A ládába TravelBug nem helyezhető.



Felső-bácskai kegyhelyek:

1. A világ legnagyobb Mária szobra Hercegszántón (GCMSZH)

2. Vodica-Máriakönnye kegyhely (GCvodi)

3. Szent Anna kápolna, Sükösd (GCANNA)

4. Katymári Vodica (GCKAVO)

5. Csávolyi Vodica (Kis-Vodica) (GCCSVO)

Mi a Vodica?

Vodica nevének hallatán mindenki előtt a Bajától néhány kilométerre délre fekvő kegyhely képe jelenik meg. Kevesen tudják, hogy több Vodica létezik Észak-Bácskában, így Bajától délkeletre, Katymár határában is van egy.

Iványi István 1907-ben megjelent Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára című művének V. kötetében ez olvasható a névről:

"Szentnek tartott kis források szerb elnevezése, melyek iránt különösen a szerb nép vallásos tisztelettel viselkedik, bizonyos alkalommal búcsújárásban is fölkeres és bajaiban gyógyítást vár vizétől. Ilyen Vodica, melyet a magyarok Szentkútnak, a németek Bründelnek neveznek több van vármegyénkben."

A Katymári Vodicáról:

A Katymárról Kövesmajor felé vezető földút mentén - a falu nyugati szélétől mintegy negyed óra járásnyira - fekszik a napjainkban megújuló Vodica-kápolna és szentkút. Az 1960-as évekig a hívek adományából és kezdeményezésére létrejött kegyhely volt a Katymáron, a környékbeli helységekben és pusztákon élők egyik legfontosabb búcsújáró helye. A forrás vize a Tomanovits-csatornába folyik, amely a napjainkra nagyrészt kiszáradt Crna-barán át a Kígyós-főcsatornába torkollik. Előbbiről a község vezetői a Helynévtár anyagát gyűjtő Pesty Frigyes kérdéseire 1864-ben írták: "...ennek vize a fenekét képező iszaptól barnás, és mint ilyen Crna vagy Fekete tónak neveztetett el."

A Főtisztelendő Egyházmegyei Érseki Hatóság 1883. szeptemberi engedélyét követően kezdte meg Hunyady Antal bajai vállalkozó a kápolna építését. Navratill Ede katymári plébános 1885. április 20-án keltezett levelében a felszentelés engedélyezését kérve jelentette Kalocsára: "A kápolna került a tégla és alapítványi összegen kívül 3362 Ft 37 krajcárba; erre adott borsodi és katymári idősb Latinovics János kegyúr 500 Ft-ot és mintegy 15,000 téglát, a katymári hívek adtak tavaly 1000 Ft-ot, ugyanők és a régi kápolnához zarándoklott vidékiek - sok éven át - 1662 Ft 37 krajcárt, így csak 200 Ft van hátra, mi az idén biztosan be fog folyni." A levél végén még hozzátette: "Mintegy 20,000 téglát adtak össze a hívek (pénz áldozatukon kívül) a kápolna építéséhez." Az idézetből kiderül, hogy a kegyhely régóta létezett és az új kápolna építése előtt rendszeresen felkeresték zarándokok. A fennmaradt szájhagyomány szerint itt egykor Szűz Mária jelent meg, s a mezőn eredő forrás vizének csodatévő erőt tulajdonítottak (helyén utóbb forrásfoglalást, kutat létesítettek). Az ide jövők imáik meghallgatásában bíztak, lelki vigaszt vártak és a forrás, majd szentkút vizétől gyógyulást reméltek. A Vodica elnevezés a kultusz kezdetének időpontjához vihet bennünket közelebb: a bunyevácok az 1600-as évektől, míg a németek később, Mária Terézia telepítései idején jöttek Katymárra. A köztudatban leginkább meghonosodott név (a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár katymári plébániai irataiban is Vodica szerepel) azt valószínűsíti, hogy a terület kegyhely jellegét meghatározó események a bunyevác nemzetiség tagjaival vagy még a németek ide érkezése előtt történtek. Érdekes, hogy Iványi István 1907-ben kiadott Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára című könyve nem említi a katymári Vodicát, pedig a kegyhelyet abban az időszakban nagyszámú zarándok kereste fel. Ugyanakkor Borovszky Samu monográfia sorozatában Bács-Bodrog vármegye II. kötetében a katymári plébánia leírásában a következő olvasható: "A Vodicza forrásnál a község határában 1884-ben kápolna épült a Bold. Szűz Mennybemenetelének tiszteletére, melyet a hívek ez ünnepen búcsújáró helyként látogatnak."

