Elhelyezés időpontja: 2019.12.28 17:00
Megjelenés időpontja: 2019.12.29 21:00
Utolsó lényeges változás: 2020.05.04 07:19
Utolsó változás: 2020.06.25 08:33
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Chubby, Szilvio, Nikicsu, Moszi :), Venice, Heni, Máté
Felhasználó: Chubby Nehézség / Terep: 2.0 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 20 m
Megtalálások száma: 55 + 1 sikertelen + 1 egyéb
Megtalálások gyakorisága: 1.4 megtalálás hetente
Röviden
A láda a múzeumon belül van, ablak alatt, fekete üst fenekén nyugszik, tudnak róla.
Nyitvatartás:
Vasárnap és hétfőn 10:00-16:00 között, jegykiadás 15:00-ig
Keddtől szombatig: 10:00-17:30 között, jegykiadás 16:30-ig
Hosszú hétvégéken és ünnepnapokon a nyitvatartás a fentiektől változhat, melyről itt lehet tájékozódni.
Mivel a múzeum átépítés miatt még nincs teljesen látogatható állapotban, ezért a tulajdonos kérése, hogy a ládászok telefonon (+36 20 951 0687) előzetesen egyeztessenek időpontot mielőtt menni szeretnének.
A ládába TravelBug a nem helyezhető.
Megközelítés
A Tolna megye székhelyét jelentő Szekszárd városa közúton és vasúton is jól megközelíthető.
Busszal vagy vasúttal érkezve egy rövid belvárosi sétát követően (mely során a GCSXSZ legtöbb pontja is begyűjthető) a Béla király tértől egy saroknyira vár a Mézeskalács Múzeum eltéveszthetetlen épülete.
A belvárosban jellemzően fizetni kell a parkolásért, de a Munkácsy utcában a Béla király tér irányában az út szélén díjmentesen lehet parkolni.
Ahogy rábukkantam
2006-ig egyáltalán nem is jártam Szekszárdon, akkor viszont egy kora őszi napon egy barátommal lejöttünk ide ládázni. Akkor még nem volt GPS-em sem, és egészen máshogy épült fel a Szekszárd belvárosát bemutató GCSXSZ multiláda is. Egy közúti atlaszból felnagyítva fénymásoltam le a belváros térképét, amin a multi négy pontja is fel volt tüntetve. A láda leírásából ismert volt ezek viszonylag pontos koordinátája, tehát a szélesség- és hosszúságkülönbségekből arányosíthattam a távolságokat, és a térképen nem jelölt, de koordinátákkal ismert pontokat el tudtam helyezni a térképen. Egy kivételével, mert annál elszámoltam magam... Ennek a véletlennek köszönhető, hogy mindenféle helyismeret nélkül - mint Jancsi és Juliska - a Mézeskalács Múzeum előtt kötöttünk ki. Itt egy készséges úriembertől kértünk útbaigazítást, és néhány gombóc fagylaltot. Máig nem felejtem annak a fagylaltnak az ízét, a legjobb volt, amit addig kóstoltam. Akkor még nem tudtuk, hogy Petrits Szilveszterrel hozott össze a sors.
Évekkel később, a közösségi média nagyobb térnyerése után is eszembe jutott a szekszárdi eset, és keresni kezdtem, mit lehet tudni Szilveszterék tevékenységéről. Amit találtam, lenyűgözött, és mai napig ámulattal tölt el.
Amire rábukkantam
Szilveszter a hatodik generációt képviseli a Petrits család hagyományában: megpróbáltatásokkal teli vállalkozásuk története ugyanis 1825-ig nyúlik vissza, mely mindvégig a méz, a cukor és ezek melléktermékei köré csoportosult. A mézeskalácson kívül így rendre műlép-, gyertya-, cukorkakészítéssel és cukrászattal foglalkoztak, termékeik minőségével pedig a szakmában országos elismertségre tettek szert. A mesterségek az évszázadok alatt apáról fiúkra szálltak. A jelenlegi családi vállalkozás hagyományos, kézműves módszerekkel készíti termékeit a mai kor minőségi elvárásainak megfelelően, ápolva hagyományainkat és XXI. századi, innovatív szellemiségben széles körben ismertetve azokat.
