Faodúban rejtőzik a 10x8x3 cm ládikó. Pótjelszó információs táblán, pár méterre a masinától.

Megközelítés

Autóval közúton a 21-es főútról elágazó 2402-es úton közelíthető meg; határszélét délen érinti még a 2401-es út is.

Parkoló közvetlenül a park mellett a főúton lett kialakítva:
 N 47° 45,986' E 19° 42,118' 183 m [GCPBE+1parkoló]

Busszal érkezőknek Petőfibánya, Rózsaszentmártoni út megállónál érdemes leszállni.

Menetrendek

Bányász Emlékpark

"Jó szerencsét!"

A Bányász Emlékpark Petőfibánya Község Képviselőtestületének döntése alapján 2021-ben készült el a mai formájában - a települést alapító bányász elődök hősies munkája előtt tisztelegve. Az F sorozatú szénfejtő kombájnt 2018-ban Pápai Zsolt adományozta a Petőfibányáért Egyesületnek, hogy ezzel állítsanak méltó emléket a Petőfi-altáró minden egykori dolgozójának.

A modernkori bányászat kezdetén csupán egyszerű bányaeszközök álltak a bányászok rendelkezésére a feltáró vágatok kihajtásánál. Később a robbantás alkalmazásával könnyebbé vált a munkájuk, ám az igazi technikai áttörést a Petőfibányán is használt vágathajtógépek hozták meg, melyek a dolgozók helyett végezték a nehéz föld alatti munkát. Innentől a dolgozók munkája már szinte "csak" a gépek kezelésére és a biztosítószerkezetek elkészítésére korlátozódott.

Az F4-es típusú szénkombájnok sorozatszerelése 1951 elején kezdődött el.

Műszaki adatok

Maximális magasság felemelt fejtőgémmel: 2200 mm
Teljes hossz: 6350 mm
Teljes szélesség: 2200 mm
Összsúly: 11000 kg
Haladási sebesség: 0,083 m/s
Hidroszivattyú típusa: Csavarszivattyú
Üzemi feszültség: 380 V 50 Hz / 500 V 50 Hz
Fejtőteljesítmény: 4 tonna/h
Névleges előrehaladási teljesítmény: 7m / 3 műszak

Működési elv és bányászat a fejtőgéppel

Az F4-es típusú vágathajtó, szénjövesztő kombájn vonszolt kábelen táplált, elektromos meghajtású, lánctalpakon előre haladó fejtőgép, amely alkalmas volt a szén-, ásvány- és ércbányászatban egyaránt. Az egységek mozgatása hidraulikusan történik.

A fejtőgém végén a forgó, cserélhető késes fejtőfej által lejövesztett széndarabok a gép előtti eketesten át a forgó harácsolókaros egységek továbbítása mellett egy szállítószalagra kerülnek, amely azt a gép mögötti csillékbe továbbítja. Az elővájást és frontfejtést más-más gépekkel végezték. Az F4-es típusú fejtőgép elsősorban elővájási fejtőgép.

Rekordok döntése és vágathajtási világrekord Petőfibányán

Összehasonlításul az F4-es fejtőgéppel 276 méter hosszú vágatot egy hónap alatt lehetett kihajtani. Ugyanennyi idő alatt kéziszerszámmal 3 fő csupán 75 méternyi előrehaladást ért el ugyanolyan szelvényű vágatban. Az egy nap alatt megtett leghosszabb vágat 24 méteres volt. Kézi, csákányos bányászok ellenben csak három métert tudtak megtenni.

1956 augusztusában pedig a Petőfi-bánya X. aknai bányamezőben vágathajtási világrekordot produkáltak, amikor egy 7,5 négyzetméter szelvényű vágatban 657 méter vágatot építettek egy hónap alatt.

A község határainál van elhelyezve a 3 felújított csille. Ha már erre jártok, feltétlen keressétek meg a GCPeba ládát, illetve ha érdekelnek a bányagépek, mindenképpen ajánlom figyelmetekbe a szomszéd faluban lévő kotrógépet, ahol megkereshetitek a GCRBE ládát.

