Megye/ország: Baranya
Elhelyezés időpontja: 2019.01.19 14:00
Megjelenés időpontja: 2019.01.19 19:03
Utolsó lényeges változás: 2019.01.19 19:05
Utolsó változás: 2025.05.14 12:53
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Ulmi.
Ládagazda: Ulmi. Nehézség / Terep: 3.0 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 700 m
Megtalálások száma: 213 + 1 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.6 megtalálás hetente
Röviden
15x10x7 cm-es hagyományos konyhai dobozt keress!
Pécs-Nagyárpád külterületén (dombtetőn) lövészárok betonfala és a talaj közötti üregben található egy nagyobb kővel takarva.
FIGYELEM! A láda helyi jelentőségű természetvédelmi, illetve Natura 2000 területen található. Védetté nyilvánítás éve: 2011.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Megközelítés
Autóval: Az 57-es útról Pécs felől érkezve Nagyárpádon a Kemény Zsigmond utcánál kell jobbra lekanyarodni. Itt két opció is van:
1. A Kemény Zsigmond utcában a kőkeresztnél balra letérünk a Németh Béla utcába. Majd a sportpálya felé jobbra haladunk a Főtér utcán át, a Szent Mihály Arkangyal templomot elhagyva, egészen a Boros utca végéig. Ott hagyhatjuk az autót.
Az ajánlott parkolótól a Magyar Zarándokút jelzésen (kétszer áthúzott sárga nyíl) sétálunk déli irányba.
Ennél a pontnál N 46° 2,058' E 18° 15,239' 138 m [GCnalo+1letérés] jobbra egy ösvény kanyarodik fel a domboldalra.
( 2023.07.08-i log alapján érdemes e koordinátával próbálkozni:
Visszafelé megtaláltuk az ösvényt, de a kiinduló pont sokkal arrébb van, mint a jelzett.
Itt értünk le: É 46°02.0355 és K 018°15.2874. )
Nyáron a magas aljnövényzet miatt kissé nehezebb a közlekedés, de a kitaposott ösvény jól szembetűnő így is. A lövészárkok mentén óvatosan lépkedj!
A dombtetőt elérve találod a lövészárkokat illetve a geoládát.
2. A Kemény Zsigmond utcában a kőkeresztnél jobbra letérünk, majd végighaladunk a Kiss János utcán, mely végén otthagyható az autó a régi temetőnél. Az aszfaltos utca egy földes útban folytatódik, mely eleinte kissé lejtős, majd kb. 200 méter után becsatlakozik utunk az 1-es számú lehetőség ajánlott parkolójához. Innen ugyanaz az séta.
Tömegközlekedéssel Pécsről a 42-es vagy 142-es számú helyi járatú busszal a végállomáson szálljunk le (Nagyárpád forduló). A Főtér utcán át, a Szent Mihály Arkangyal templomot elhagyva a Boros utca végéig gyalogoljunk. Itt található az elsőként ajánlott parkoló, amelytől a séta szintén megegyezik a fent leírtakkal. A buszmegállótól 1,5 km a rejtek.
