Rejtés
Két valódi láda egy-egy jelszórészlettel. Mindkét ponton egy 10*16*6 cm-es 0,67 literes zöld fedeles, hagyományos konyhai műanyag dobozt kell keresni. Jelszóképzés: a két jelszórészlet egybeírva.
Az
első pont - ahol leginkább összeszűkül a völgy - jobbra fent áthajló sziklafal alatt, annak tövében, kövek mögött avarral fedve keresd: N 47° 12,550'" E 17° 46,310' A kő és sziklafal közé tedd vissza, követ ne tegyél rá, avarral takard be!
A
második pont az eresz jobb felén kissé feljebb a sziklafalban lévő üregben egy beékelődött kő mögött van: N 47° 12,702'" E 17° 46,320' Óvatosan tedd vissza a beékelődött kő mögé, a doboz legyen vízszintes, mert élével visszarakva jobban lecsúszik, követ ne tegyél rá!
A szurdokban NEM tökéletes a műholdvétel, amennyiben nem találod, tölts fel fotókat!
A ládába TravelBug
NEM helyezhető.
A láda része a Bakonyi Barlangolások GCCAVE névre hallgató 22 megtalálandó rejtést magában foglaló ládasorozatnak!
Megközelítés és parkolás
Közvetlen buszjárattal Veszprémből és Herendről közelíthető meg. Aki busszal érkezik Veszprém felől, annak a legelső buszmegállóban kell leszállni Hárskút legelején és pár métert visszafelé sétálva a Rózsafa utcában Ény felé tartani a
piros sáv jelzésen.
Autóval Márkóról és Lókútról műúton valamint Pénzesgyőr felől földúton közelíthető meg. Utóbbi kettő útvonal télen nem mindig járható! Pénzesgyőr felől pedig csak terepjáróval javasolt a közlekedés! Bár szívem szerint itt csak kerékpárral engedném... Autóval érkezők ugyanott forduljanak be a Rózsafa utcába, majd haladjanak egyenesen az ajánlott parkolóig.
N 47° 11,326' E 17° 47,608' 475 m [GCELVB+parkoló] Eddig személygépkocsival is nyugodtan el lehet jönni, bár az utolsó pár száz méter kátyús, de még aszfaltos. A szennyvízátemelő előtt találunk helyet, de még korábban a falu szélénél a házak előtt is parkolhatunk. Én is így szoktam tenni, tágítsuk ki a tüdőnket kihasználva a remek bakonyi levegőt! Alternatív kiindulási pont lehet a közeli Hudi tanya is.
Utunkat immár gyalogosan folytatva kövessük, vagy a későbbiekben inkább ne kövessük a
a piros sáv jelzést, mert általában kimondottan sáros a szekérút nyomvonala. Helyette inkább "harántoljunk" kissé fel a völgy jobb oldalába és a füves réten sétáljunk továbbra is Ény felé. Útelágazáshoz érünk, itt az eddig követett jelzés elfordul és a Hajag tömbje felé kanyarodik.
N 47° 11,793' E 17° 46,950' 465 m [GCELVB+1elágazás] Mi azonban továbbra is egyenesen haladjunk, immár a
a piros négyszög jelzésen. Mielőtt elfordul utunk balra és kiérnénk a Németh tanyához ahol a patak keresztezi az utunkat térjünk be az erdőbe jobbra.
N 47° 12,180' E 17° 46,559' 440 m [GCELVB+2elágazás] Figyelmesen szemlélődve kövessük a
piros tanösvény és a
kék tanösvény jelzéseit. Ha le-le térünk róluk, nem kell pánikba esni, mindvégig a patak medrét követve elérjük a Kőszorost.
N 47° 12,417' E 17° 46,439' 440 m [GCELVB+szurdok kezdete] A Kőszoroshoz érve a legszebb útvonalat akkor járhatjuk be, ha közvetlenül a patakmederben, illetve mellette, azt többször keresztezve haladunk. Az első pont
N 47° 12,550' E 17° 46,310' 430 m [GCELVB-1] közelébe érve mindkét oldalt sziklássá válik a terep. Továbbhaladva lefelé kiszélesedik a völgy, balra 3 forrás fakad alig észrevehetően
N 47° 12,589' E 17° 46,288' 425 m [GCELVB+forrás] és egy kis erdei pihenőhely tűnik fel a legnagyobb meglepetésre. Balkéz felé egy nagyobb és egy kisebb mellékvölgy mellett haladunk el. Még lejjebb ismét beszűkül a völgy, jobbra "komoly" sziklafal tornyosul, benne a
Kőszorosi-eresz, még lejjebb pedig a völgytalp felett 4-5 méter magasan a
Kőszorosi-hasadékbarlang (leírásukat lásd lejjebb).