Kedvcsináló kisfilm Petőfibányáról

Petőfibányáról

A Mátraalján, Hatvantól 16 km-re északra, a Zagyva folyó völgyében található. Szomszédos települések: észak felől Apc, északkelet felől Rózsaszentmárton, kelet felől Nagyréde, délkelet felől Ecséd, dél felől Hatvan, délnyugat és nyugat felől Lőrinci (Selyp), északnyugat felől pedig Zagyvaszántó.

Petőfibánya története nem tekint vissza hosszú múltra, ennek ellenére igencsak érdekes, sőt Magyarországon szinte egyedülálló, ahogyan létrejött. A település kizárólag a bányászatnak köszönheti létrehozását, utolérhetetlen fejlődését.

A kezdetleges bányászat Rózsaszentmártontól Abasárig kísérletezett a lignittermeléssel, amelyet helyben, illetve a környéken használtak fel a háztartásokban és a mezőgazdasági üzemekben. Az új bányavidék a Mátraalján elterülő hatalmas szénvagyonra, a lignitre létesült, amelynek értékét több mint száz éve ismerték és próbálták hasznosítani, de a tőke- és a szakszerűség hiánya sorban tönkre tette a kísérletezőket. A lignit magas víztartalma (45 - 47%) miatt nem versenyezhetett a többi bányavidékkel, mert a fogyasztók nem vállalták a vízszállítást, ami a termék csaknem felét jelentette. Ezért volt az, hogy az ilyen üzemek tulajdonosai eleinte a földbirtokosok voltak, hol egyénileg, hol részvénytársakként. A lignittelepek közel a térszint alatt kis mélységben találhatók. Így leltek rá e térségben is a lignitre Rózsaszentmártonban, egy kút ásása közben. Ennek következményeként próbálkoztak itt a kezdetleges bányászattal, ugyanúgy mint a gyöngyösi szurdokparton.

Földrajzi fekvése, a felhagyott bánya infrastruktúrája vonzó lehet különböző ipari tevékenységek megvalósítására is. Ez az eshetőség annál is inkább reménykeltő, mert az ipari lehetőségeket már több mint száz éve felismerték és kihasználták a terület tulajdonosai. A selypi ipartelep, a cukorgyár, a cementgyár, a téglagyár, a malom tanúja annak, hogy hogyan lehet az adottságokat "vasút, közút, villamos energia, a Zagyva folyó" okosan kihasználni. Ha ehhez hozzávesszük Petőfibánya modern lakótelepét a járulékos létesítményeivel, nyilvánvaló a kedvező perspektíva, az út a városodás felé. Szívesen fogadják a vállalkozókat, akik még távolról sem pótolják a bánya üzemeit, de a távolsági buszon utazókkal sokan jutottak és jutnak ma is itt kereseti lehetőséghez.

Vitathatatlan vesztesége tehát Petőfibánya lakóinak, hogy megszűnt a bányaüzem és annak kisegítő üzemei. Petőfibányán mégis ma mintegy 3 ezer ember lakik olyan korszerű lakásokban, amit korábban nem ismerhettek még a nagyvárosok lakói sem. Ha a két megyét nézzük, ahonnan a lakók többsége érkezett, a körülmények között is szerencsésebbek, mint a Nógrádban, vagy Borsodban maradt sorstársaik. Más az, ahol elfogyott a szén és más az, ahol gazdaságtalan a bányászat. A műrevalóságot lehet módosítani a technológiával, de a kifogyott bányát csak bezárni lehet.

Dacára a csaknem 30 éves intenzív bányászatnak, Petőfibánya térségében még hatalmas érintetlen lignitvagyon vár az esetleges hasznosításra. Egy biztos, hogy a szénvagyonban dúsgazdag vidék egyszer még az itteni ipar fejlődésének lesz az alapja. A híres vidék, a televény termőföld, a szorgalmas népség az eddig elért alapon biztosan remélhet boldogabb jövőt.

Felhasznált források
Petőfibánya
Petőfibányáért Egyesület