A terület rövid jellemzése
A terület a Baranyai-dombság része. A Pécs-Nagyárpád környékén lévő völgyrendszer az ÉNy-DK-i lefutási irányú fő völgyből, és az arra merőleges délnyugat felé elágazó mellékvölgyekből áll. A közelben futó Nagyárpádi-vízfolyás kis vízhozamú patak, melynek medrét szabályozták. A Natura 2000-es terület három 160-200 méter tengerszint feletti magasságú dombot és a köztes völgyeket foglalja magába. A terület alapkőzete pleisztocénkori lösz, melyen a dombtetőkön csernozjom, míg a patakvölgyekben réti csernozjom és öntéstalajok alakultak ki. A termékeny talajú fennsíkok régóta művelés alatt állnak, a meredek lejtőkön maradtak csak meg a természetközeli gyepek. A DK-i lejtők nagy részén szőlő ültetvények találhatók. Eredetileg melegkedvelő tölgyesek voltak a platón, tisztásaikon és a meredekebb lejtőkön pedig löszcserjések, félszáraz gyepek és löszgyepek alkottak mozaikot. A dombság klímája mérsékelten meleg (átlagos évi hőmérséklet 10,6-10,8 °C) és mérsékelten nedves (átlagos évi csapadékösszeg 690 mm). Az időjárás alakulásában erős szubmediterrán hatás érzékelhető. Ma a terület élőhelyei két nagy részre bonthatók. A Nagyárpádi vízfolyás mentén nedves élőhelyeket találunk, magassásos kaszálóréteket, mocsárréteket, nádasos bokorfüzeseket. Míg a dombtetőkön és a köztük lévő völgyekben száraz pusztagyepeket, melyek erőteljesen cserjésednek, néhol erdővé zárultak.
Tájtörténet
Nagyárpád története a faluval szemközti háromszög alakú dombon kezdődött. Első lakói, az ún. Somogyvár-Vinkovci kultúra emberei a korai bronzkorban jelentek meg i. e. 1900 körül. Dióstetői erődített telepük a kor egyik dél-dunántúli központja volt (a helyiek ma is Diós tetőnek nevezik). A korai bronzkorból származó központi település teljes feltárása 1963 és 1967 között történt meg, leletei korszakalkotó fontosságúak. A honfoglalás után, egyes történelmi források szerint, 900-ban a magyar vezér, Árpád téli szállását Pécs mellett választotta ki, ahol az Árpád helynév őrzi emlékét. A 13. századi tatárjárás nagy pusztítást végzett a környéken. A 14. század elején még két Árpád nevű falu létezett egymás mellett és mindkettőnek külön temploma volt. A török hódoltságot követően már csak a mai Nagyárpádot jegyezték fel, a hódoltság végére azonban ez is elnéptelenedett. A falu 1724 előtt kezdett ismét benépesedni délszlávokkal. Rövidesen azonban németek is megtelepedtek itt, így a század első felében a falu lakosságának többségét németek tettek ki. Az I. Katonai Felmérés alapján a környéket természetközeli növényzet dominálta. A domboldalakon gyepek terültek el, helyenként cserjésfoltokkal. A völgyalján kanyargós vízfolyás mentén mocsarak és rétek húzódtak. Szántók alig voltak. A szőlők viszonylag kicsi területet foglaltak el. A vízfolyáson malom működött. A XIX. század második feléből a szántó területek valamennyivel nagyobb területet foglalnak el, de még mindig a természetes növényzet a nagyobb kiterjedésű. A déli kitettségű domboldalakon viszonylag sok szőlő és gyümölcsös volt. A patakvölgy "Misleny-i" (Kozármisleny) oldalán futott a vasút.
Nagyárpád Nagy- előtagját 1898-ban kapta. Ugyanis ekkor egységesítették a településneveket, azonban még egy Árpád nevű falut találtak Bihar megyében. Ezért, hogy ettől elkülönítsék, Nagyárpádnak nevezték el. Az 1980-as években a Nagyárpád környéki dombtetőket katonai gyakorlótérnek használták. Később itt leginkább legelők voltak, a szántóföldek kiterjedése nem változott. A völgyben külterjes állattartás volt jellemző, nyomai - az állatitatók és kutak - csak részben maradtak fenn. A legeltetett állatok leggyakrabban juhok és lovak voltak. Mára a legeltetés hiányában elterjedtek és jelenleg is terjednek a galagonyás és kökényes cserjések a domboldalakon. Napjainkban már csak ritkán láthatunk legelésző állatokat a vizes völgyalji réteken. A mostani Natura 2000 terület gyepjein értékes növény- és állatvilág figyelhető meg. Az 1990-es években a szőlők egy részét felhagyták. Nagyárpád 1955-ig volt önálló település. Ma Pécs egyik déli, családi házas városrésze.
