Röviden

15x10x7 cm-es hagyományos konyhai dobozt keress!
Pécs-Nagyárpád külterületén (dombtetőn) lövészárok betonfala és a talaj közötti üregben található egy nagyobb kővel takarva.

FIGYELEM! A láda helyi jelentőségű természetvédelmi, illetve Natura 2000 területen található. Védetté nyilvánítás éve: 2011.



Megközelítés

Autóval: Az 57-es útról Pécs felől érkezve Nagyárpádon a Kemény Zsigmond utcánál kell jobbra lekanyarodni. Itt két opció is van:
1. A Kemény Zsigmond utcában a kőkeresztnél balra letérünk a Németh Béla utcába. Majd a sportpálya felé jobbra haladunk a Főtér utcán át, a Szent Mihály Arkangyal templomot elhagyva, egészen a Boros utca végéig. Ott hagyhatjuk az autót.

Javasolt parkolás

 N 46° 2,282' E 18° 15,231' 135 m [GCnalo+parkoló]

Az ajánlott parkolótól a Magyar Zarándokút jelzésen (kétszer áthúzott sárga nyíl) sétálunk déli irányba.
Ennél a pontnál  N 46° 2,058' E 18° 15,239' 138 m [GCnalo+1letérés] jobbra egy ösvény kanyarodik fel a domboldalra.

( 2023.07.08-i log alapján érdemes e koordinátával próbálkozni:
Visszafelé megtaláltuk az ösvényt, de a kiinduló pont sokkal arrébb van, mint a jelzett.
Itt értünk le: É 46°02.0355 és K 018°15.2874. )

Nyáron a magas aljnövényzet miatt kissé nehezebb a közlekedés, de a kitaposott ösvény jól szembetűnő így is. A lövészárkok mentén óvatosan lépkedj!
A dombtetőt elérve találod a lövészárkokat illetve a geoládát.

2. A Kemény Zsigmond utcában a kőkeresztnél jobbra letérünk, majd végighaladunk a Kiss János utcán, mely végén otthagyható az autó a régi temetőnél. Az aszfaltos utca egy földes útban folytatódik, mely eleinte kissé lejtős, majd kb. 200 méter után becsatlakozik utunk az 1-es számú lehetőség ajánlott parkolójához. Innen ugyanaz az séta.

Tömegközlekedéssel Pécsről a 42-es vagy 142-es számú helyi járatú busszal a végállomáson szálljunk le (Nagyárpád forduló). A Főtér utcán át, a Szent Mihály Arkangyal templomot elhagyva a Boros utca végéig gyalogoljunk. Itt található az elsőként ajánlott parkoló, amelytől a séta szintén megegyezik a fent leírtakkal. A buszmegállótól 1,5 km a rejtek.

A terület rövid jellemzése

A terület a Baranyai-dombság része. A Pécs-Nagyárpád környékén lévő völgyrendszer az ÉNy-DK-i lefutási irányú fő völgyből, és az arra merőleges délnyugat felé elágazó mellékvölgyekből áll. A közelben futó Nagyárpádi-vízfolyás kis vízhozamú patak, melynek medrét szabályozták. A Natura 2000-es terület három 160-200 méter tengerszint feletti magasságú dombot és a köztes völgyeket foglalja magába. A terület alapkőzete pleisztocénkori lösz, melyen a dombtetőkön csernozjom, míg a patakvölgyekben réti csernozjom és öntéstalajok alakultak ki. A termékeny talajú fennsíkok régóta művelés alatt állnak, a meredek lejtőkön maradtak csak meg a természetközeli gyepek. A DK-i lejtők nagy részén szőlő ültetvények találhatók. Eredetileg melegkedvelő tölgyesek voltak a platón, tisztásaikon és a meredekebb lejtőkön pedig löszcserjések, félszáraz gyepek és löszgyepek alkottak mozaikot. A dombság klímája mérsékelten meleg (átlagos évi hőmérséklet 10,6-10,8 °C) és mérsékelten nedves (átlagos évi csapadékösszeg 690 mm). Az időjárás alakulásában erős szubmediterrán hatás érzékelhető. Ma a terület élőhelyei két nagy részre bonthatók. A Nagyárpádi vízfolyás mentén nedves élőhelyeket találunk, magassásos kaszálóréteket, mocsárréteket, nádasos bokorfüzeseket. Míg a dombtetőkön és a köztük lévő völgyekben száraz pusztagyepeket, melyek erőteljesen cserjésednek, néhol erdővé zárultak.

