WAP: "A ládát az autópályáról is jól látható sziklák tetején egy fa alá, pár millió hangya védelmére bízva, rejtettük el. Egyszerű megközelítés a faluból indulva a sziklák jobb oldalánál lehetséges"
Óbarok Bicske valamikori külső faluja volt, de a XX. században önálló településsé vált. A község maximum arról híres, hogy az M1-es autópálya kettészeli. Annál szebb és érdekesebb a helység keleti határán emelkedő sziklás hegyoldal, amely majd 2 km hosszan nyúlik el. Mi csak úgy ismerjük, ahogy a helyiek is emlegetik: a barki sziklák. A máladozó dolomitfal főleg napsütésben fehérlik ki a környezetből, a hegyet övező akácosból és gyér fenyvesből.
Mivel a térséget a turista-útvonalak elkerülik, ezért legjobb autóval megcélozni a települést, és az M1-es alatt elhaladva kétszer jobbra kanyarodva leparkolhatunk, innen gyalog indulhatunk tovább.
(Az időközben erre haladó Közép Dunántúli Piros jelzésen haladva is megközelíthetjük a helyszínt!)
Hegymászó felszerelés nélkül ne is próbálja meg senki a nyugati falat megmászni, de akár jobbra, akár balra indulunk el, a meredek séta után máris a csúcson találjuk magunkat. Innen gyönyörű a kilátás, csak az M1-esen elzúgó autók piszkítanak bele a természet csendjébe és nyugalmába.
A ládát a kilátóhelytől nem messze egy tölgyfa gyökérzete alá rejtettük el, amikor ott jártunk egy nagy hangyaboly hódította meg épp az ágakat, talán érdemes erre is odafigyelni. Főleg, hogy a visszajelzések alapján úgy tűnik, nem csak egy eső előtti hangyásztalálkozóról volt szó.
A környéken április végén rengeteg tavaszi hérics virágzik, gyönyörködjünk bennük. Védett növény!
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
Egy hete nem sikerült becserkészni ezt a ládát idő hiányában, ma viszont ezzel kezdtem. Érthetetlen számomra, hogy Bicskéről két busz is megy Tatabányára, körülbelül egy időben. Érdekességképpen minden ami Dunántúli, az késett. Viszont nem volt ködtakaró, ami a keleti országrészre jellemző volt. Fordulóban szálltam le, felkészítettem magam az indulásra és valamiért a hosszabb utat választottam, azaz nem jobbra, hanem balra fordultam és egy apró utcácskában kapaszkodtam feljebb, aztán leküzdve a patak medrét megérkeztem a szikla aljához. A múlt heti kutyatámadás miatt fokozottan figyeltem a kutyákra a településen, de most csak a hangjuk hallatták. A némileg olvadó természet néhol elég saras tereppel várt, de ezeket az akadályokat könnyen leküzdöttem. Az emelkedés sem okozott komoly nehézséget. A kilátás végül tényleg szép. A településrész is jól belátható, egyedül a zajszennyezés ront jelentősen a helyzeten. A láda nem okozott kihívást (aminek örülök). Sajnos a fedele törött, hiányzó darabjai vannak. A vizet kiöntöttem belőle, a logbook zacskót próbáltam úgy hajtani vízhatlan maradjon. A Zuppát céloztam meg, de a piros sáv valószínűleg változott, így vissza kellett mennem az utcára, nem tudtam a földúton folytatni.
