WAP: a láda a töltésen kívüli erdőben egy soktörzsű (min. 10) fa ölében.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Kedves Ládavadászok!
Első ládánkkal a Tisza és Kurca találkozásához egy műemlék jellegű zsiliphez hívunk Benneteket.
MEGKÖZELÍTÉS: Mindszenten a Kossuth Lajos utca végén a gátra felérve jobbra kell indulni, és a töltés tetején lehet eljutni a zsilipig. Autóval kérjük ne menjetek fel a töltésre, árvíz idején nagy szükségünk van az erős gátakra. Négykerekűvel menjetek kicsit tovább a kompkikötőig, a járművet a Halászcsárda parkolójában lehet hagyni.
N 46° 31,949' E 20° 9,830' 85 m [GCKCZS+parkoló]
Innen sétáljatok vissza a töltésre és a Tisza folyásirányával ellentétesen északi irányba egy 10 perces sétával juttok el a zsilipig.
A LÁDA: A láda a töltésen kívüli erdőben egy soktörzsű (min. 10) fa ölében lapulva várja a kedves megtalálókat. (Nem a tégla alatt, az mély üreg!) Amennyiben a vízállás megengedi, a horgászok által kitaposott ösvényen sétáljatok át a töltés másik oldalára is, innen jobb a rálátás a zsilipre, a torkolatnál pedig nagyon szép arcát mutatja a Tisza.
A KURCA: A folyó a Körös-torok alatt szakad ki a Tiszából és 15 km hosszúságban kanyarog a szentesi határban. Nevének eredetéről többféle változat létezik. A kurica szó a szláv nyelvcsaládban jércét, tyúkot jelent. A keleti szlávok által lakott területen hat másik folyót is neveztek Kuriciának. Egy másik változat szerint a folyó eredetileg az Amád vagy Almád nevet viselte, és jelenlegi nevét a török időkben kapta. A legenda szerint egy töröknek a fia vagy a felesége belefulladt a vízbe, és az úszni nem tudó férfi a partról kétségbeesve kiabálta a családtagja nevét: Kurca, Kurca. Ezt a túlparton leselkedő magyarok meghallották és a név szájhagyomány útján maradt fenn. A Kurca egykor Szentes legfontosabb halászó helye és hajózható folyója volt, Nagyváradról ölfát, sót, gyümölcsöt és más egyebet szállítottak.
A Kurca főcsatorna vízgyűjtő területe 1135.3 km2, teljes hossza 39.359 km, mely az öblözetek főgyűjtői által összegyűjtött vizeket fogadja és gravitációsan vezeti le a Tisza bal part árvízvédelmi töltés 52+335 szelvényében lévő Kurcatoroki zsilipen keresztül a Tiszába.
A ZSILIP: Az 1879. évi tiszai nagyárvíz után - amely Szeged városát is elpusztította - a Tisza folyónak a Körös és a Maros közötti szakaszának rendezésére, a gyakori árvizek elleni védekezésre 1883-ban megalakult a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvíz- szabályozó Társulat. A Társulat nagyvolumenű munkákat végzett a Tisza folyó Csongrád és Szeged közötti szakaszának szabályozásával, az árvízvédelmi töltések kiépítésével és a Körös, Tisza, Maros folyók közötti térség belvizeinek elvezetésével.
A Kurca ebben az időben nagy vízgyűjtő területtel rendelkező, élénk vízfolyású meder volt. Az ezen a területen összegyűlő belvizek levezetésére a torkolatnál a Tisza védgátját időnként átvágták, majd a tavaszi árvizek idejére ismét helyreállították. Ez a művelet igen veszélyes és költséges volt. Ezért merült fel az igény a Kurca torkolatánál egy zsilip megépítésére. A tégla anyagú Kurcatoroki zsilipet Fromm Miklós királyi mérnök tervezte. Az építkezés műszaki felügyeletét a Szegedi Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal végezte.
Az 1885-ben elkészült csőzsilip 2,2 m vastag alaplemeze téglatörmelék adalékú betonból készült, melyet fa szádfallal vettek körül. Erre épült rá a téglafalazatú felmenő szerkezet, amely 4,0 m széles és 4,5 m magas téglaboltozatos csőtagból, a Tisza felőli aknából és a két műtárgyvég téglából épült ferde szárnyfalaiból állt. Az egynyílású műtárgyat egy darab nagyméretű, szegecselt acélszerkezetű táblával lehetett lezárni. Az elzárást kézi meghajtású két fogaslétrás mechanikus berendezés mozgatta. Az elzárás fölé az aknatetőre faszerkezetű gépházat építettek.
1964-ben az addig kézi meghajtású mozgató berendezést villamos meghajtással látták el, és a berendezés fölé új vasbeton szerkezetű gépházat emeltek. 1976-ban az elzárótáblát gumilemezes tömítéssel látták el.
A zsilip kettős feladatot lát el. A Tisza közepes és alacsony vízállása esetén gravitációsan biztosítja a Kurca és a belvizek bevezetését a Tiszába, magas vízállásnál és árvizek esetén a zsilip lezárásával megakadályozza a víz beömlését a töltés mentett oldalán lévő településekre és mezőgazdasági területekre.
A 2000. évi rendkívül magas szinten levonuló tiszai árvíznél a 115 éves zsilip megsérült, elzáróberendezése üzemképtelenné vált. (Az eltört berendezés megtekinthető a kompkikötővel szemben.) Az üzemeltető Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság döntött a létesítmény felújításáról, melynek alapkoncepciója a műszaki korszerűsítés mellett az 1885-ben épült műemlék jellegű tégla zsilip külső formájának megtartása volt.
Kellemes ládakeresést kívánunk:
Magnolia és családja