Tájtörténet

Nagyárpád története a faluval szemközti háromszög alakú dombon kezdődött. Első lakói, az ún. Somogyvár-Vinkovci kultúra emberei a korai bronzkorban jelentek meg i. e. 1900 körül. Dióstetői erődített telepük a kor egyik dél-dunántúli központja volt (a helyiek ma is Diós tetőnek nevezik). A korai bronzkorból származó központi település teljes feltárása 1963 és 1967 között történt meg, leletei korszakalkotó fontosságúak. A honfoglalás után, egyes történelmi források szerint, 900-ban a magyar vezér, Árpád téli szállását Pécs mellett választotta ki, ahol az Árpád helynév őrzi emlékét. A 13. századi tatárjárás nagy pusztítást végzett a környéken. A 14. század elején még két Árpád nevű falu létezett egymás mellett és mindkettőnek külön temploma volt. A török hódoltságot követően már csak a mai Nagyárpádot jegyezték fel, a hódoltság végére azonban ez is elnéptelenedett. A falu 1724 előtt kezdett ismét benépesedni délszlávokkal. Rövidesen azonban németek is megtelepedtek itt, így a század első felében a falu lakosságának többségét németek tettek ki. Az I. Katonai Felmérés alapján a környéket természetközeli növényzet dominálta. A domboldalakon gyepek terültek el, helyenként cserjésfoltokkal. A völgyalján kanyargós vízfolyás mentén mocsarak és rétek húzódtak. Szántók alig voltak. A szőlők viszonylag kicsi területet foglaltak el. A vízfolyáson malom működött. A XIX. század második feléből a szántó területek valamennyivel nagyobb területet foglalnak el, de még mindig a természetes növényzet a nagyobb kiterjedésű. A déli kitettségű domboldalakon viszonylag sok szőlő és gyümölcsös volt. A patakvölgy "Misleny-i" (Kozármisleny) oldalán futott a vasút.

Nagyárpád Nagy- előtagját 1898-ban kapta. Ugyanis ekkor egységesítették a településneveket, azonban még egy Árpád nevű falut találtak Bihar megyében. Ezért, hogy ettől elkülönítsék, Nagyárpádnak nevezték el. Az 1980-as években a Nagyárpád környéki dombtetőket katonai gyakorlótérnek használták. Később itt leginkább legelők voltak, a szántóföldek kiterjedése nem változott. A völgyben külterjes állattartás volt jellemző, nyomai - az állatitatók és kutak - csak részben maradtak fenn. A legeltetett állatok leggyakrabban juhok és lovak voltak. Mára a legeltetés hiányában elterjedtek és jelenleg is terjednek a galagonyás és kökényes cserjések a domboldalakon. Napjainkban már csak ritkán láthatunk legelésző állatokat a vizes völgyalji réteken. A mostani Natura 2000 terület gyepjein értékes növény- és állatvilág figyelhető meg. Az 1990-es években a szőlők egy részét felhagyták. Nagyárpád 1955-ig volt önálló település. Ma Pécs egyik déli, családi házas városrésze.

A lövészárkokról
Pécs nem csak bányászváros múltjáról ismert, hanem jelentős katonaváros is volt. Egy határőr és két honvédségi laktanya működött a megyeszékhelyen. A kertvárosi Bajcsy Zsilinszky Endre-laktanyában 1963-tól szolgált a 101. tüzérdandár, amely 1990-től vette fel a Szigetvári Zrínyi Miklós nevet. A helyőrségben főképpen D-20-as ágyútarackok voltak, de itt kapott helyet egy sorozatvető osztály is. Ezek az egységek katonai gyakorlatukat többek között a Nagyárpád melletti dombokon végezték. Csakúgy mint a Bakonyban, a korábbi Honvédségi gyakorlóterület nyomai mai napig láthatók. A dombtetők szélein és a tetőkön kiásott és lebetonozott lövészárkok, ágyúállások mélyedési figyelhetők meg. Ezek erősen széttagolják a terepet, így a gyalogos közlekedéssel vigyázni kell! A sorkatonaság megszűnésének évében, 2004-ben felszámolták a városban állomásozó 101. Szigetvári Zrínyi Miklós tüzérdandárt, amely a Magyar Honvédség utolsó tüzérdandárja volt. A kertvárosi Bajcsy-laktanyát részben sikerült hasznosítani, többek között itt kapott helyet a kertvárosi rendőrőrs.

Személyes kötődés
Az 1980-as években édesapám, itt a Nagyárpád melletti lövészárkoknál töltötte katonai szolgálatának egy részét. Gyermekként én is gyakran jártam e dombos vidéket és csipegettem a földút vonalában lévő eperfák terméséből. Ekkoriban az egyik domboldalon gyakran láttam még siklóernyősöket, valamint olykor egy-egy legeltetést is.

Források:

A terület növényvilágáról itt olvashatsz bővebben

2013-as ökológiai állapot-felmérés

Nagyárpádról

A pécsi laktanyákról

Közeli rejtések
GCPV GCkoza

Kívánok mindenkinek nagyon kellemes kikapcsolódást s jó ládavadászatot!
Ulmi.

2023.06.29-én ellenőrizem a geoládát, mely sérülésmentesen a helyén volt, de azért készültem újabb dobozzal, így kicseréltem. A magas aljnövényzet illetve a bokros cserjék, kisebb fák, melyek a beton és föld lövészárkokból kinőttek, valóban megnehezítik a keresgélést. A kilátás, továbbra is pazar. Ajánlott túrabottal menni.