---

Wap.:5x5x10 centiméteres dobozka, faoduban.

---

A ládába TravelBug még nem helyezhető.

---

Megközelítése: Parkolni az egykori Sváb Sándor kastély - ma szociális otthon - bejáratánál lehetséges; eddig aszfaltút vezet: N 47° 56,320' E 19° 1,246' 310 m [GCdkp+parkoló]. Ettől jobbra kanyarodva; immár gyalogosan ne csak a dobozt keresd, hanem tégy egy kört a parkban, amely még nem nyerte el eredeti állapotát. Ha ma valaki Diósjenőre kirándul, hiába keres "parkot" az egykori Sváb-kastély környékén. Az elmegyógyintézetként szolgáló épülethez az egykori parknak csak kis területe tartozik, az intézet kerítésén kívül pedig sűrű erdő található, amelyben legfeljebb idős, száradó tölgyfák tűnnek fel. Aligha gondolnánk, hogy a diósjenői park a magyarországi kertművészet történetének értékes, egyedi alkotása volt. Ezen munkálkodik az erdészet, visszahozva a park egy részének eredeti állapotát.
Sajnos a kastély csak távolról látható, belépni nem szabad! Senkinek nem is kívánom, hogy itt "vendégeskedjen".

---

A múlt: A diósjenői erdőbirtok a 19. század utolsó évtizedeiben többször cserélt gazdát, míg végül 1906-ban gavosdiai Sváb Sándor bankár és felesége, csetei Herzog Irén bárónő vásárolta meg fele-fele részben az összesen 6745 hold kiterjedésű területet. A birtok megvételének egyik célja bizonyosan az volt, hogy Budapesttől vasúton és kocsin könnyen elérhető távolságban vadászkastélyt építsenek, és a birtok haszna mellett vadászati szenvedélyüknek hódolhassanak. Svábék nem rögtön a birtok megvételét követően láttak hozzá a kastély építtetéséhez, hanem évekkel később, 1910 körül. A kastély megközelítésére exkluzív magánút vezetett fel a falu felől, a váci országútról Diósjenőre bevezető közútnak egyenes folytatásaként.
A kastély helyét nemcsak a nagyszerű kilátás alapján választották ki, hanem az akkor már sok száz esztendős, ún. Király-fa közelsége is szerepet játszott, amely a kastélyhoz kerített parkterületre került - ez is a tulajdonos ősiségének illúzióját szolgálta. E fát már a kastély építése előtt is legendák övezték: "Majdnem a honfoglalással egyidejű fákról is szólnak hagyományaink. Diós-Jenő határán például van egy nevezetes fa, mely 40 méter magas. Ezt tartják annak a tölgynek, mely az Árpád házi királyok okleveleiben nem egyszer fordul elő hogy t. i. a király a "nagy tölgyfa" alatt hallgatta meg az urak tanácsát, s ezért meg vannak győződve, hogy a tölgy alatt valaha egyik Árpád házi királyunk osztogatta parancsait."
A kastélyt és az azt körülvevő parkot a több ezer holdas erdőbirtok óriási telkén építették, az erdő szélén, önálló telek alakítása nélkül. A kastélypark tervezését Svábék a korszak legjelentősebb magyarországi tájkertészére, a Hamburg mellett született Hein Jánosra (1866-1935) bízták 1910-ben, és az ő kertépítő cége végezte a kivitelezést is, 1911-ben. Hein a 19-20. század fordulójának legfontosabb magyarországi és egyik legjelentősebb Közép-európai kerttervezője (ún. tájkertésze) volt, aki 1900-ban a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert kertterveivel.
Hein a diósjenői park szépen megrajzolt, feliratában 1910-es dátumot tartalmazó kerttervét is megjelentette a prospektusában, referenciaként. Hein tervén a középső tisztás mellett a legfontosabb szervező elem az a kocsiút ("körút") volt, amelyen körbe lehetett járni a parkot. Sváb Sándorné, aki egészen 1944-ig használta a kastélyt, idős korában is rendszeresen járt körbe ezen az úton - autóval. Nyilvánvaló, hogy a Hein tervén ábrázolt utak vonalában a domborzat nem tette lehetővé a kényelmes, szintvonalakhoz jól alkalmazkodó utak kiépítését, ezért volt szükség a kivitelezéskor a terület oldalirányú (észak és dél felé való) bővítésére.
Az 1945. évi államosítás után a kastélyt a közvetlen környezetével ("Belső park") leválasztották a park nagyobbik részétől ("Külső park"), s a két terület más-más kezelésbe került. A kastély 1945 után néhány évig a Földművelésügyi Minisztérium irattáraként szolgált. A park ekkor még őrizte eredeti szerkezetét, és állt még az óriási Király-fa, amelynek odvában egy gyermek fekve is elfért. Az 50-es évek elején szovjet katonai laktanya volt a kastélyban. Sátoroztak a katonák a parkban is. Ekkor egy viharban kidőlt a Király-fa, állítólag éppen a táborparancsnok sátrára és magára a parancsnokra. 1957-től a kastélyt az Egészségügyi Minisztérium vette birtokba, és fogyatékosok szociális otthona céljára alakították át. A kastély körül az intenzív díszkert-fenntartás megszűnt. A nyugati parkrész a környező erdővel együtt, annak immár (ismét) részeként erdészeti kezelésbe került, és beleolvadt a park egykori határain minden irányban jócskán túlnyúló erdőségbe. E "Külső park" bekerítettsége megszűnt. Az erdészeti kezelésnek köszönhetően, illetve a kertészeti beavatkozások elmaradása miatt az idős fákkal ritkásan benőtt terület erdősülése megindult.
1960-65 között nagyszámú csemetét (pl. szelídgesztenyét, vörösfenyőt) ültettek el. A fák közti gyepet akkor még kaszálták, s a terület fás legelő-jellege megmaradt. A 70-es évektől azonban mind jobban előtört a gyertyán. Ma ezek, a nagyrészt még ma is élő tölgy-óriások adják a terület fő értékét, nemcsak történeti, hanem természetvédelmi szempontból is. Jó rálátást biztosít ezekre az óriásokra a  N 47° 56,305' E 19° 0,914' 356 m [GCdkp+pihenő terület].

A jelen: A park egykori úthálózatából ma már csak egyes útszakaszok vannak meg a park déli széle mentén, ezek azonban ma is jól felismerhetők. A többi 1945 után "spontán" keletkezett erdészeti feltáró út, amelyek szintvonalra merőleges vezetésük miatt meredekek és emiatt erodált állapotúak.
Forrás: Alföldy Gábor ''

2021.01.18. Sok-sok köszönet Emmerwald kollégának, aki pótolta az eltünt ládikát!