N 47° 12,702' E 17° 46,320' 420 m [GCELVB-2] Figyelem, Magyarországon minden barlang védett! A láda nem a barlangban van!
A szurdokban nagyon körültekintően közlekedjünk, sziklás a terep, sok a kisebb-nagyobb kő. Több szakaszán is víz van a mederben és helyenként kimondottan sok a bedőlt fa! A terep nehézsége a szurdokos szakaszra utal.
Kőszoros
További szinonimái: Öregfolyás szurdoka, Öreg-séd szurdoka, Kőszoros-völgy.
Keletkezése szerint epigenetikus-antecedens szurdoknak tekinthetjük, ez azt jelenti, hogy a völgy egy szakaszán végbemenő kiemelkedéssel a völgy mélyülése - vízfolyásának eróziója következtében - lépést tart, a fedőüledékeket átfűrészeli, a völgyképződés a fekü karbonátos kőzetben folytatódik. A folyamat eredményeként szurdokos völgyszakasz képződik.
Hamis a régebbi téves nézet, miszerint a bakonyi szurdokok többek között egykori barlangok felszakadásával jöttek létre. A szurdokok barlangi eredete azonban nem csak azért zárható ki, mert ezen völgyek átöröklődéses eredetűek, hanem azért is, mert az aprólékosan feldarabolódott hegységben a vízfolyások többségének csak kicsi vízgyűjtője alakulhatott ki. A kicsi vízgyűjtőjű vízfolyások nem alakíthattak ki olyan több km hosszúságú barlangokat, amiket a szurdokok hossza alapján várni lehetne. A szurdokok morfológiája sem támasztja alá ezt az elgondolást, hiányoznak a sziklahidak, a víznyelő töbrök, vagy a hajdani víznyelők maradványai.
Az Öregfolyás (Öreg-séd) valamikor állandó vizű patak volt, mára időszakos vízfolyássá vált. Megmaradnak azonban a patakmederben olyan pocsolyák, nedves részek, valamint a patak melletti vizenyős területek, melyek biztosítják egyes vízi állatfajok fennmaradását, ilyen szakaszok vannak a szurdokban is. Ezenkívül a szurdok középső részén, a bal (Ny-i) oldalán, a sziklás hegyoldal tövében három ponton is forrásvíz fakad, s inkább szivárogva, mint folyva tart a völgytalpi mederbe; innen ered az eddig követett csermely, ezért csaknem állandó a vízfolyás. Ismét elértük tehát a mészkő-agyag határt, s azt is megtudtuk, miért nem szivárog be ezen a rövid szakaszon, a meder fenekén a víz: alatta vízzáró agyag húzódik meg. A fakadások előtt 3-4 m-el likacsos, üreges, forrásmészkő anyagú tömbök, tuskók sora húzódik. Rajtuk télen is szép zöld növények tenyésznek, mivel a forrásvíz hőmérséklete hazánkban, mint minden forrásé 11-12 fok körül van, s a fakadó víz csak nagyobb távolságban hűl fagypont alá. A Bakony - nem felszíni karsztosodás során képződött - barlangjai elsősorban a völgyoldalakban csoportosulnak, így van ez az Öregfolyás völgyével is.
Kőszorosi-eresz: a meredek sziklás oldalakban, sziklafalakban tárul elénk a már többször látott Zirci Mészkő szinte teljes rétegsora. A tömör, vastagpados kőzetben egy vékony, laza, könnyen szétfagyó, mészkőgumós réteg látható. Ennek mentén szakadtak le a repedésekkel, kőzetrésekkel átjárt, alámosott mészkőrétegek, míg a fölötte települő tömör, erősebb mészkő ereszként nyúlik ki. A leomlott darabokat a víz apránként elhordta és most állva is elférünk az eresz alatt. A kifagyásnak szerepe volt az eresz kialakulásában is.
Kőszorosi-hasadékbarlang: a törések nem mindig okoznak jelentős függőleges elmozdulást. Az eresztől néhány lépésre látható törés két oldalán a már említett gumós mészkő réteg csaknem ugyanabban a szintben van. Itt a törés egy szakaszán, ahol a mészkő erősen összetöredezett, hasadék alakult ki. A kőzetdarabkákat az átáramló víz elmozdította, részben feloldotta, közben oldással a hasadék falát is tágította. Ennek nyomai ma is láthatók a hasadék hegy felőli oldalán, míg a völgy felőli oldalon a hasadékot kifagyás is tágította, egyúttal az oldási nyomokat is eltüntetve. A hasadék hossza kb. 5 méter.
