Aktuális infók:
2011.05.28. A ládában a logbookot, tollat, jelszót Kiváncsifáncsi pótolta. Köszönjük szépen! Újra teljes értékű a doboz.

2011.01.17. Sajnos a ládát kifosztották. Jelenleg se toll, se logbook, se stb. nincs a ládában. Ha arra járunk pótoljuk. Addig is a jelszó nélküli megtalálásokat elfogadom. (VonósTamás)

2008.05. A láda újra kereshető mjdgm jóvoltából. Köszönjük szépen az újrarejtést!

Az eredeti leírás:
A hétvégén rokonlátogatóba jártunk Szentgálon. Természetesen muszáj volt kihasználni az alkalmat, és egy közeli ládát fel is kerestünk (Úrkúti-őskarszt). A nagy gyerekek (ezek lennénk mi) játéka azonban annyira megtetszett egyik 9 éves rokonunknak, hogy hazaérkezve azonnal munkához látott. Le a kazánházba, fel a padlásra, nővére szobájába, kacatos láda, vackos doboz... Hmm... Két fagyis doboz. Ez lesz a láda. Pénztárca, kagyló, meg még valami a dobozokba. Celluxszal gondosan összeragasztja. Kész is. A többi a mi dolgunk. Hova is rejtsük? Hát, itt a legközelebbi nevezetesség a Szentgáli-tiszafás. Nosza rajta!
A kis kirándulásnak az időközben a hozzánk csapódott ajkai rokonsággal vágunk neki. Az így összeverődött 9 fős família azonban útközben - a rejtők közt olvasható - 5 főre fogyatkozott. De az öröme így is megvolt. :-)

Nos, a ládát Bánd felől érdemes megközelíteni a P+ jelzésen haladva. A természetvédelmi terület kerítésén az  N 47° 6,739' E 17° 47,020' 291 m [GCtifa+kapu] koordinátán található kapun juthattok be. Fel a szerpentinen a sziklák fölé. A geocache egy jellegzetes fa üregében található. A láda méretei: 21 x 12 x 7 cm-es műanyag doboz. Ha kicsit tovább mentek - a kidőlt fák miatt -kiváló kilátás nyílik az újrarejtett Márkói golgotára, Bándra és várára, az Esseg-várra. Visszafele menet mindenképpen ejtsétek útba!

Egyéb koordináták:
 N 47° 7,208' E 17° 46,852' 322 m [GCtifa+Esseg-vár]
 N 47° 7,313' E 17° 46,734' 286 m [GCtifa+ivó]

Mivel ez amolyan tanláda, gyűjtöttünk egy kis információt a helyről, valamint magáról a tiszafáról.

Szentgáli tiszafás erdő Természetvédelmi Terület

Ez Európa jelenleg legnagyobb őshonos tiszafása (Taxus baccata). A Miklóspál-hegy nedves, hűvös mikroklímája kedvez e növényfaj fejlődésének. A sziklákkal teleszórt talajon annyira jól érzik magukat, hogy valamennyi korosztályuk fellelhető a területen. További védett növények a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és a babérboroszlán (Daphne laureola).
A tiszafa kiválóan alkalmas bútor- és szerszámkészítésre, ezért nagyon megritkult a vidéken. Ma a híres tiszafás természetvédelmi oltalom alatt áll. Mintegy 120 ezer darab tiszafa található itt.

Látogathatóság: korlátozottan, a Veszprémi Erdőgazdaság engedélyével és vezetőjével látogatható
Megközelíthetőség: Veszprémből a 8-as úton Márkóig haladva, majd a községben a hárskúti elágazásnál balra fordulva érhető el a terület.

A tiszafa

A tiszafa - Taxus baccata - legmérgezőbb részei a tűlevelek, bár tulajdonképpen a fekete magokat körülvevő nagyon szép piros un. magköpenyen kívül a növény minden része mérgező. Keringési és légzési nehézségek alakulhatnak ki, súlyosabb esetben halált okozhat.
Fényes, sötétzöld levelükkel hívják fel a figyelmünket magukra, ősszel pedig a pirosló termést körülvevő magköpeny díszíti, és okoz nagy örömet a feketerigóknak.

A tiszafa a fenyőhöz hasonló tűlevelű örökzöld Európában. Kemény és rugalmas fájából régen főleg fegyvert, íjat készítettek. Levelének és magjának mérges volta szabja meg helyét a hiedelmek világában. Ma is kedvelt temetői díszfa, de már az antikvitásban a halál fája volt, ezért az ír fanaptár az év utolsó napjának jeléül a fenyővel, az újjászületés fájával párban az év fordulójára ültette. A tiszafa téli helyét a naptárban az is indokolja, hogy igazán ekkor fejti ki mérge a hatását; lombja télen négyszer annyi mérget (taxint) tartalmaz, mint nyáron. Hellászban és Itáliában Hekaté halálistennőnek szentelték, amint azt magával Hekatéval mondatja Shakespeare: "...slips of yew Sliver'd in the Moon's eclipse." (Macbeth, III.felv. 5.sz.) Hekatéhoz annál is inkább illik a tiszafa (ang. yew), mert a fenyő, a növekvő Hold és a születés Dianájának ő a vén boszorka mása, a fogyó Hold (the Moon's eclipse) megszemélyesítője. Egy ír balladában a halott szerelmesek testét tiszafanyársakkal szögezik a koporsóikhoz, hogy távol tartsák őket egymástól, de a nyársak kihajtanak és fává nőve összeölelkeznek a sírok felett. Bretagne-ban úgy tartják, hogy a temetői tiszafák gyökere a hullákból szívja ki a mérget. Mérgező volta a régiek hite szerint megnövelte a fájából készült íjak erejét (gr. toxikon "nyílméreg", toxon "íj"). Mindazonáltal nem csak borús képzetek fűződtek hozzá. Sírok díszeként nemcsak a halálra emlékeztetett; örökzöld és igen hosszú életű lévén az "örök életet" is jelképezte. Angol temetőkbe pedig azért ültették, hogy azokat a boszorkányok okozta viharoktól megvédjék.

Linkek:
Bővebben, mint fajról
Az Esseg-várról