A terep mélyedésében előbukkanó víz környezete is kiépítésre került: vízgyűjtő aknát, tulajdonképpen kutat alakítottak ki, abból a víz támfalba épített csövön át kisebb medencébe folyt (ide a zarándokok lépcsőn mehettek le vizet meríteni). A támfal boltíves mélyedésébe helyezték Szűz Mária szobrát, elé-fölé két oszlop és a fal által tartott tető került. Az 1900-as évek elején a hívek panaszai szerint a kút vize többször lesüllyedt, esetenként kiapadt. Gärtner Sándor plébános megoldásként 1905-ben bővítést (mélyítést) végeztetett és kútszivattyút állítatott.

A községi képviselő-testület 1882. május 30-án tartott rendkívüli közgyűlésén Navratill Ede plébános előterjesztésére úgy határozott, hogy "Húsvéttól Mindenszentek napjáig minden újhold vasárnapon egyik mise Vodica-kápolnában és egy mise bent a templomban tartassék." A felszentelés engedélyezését kérő, már korábban említett levélben a plébános ehhez még javasolta Nagy- és Kisboldogasszony napját. Városy Gyula kalocsai és bácsi érsek 1906. március 14-én kiadott rendeletében a következőképpen határozta meg az istentisztelet rendjét: "Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony napján és Mária nevenapján; ezeken a napokon is, miként Szent György és Szent Mihály napok közti újhold vasárnapokon körmenet indul a helybeli Vodica kápolnához, hol szent mise mondatik, mely körülbelül ½ 7 órakor kezdődik." Vasár- és ünnepnapokon a helyi bunyevác és német nemzetiség hitéletének anyanyelven történő gyakorlását két nagymise mondásával segítették

Az új országhatár, vagy ahogy a helybeliek nevezték a "gyászhatár", a Katymártól délre fekvő községek és szállások híveinek ide irányuló zarándoklatát nehezítette. Vodica lassan elérhetetlenné vált a határon túliak számára. Az 1948 utáni politikai viszonyok ellehetetlenítették a processziós kivonulásokat, a szigorúan őrzött határsáv a kegyhely használati lehetőségét csökkentette, így a misékre a hívek egyénileg jöttek. A karbantartások és szükséges javítások elmaradása miatt a kápolna és a szentkút állapota fokozatosan romlott, a misék az 1960-as években szűntek meg. Az 1970-es években feltört kápolnából eltűntek a kegytárgyak, a berendezés pusztult s a helyet lassan az enyészet vette birtokába. Állapotának romlásával párhuzamosan megkezdődött anyagának elhordása, benőtte a gyom, s az 1990-es évekre már csak a romos torony és a falak egy része őrizte a múlt örökségét.

"1945 után a kápolna egyre inkább elhanyagolódott. A tetőcserepeket ellopták, a belső berendezést fosztogatták, a tornyot a leomlás fenyegette. Így történt egy Éjszakai köd akcióban, hogy négy bátor Katymáron maradt német férfi a Prindl kis harangját kölcsönvette a toronyból. Lovas járművel hazavitték a falu templomába. Később a templomtoronyban rögzítették, ahol ma is felhangzik a harangocska öröm és bánat alkalmából."

Újjáéledve a magyarok Szentkútja, a bunyevácok Vodicája, a németek Prindlje ismét fontos helye lesz Katymár és a környék szakrális életének, s jelzi: a múlt a jövőben folytatódik.

Forrás:
Dr. Nebojszki László: Újjáéledő Vodica-kápolna Katymár mellett
Megjelent: Bajai Honpolgár, 2005. június, 4-7. oldal

Megközelítés:

Bácsborsódról jövet Katymár központjában a Szent István utcát elérve jobbra kell kanyarodni. MAjd ahol az út élesen balra kanyarodna, ott térje le enyhén jobbra a Bajai utcába. A műút végétől már láthatod a kápolna csúcsát.
A földúton több vizzel telt kotyor is lehet, de nem kell félni tőlük, az aljuk kemény, nem ragadsz bele a sárba (ha van).

A kápolna közvetlen környéke piknikezésre alkalmas!

Ez a hely nem természeti látványosság, elsősorban kulturális értéke van!