Hárskút
A Bakony és a Dunántúl legmagasabban fekvő települése, átlagos tengerszint feletti magassága 499,5-520 méter között van. Veszprémtől északnyugatra található az Északi-Bakonyban a róla elnevezett fennsíkon. Veszprémtől 18 km-re, Zirctől 12 km-re fekszik közúton. A falu szerkezete olyan, mintha három zsákfalu összenövéséből jött volna létre. Hárskút számos természeti kincset rejt magában: ilyen például az országban csak néhány helyen fellelhető medvefül, vagy cifra kankalin. A mai Hárskút két pusztából jött létre Gyertyánkútból és Hárságypusztából 1956. július 1-én. A két apró település fokozatosan jött létre a XVIII-XIX. században. Német ajkú telepesek vándoroltak ide, akik főként mész- és hamuzsírégetéssel foglalkoztak, valamint makkoltató sertéstartásból, fakitermelésből éltek. Hárságypusztának 1820-ban már saját iskolája volt. Gyertyánkút 1780 körül keletkezett, 1804-ben került először említésre, utalva a gyertyánfára és a bővizű forrásokra.
A Hajag-hegycsoport és a Hárskúti-(fedett karszt) fennsík
A Séd, a Gella és a Gerence patakok völgyei között helyezkedik el a Hajag-Papod mészkő és dolomit anyagú hegycsoportja, amelynek a 400 m fölé emelkedő részét tekinthetjük a Hárskúti-fennsíknak. A fennsík két részre osztható: egy külső és egy belső területre. A kettő között a határ a belsőn egységesen kifejlődött lösztakaró elvégződése, amelyet kb. az 500 m-es szintvonal jelöl ki. A lösz elvégződésének határát az erdőhatár is követi, mivel a lösz nélküli területeken erdőgazdálkodás folyik. A külső területen a karbonátos kőzetek többnyire a felszínre bukkannak. A meredek oldalú völgyekkel, árkokkal felszabdalt térszínből közel sík tetejű sasbércek különülnek el. A belső területet az említett sasbércek fogják közre, bár a sasbércek pl. délen és északon hiányoznak, ill. alacsonyabbak. A fennsíkon különböző korú mészkövek - a triásztól az eocénig az egyes földtani korok mészkövei (főleg kréta korúak) képviselve vannak - foltokban és különböző magasságokban települtek. A mészkövet a központi területen laza anyagok borítják: a völgyek által még fel nem darabolt térszíneken kavicstakaró foszlányok és lepelszerűen a lösz az utóbbi mindössze 1-2 m vastagságban. A lösz a csapadékbeszivárgás és az áthalmozás során vályogosodott. A vizsgálatok szerint lefelé agyagtartalma nő, ill. ott magas az agyagtartalom, ahol a felszínen a legtöbb víz folyik A központi terület felszínét az innen induló vízfolyások elsősorban az Öregfolyás és a Gerence déli ága - feldarabolták. Az Öregfolyás esetében figyelhető meg, hogy az erózió lefékeződött, mivel a völgytalp a fennsík külső zónájában elérte a magasabb helyzetű kemény mészkövet. így az Öregfolyás vízgyűjtőjén kicsi esésű, lankás oldalú, széles, tál alakú völgyek váltakoznak széles hátakkal. Általában a relief itt kicsi. A laza anyagok megmaradásának itt és még néhány más hasonló jellegű területen van meg a lehetősége a fennsík központi részén. A fennsík összességében fedett karszt, ahol a karsztosodás igen változatos kifejlődésű, attól függően, mennyire pusztult le, ill. vékonyodott ki a kavics és a lösz. Az évi átlag csapadékmennyiség: 750-800 mm között változik.
Tanösvények a környéken
Pangea Tanösvény
A Pangea Egyesület önkéntesei által létrehozott 16,5 km hosszú, 27 bemutatóhelyből álló tanösvény Pénzesgyőr és Hárskút között.
A
kék tanösvény jelzést követve járható végig.
Bemutatja a terület 200 millió éves múltjának emlékeit és a botanikai értékekben gazdag élővilágát. A túrához az oktatóházban vezetőfüzetet adnak. Az oktatóház címe: Pénzesgyőr, Béke u., Pénzesgyőr-Hárskút közti terület 57.
Breuer László Oktatóközpont N47° 14.156'" E17° 47.042'"
Ráktanya Tanösvény
A Ráktanya tanösvény 10,4 km hosszú, de csillagtúra jelleggel kisebb szakaszokban is bejárható. 15 db bemutatóhelyet vonultat fel. A
piros tanösvény jelzést követve járható végig. A környék bővelkedik látnivalókban: sziklaormok, barlangok, víznyelők tarkítják az utat, de az állat- és növényvilág szépségeit is megleshetjük. Ami mégis kiemelkedő ezen a tanösvényen, hogy saját szemünkkel, természetes lelőhelyükön csodálhatunk meg mészkőbe zárt, ősi - elsősorban kréta-kori - leleteket.
