán elvégzett kisebb javítások mellett egy ókeresztény bazilika volt szinte az egyetlen új építmény, amellyel a polgárváros rendelkezett.

POLGÁRI AMFITEÁTRUM
 N 47° 34,062' E 19° 2,910' 105 m [GCSPQR-3] Az Amfiteátrum bejáratánál, az információs tábla alján, gravírozott lapocskán olvasható a jelszó.

Aquincum két amfiteátruma közül a kisebbik, az un. polgárvárosi amfiteátrum a város északi falán kívül helyezkedik el.

A 2. század közepén már működő építményt a 3. század folyamán többször felújították. Szerkezete a szinte köralaprajzú 86,5x75,5 m tengelyméretű épület a földamfiteátrumok körébe sorolható. Ennél a típusnál a lelátást biztosító rézsűt két gyűrűfal közé döngölt földből alakították ki. Erre kerültek a lelátó kőpadjai, melyek közül néhányba a páholy egykori tulajdonosának nevét is belevésték. A részben fedett lelátókra külső rámpán juthatott a mintegy 6-7000 főnyi közönség, s innen szemlélhette az arénában folyó küzdelmet. Az arénát, melybe a kelet-nyugati tengelyben kialakított két kapun lehetett bejutni, 3 méter magas pódiumfal vette körbe.

Az amfiteátrumban különféle sportversenyeket és állathajszákkal vegyes gladiátorküzdelmeket rendeztek. Mivel ennek az épületnek volt a városban a legnagyobb befogadóképessége, komolyabb jelentőségű közügyekhez is használták. Itt tartották a politikai gyűléseket, a városi ünnepségeket, a császár látogatása alkalmával sorra kerülő beszédeket.

Az amfiteátrum mellett emelkedett a gladiátor-laktanya, ahol a népszerű küzdelmek bajvívóit képezték ki és gyakorlatoztatták. Kőkerítéssel határolt udvarát és a térség közepén álló tornyát ma föld fedi.

A nyugati kapu déli oldalán az amfiteátrumi játékok istennőjének, Nemesisnek állítottak szentélyt. A szentély feltárása során innen került elő az istennő szobrocskájának töredéke, valamint több feliratos oltárkő.

Az összes pont a múzeum területén kívül található, és tetszés szerinti sorrendben kereshetőek.

Aquincumi Múzeum nyitvatartás és belépők:
http://www.aquincum.hu/infok/aquincum.htm

Egész éves programok:
http://www.aquincum.hu/menu.htm

Kellemes időtöltést kívánok!
Liberty

Forrás:
Aquincum Múzeum
Póczy Klára: Aquincum,Enciklopédia Kiadó
Budapest lexion I.(A-K)