Ezen átmenve, balra tartva juttok el a ládát rejtő fához. Annak a tövében találjátok a ládát.
A torony története:
A magyar historikusok szerint a Fekete-Körös völgyi magyarság a kora Árpád-korban telepedett meg, Anonymus szerint Tuhutum és unokája a nemzetségével. Lakóhelyeiket a folyóvölgy közelében, láncszerűen helyezték el. Ott, ahol a Fekete-Körös a Poklos pataknál a síkságra lép, a mai Belényesszentmiklós falu feletti lapos magaslaton 1972-1982 között a régészettől már egy évszázada számon tartott romokat tártak fel. Egy tekintélyes méretű, 10x28 méteres alapterületű udvarház állott itt a 11. század közepétől: döngölt agyag- és kőalapokra égetett téglából emelt hosszú, csarnokszerű épület, amelynek hosszanti falához kétoldalt fából rótt melléképületek csatlakoztak. A curtistól északra, 150 méterre, a monostor impozáns romjai alatt az udvarházzal egykorú udvari kápolna maradványai kerültek elő. Az udvarház és a kápolna a rétegviszonyok és leletek (11. századi edények, cserépüstök) tanúsága szerint 1050-1070 között épült - alighanem ez a legkorábbi ismert hercegi curtis az Árpád-korból. Erődítésnek ugyan nem maradt látható nyoma, de a fennsík legmagasabb kiugrásán fekvő palotát nyilván fa palizád körítette. Az együttes minden valószínűség szerint a Béla vagy Géza uralkodása idején épült hercegi "vadászkastéllyal" azonos. A legkorábbi épületegyüttes talán az 1091. évi kun betöréskor sérült meg. Meglehet, hogy még Álmos herceg dukátusa idején, de legkésőbb a 12. században az udvarházat részben korábbi alapjain, részben kibővítve, belső terét nagy pillérekkel tagolva építik újjá, a kápolnát pedig egyetlen pilléres karzattal kibővítve templommá alakítják át. A 13. században a királyi curtis a közeli Széplakon udvarházzal bíró Borsák birtokába került. A sokáig IV. László király kedvelt hívei közé tartozó Borsák a palotát tovább bővítik, a kis templom helyén pedig, részben annak régi anyagából, nagyszabású monostort emelnek, melynek már csak egy tornya és az alap egy része látható.
Pár szó Belényesszentmiklósról:
Belényesszentmiklós a Fekete-Körös jobb partján fekvő település. Lakóinak száma kb 150 főre tehető. Századunk elején még több-kevesebb magyar élt itt, napjainkra azonban zömében Románok lakják.
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
A láda az eredeti leírás szerint gyakorlatilag megközelíthetetlen. A térképen lévő kis ösvény derék magasságú szúrós, tövises dzsungellé vált. Én az alábbi ponton találtam egy pallót a kis árok felett a vasúti sín mellett, ahonnan közepes dzsungelharc árán fel tudtam jutni a rétre a ládához: Feljáró N 46° 41,551' E 22° 6,900'
Elvileg a torony körüli rétre normális úton is fel lehet jutni, mert fent megvan az út egyik vége, de a térképeim közül egyik se jelzett semmit.
Megtaláltam! Fercsipeterrel közös halloween-i ládázgatás Erdélyben.
Nagyon jó kis geocachinges helyszín. A rejtekválasztás nagyon jó, ilyenkor érthető a bozótosba rejtett láda, hiszen a rejtektől lehet a legjobb képeket csinálni az egyébként körbekerített toronyról.
Baráti körrel kirándultunk; Swikivel közös találat. A hely megéri a sétát, mi a híd előtt tettük le az autókat. A rejtés rendben, pont jó, nem túl nehéz és nincs annyira "kéznél". Köszönöm a lehetőséget.
A torony és a láda is magánterületen van, ezt több helyen is tábla jelzi. Viszont senki nem jár arra, így egy kis kerülővel megközelíthető a helyszín. Rengetegszer elmentem már a torony mellet, most sikerült közelről is megnézni, köszi!
A (GCRozs) és a (GCBKBA) ládák felkeresése után hazafelé tartva belefért még az időbe ennek a toronynak a felkeresése. Többször mentünk már el mellette, de most be is kanyarodtunk a köves úton. A fapallós hídon áthajtva leparkoltunk a kanyarban és néhány perc múlva a vonat is átrobogott a vasúti hídon. Most már azt is tudom, hogy ha ritkán is, de közlekedik még vonat a Fekete-Kőrös-völgyben. Elindultam a megadott ösvényen, de kétszáz méter után visszafordultam a sok szúnyog miatt. Átmentünk a falu felső felében lévő vasúti átjáróhoz, ahonnét sokkal egyszerűbb volt a torony és a láda megközelítése is. Erről a kerítés kapu is nyitva van és mászás nélkül is bejutottam a toronyhoz. Szép volt a torony mögött lebukó nap látványa. A rejteket a földút felől közelítettem meg. Egy darabig csak néztem, hogy megyek át a sűrű bozóton, de találtam egy olyan részt ahol óvatosan széthúztam az ágakat és második nekifutásra már nem akadtam fel a szúrós ágakon.