Hagyományőrző és innovatív hozzáállásukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy évtizedek után újra divatba hozták a szekszárdi márcot, a mézeskalácsosok által készített édes frissítő italt. A Magyar Néprajzi Lexikon alapján egy sajtár mézhez, két sajtár vízhez összevegyítés után csillagánizst kevertek és forrásig főztek. A kihűlt szirupot hordókban tárolták (Csorna). Kiméréskor vízzel higították és jéggel hűtötték. Búcsúk és vásárok látogatóinak keresett itala volt. A 20. sz.-ban általában a Dunántúlon készítették és fogyasztották. Ezt a pörkölt cukorból és mézből készülő szörpöt 2013-ban Hagyományok Ízek Régiók védjeggyel tüntette ki Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, 2015-ben pedig bekerült a Szekszárdi Települési Értéktárba, a Tolna Megyei Értéktárba és felterjesztették a Nemzeti Értéktárba is. Ezt követően sem állt le a kísérletezés és termékfejlesztés: a márcból azóta már likőr is készült, sőt, kézműves sör alapanyagaként is felbukkant.
2003-ban megnyitott "Mézédes Emlékeink" Mézeskalácsos, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő Múzeumukat 2009-ben Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata "Szekszárd Javáért" díjjal, a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterségeket mai napig gyakorló tulajdonost 2001-ben, fiait 2017-ben "Közjóért" díjjal tüntette ki.
A múzeumban megtalálhatjuk a mézeskalács-készítés történetét és az ehhez tartozó eszközöket: a régi mesterek által használt ütőfákat, díszítőcsöveket, valamint a cukorka készítésének eszközeit, gépeit is. Megtudhatjuk, hogy készül a kéregöntésű (pl. Dianás cukorka) vagy a hagyományos szaloncukor. Választ kapunk arra, hogyan készülnek a csurgatott, húzott gyertyák. Mindemellett a család vállalkozásának történetét is megismerhetjük.
A múzeum révén lehetőség van arra is, hogy saját kezűleg próbáljuk ki a mézeskalács díszítést. A mézeskalács szív díszítésre teljesen előkészítve várja a vállalkozó szellemű látogatókat, melyeket természetesen haza lehet vinni, vagy el lehet ajándékozni. Készíthetünk saját magunk viaszgyertyát, díszíthetünk hófehér, kézműves technikával készített gyertyát is.
A nap befejezése, és egyben csúcspontja a mézeskalács múzeum meglátogatása volt. Először a ládát vettük elő a fazékból(!), majd a remekműves dobozt csak Szilveszter közreműködésével mertem kinyitni. Megnéztük a filmet, kicsit beszélgettünk a mesterrel és sok információval gyarapodva távoztunk.
Útban Harkányból hazafelé megálltunk ebédelni a Szász Étteremben, majd felkerestük ezt a múzeumot. Ilyen különleges geoládát még nem láttam; köszönjük a rejtést!
Tetszett a múzeum. A filmet megnéztük, de a végén újabb látogatók jöttek. Kerestük, amennyire lehetett de, feladtuk. A kép alapján szeretnénk az elfogadást kérni.
Megtaláltam! Gabival közös találat. Nagyon érdekes a múzeum. A kisfilm, amit levetítenek a látogatás megkezdésekor szintén informatív és fél óránál nem hosszabb, így végig fenn tudja tartani az érdeklődést.
A rejtés értékelésével bajban voltam, mert nálam múzeumban elhelyezett, igazi keresést nem igénylő és kinti alternatív jelszó nélküli rejtések hosszú évek óta következetesen 1-ről indultak, amit csak a láda minősége tudott valamivel feljebb tornázni. Hát ennél a ládánál az ötlet, a kreativitás és a minőség is kiemelkedő, nagyon nagyon tetszett. Úgyhogy a fentiek miatt nem kapott csak 5-öst a rejtés, de egyébként zseniális maga a láda.
TFTC!
Fel a Zengőre túra után.
Vasárnaponként is nyitva vannak mostanság és nagyon rendesek voltak, hogy megvártak, zárórára estünk be, gyorsan logoltunk és vettünk egy kis útravalót, a végén még a családnevem is valahogy szóba került...:)
[Geoládák v3.4.1]
A láda egy csoda, és az is igaz, hogy a házigazda hölgy nagyon kedves, segítőkész.
Olvasva, emlékezve a megjelenéskori fórumos perpatvarra, nos, még mindig nem tudom eldönteni, melyik tábornak van igaza. Megkerestem, de az érzéseim még mindig vegyesek.