A lövészárkokról
Pécs nem csak bányászváros múltjáról ismert, hanem jelentős katonaváros is volt. Egy határőr és két honvédségi laktanya működött a megyeszékhelyen. A kertvárosi Bajcsy Zsilinszky Endre-laktanyában 1963-tól szolgált a 101. tüzérdandár, amely 1990-től vette fel a Szigetvári Zrínyi Miklós nevet. A helyőrségben főképpen D-20-as ágyútarackok voltak, de itt kapott helyet egy sorozatvető osztály is. Ezek az egységek katonai gyakorlatukat többek között a Nagyárpád melletti dombokon végezték. Csakúgy mint a Bakonyban, a korábbi Honvédségi gyakorlóterület nyomai mai napig láthatók. A dombtetők szélein és a tetőkön kiásott és lebetonozott lövészárkok, ágyúállások mélyedési figyelhetők meg. Ezek erősen széttagolják a terepet, így a gyalogos közlekedéssel vigyázni kell! A sorkatonaság megszűnésének évében, 2004-ben felszámolták a városban állomásozó 101. Szigetvári Zrínyi Miklós tüzérdandárt, amely a Magyar Honvédség utolsó tüzérdandárja volt. A kertvárosi Bajcsy-laktanyát részben sikerült hasznosítani, többek között itt kapott helyet a kertvárosi rendőrőrs.
Személyes kötődés Az 1980-as években édesapám, itt a Nagyárpád melletti lövészárkoknál töltötte katonai szolgálatának egy részét. Gyermekként én is gyakran jártam e dombos vidéket és csipegettem a földút vonalában lévő eperfák terméséből. Ekkoriban az egyik domboldalon gyakran láttam még siklóernyősöket, valamint olykor egy-egy legeltetést is.
Kívánok mindenkinek nagyon kellemes kikapcsolódást s jó ládavadászatot! Ulmi.
2023.06.29-én ellenőrizem a geoládát, mely sérülésmentesen a helyén volt, de azért készültem újabb dobozzal, így kicseréltem. A magas aljnövényzet illetve a bokros cserjék, kisebb fák, melyek a beton és föld lövészárkokból kinőttek, valóban megnehezítik a keresgélést. A kilátás, továbbra is pazar. Ajánlott túrabottal menni.
Állapot: kereshető
2 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, ezt nem köszönöm meg, tele vagyok karcolással. Ideje lenne máshova helyezni a ládát, igen balesetveszélyes, nagyon kell figyelni [Geoládák v4.5.9]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.8]
Régóta szemezek ezzel a ládával, csak eddig rendre kiesett az útvonalainkból, és a nagy bozótosra, és a nehéz megközelíthetőségre hivatkozó logok is elvették a kedvem a megkeresésétől, pedig nagyon érdekelt a hely.
Ezúttal errefelé vitt az utunk, így ezért a ládáért is elmentünk. Autóval közelítettük a helyszínt Pécs-Nagyárpád felől. Bátrak voltunk, és nem a javasolt parkolóhelyen álltunk meg, a házaknál (itt amúgy se szívesen hagytuk volna hátra őrízetlenül az autót, nem annyira bizalomgerjesztő a hely), hanem bementünk a földúton ameddig tudtunk. Mivel rég volt csapadék, így elég jól járható volt az út, és majdnem egészen a dombig el is tudtunk menni.
A család nem érzett lelkesedést a meredek domb megmászásához, így csak én mentem fel a ládáért. Én nem a javasolt letérési ponttól mentem fel, ott már eléggé elvadult a növényzet, és még most is - hogy még nem indult be annyira a vegetáció - nehezen járhatónak tűnt. Ehelyett kicsit tovább mentem (kb. 50 m-t dél-keleti irányban), és az itt lévő földutak elágazásánál jobban járhatónak, szinte végig fel a dombtetőig tisztának tűnt a terep.
