Megye/ország: Pest
Elhelyezés időpontja: 2008.01.23 13:00
Megjelenés időpontja: 2002.06.27 00:00
Utolsó lényeges változás: 2023.07.01 23:01
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: TyuTyu, adoptálta: Blue Mali, Piroskaa1, Pötyike
Ládagazda: Blue Mali Nehézség / Terep: 2.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 1000 m
Megtalálások száma: 525 + 4 sikertelen + 44 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
A láda
Rejtek 180 cm magasan van, keresd a fadobozt, benne a kerek ládával!
A Leányfalu és Pócsmegyer közötti szigeten van, alacsony vízállásnál a Szentendrei-szigetről száraz lábbal be lehet menni.
A hely maga egy ártéri erdő, vízállástól függően állóvizes-mocsaras, vagy teljesen folyóvizes. A sziget nyáron vízitúrázók kedvelt kiszállóhelye, a tűzrakó helyek jól láthatók. Kérlek készülj fel arra, hogy nem éred el a ládát szárazon, viszont így jelszónélkülit nem tudok elfogadni! Köszönöm!
A láda most Pócsmegyertől délre, egy szigeten található. A szigetet jelöli a legtöbb térkép, a nevét sehol sem találtam. Kajakos koromban Leányfalu-szigetnek hívtuk. Átlagos vízállásnál a Szentendrei-szigetről a sziget északi felén levő gázlónál száraz (sáros) lábbal megközelíthető.
Kacsa-sziget
A Szentendrei-Dunán fekvő, mára feliszapolódott Kacsa-sziget mellékágában alacsony vízálláskor teknősbéka-szerű zátonyok bukkannak elő. Sokfelé megfordultam már a Duna mentén, de ilyen felszínformákat sehol máshol nem találtam. Mintha a vízáramlástól többnyire elzárt mellékágban kicsiben leképződnének a régi Nagy-Duna meder zátonyai. Itt azonban már régóta nem beszélhetünk stabil mederről. Csak idő kérdése és a Kacsa-sziget mellékága beerdősül és teljesen eltűnik.
A Pócsmegyer melletti-szigetről már volt szó a Linda-sorozat kapcsán. Abban a bejegyzésben még egy 2005-ös légi fotó szerepelt, egységes arculatú mellékággal. 2012-ben, az új google felvételen azonban már drasztikus az átalakulás jelentkezik az északi mederrészben. A víz alól előtűnő buckák szinte sivatagi formakincsre emlékeztetnek.
A rejtélyes felszínformák mellett még számtalan érdekességet rejt a Kacsa-sziget környezete. Megfigyelhető például az ártéri szukcesszió valamennyi fázisa. A lassan kizöldülő zátonyok mellett vannak itt egykori mederszakaszok, ahol a keserűfüvek már hosszú távra terveznek.
A déli, nyíltabb meder felé átmenetet képeznek a bokorfüzes társulások fiatal fűzfái. Lassan, de biztosan, évről-évre szűkítik a megmaradt vízfelszínt. A Kacsa-szigeten pedig fűz-nyár ligeterdők alkotják az ártéri erdő fő tömegét. Sűrű, áthatolhatatlan aljnövényzet nehezíti meg benne a közlekedést. A feliszapolódásnak fő okát, a mellékágelzáró gátat nem találtam meg. Talán nem is volt, és mindez csupán természetes folyamat lenne?
A megmaradt mellékág első ránézésre is könnyedén osztható két különböző szakaszra. Míg az északiban ott találjuk a különös zátonyokat, addig a déli egybefüggő vízfelület, a parton horgászokra utaló nyomokkal. Feltehetően ők a legjobb ismerői annak, hogy mi zajlott itt le az elmúlt évtizedekben, hogyan lett a szigetből először félsziget, azután egy csöppnyi holtág.
A déli szakaszt további két ágra osztja egy mederközépi - már beerdősült - zátony. Alábbi képen látható a kisebb vízfelszín. Amely inkább már tó, mint Duna-ág. Dagonyázásra viszont kiválóan alkalmas. Ennek már nincsen lefolyása a Nagy-Duna felé, csupán egy keskeny feliszapolódott csatornán keresztül tartja a kapcsolatot a szélesebbik ággal.
