GCCika-1. 2x6 cm-es gravírlap táblán.
GCCika-2. 2x5 cm-es laminált lap a szódásnál.
GCCika-3. Gránittáblán felirat (13 karakter).
Megközelítés
Mindhárom pont közvetlen közelében tudsz parkolni.
Segítő Szűz kápolna
1762. november 25-én Szentgotthárdi András bátaszéki kereskedő írásba foglalta, hogy kápolnát kíván emeltetni a Segítő Szent Szűz tiszteletére és 400 Ft alapítványt is tesz a fenntartására.
A kápolna 1771-re készült el a Szekszárdra vezető út mentén.
Téglából épült, hatszögletű szentéllyel és kis huszártoronnyal. Barokk oltárán a passaui Mariahilf kegykép másolata látható, melyet angyalok tartanak.
1.
N 46° 11,550' E 18° 43,469' 96 m [GCCika-1]
Nagyboldogasszony plébániatemplom
Bátaszék jelképe, az utazónak már messziről a szemébe ötlő, neogótikus római katolikus templom. Ez az ország ötödik legmagasabb temploma. Tornya 82,45 m magas. A magyarországi téglaépítészet egyik legpompásabb alkotása. Építéséhez 2,5 millió közönséges és félmillió falburkoló téglát használtak fel.
Hatalmas orgonája a pécsi Angster cégnél készült. 2200 sípból áll, a legnagyobbak 10 m magasak, a legkisebbek alig több mint 1 cm nagyságúak.
A templom mellett láthatóak a cikádori apátság részben feltárt romjai.
2.
N 46° 11,264' E 18° 43,591' 100 m [GCCika-2]
Kálvária kápolna
Bátaszéken kívül, a Mohácsra vezető út mentén már a 18. század 30-as 40-es éveiben állt egy kis kápolna, melyet Thesz Bálint ősei építtettek a Fájdalmas Szűz tiszteletére. A kápolnát az évek során folyamatosan bővítették, mai formáját 1811-ben nyerte el.
Az érdekes, széles homlokzatú, hármas tagolású épület tetején terasz van, amelyre kétoldalt vezetnek fel a lépcsők. Itt áll a golgota három keresztje, amelyet az 1770-es években három szoboralakkal gazdagítottak. Különösen szép Mária Magdolna térdelő alakja.
A teraszról közelíthető meg a háromszintes torony, amely 1776-ban épült. Földszintjén egy fülkében az oszlophoz kötözött Krisztus szobra áll.
A keresztút stációi eredetileg a nagytemplomtól indultak, és hosszú út után értek el erre az akkoriban még csendes, békés helyre. Az 1990-es évek közepén már csak két stáció állt, ezeket a kápolna közelében újakkal kiegészítve újra felépítettékvés az elpusztult, bádoglemezre festett képek helyett modern bronz domborművekkel díszítették. A költségeket részben a bátaszékiek és az innen elszármazottak (kitelepítettek) állták. Érdekes felfedezni az adományozók között az eredeti építtető leszármazottját, Thész Erzsébetet is.
3.
N 46° 10,880' E 18° 43,116' 99 m [GCCika-3]
Bátaszék története
A honfoglaláskori magyarság a mai Bátaszék központjában, egy régi római út közelében hozta létre egyszerűen csak Széknek nevezett települését, amely már Szent István idején templomos hellyé is vált.
1142-ben II. Géza király ciszterci szerzeteseket telepített le Széken az ausztriai Heiligenkreuzból, akik monostort építettek a régi falu helyén, s ezt Cikádornak nevezték el. A nép azonban a falut továbbra is Széknek hívta.
A ciszterci apátság nem csak a település, hanem a környék életét is felpezsdítette. Az apátok új gazdálkodási eljárásokat honosítottak meg, rendszeresen utaztak Franciaországba, eljártak pápák és királyok megbízásából. Az apátság gazdasági jelentőségére utaló érdekes adat az hogy még a pápa és a IV. lateráni zsinat (1215-ben) is foglalkozott a cikádori ciszterciek szőlőfelvásárlásával és borügyleteivel.