Itt neki is vágtam a domb megmászásának, ami simán ment, leszámítva a szuszogtatós meredek partoldalt. Fentebb már kitaposott ösvényt is találtam, így viszonylag egyszerűen és gyorsan el is érkeztem a lövészárkokhoz. A bozótharcot megúsztam.
A ládát kis keresgélés után meg is találtam. Minden rendben volt vele, bár kissé sáros volt. Nem is csoda, mert egy földüregben van, ami megjegyzem kezd omladozni. Félő, hogy egy nagyobb zutyi, tartósan csapadékos idő esetén, akár be is omolhat, és maga alá temeti a ládát.
Miután logoltam, és gondosan visszarejtettem a ládát, megcsodáltam a környező panorámát is, ami valóban pazar. A lövészárkok is érdekesek, bár sok már nem látszik belőlük. A természet erősen kezdi visszahódítani a vidéket. Az viszont látszik, hogy korábban szinte a teljes dombtetőn mindenfelé kisebb-nagyobb üregek, és betonozott lövészárkok húzódhattak. A domb szélén lévő földárokban el is gondolkodtam rajta, hogy innen milyen klasszul lehetne lőni a szemben lévő dombot, mint egy erődítményből, és közben eszembe jutott, hogy esetleg ott is nincsenek-e ugyanilyen árkok. Itthon megnéztem a fentrol.hu régi légifelvételeit (feltettem a logképek közé) a területről, és már az 1959-es képeken is jól látszanak az árokrendszer nyomai, és bizony jó volt a megérzésem, mert a szemben lévő domboldalon is vannak/voltak árkok. A két domb közötti völgy meg tele van bomba tölcsérekkel és kráterekkel.
Köszönöm a lehetőséget, szuper élmény volt!
Sajnos nem találtuk meg. Felmentünk a dombtetőre, de onnan hatalmas gazban és bokrok között kellett volna menni, amit kisgyerekekkel nem mertünk bevállalni. Viszont a kilátás csodálatos volt, úgyhogy mindenképp érdemes felmenni! 😊
Kérjük a fotók által az elfogadást! köszönjük! 😊 [Geoládák v4.5.2]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Igazi lövészárok! Nehéz volt felmenni a hatalmas, szúrós növényzetben, de megérte. Először pont ott kerestem a ládát, ahol végül megtaláltam, de elsőre nem találtam. Többször körbejártam, de csak visszatértem, és lám, ott volt. Felvettem egy szarvas tehenet, pár méterre pihent, meg is ijesztett a hirtelen felugrásával.
Mire kijutottam az útra, tele voltam karcolással, bogánccsal, a cipőt, zoknit ki kellett rázni, mert beleragadtak a szúrós göbök, kalászok. Most burjánzik a természet, nem csoda...
A Trafó megállótól gyalogoltam fel a Hórukkon, talán nem itt kellett volna. De a kilátás útközben és a ládától is pazar.
Megtaláltuk, köszi a rejtést és a gondozást!
Ez egy kalandos találat volt. A megjelölt letérőnél lehetetlen felfelé elindulni, mondjuk ha egy kicsit tovább sétáltunk volna akkor ott megyünk fel (másoknak is ezt ajánlom) . Mivel ezt nem tudtuk, ezért a nyugati oldalról közelítettük meg, ahol bár nem volt sok szúrós bokor, de elég meredek volt. Lefelé az ajánlott oldalon mentünk lefelé, és ott nem olyan vészes.
A lövészárkok érdekesek, és a kilátás gyönyörű a városra. A ládával minden rendben van. A kényelmesebb kessereknek nem ajánlatos, de nekem személy szerint tetszett, főleg a panoráma.
[Geoládák v4.2.4]
N 46° 2,282' E 18° 15,231' 135 m [GCnalo+parkoló]
N 46° 2,058' E 18° 15,239' 138 m [GCnalo+1letérés]
