Röviden
5x10x12 cm-es láda fa gyökere között rejtőzik! Ne tegyél rá követ!
Alternatív megoldás tőle kb. 20-30 cm-re egy (kettétört) faszeleten a jelszó!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Egy Bakonybél környéki túrára hívlak benneteket, egy igazi rablólovag vár maradványainak felkutatására. Az út hossza kb. 6 km oda-vissza.
Bakonybélről néhány szóban
Kétségtelenül a Bakony legelbűvölőbb falva, kedves emberek, gyönyörű táj, remek túrák helyszíne. Barlangjai több láda otthonául szolgálnak, állat- és növényvilága páratlan. Tavasszal medvehagyma bársony borul a dombokra.
Egy másik, nem annyira meredek útvonal kiindulópontja Bakonybélben, a buszfordulónál. N 47° 15,510' E 17° 43,409' 276 m [GCPod+Másik kiindulópont] Ez az útvonal 5 km oda-vissza, érinti a Likas-kő ládát (GCLika), egyben megmászod az 515 méter magas Tönkölös-hegyet is. Csak kövesd a kék barlang , majd a csúcstól a kék háromszög jeleket.
Rövid történet
Bakonybéltől északra, kb. 3 km-re a Gerence völgy felett, a Tönkölös-hegy egyik kiugró nyúlványán, 432 m magasan találjuk az elpusztult vár csekély maradványait. A kővárat 1529-33 között a Podmaniczky család tagjai, feltehetően Rafael és János építette, akik a királytól adományként kapták e vidéket.
Rövid idő alatt félelmetes rablófészekké vált. Fosztogatásokkal örökös rettegésben tartották a vidéket. Ők fosztogatták többek között a zirci ciszterci kolostort és templomot. Végül is a pozsonyi, majd az 1543. évi besztercebányai országgyűlés száműzte őket, és a vár lerombolását rendelte el. A hagyomány szerint az egykori rablóvár kulcsa a pannonhalmi apátságban van.
A várról
A vár két részre tagozódik. Miután a Tönkölösről lehúzódó 5-10 m széles hegynyergen át volt megközelíthető, az őskori földvár két 10 m széles sáncárka között építették meg a külső várat, a várkastélyt. Ez a rész erős falakkal, zömök, szabálytalan négyszög alakban készült egy kőbástyával. A külső várfalak hosszúsága 18x30x30x25 m volt. A várrész udvara körül a várfalakhoz simuló lakóépületek, bizonyára a Podmaniczkyek várnagya és a várőrség számára. Ez volt a vár stratégiailag legfontosabb része, mert ez zárta le a hegynyerget, a könnyű megközelítés útját. A külső sáncárkon átívelt felvonóhíd a boltozatos várkapuba torkollott. E várkapun át bejutottak a külső vár vagy várkastély udvarába. Ezen keresztül kellett menni, hogy a szemközti várfalon nyíló második várkaput elérjék. Itt kilépve, a következő sáncárok feletti híd túlsó oldalán, a harmadik várkapun át lehetett csak megközelíteni a szokatlanul nagy terjedelmű - kb. 7000 négyzetméter alapterületű - belső várat vagy várudvart. Ez 28-56 m váltakozó szélességben 185 m hosszú. Alaprajza papucshoz hasonló, és a Gerence feletti csúcsában bizonyára megfigyelésre szolgáló kőbástya védte.
Ha már felmásztam a Kőris-hegyre, kár lett volna lejönni a bakonyújvári láda megtalálása nélkül ... még szemerkélő esőben se. A ládáig nem is volt gond ... de a lefelé vezető kék rom jelzés durván járhatatlan ... az utat munkagépek rongálták, majd több tucatnyi bedőlt fa feküdt keresztbe. Faszeletet nem láttam ... :)
Őszi "utolsó jó idő" kesselés
A "Másik kiindulópont" tetszett jobban, több okból is. Nem utolsó sorban a "nem annyira meredek" kitétel miatt... ;-)
Az október 23-i munkaszüneti nap és a jó idő rajtunk kívül sokakat kicsábított a természetbe - de egy autónyi hely azért jutott Geopelnek a javasolt parkolóban. Felvánszorogtunk a még így is azért elég meredek ösvényen a barlangig, ahol anno 2005-ben a szűz ládát sikerült megtalálnom. Ezúttal meglestem közelről, belülről is a hegyben rejlő üreget, aztán a barlang előtti sziklára jótékony kezek által elhelyezett "ülésen" pihentünk egy keveset, majd tovább indultunk a kék háromszögön felfelé, a Tönkölös hegyre. A balra leágazás után végre lefelé vezetett utunk, így már könnyebb volt haladni. A valaha volt vár hűlt helye és a láda is könnyen meglett. A rejtekadó fa célszerű, és (gyakorlott keresőnek) távolról is jól felismerhető célpont! Logoltunk, aztán még mászkáltunk kicsit a "vár" belsejében. Kicsit tovább menve a "papucs" orra felé mi is megleltük az egykori várfal maradványait. Elfogyasztottuk szendvicseinket és indultunk visszafelé, mert a szürkület érkezésével a levegő is egyre jobban hűlni kezdett. Oda- és visszaúton is találkoztunk frissnek látszó erdészeti (?) kavicsos úttal, ami nem szerepel a tuhu-n. A legidegesítőbb ma a sok, repülő pókhoz hasonlító kis dög volt. Bebújtak a ruhánk alá, a hajunkba is! Még itthon, a fürdőszobában is szedtünk össze jó néhányat - mondanom sem kell, nem értek meg békés öregkort...
A Bakony egyik jól ismert, kedves része ez, ahol ma ismét túrázhattunk egy jót. Utunk oda-vissza összesen 6,2km lett. Ha a kis repülő dögök nem lettek volna, még kellemesebb élmény lett volna!
Köszönjük:
NZs & Dóri