A tatárjárás azonban egy csapásra véget vetett a virágzó gazdaságnak. 1242 március elején egy portyázó tatár csapat felgyújtotta és porig rombolta a monostort és a templomot. A pusztítás oly mértékű volt, hogy a ciszterciek száz évig sem tudták a helyreállítást befejezni és a végül újjáépült tempom az eredetinél kisebb lett. Ekkoriban egyre kevesebb szerzetes kérte felvételét a rendbe, az apátság működtetése és fenntartása egyre nehézebbé vált. 1411-es iratok ciszterciek helyett ferences szerzetesek jelenlétéről tanúskodnak. 1421-től pedig Zsigmond király a Szerémségből a török elől menekülő bencés szerzeteseket telepített ide. Később a ciszterciek szerették volna visszakapni monostorukat, de ez nem következett be.
A bencések a ciszterciektől való megkülönböztetés érdekében, a falu nevét használva, széki apátságnak nevezték a helyet.
Bátaszék a bencések idején fejlődött mezővárossá, jelentős iparosréteg alakult ki, növekedett a lakosság száma.
1441 januárjában az ún. cikádori csatában, a monostor közelében ütköztek meg egymással I. Ulászló és V. László király hívei. A Hunyadi János, Újlaki Miklós vezette sereg győzelmet aratott Garai László katonai ellen, ezzel megszilárdítva I. Ulászlót a trónján. A király jutalmul Hunyadit erdélyi vajdává és nándorfehérvári kapitánnyá nevezte ki.
Mátyás király 1478-ban egyesítette a széki apátság javadalmát a szomszédos bátai apátsággal, ezután a település nevét Bátaszék alakban kezdték el használni.
A békés fejlődésnek a török előrenyomulása vetett véget.
1529 nyarán Ibrahim pasa az erődített helyet nagyrészt leromboltatta. Buda elfoglalása után azonban a török a hadiút biztosítására palánkvárat épített, mely egy tornyokkal erősített földvárból és a monostror maradványaiból kialakított belső várból állt. A templom szentélyét dzsámivá alakították, mellé minaretet építettek. A templom hajóit kis szobákra osztották és a főleg bosnyák martalócokból álló török helyőrség szálláshelyéül szolgált.
Bátaszék 1687-ben szabadult föl a török uralom alól. A bécsi udvar parancsára a török palánkvárat lerombolták.
A bátai apátságot Jány Jakab Ferdinánd kapta meg, aki birtokai központjául Bátaszéket jelölte ki. Jány 1718-ban kezdte meg a németek betelepítését a török alatt majdnem teljesen elnéptelenedett Bátaszékre és a környező apátsági birtokokra. Helyreállította számukra a középkori templom szentélyét, s papot is küldött Bátaszékre.
A következő apát, Kollonich Zsigmond, a régi templomot barokk stílusban átépíttette, s toronnyal látta el. Végül 1903-ben ennek a helyére épült a mai hatalmas templom.
A templom újra és újra újjászületett, de az egykori monostor épülete teljesen elpusztult, az évszázadok során még a helye is feledésbe merült. Maradványaira csak 1994-ben találtak rá a régészek.
Kollonich halála után, 1751-ben Mária Terézia Bátaszéket és a hozzá tartozó földbirtokot az akkor alapított bécsi Theresanium Katonai Akadémiának adományozta, az ott nevelkedő magyar ifjak eltartására.
A 18. század közepére Bátaszék fontos mezővárossá fejlődött. A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, fejlett a céhes ipar is. A város lakossága a század végére 3000 fő. A németek mellett jelentős a magyar és szerb népesség. E korból valók Bátaszék legszebb műemlékei, az Orbán- (amit a GCFA16 láda mutat be), a Kálvária-, és a Mária-kápolnák és a mai városháza.
Az 1860-as évek közepén egy tűzvészben a település nagy része megsemmisült, ám az újjáépítés gyorsan megtörtént.
1871-73 között megépült az első vasútvonal, a dombóvári, amit sorra követtek az újabb vonalak. Bátaszék a századfordulóra jelentős vasúti csomóponttá vált. Ekkor a lélekszám elérte a 7000-et, s azóta is e körül mozog.
Az I. világháború és következményei alapvetően megváltoztatták Bátaszék életét. 1921-ben, a szerb megszállás megszüntekor, a helybeli szerb kisebbség néhány család kivételével a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba költözött.
A II. világháborút követően, 230 év ittlét után, közel 4 000 svábot nyilvánítottak nemkivánatosnak és telepítettek ki Németországba. Helyükre bukovinai székelyek és felvidékiek kerültek, de elszórtan a Délvidékről és az ország más részeiről is jöttek otthonkeresők.
A település 1995-ben kapta vissza korábban elvesztett városi rangját.