Gyarmat körüli gyaloglás a Civitas Fortissima után.A térkép otthon pihen. Jó helyen van!
Mire az első ponthoz értem már volt bennem néhány kilométer, és a buli még csak ezután következett.
Az első pont gond nélkül meglett, utána igen rövid idő alatt lenyomtam a forrásig a másfél kilométert. A második ponton letáboroztam, egy kicsit iszogattam, pihentem. Kis idő múlva felpattanok: jó, keresük meg a dobozt, aztán nyomás tovább.Ezt én csak képzeltem!
A ládikó sehogy nem akart meglenni.+ 1 óra.Feltúrtam az erdőben vagy fél hektárt, telefonálás, Voláninfo, bozótjárás, sárdagasztás,törés-zúzás, recsegés-ropogás.Kegyetlenül kaparom a fák tövét, semmi.Na jó, megyek innen a francba! Kifelé vezető utamban azért még rugdostam az avart mint a rossz ovisok,és akkor: B.....G OTT VAN! No akkor gyorsan tovább! Innen csúszott az egész program.
Tovább a

-on természetesen jó nagy kanyarral. Hirtelen előttem egy erdei vágásterület, erdeifenyő fekszik jobbra-balra én mint akrobata ugrálok keresztül-kasul, néha le kell lépni a törzsről, akkor 1m mélyen találom magam a fenyő szintje alatt. Jó kis móka volt. Jelzéskeresés, majd egy darabig sima ügy.Aztán kerítés keresztbe,bár egy darabig a jelzés elvezet mellette. Néhány méter és megint semmi. Mi legyen? Út sehol, csak megyek a kerítés mellett. Már azt se tudtam hogy kint vagy bent vagyok. Aztán csoda történik:Kerítés megszakad, és pont a cél irányába visz egy kihordóút.Ezen mentem egy darabig aztán rá egy másik út merőlegesen. Így lépcsőzetesen sikerült a levergődnöm a vasútig. Onnan meglett a rét, írány a láp.Kiszáradt, nem volt nagy élmény.A 3.pontnál ismét bóklászok jobbra-balra föl-alá a parton. A dög megvan, doboz sehol. Aztán a sok mászkálásban elfárad a ruházat is, kiszakad a gatyám pont a legintimebb területen. FÖLADOM! Aztán még egy utolsó kör és ezis előkerül nem sok időbeli eltéréssel az előzőhöz képest.
Aztán irány Ipolyszög,kicsit más útvonalon, mert nem szeretnék összefutni a kutyákkal, nehogy teljes legyen a nap.Egy ócska nyiladékon át megcélzom a 22-es főutat, és mint Robinson csörtetek elő az útszéli burinából a kirándulás végén.
Ez tényleg örök emlék marad, akkor is ha akkor ott a pokolba kívántam az egészet.
Nagy kaland volt, köszönet érte!
Egyéb:Én erősen ajánlom a 2. ponttól azt a "vissza a parkolóba,és autóval át Ipolyszőgre"című verziót.
Végszó: a kisautót elvittem, hadd versenyezzen.