A Kacsa-sziget déli mellékága egy sudár fűzfaerdőben veszik el. Mindössze egy méternyi széles és fél méter mély árkocska vezeti ki az embert a Szentendrei-Dunához és a szemközt, Leányfalu fölött magasodó hegyekhez. Ez az árkocska azt jelzi, hogy a nagyobb árvizek azért még rendszeresen átöblítik a holtágat, fenntartva magának ezt a fák között megbúvó medret. Feltehetően ezek a gyors áradások felelősek a sok apró zátony kialakulásáért.
Mindössze egyetlen emberi létesítmény található a Kacsa-szigeten, a Pócsmegyer II. vízbázis 3. számú kútja. A kilátónak is beillő épületet ellátták jég elleni védelemmel, sőt ember ellenivel is, ugyanis egyik lépcsője befalazott kapuhoz vezet. A tetejéről sem lehet szétnézni, bejáratát lelakatolták. Hiába, szigorúan védett vízbázison járunk, ahonnan fél Budapest ivóvize származik. Végül búcsúzzunk ettől a szép tájtól Gyulai Pál versével, aki feltehetően a szépirodalom művelői közül egyedüliként örökítette meg a Kacsa-szigetet, 1881-es versében.
Vers
A Duna halk hullámmorajja
Kifáradt lelkem' hívja, csalja:
Odább, odább egy zöld sziget,
Egy kis falu, dombos liget.
Fogadj be, völgy, diófák árnya,
Mint fészken a madár védszárnya!
Jó pihenő, jó sirnak is,
Legyen, ha kell, hát annak is.
Ringasson el a méla hullám;
Zengjen madár az agg diófán,
Takarjon virágos halom,
Lengjen körűl lágy fuvalom!
Szól a cigánymulatós, emberek napoznak, strandolnak... Mi meg küzdünk a dzsumpiban. Sokkal könnyebben ment, mint amire számítottam. Utolsó láda mára!!! [Geoládák v4.5.10]
DB failover szabadnapot kihasználva Szentendrei-szigeti biciklis geoládázás során sikerült megtalálni. Szentendréről a Pásztor-révvel jutottam át a szigetre, visszafelé a tahi hídon mentem. Biciklizéshez tökéletes, eső utáni, kicsit felhős időben. A láda környékén méteres csalánon kellett átgázolni és keresgélni kellett egy darabig, mert a földön volt a doboz, nem 180cm magasan, ahol néztem. Nem volt nálam rögzítő anyag, csak a letört fára tudtam feltenni, kb. derékmagasságban.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.8]
A láda rendben a helyén volt, viszont a logbook teljesen el van ázva. Sajnos ilyen kis formátumú nem volt nálam, így nem tudtam kicsverélni. A jelszó olvasható, de a logbook csereérettsége miatt jelölöm a karbantartásigényt.
Kellemes és nyugodt hely amúgy, köszi, hogy megmutattad! :)
Megtaláltam barnanyával, köszönöm a rejtést! A láda totál nedves, de a jelszó olvasható. Bent a félszigeten még egy nyulat is láttunk, nem hittem volna, hogy itt állatok élnek. Ezen kívül egy 20 fős társaság rakott tábortüzet a pihenőhelyen, jó látni, ahogy zajlik az élet. [Geoládák v4.5.3]
Tekerés a Szentendrei-szigeten és környékén. Az utolsó pár száz méter már lábon tettem meg, a Duna-parton (most alacsony a vízállás). A láda helye viszont nem 180 cm magasságban, hanem kb. térdmagasságban van, ugyanis a fa kidőlt. A fa tároló, majd a dobozka is nehezen nyílt. A naplófüzet tejlesen el van ázva, így nem is logoltam, viszont kivettem a műanyag tasakból és a dobozból is, hogy száradjon. Kérem a következő megtalálót, hogy ha megszáradt, tegye vissza a dobozba. Ill. feljebb kellene tenni a dobozt tárolóját, mert érzésre ez így árvízveszélyes. Köszönöm a rejtést.
Megvan, köszönöm!
Igazi télre való láda sztem. Több száz méteren térdig érő csalánban kellet haladnom, a térképen szereplő ösvény nem létezik. Mi lesz itt nyáron? Akkor még a szúnyogokal is meg kell küzdeni :-) Nem baj, ez egy ilyen rejtés :-)
A 180-as magasság már csak 60 talán? A rejtekhordozó fa kidőlt.
N 47° 42,800' E 19° 5,664' 106 m [GCBlue+parkoló]
N 47° 42,624' E 19° 5,649' 109 m [GCBlue+elágazás]
