Húzós munkahetem volt ma a prágai csapatommal, a pénteket azonban szabadnapnak szántam, így csütörtök este átkocsikáztam Kleingiesshübelbe, egy idilli kis falucskába a német-cseh határ közelében. A faluban kihaltság, nyugalom és némileg télies időjárás fogadott. Remek kis panzióban ukrán vacsorát kaptam (a tulaj hölgy ugyanis ukrán), melynek felét sem voltam képes megenni, pedig éhesen érkeztem. Imádom az ilyen "istenhátamögötti", nyugis helyeket. Itt fogalmazódott meg bennem moderátori lemondásom is, melyet még este meg is írtam, de aludni szerettem volna rá, így nem küldtem még el. Bőséges reggeli (bármelyik nagyhotel megirigyelhetné, pedig egyedül vendégeskedtem itt) elfogyasztása után gyalog indultam a Grosser Zschirnstein felkeresésére. Sajnos egy ködös reggelt fogtam ki ma, így ez megadta a hangulatot. Csodaszép a falu, hamisítatlan kis, német település! Aki ismer, tudja, hogy 11 évet éltem Németországban, fiatalkorom (meghatározó) felét itt töltöttem, gyakorlatilag itt váltam felnőtté, így talán megbocsátható, hogy nosztalgikus hangulatba kerülök, ha Németországról van szó. Pár éve Zsuzsival töltöttünk egy hosszúhétvégét a környéken (anno a cseh oldalon: Saunstejn, Pravcicka brana, Kamnice-szurdok, stb. - mind ládaérdemes hely!), így nem volt teljesen új a környék, de a Fairy által mutatott helyen nem jártam. Rengeteg itt az apró látnivaló. Megérte körtúrát tenni, mert az útvonalon nagyon látványos helyekkel találkoztam. Csak lestem. Fent: köd, minimális hó és persze semmi kilátás :-) A láda hamarosan előkerült. Jó a rejtek, szerintem ez tartós lehet. Persze nem tudni, mi lesz itt egy szép nyári hétvégén, de most persze csak én voltam itt. A nyomokból ítélve 1-2 napja nem járt itt senki. Visszafelé ereszkedve elgondolkodtam és megfogalmazódott bennem, hogy ide elhozom Lillut és visszajövünk családilag a környékre, mert annyi szép, felkeresni való hely van, hogy simán ellennénk itt. Gyertek ti is! Javaslom az október közepét, mert ez a vidék is pompás olyankor és persze a legtutibb, ha bedobtok egy bringát is a kocsiba, mert az a helyzet, hogy itt remek bringatúrák vannak! Bevallom, hogy amikor Fairy ládáit moderáltam az elmúlt fél évben, bennem is komoly kétségek voltak, hogy jó úton járunk-e, helyes-e átengedni ezeket a dobozokat. Nos, ma már úgy gondolom, hogy igen, HELYESEN jártunk el, amikor "mehet"-et nyomtunk. Ha lesznek olyan ládakeresők, akiknek olyan élményt nyújtanak ezek a dobozok, mint nekem ma reggel, akkor minden rendben van. És lesznek! Ma nem lettem volna itt, ha nincs a doboz. A panzióba visszaérkezve mindenféle kétség nélkül, tiszta meggyőződésből másoltam be az egyesületi fórumba a moderátori lemondásomat...
Sose rosszabb napot! :-)
Mikulás
P.S. Egyre jobban kedvelem a fairy-féle új naplófüzetet. Profi munka a házi készítésű, tartós füzet.