Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.10]

A 6.pont közelében parkoltam le a kocsival.
Majd iramodtam meg kint az úton a 7.pont irányába.
Szabás és Felsőkövesd között biciklivel nem ajánlom a levágást a régi útvonalán keresztül, mert nagy a kaptató.
Innen minden probléma nélkül eljutottam a 2.pontig.
A 2.ponti kilátó építési terület - felmenni tilos. Jelszó részlet rendben.
A 3.pont és a falu között a útat elmosta egy vihar, gyalogosan is nehezen járható. Bedőlt fák nehezítik az előrehaladást.
Az 5.ponton a kilátó kidölt/összeomlott. A jelszó részletet kimentettem a romok alól. Az információs tábla kilátótól távolabb eső oldalán, a tábla hátulján a 3. léc mögé csúsztattam be a jelszó hordozót. Lásd képek.
Az éger kúti letérő után kerékpárral közlekedők csak óvatosan ereszkedjenek le, mert az avar alatt megbúvó gubacsok élet és veszélyt jelentenek.

Heuréka!! Köszönöm a rejtést!
A többit ma este. Vagy holnap reggel. Vagy...
Ahogy kiszáltam a négy kerekű ördögi masinából mellbe vágott Felsőkövesd csendje, nyugalma és levegője. Semmi mást nem érzékeltem csak a langyos őszi fuvallat lágy zenéjét, amihez hangszer gyanánt a fák leveleit használta, melyek még haláluk előtt utoljára, színpompába borulva vonzották az emberi tekintetet, oly sok örömet szerezve az arra járó vándornak. A nap már órákkal ezelőtt odahagyta sötét paplanját, hogy felszárítsa vidám sugaraival az éjszaka könnyeit, melyek bánatában hátrahagyott páraként csapódtak le a környező tájra, amikor rájött abból a keletről érkező halvány világból, hogy ma is alul maradt. Talán csak az utak aszfaltcsíkján maradt néhány árulkodó jel az éj fájdalmából.
Elindultam az első titkot rejtő pont felé bízva szerencsémben és ösztöneimben,
hogy meglelem utam során nem csak ezt az elsőt, hanem további hét társát is. Miután elhagytam az erdei bölcsőde impozáns épületét, ahol begyűjtve és óvva várakoznak a magonclét előtti állapotukban leledző majdani óriások, rögtön egy szarvasünő csapatba botlottam. Közel sem örültek úgy mint én e találkozásnak, így méltóságteljesen odébb álltak, éppen csak megvillantva tükrüket a sűrű gallyak erdejében.
E villanás meghozta az első titkot. Bekukkantottam ötletes és igényes kis háza alá és örömel fogadtam örökbe az ajándékát. Utam, egész évben sötétzölden hullámzó, szúrós csodabogyó tengerben folytattam tovább a kék forrás jelzésen, az aszfalt utat éppen csak keresztezve, hogy mihamarabb tiszteletemet tehessem a nagymátéi füvészkertben elhelyezett írónk mellszobra előtt. Megigézett ez a festői környezet, méltó helyet biztosítva Fekete István szoborba öntött emlékének. Annak az embernek aki szerelmese volt a természetnek, növényeknek, állatoknak,vadászatnak és az ő orvoskisasszonyának Piller Edithkének. Annak aki úgy tudta szavakba önteni, olyan érzékenységgel átadni az utókornak ezt a szerelmet mint senki más. Szájam sarkát folyamatosan izgő- mozgó mosoly csiklandozta , ahogy meg megálltam a ballagó időben írásai előtt, és élvezettel olvastam szerelmes történeteit amit olyan nyelvezetbe foglalt, hogy máig municiót nyújt a szépre éhes kultúremberek sokasságának.
Bár nem terveztem, hogy meglátogatom a hollóknak ama fészkét, mely a Zselic legmagasabb pontján honol, de amikor sorsom és a kesservágy 21- ben erre hozott még nem volt süveg a domb tetején, gondoltam most megsüvegelem a kilátást, és jól tettem.
Azt azért tudatom értetlenül fogadta, hogy miért is van még mindig kint egy ismertető és tiltó tábla. Tudniillik, hogy építési terület, megközelítése szigorúan tilos, de 23- tól már látogatható lesz. Főleg úgy, hogy utam során az egyetlen kilátó volt amit céljának megfelelően használhattam. Talán az emberi feledékenység, vagy csupán nemtörődömség eme anakronisztikus tárgy, 2025- ös évben való jelenlétének oka.
