WAP
Kétpontos multi, mindkét pont virtuális.
1.pont: A szabadság szobor
A N 46° 10,253'" E 21° 18,551 ponton található
szobor hátulján, legalsó lépcsőfokon, a bal szélen (hátulról nézve) található kétsoros szöveg felső sorának utolsó szava (négy betű)
2.pont: A vesztőhely
A N 46° 09,728' E 21° 19,940' ponton, az emlékmű oszlopának jobb oldalán, a talapzaton található két betű (szerintem egy monogram). Kis segítség az elmosódott betők miatt: A magyar abc kozépső harmadában, két egymást követő mássalhangzó.
Ha a koszorúk eltakarják a feliratot logolj jelszó nélkül és tölts fel egy képet, vagy írj egy e-mailt.
WAP vége
Megközelítés:
Javasolt kindulópont: A 7-es út bevezető szakaszán lévő körforgalom, a N 46° 10,928' E 21° 18,603' koordinátákon, kicsivel a kórház után, 5 út találkozásánál.
Nagylak felől közelítve: A 7-es számú főúton (E68) nem kell az elkerülő útra menni, hanem a városközpont felé kell haladni, majd követni az utat jobbra tartva. Calea Victoriei, körforgalomnál 1. kijárat Strada Andrei Saguna majd éles jobb kanyar Strada Varfulco Dor ezen az útoh haladva jobbra terül el a Tűzoltó tér (Reconcilereii)
Javasolt parkoló az 1-es ponthoz:
N 46° 10,291' E 21° 18,553' 108 m [GCARAD+Parkoló 1-es pont] Az emlékmű melletti utca, (Vigyázat, fizető parkolás, fizetni a közelben lévő automatáknál lehet.)
A 2-es pont megközelítése: A régi Maros hídon át, a körforgalom 1. kijárata után látni a focipályát, az mőgé kell behajtani.
A javasolt parkoló a 2-es ponthoz:
N 46° 9,742' E 21° 19,943' 108 m [GCARAD+Parkoló 2-es pont] Az emlékmű mellett a focipálya mögött nagy aszfaltozott terület, bőven van hely.
Előzmények:
Ezzel a ládával szeretnék tisztelegni a vértanúk emléke előtt.
Szegedről Erdélybe utazva többször elmentünk Arad mellett, anélkül, hogy felkerestük volna ezeket a helyeket. Ezt a mulasztást pótoltuk, és szeretnénk mindenki számára könnyen megtalálhatóvá tenni ezt a két emlékművet.
Szerettünk volna ide egy valódi ládát is rakni, de a lehetséges helyszínekről végül is lemondtunk. A vár falain táblák jelzik, hogy katonai terület, a Maros partja annyira elhanyogolt és szemetes, hogy ez sem jöhetett szóba.
Maradt a két állomásos multi, melynek mindkét pontja virtuális.
Az első pont
1.pont: A szabadság szobor [GCARAD-1]
N 46° 10,253' E 21° 18,551' 108 m [GCARAD-1]
A szobor hátulján, a legalsó lépcsőfokon, a bal szélen (hátulról nézve) található kétsoros szöveg felső sorának utolsó szava (négy betű)
2.pont: A vesztőhely [GCARAD-2]
N 46° 9,728' E 21° 19,940' 108 m [GCARAD-2]
Az oszlop jobb oldalán (a lépcső felöl nézve) a talapzat vízszintes részén található, kissé elmosódott két betű (szerintem egy monogram). Mivel többen is jelezték, hogy a betűk nehezen olvashatók, időnként koszorúk és néha hó is takarja, egy kis segítség: A magyar abc kozépső harmadában, két egymást követő mássalhangzó.
Ha a koszorúk eltakarják a feliratot logolj jelszó nélkül és tölts fel egy képet, vagy írj egy e-mailt.
A jelszó képzése: A két részlet egybeírva 4+2 betű
A szabadság szobor:
Az 1849. október 6-án kivégzett honvédtábornokoknak állít emléket, ezért Vértanú-szobor néven is ismert, Zala György monumentális alkotása, aki Huszár Adolf eredeti tervét dolgozta át.
A szobor főalakja a szabadságot jelképező Hungária, mellékalakjai pedig az Ébredő Szabadság, Harckézség, Áldozatkészség és Haldokló harcos. A Harckészséget az 1880-as években, Brüsszelben egy szoborkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A fiatal Zala György ezzel az alkotással alapozta meg hírnevét és vált a magyar nemzeti-történelmi szobrászat egyik vezéralakjává. Később megkapta a budapesti Millenniumi Emlékmű kivitelezésének jogát.
Az aradi szoborcsoport elkészítésének költségeit országos közadakozásból fedezték és a szobrot 1890. október 6.-án országos ünnepségen leplezték le Arad legszebb terén, a színház mögötti Szabadság-téren.
A szobor, az első világháborút követően, még hét évig állt az aradi Szabadság-téren. 1925-ben szétszedték és a tűzoltólaktanya melletti elhagyott lovardába raktározták el.
