A közelgő Tél és hideg előtt még egy jót szerettünk volna túrázni - a Vértes a kedvenc tájegységem, ezért ezt a ládát választottuk. Az időkép is kellemes kiránduló időt ígért, tehát menjünk!
Még a temető előtt, a füves parkolóban hagytuk Geopelt pihenni, sok társa mellett. A temetőn átvágva a Bajcsy-Zsilinszky utca folytatásában induló földúton kezdtük meg a felkapaszkodást a hegyre. A nullás és az egyes kilátóponton is megálltunk megcsodálni a Vértesi panorámát, de az igazán gyönyörű hely tényleg a "legszebb kilátópont", egyben a Kilenc nővér gerinc (
GCKNOV) első pontja, amit már sok éve felfedeztünk. Metszően hideg szél fújt nagy erővel, kifejezetten fáztunk, de itt mégis el kellett tölteni egy kis időt...
Továbbhaladva a megadott "1. kereszteződés" pontnál letértünk É felé - egész jól követhető ösvény visz a keresztig. Itt egy népes társaság foglalta el az összes helyet, ezért először a ládához indultunk. Aggódtam, hogy nem látni-e oda a rejtekhelyre a kereszttől, de szerencsére nem nagyon, ügyet sem vetettek ránk, így a megtalálás és a logolás is könnyen, gyorsan ment. Utána azért csak körbejártuk a keresztet, néhány fotó is készült. Sajnáltuk, hogy nem lehettünk egyedül itt, mint egyébként az egész út során, sokkal hangulatosabb lett volna!
A már bejárt úton sétáltunk vissza a földútig, közben egy kidőlt fára leültünk, az volt a terv, hogy itt ebédelünk, előttünk a csodás panorámával, de a hideg szél nem tette kellemessé itt az üldögélést, így inkább továbbálltunk. A túra tervezésekor nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy a visszaúton át tudunk vágni valahonnan innen jobbra, a Z+ -ra, jelentősen lerövidítve utunkat. Sajnos a meredély miatt ez nem volt lehetséges. Elindultunk tehát a "2. kereszteződés" irányába, de a rövidítés tervét nem adtam fel. Egy helyen le is ereszkedtünk egészen a turistajelzés közelébe, de ott meg az áthatolhatatlan dzsindzsa miatt kellett visszamásznunk, nem volt ínyünkre átvágni azon. Végül aztán mégis csak sikerült némi utat lefaragni, még a 2. kereszteződés előtt jobbra letérve. Egy alkalmas vastag, kidőlt fát is találtunk közben megpihenni és elemózsiánkat elfogyasztani. A nap is sütött, béke és madárdal - jó volt.
Innen már könnyen meglett a Z+, majd a magaslesnél a "4. kereszteződés" is. A Szappanos-völgyben haladtunk egyenesen a multi 2. pontjáig, Rezsővárig. A leírásban írt "a koordinátán állva" meghatározás egy hatalmas szikla tövében nem igazán értelmezhető, így a pótjelszót rejtő kavicsot nem, de a földön megbújó nagyobb, festett követ megleltük. Némi tanakodás után nem a Z+-ra áttérve, hanem a bejárt úton sétáltunk vissza a 4. kereszteződéshez. Innen ismét azt terveztük, hogy megpróbálunk valami átvágást találni, hogy ne kelljen elmennünk a 2. kereszteződésig - ez részben sikerült is. Nem sokat, de valamennyit rövidítettünk.
Az eredeti elképzeléstől ismét eltérve az előttünk itt járt Discover játékostársunk ajánlását megfogadva a jelzetlen, ám gyönyörű gerincen sétáltunk visszafelé. Ennek csak az utolsó pár száz métere volt kicsit nehezebb: a meredek gerinc-oldalon, az apró, gördülő kavicsokon nem könnyű leereszkedni, fától fáig "pattogva" küzdöttük le a magasságot. A képek közé feltettem a magassági profilt, azon is jól látszik ez a gyors szintesés. Utunk közben itt is több helyen is szemet gyönyörködtető kilátásban volt részünk, valamint felfedeztük, hogy tőlünk balra egy másik gerinc tetején egy faragott pad van. El is határoztuk, hogy legközelebb felkeressük azt a helyet is - amint már itthon kiderítettem, a Pakodi Pihenő Padot!
Utunk utolsó része a Meszes-völgyben már eseménytelen volt.
Köszönjük az élményt, tetszett, mint a Vértes mindig! Sajnáltuk, hogy bogarakon kívül más állatokat nem láthattunk, mint előttünk többen is, ez nekünk most nem jött össze.
NZs & Dóri
A loghoz feltöltött track: adatlap, TUHU.