A második pont kilátója ellenben ténylegesen nem használható, mert elöregedett szerkezete a talponmaradásért küzd. Darabjai vészjóslóan hevernek alatta, bizonyítván a tiltó tábla jogos igazát. De a titok itt is felfedte magát, hát folytattam utamat a harmadik pont felé. A már jól ismert zselici horhósok egyik példányában baktattam célom felé, mikor mozdulni láttam szemem sarkában egy barna foltot. Pillanattal később konstatáltam, hogy tartozik hozzá két fül és egy kecses test. Sutám( merthogy az volt)feküdt a szekerek által évszázadok alatt kivájt árnyat adó mélyedésben. Megálltam. Az idő is. 15 méterre voltam. Figyelt. Figyeltem. Majd lassan felállt, nyújtózkodot egyszer, kétszer, háromszor, és könnyed szökkenéssel elillant, akárcsak az időfogta pillanat.
Leértem a két szerelmes, István és Edithke által oly sokat látogatott keresztjéhez. Csodáltam vágyukat és hitüket. Tudták, hogy nincs titkuk Isten előtt. Nem is kellett hogy legyen. Tisztán élték életüket. De a helynek lett titka Rosie és Nargoth jóvoltából, ám szerencsémre itt is felfedte magát. Következett Bakóca. Mire ide jutottam már kellően kikupálódtam Piller Edithkéből és az ő udvarlójából. Így a romantikának szememben felsejlő fényével nézegettem az orvoslakást, mint uticélját megannyi szerelmetes sornak, amit a tejesember hozott Alsókövesdről. No nem a Tevje.
A negyedik pontot begyűjtve egy újabb pléhUrunk mellől, megdöbbentő látvány fogadott az ötödik ponton. A kilátó mint egy torzó hevert önnönmagába roskadva. Hatalmas lábainak egy része a földön elterülve, más része néma sikolyként az égnek meredve, vádló újjakként transzformálódtak újra az egykori lábakból. Mókussal sehol nem találkoztam, mintha minden élet kerülné e szomorú mementót. Tehát szemben a mókussal nem, de az egykor büszkén meredő torony mögött megtalátam egy üres tábla hátára tűzve az ,,ötödik pecsétet".
A hatodik pont felé haladva, a kis tó irányában egy leejtőn úgy éreztem magam a talpam alá kerülő ezernyi gubacstól, mintha görkorcsolyát hoztam volna nem túracipőt.
Jól jött az Éger- kút hűsítő vize. Az egyetlen működő forrás volt utam során. A hatodik titok nem adta magát könnyen. Ez volt az a hely, ahol a multi olvasásakor megszülető aggodalmam nem volt alaptalan. Nem túl sok információt kaptam a rejtések mibenlétéről, de végül mindenhol könnyű találatot hozott a jól kigondolt titkok kamrája. Kivéve itt. Ez majdnem meglógott, pedig csak lógott. Esőbeállót viszont nem találtam. Az valóban meglógott.
Egész túrámat végigkísérte a küzdelem a harlekinkaticák és poloskák tömegével. Ők a légtérhasználatért, én a levegőhasználatért küzdöttem. Szép a természet. Azért az Adalia bipunctata visszafogott létezése közelebb áll a szívemhez.
Kiérve a javasolt csalánmentesítő aszfalt kerülővel egy újabb meglepetést tartogatott számomra ez a kaland. Az út mellet egy közeli repceföld másodvirágzásának dallamos illatába tolakodott az elmúlás összetéveszthetettlenül rikácsoló szaga. Vadmacska feküdt az árokban. Sajnos már csak a korpusza, lélek nélkül. Még így is ritka látvány az emberi szemnek.
Egy Corvus corax is lerótta tiszteletét a tetem felett, valamit motyogott a csőre alatt és rögtön utána egy Buteo buteo is átsuhant a valaha szebb napokat látott bundás fölött. Lehet részt akartak venni az élet nagy körforgásában, de jelenlétem zavart okozott e szertartásban. Gyönyörű öreg tölgyfák kísérték utamat az elapadt Szent István-kútig. 40 cm- rel volt a kifolyó alatt a vízszint, pedig mint bővizű, soha ki nem apadó forrásként írnak róla. Szomorú tapasztalat az egyre több kiapadt forrás látványa. A titkot itt is megismertem, éppúgy mint a szabási temető titkát és földön fekvő Krisztusát.
Most már összerakhattam a nyolc pici részletet egy nagy egésszé és már mint ismerős köszönhettem el a multitól.
Megmászva az utolsó meredélyt is visszatértem kalandom kezdetéhez, hogy elkészítsem a már szokásommá vált rántottámat és elfogyasszam a friss csalánból készült teámat. Élveztem minden pillanatát e remek multinak, s miután leporoltam magamról az út porát, hazaindultam a négykerekű ördögi masinámmal, keresztül a Zselic lankáin.
Annak az útnak a porát, amit a somogyi barangolásaimból már jól ismertem. Az esős időben vendégmarasztaló sárga földét. Igaz, most csak fel- fel szálló pici porpamacskák kísérték léptemet, de marasztaló eső nélkül is itt ragadt lelkemek egy szebbik része.
Talán egyszer visszajövök érte.

Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]

Megtaláltam, élveztem a keresést! [Geoládák v4.5.9]

Megtaláltam, részletesen később. [Geoládák v4.5.3]

3 szakaszra bontva kerestük meg. Reggel a GCHF parkolójából indulva egy körturával a pontok fele már meglett. Utána az erdei útról az 1. és 6. pont következett. Végül a Szágyra vezető országúttól indulva fejeztük be a pontok megkeresését. Elég változatos képet mutattak az egyes területek, érdekes, jó nagy túra volt.
Üdv Mr Zerge.

Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.3]

Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.3]

Két részletben jártuk be, az első hatot még Karácsony előtt, a maradék kettőt ma. A pontok jó állapotban vannak, de ez a kilátókról és az utakról nem mondható el. [Geoládák v4.5.3]

A láda kereshető, a pontok a helyükön vannak.
A tavaknál a K+ jelzést megszűnt (ezt kerüljétek, járhatatlan), az Éger-kúthoz és a Szent István-forráshoz KQ jelzés visz.

Egy jubileumi sorozathoz abszolút méltók a rejtések, az útvonal - és még inkább a koncepció, ami a Mecseki Erdőgazdaságot is dicséri. A kilométerektől elcsigázott erdőt-mezőt járó embernek itt-ott rátalálni egy mára rég elporladt, de valaha ugyanebben az életben, ugyanebben a tájban, hasonló gondolatokkal poroszkálva erdőt-mezőt járó, nagyon szépen író felebarát (azt hiszem, ide ez a szó a jó) gondolataival állított stációkra olyan, mint üdítő forrásra lelni - amilyen neki lehetett barangolásain kedves útszéli keresztjeire. Ahogy ezt ő írja:

"BARANGOLÁSOK közel hatvan év alatt, éjjel és nappal, esőben, fagyban, napsütésben és borulásban, hajnalok hajnalán, éjjelek éjjelén, nehéz zsákmánnyal és üres tarisznyával, vidám gondolatok és elment drága Emberek emlék-árnyai között, amikor hiába sütött a nap és ölelt át a virágos táj méhzsongással és kakukkszóval, mert a szívemben sírt ástak és bánatot vetettek. Aztán újra barangolások, mert az Idő napja újra felkelt. Ellobbant a régi bánat, elhamvadt, és szelíd emlékké nőtt az Időben, amely néha felhős, néha napsugaras arcával csak krónikát írt, hogy megnyugodjanak az elmúlt és jövendő napok ragyogásában az elsüllyedt, tömjénszagú idők után. Barangolások erdei fényben, puha gyalogúton, kopott legelők tarlóján, bodzavirágok súlyos illatában és sötét fenyvesek elsóhajtott tegnapjaiban, amikor észrevétlenül vállamra ült az Idő, és csendesen figyelmeztetett a sok tegnapra és a fogyó holnapokra. Barangolások az Idő és Emberek erdejében, amely lassan emlékké válik, mint az elszállt füst és az ódon kalendáriumok, amelyekben már megfakult a betű, és nincs már értelme az Időnek sem, amelyben - mint ez a könyv - emlékké válok majd magam is."

Bogáncs helyett Irka kutyával erdőkön-réteken, bicikli helyett gyalogszerrel lett végül 24 km a barátságosan szépséges zselici tájban. Szerencsém, hogy majd két évvel határidő után módom volt végigjárni még a jubileumi túrát, és mindenki szerencséje, ha a továbbiakra is megmarad ez így.
Úgy alakult, hogy Bakócát választottam bázisul, és történetesen fordított irányban haladtam 3-2-1-8-7-6-5-4 sorrendben - így stílusosan két kereszt foglalta keretbe az utat. Innen szintén szimmetrikus a két érintett kilátó is, melyek közül sajnos egyik sem üzemel, ráadásul korukhoz képest igen komoly bajuk van, ami ráadáasul ezek szerint a ládasor kihelyezése óta, hirtelen érte utol őket. A kilátó-ínséget a jól működő új Hollófészek enyhíti, melyen jártam már pár hónapja, és kihagyhatatlan kitérő, ha nem is érinti hivatalosan az útvonal. Az impozáns nagymátéi vadászház-vendégház a nap egyik felfedezése, kedvenc állomásom pedig a szabási régi temető volt. Az ominózus K+ szakasz tényleg kicsit szívás, de bicikli híján és kutyával nem akartam kerülőt csinálni a közút felé, és ez nem tudta elrontani ezt a szép és emlékezetes napot.

