1. pont: kis dobozka egy fa odvában. N 47° 14,990' E 18° 34,214'
2. pont: Kis dobozka egy kisebb fa, bokor tövében. N 47° 15,296' E 18° 34,318'
Jelszó képzés: a pontokon talált jelszó részletek egymás után.

Pákozd vár

Egy rég letűnt világ emlékéhez invitállak ezzel a geoládával, de mivel nagyon szép környéken barangolunk, így még két pontot megjelöltem, hogy kicsit vezessem a túra vonalát, hogy milyen úton érdemes feljönni.

Az első pont koordinátái:  N 47° 14,990' E 18° 34,214' 210 m [GCPava-1] Itt egy kis méretű dobozt találsz egy több törzsű fa odvában.
A dobozban megtalálod a jelszó első felét.

A második ponton  N 47° 15,296' E 18° 34,318' 210 m [GCPava-2] magát a geoládát, a bronzkori dunántúli kultúra feltételezett központjában találod meg. A várnak még ma is elég erős "őrsége" van, függetlenül attól, hogy csak egy kis dombvonulat maradt belőle, körültekintően járjatok odabent. A láda egy műanyag doboz, egy kisebb facsoport ölelésében kövekkel körbe rakva találod! A ládában a jelszó 2. része.

Jelszó képzés a pontokon talált jelszó részletek egymás után, egybe írva.

Javaslom, hogy vadászat után menj még tovább a vár mellett futó ösvényen a  N 47° 15,317' E 18° 34,236' 210 m [GCPava+kilátás] pontig. Itt egy kicsit ritkul az erdő és kilátás nyílik NY felé.

A megközelítésről:
Az egyik variáció, a Z sáv turistaút, ami a Sukoróról indul, ezen kell menni, míg el nem éri a P jelzést. Ennek egy hátránya, hogy valószínűleg ugyanazon az úton megy vissza Sukoróra az, aki ezen megy fel, mivel hazafelé arra lesz rövidebb.

A másik megoldás, amit javaslok, egy földút (P jelzés), amely a Pákozd-Sukoró arborétum elágazójával szemben egy fasor mellett indul fel a hegyre. Ez az út a Barlang-kútnál ér be a Hurka völgybe.

Mindkét variációval sikerült eljutni a célterepre, és a P jelzést követve kb. a két pont között félúton van az első pont. A pont a Hurka völgy és a Bodza völgy határán helyezkedik el. A Hurka völgy elkanyarodik É felé, és igazából ott kezd vadregényessé válni. Ha van kedved, nézz körül arrafelé, de a túrát a Bodza völgyön át a P jelzésen kell folytatni.
Az út során, ha szép csendben közlekedsz, találkozhatsz szarvassal, nyúllal, stb.
A völgy egy két oldalt meredek fallal határolt mély vonulat. A déli oldalán néhol elég rendes sziklafalakat találtam. Emiatt a völgy miatt döntöttem a multi mellett, mert aki Sukoróról jön fel a várhoz, az semmit nem fog látni belőle.

Pákozd Vár:
"A Velencei-tó északi partjának adottságait már az újkőkor népessége is kedvezőnek találta. A Császár-víz völgyéből és a tópartról neolitikus faluhelyeket ismerünk. A település régészetileg kiemelkedő fontosságú emléke a környék régi lakói által is Pákozdvárnak nevezett középső bronzkori földvár. Az erődítmény a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon található huszonhat hasonló típusú építmény közül a legnagyobb: használatának idejében uralta a Velencei-tó környékét és a Mezőföldet. Az erdőkkel borított Meleg-hegy délnyugati magaslatán helyezkedik el, a Hurka- és a Csöpögő-völgy fogja közre.

A lelőhely három jól elkülöníthető részre tagolódik: a várat a feljáróul szolgáló Bodza-völgy osztja fel, a nyugati, egyik oldaláról sánccal övezett Nagyvárra és a keleti, kettős sánctól és árokrendszertől erődített Kisvárra.

A többi korabeli földvárhoz hasonlóan két egységből álló erődítmény földsáncainak felső peremét agyaggal összetapasztott kőburkolat erősítette. A följáró felső nyílását bástyaszerűen felhányt magaslatok védték, a kapunál a védők elhelyezkedésének biztosítására teraszt képeztek ki. A földvár oldalába emberi kéz vájta Bárcaházi-barlang keletkezése a közelében talált edénytöredékek tanúsága szerint ugyancsak a bronzkorra tehető, magával az erődítménnyel állhatott kapcsolatban.

Első írásos említése 1925-ből való Marosi Arnoldtól. Névbeli keveredését egy 1926-os közlemény okoz, amiben az áll, hogy ásatásokat végeznek a Pákozdvári-barlangnál, amelyeket Kadić Ottokár is megtekintett. Valójában Kadić a Báraczházi-barlang (Vértes, Csákvár) ásatását tekintette meg és a Pákozdvári-barlangban komolyabb, tudósok által vezetett ásatás nem volt.

Részletes kutatását Kocsis Antal gyógyszerész, székesfehérvári természetjáró, barlangkutató végezte el 1970-ben. Felmérése szerint a barlang főága kb. 16 méter, a három, már kúszva is alig járható mellékág összes hossza is alig 20 méter. A járatok szélessége, magassága 1-2 méter. A többi mellékág már nem járható. Kocsis az általa mélyített próbagödörben, a lejárattól kb. 10 méterre az ismert pákozdvári ásatásokéhoz hasonló mázatlan cserepeket talált. Ez a rendkívül érdekes lelet valószínűsíti, hogy a barlang a bronzkori földvárral azonos korú, tehát nem a tatár és török dúlások idején vagy még később, betyárbarlangként létesítették, mint azt régebben hitték.

Ugyancsak érdekes kutatásának másik megállapítása: a főág folytatása alaprajzilag metszi a felszínen lévő bronzkori sáncokat, és a metszés helyén a sánc mélyebben behorpadt. E megfigyelésekből arra lehet következtetni, hogy a barlang, amely a hegy meredek, nehezen megközelíthető oldalán vezetett ki, esetleg a földvár menekülésre, átcsoportosításra használt védőberendezése lehetett.

A barlang - löszben lévén - erősen pusztul, omlás jelei is találhatók benne, így az amúgy is csak kúszva végezhető behatolás balesetveszélyes, sötét belsejével egyébként sem turisztikai látványosság.

A Kisvártól északra fekszik a lelőhely harmadik eleme, a telep egykori urnatemetője, amely már a múlt században ismert volt.

A hajdani bronzkori település földbe vájt lakóházainak nyomait a Nagyvár területén ásták ki. A földvár feltárását Marosi Arnold irányította 1925- 1927 között. A leletek - melyekben a bronz másodlagossága mellett a kő-, csont- és agancseszközök dominálnak - az úgynevezett Vatya-Koszider-kultúra jellemzőivel mutatnak rokonságot; a telep korát a Kr. e. 1400-1200 közötti időszakra teszik a kutatók."

Érezzétek jól magatokat.