Keszthelyi nyaralás 8/7.
Ahogy a logokból ítélve sokan mások, mi is nyilván észrevettük a közelebbi parkolás és megközelítés lehetőségét az ajánlottal ellenkező irányból. (Nem is értem, ez miért maradhatott ki a leírásból?) Mivel nyaralásból hazatérőben voltunk, minden cuccunkkal a kocsi hátuljában, nem akartuk valami néptelen helyen (mint az ajánlott parkoló!) hagyni Geopelt. Kerestünk és találtunk is a Streetview segítségével tágas és (talán) nyugodtabb parkolót a temető előtt balra (ezt a Google Maps is parkolóként jelöli). Koo: N46 50.705 E17 18.235 Rátolattam egy méretes fára, így megakadályozva a csomagtartó felnyitását, reméljük a legjobbakat...
Olvasva a logokat tudtuk, hogy kemény terep vár ránk. Elinduláskor, kiszállva a kocsiból a hőségbe Dóri ugyan még felemlegette párszor, hogy miért nem hallgattam rá és mentünk volna inkább a strandra, de aztán csak nekiindultunk. :)
Az itteni Vadlán-lik kevésbé dekoratív, mint volt a tegnapi gyenesdiási, de azért csak megkukkantottuk. Mielőtt a terep elkezdett volna igazán durvulni, egy középkorú pár jött szembe velünk. Eleve furcsa volt, hogy köszöntek (ezt a régi jó turista szokást ma már alig akarják ismerni néhányan...) és a hölgy kitartást kívánt, látva, merre tartunk. Mint kiderült, ők is arról jöttek. Még búcsúzóul javasolta, hogy az info táblánál hagyott, jól bevált botját vegyük magunkhoz - szükségünk lesz rá... Így is tettünk és az egész túra alatt jó szolgálatot tett Dórinak úgy a felkapaszkodáshoz, mint aztán a leereszkedéshez!
A görgeteges, elég meredek talajon lassan haladtunk felfelé a Z3-on, mindig a következő fát nézve ki célnak és pihenőhelynek. A gps mutatta a fogyó százmétereket, ez adott némi erőt a továbbmenéshez, meg az, amikor megláttuk a hegy tetején, a fák között átsütő nap sugarait: közel már a teteje! Utolsó pihenőnk egy kidőlt, méretes fatörzsön volt, amin jól esett üldögélni pár percet. Tovább indulva azonnal megláttam a kilátó gerendáit az ágak között - megérkeztünk! A beton alapzaton ismét megpihentünk, aztán nem a lépcsők, hanem a láda felé vettük az irányt. A rejtek célszerű, megfelelő és szerencsére nem kell dzsungelharcot vívni a megközelítéséhez! Logolás után nekiindultunk a lépcsőknek. Egy magányos embert találtunk odafent - érdekes volt, mert nem láttuk, mikor jött, mindenesetre hamarosan távozott, így egyedül maradtunk a természettel. Egész szép a panoráma, meg jól esett a fent erősebben fújó szél is. Mivel a kilátó tövében álló, egyébként igen tetszetős padot telibe sütötte a nap, nem volt nagy kedvünk ott letelepedni, ezért azt találtuk ki, hogy a lefelé vezető lépcsők tetején foglaltunk helyet. Egész kényelmes volt az ülés, árnyékos, a szellő is lengedezett körülöttünk és előttünk a csodás kilátás! Így költöttük el szerény ebédünket - szerencsénkre senki más nem jött arra közben. Végül aztán némi tanakodást követően, mivel nem akartuk a hosszú kerülő utat választani, bátran nekivágtunk a már bejárt meredek lejtőnek. Kis lépésekkel oldalazva haladtunk, kerülve az apró botocskákat, amik rájuk lépve veszélyes görgők lettek volna. Ismét a fák voltak segítségünkre a hegy oldalában, mondhatni fától fáig araszoltunk lefelé. Esős időben, sárban mindenesetre nem vágnék neki! A lényeg, hogy végülis seggre ülés nélkül leértünk a biztonságos ösvényre, az információs táblánál ott hagytuk a jó kis botot, hátha valaki még hasznát veszi és visszasétáltunk az autóhoz, amit szerencsére senki sem bántott. Örültünk a megtalálásnak, a szép helynek, amit felfedezhettünk és kicsit büszkék is voltunk magunkra, hogy milyen ügyesek vagyunk! :-)
Még egy hely várt ránk: Sarvaly (
GCSARX). Köszönjük!
NZs & Dóri