Letekertük Sanya barátommal. Szágyról indulva több ládával összekapcsolva 72 km lett. Voltak benne húzós emelkedők, alig járható utak, de majdnem végig kerékpározható. A 6-os pont kifogott rajtam, a rejtő segítségével lett teljes a jelszó. Köszönet érte. Ragyogó időben jól elfáradva telt el ez a remek nap. A kilátok egyrésze sajnos nem látogatható mert vagy összedölt (5.pontnál) vagy lezárva (2.pontnál).

Fogom! :)
Köszönöm a rejtést!

Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.2.0]

Köszönöm a rejtéseket! Az 5. pontot már tavaly jelzésfestés közben begyüjtöttem, így ma csak a többi hetet kellet bejárni. Nagyon szép időben egy 19,5 km-s túrára sikeredett Bakócától-Bakócáig! A melléket térképen a két x közötti részen nemhogy kerékpárral, hanem gyalog sem lehet közlekedni. Sajnos a kék kereszt jelzés ezen része már igen beteg!

A loghoz feltöltött track: adatlap, TUHU.

Megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
Több részletben kerestük meg a pontokat.
08.30-án a GCDDK2 költöztetése után a 8. és 7. rejtést kutattuk fel. A dobozból a nem megfelelő csereajándéknak szánt cukorkát kidobtuk.
Később az első pontot kerestük, ahol csak a pótjelszónak nevezett rejtést találtuk meg.
Ezután a Nagymáté vadászháztól indulva tettünk egy kört, amin a 2. és 3. részlet megtalálása után Bakócára érkeztünk. Itt kicsit eltévedtünk, először a szurdokban haladtunk, majd felmentünk annak a partjára. A település közelében kerítésnek ütköztünk, aminek mentén a jó nagy sűrűben jutottunk le az első házakig. Innen a 4. és 5. rejtés útba ejtésével tértünk vissza a Nagymáté vadászházhoz.
A kimaradt 6. pontot a horgásztó mellett ma kerestük meg.
Az első ponton tartott kicsit tovább a jelszórészlet keresése, a többi gyorsan meglett. Szép helyeket ismertünk meg az általunk bejárt 20 km túra alatt.

Scott és Nargoth társaságában, 53km, ezer feletti szint. A láda környezete pöpec, de nem fogod tolás nélkül megúszni a kört. Télies áprilisi napon, köszi ! [Geoládák v3.12.10]

Griffsel.
Sasrétről indulva egy szép 45-ös karika. Sajnos olyan nagygépes erdőírtás volt, hogy a keréknyomba belefeküdve nem látszottam volna ki.. :( Reméljük, azért majd elsimitják az utakat, ha végeznek, mert ez így borzalmas.

Nincs messze tőlünk a Zselic, ezt a jubileumi multit viszont eddig nem sikerült végigjárni. Szerencsére maradt a helyén az évforduló után is, így az év első, 18 C° fokos napján ebo-val közösen felkerestük a pontokat. Az ajánlott parkoló után, az első pontot érintve, felérve Nagymátéra úgy tűnt, hogy a kemény szintemelkesések miatt sötétedés előtt nem fogjuk befejezni a túrát. Nem is sikerült, a 7. ponttól már fejlámpával kellett közlekednünk. Szép túra kerekedett belőle, aki teheti járja végig! :) [Geoládák v3.12.10]

Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]

Megtaláltam, köszönöm :) Több részletben lettek meg a pontok, az utolsó három esőben. Szép környék, tetszik, hogy nem olyan népszerű :)

Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]

Télen még úgy gondoltam, majd késő tavasszal vagy a nyár elején biciklivel fogom megkeresni. Aztán márciustól júniusig mással voltam elfoglalva, alig voltam itthon. Közben azt is olvastam, nem olyan jó buli biciklivel végigjárni. Így aztán sajnos lemaradtam az időben teljesítésről (ez az egy hiányzott június 24-én), most pótoltam.

Fekete István nagyapám barátja volt, gyerekkoromban jártam is nála vendégségben, Bogáncs kutyát is láttam. Szinte minden könyve megvan dedikálva.

Ami zavart: a nagy, széles, poros dózerutak nagy aránya az útvonalban. (Kicsit variálgattam is emiatt.)

Hirtelen jött gondolat alapján egy "időn túli" 20-as túra, a 17-edik, Katival és Lilivel.

Köszi a rejtést!

Madwe és Zsuzska, valamint TopJoy társaságában.

Ez is megvan...