A mi úticélunkként is szolgáló Kőszorosban a két tanösvény közös vonalon halad, de még így is igen nehéz követni a megkopott jelzéseket.
A bakonyi tanyákról
A tanyás településszerkezet inkább az Alföld sajátja, a Bakonyra nem jellemző, kivéve a szentgáli határt, amely történelmi okokból (királyi adomány) nagyobb területű volt, mint a veszprémi. Északtól délre mintegy 40 km hosszan húzódott, északon ma is csaknem Bakonybélig ér ...
... Tatay Sándor "Szülőföldem, a Bakony" című könyvében így ír erről: "A szentgáliak azt sem tudják, meddig tart a határuk - szokták mondani mifelénk - és valóban, ha valaki a mi vidékünkről utazott Szentgálra, már valahol Bakonybél táján a határában találta magár. Aztán még kocsikázhatott órák hosszat hegyen-völgyön, míg a nevezetes falut elérte. A hatalmas terület még az Árpád-házi királyok korából származik; vagy 40 000 holdnyi területen volt őnekik joguk és kötelességük vadászni. Mert ők voltak azok, akik a királyi udvart vadhússal, szőrmével, vadbőrrel ellátták. Ennek fejében pedig nemesi jogokat élveztek, ha csak részlegesen is. Nem soroltattak az országos nemesek közé, de rangosabbaknak számítottak azért az egyházi predialistáknál, amilyenek Veszprém megyében másutt is akadtak..... Egy régi kontraktus szerint évenkint 3 szarvast, 15 őzet, 32 nyulat és 300 húros rigót kellett a szentgáliaknak Budára vinni. Később sem volt valami elviselhetetlen ez a kötelezettség. A rosszmájú szomszédfalusiak azt állították, két jó vadász is meglőhette volna. Ám a vadászataikat nagy cécóval, dérrel-dúrral csinálták a nemes urak. A szabadságharc előtt vittek utoljára a bécsi udvarba vadat a szentgáliak."
A XVIII. század végén, a XIX. század elején tanyásodási folyamat indult meg a területen, ugyanis ilyen nagy távolság mellett nem lehetett a földeket megművelni. A gazdák a településen laktak, de a távoli földekre tanyákat építettek. Nyáron főleg itt gazdálkodtak, az állatokat is kivitték, télen pedig visszatértek a faluba. Egy idő után sok család ki is költözött a tanyára. Szentgál környékén 128 tanya épült fel, és egészen az ötvenes évekig éltek és gazdálkodtak itt az emberek. Akkor államosították a tanyákat, a családok többsége visszaköltözött a faluba. Ettől kezdve sajnos a tanyák pusztulásnak indultak, nagy többségük már csak nyomokban található meg.
Ráktanya is így alakult ki. Rák Károly (a tanyák nevüket általában a tulajdonosokról kapták) a XX. század '20-as éveiben építette fel itt a tanyáját, ahová családjával kiköltözött. A környező földeken gazdálkodott, elsősorban növénytermesztéssel foglalkozott. Mintagazdaságot hozott létre, újfajta haszonnövényekkel kísérletezett, virágzó kereskedelmi kapcsolatai voltak a környéken. Két évtized alatt a legnagyobb bakonyi tanyát építette fel, a gazdaságban rendszeresen foglalkoztatott munkásokat. A kuláküldözések eredményeként 1953-ban "önként" felajánlotta a tanyáját az erdőgazdaságnak és 1955-ben családjával együtt visszaköltözött Szentgálra a szülői házba. Ettől kezdve hol a TSz, hol az erdőgazdaság használta az épületeket, de igazából senki sem törődött velük.
Végezetül a környék turistaútjainak kaotikus helyzetéről itt
P+ turistaút lezárása és itt
Dunántúli Piros túraútvonal egy szakaszának lezárása
olvashatunk. (Csak egy vélemény - mint magánember: hogyan fordulhatott elő hogy bárki lekerítsen 400 ha-t és az ott futó turistautat és tanösvényt előzetes tájékoztatás nélkül lekerítse, a vadak évszázados közlekedési útvonalait elvágja? Ha már megtörtént, nem sopánkodni kellene, hanem egyelőre a kerítésnek megfelelően új utakat kijelölni. Még is csak vicc, hogy a Bakony szívében egy fontos korridort hagyunk megszűnni!)
Felhasznált források: vehir.hu, wikipedia, kirandulo.blog.hu, Balatonfelvidéki Nemzeti Park
Kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást kívánok! :)
Gratulálok a P1-hez Tibi1983-nak!