1956-ban ugyan elkezdődtek a szobor visszaállításának a munkálatai, de az október 23-án kirobbant a magyar forradalom és annak következményei miatt a szobor visszaállítását leállították, majd néhány év múlva a lovardából is elszállították, nem is akárhová, hanem a szovjet laktanyaként működő aradi várba. Más szóval, a tizenhárom tábornok emlékét idéző szoborcsoport katonai őrizetbe került a várba, megismételve ezáltal a vértanúk sorsát. Több mint negyven évig raboskodott a Szabadság-szobor az aradi várban. Fogságából hosszas politikai harcok és egyeztetések után 1999. október 1.-én szabadult ki. Ekkor erősen sérült állapotban a szobor alakjait a minorita templom udvarán helyezték el.
Újabb köztéri felállítását heves politikai csatározások előzték meg, végül 2004. április 24. állították fel az erre a célra átalakított Magyar-Román Megbékélés Terén, azzal a feltétellel, hogy ugyanitt elhelyezik a román 48-asok diadalívét, ami egy jó évvel később meg is történt.
A vesztőhely
1849
Az aradi vár a Maros bal partján épült hatszögletű erőd; a folyó majdnem körülöleli. Itt őrizte foglyait Howiger vezérőrnagy, a vár parancsnoka. Az ítéletet október 5-én reggel 7 órakor hirdették ki: golyó általi halálra Kiss-t, Schweidelt és a büntetés enyhítéseként Desewffyt és Lázárt. Először őket kísérték a vár VI-os kapuja mellé, a vár sáncába. A féltérdre ereszkedett tábornokokat egyszerre érte a lövés; hárman azonnal arcra buktak, Kiss Ernőnek csak a vállát érte a golyó, ezért három katona közvetlen közelről lőtte le.
A bitófára ítélt kilenc fogolyért ezután mentek vissza a várba. A III-as kapun át az Újarad felé vezető útra tértek; Damjanichot - mert lába törött volt - szekéren vitték. Durván faragott, mintegy nyolclábnyi magas oszlopokhoz kísérték őket; elsőként Poeltenberget szólította a porkoláb. Aztán sorrendben Török, Láhner, Knezich, Nagysándor, Leiningen, Aulich, Damjanich és Vécsey életét oltották ki. Elrettentő példaként estig függtek a bitófán, majd két-két újaradi paraszt gödröket ásott az akasztófák tövébe, és ide temették a nemzet halottait.
Napjainkban
Maros bal partján, a vár oldalán, a vár közvetlen szomszédságában a Váralja negyedben lévő téren áll egy szürke márványból készült emlékmű, amelyet 1881. október 6-án avattak fel. Korábban itt egy szerény kőemlék állt. Ez volt a kiegyezés után a szabadságharc tiszteletére felállított első emlékmű a történelmi Magyarországon. A terméskőből emelt mesterséges dombon álló obeliszk az Aradon 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtábornoknak állít emléket. Egyik oldalán a kivégzés dátuma, a másikon a tábornokok nevei a kivégzés sorrendjében.
Az obeliszk alá temették el 1974. október 6.-án a 13 vértanúból 11 hősnek a földi maradványait. Kiss Ernő és Desewffy Arisztid a családjuk kérésére a szerbiai Eleméren, illetve a szlovákiai Margonyán van eltemetve. A tábornokok csontjait korábban az aradi temető, illetve borosjenői római katolikus templom kriptáiban őrizték.
Írott emlékekből:
A vesztőhely feltárása több lépésben történt itt közlöm az egyik feltárási jegyzőkönyv részletét.
"Jegyzőkönyv
ad 37/1913. sz.
Felvétetett Aradon, 1913. évi október hó 20. és 21. napjain az aradi vár sáncaiban elföldelt Schweidel József+ és Lázár Vilmos+ vértanúk hamvainak exhumálása alkalmával.
Szemtanúk feljegyzései szerint a vár északi (VI. számú) kapujától jobbra fekvő sáncban történt Kiss Ernő+, Schweidel József+ és Dessewffy Arisztid+ tábornokok, valamint Lázár Vilmos+ ezredes-hadtestparancsnok kivégzése. Mind a négy ott a helyszínen földeltetett el. Kiss Ernő+ és Dessewffy Arisztid+ holttestét hozzátartozóik utóbb elvitték; két vértanú holtteste a vársáncban maradt.
A vértanúk hamvainak felkutatásával Arad sz. kir. város törvényhatósága részéről kiküldött bizottság elnöke: Varjassy Árpád+ kir. tanácsos, tanfelügyelő a katonai hatóság előzetes engedélyével az ásatásokat a fent említett sáncban még 1912. év nyarán meg is kezdte. Ásás közben két csontváz nyomaira akadtak, ezek a legnagyobb valószínűség szerint Schweidel József+ és Lázár Vilmos+ földi maradványai.
A hamvak kiemelése az 1913. évi magas talajvíz miatt lehetetlen volt. Az 1913. év őszén a víz végre annyira lehúzódott, hogy az exhumálást többé nem akadályozta."
A dokumentumot
itt lehet elolvasni.
