Ezúttal nem hegycsúcsok meghódítására, nem is hangulatos városok ódon utcáinak bebarangolására invitálunk Titeket. Helyette azt szeretnénk, hogy - miként mi is - elmerengjetek néhány szomorú, kitört ablakszem, néhány beomlott medence, elkoszolódott gyógyvízforrás mellett. Elmerengjetek és talán másképp gondoljatok eztán azokra a kincsekre, amelyek körülvesznek minket, amelyeket hajlamosak vagyunk elkótyavetyélni és melyeket elpocsékolva aztán borongunk a visszahozhatatlan múlton. Mert lassan már csak a múltból, fakuló fényképekről dereng fel Málnásfürdő, ez az egykor virágzó erdélyi fürdőtelep, kútjaival, mofettájával, medencéivel, faragott faverandás villáival.
Szemtanúnak hívunk Titeket. Az értelmetlen pusztulás tanújának.
Mi idén nyáron, háromhetes Erdély-járásunk alatt bukkantunk Málnásfürdő fakuló gyöngyszemére brassói születésű barátunk jóvoltából, aki még látta azt régi fényében. Ő gyerekkorában még hétvégente idejárt Brassóból a nagyszüleivel borvizet venni a szépnevű forrásokat felsorakoztató sétány mentén, beülni egy melengető gázfürdőre a mofettába és a szálló vendéglőjében üldögélve bámulni a fürdővendégek hadát. Mi már bedőlt kutakat, a kaviccsal felszórt sétányt mocsárrá változtató kiszabadult forrásokat, rossz drótkerítéssel körbehúzott korhadó lépcsőjű mofettát találtunk itt. A békebeli facsipkés szálló ásító ablakszemekkel nézett ránk, a pezsgő-medencét benőtte a burjánzó sás, a fürdőépületek teteje beszakadt, a belső medencében pillepalackok úszkálnak a növényi maradványok mellett. Szívfacsaró látvány.
Málnásfürdő Kovászna megyében, Tusnádtól délre fekszik, ma Mikóújfaluhoz tartozik. Ennek hivatalosan Málnás község a neve, mert a diktatúra idején a Mikó név, mivelhogy az üveggyár alapító gróf is viselte, sértette a hivatalosságok fülét.
A fürdőtelepet Málnás falu felől, a Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy főútról 1,5 km hosszú műúton lehet megközelíteni. A málnásfürdői vasútállomáson a gyorsvonatok is megállnak.
Mivel itt végződik a Dél-Hargita vonulata, az itteni vulkanikus eredetű kőzeteket átvágó törésvonalak mentén gazdag ásványvíz- és szén-dioxid-feltörések vannak. A feltörő szén-dioxid - lévén nehezebb a levegőnél - természetes vagy mesterséges mélyedésekben meggyűlve mofettákat, másnéven gázfőket hoz létre. Ezekben a száraz gázfürdőkben ugyanúgy ücsöröghetünk, mint egy vízfürdőben és ugyanúgy meg is lehet bennük fulladni!
A mofettákat jó eredményekkel alkalmazzák szív-és érrendszeri, reumatikus, valamint nőgyógyászati betegségek gyógyítására, ugyanis a szén-dioxidos környezetben az érfalak kitágulnak, élénkül vérkeringés. Ha a feltörő szén-dioxid édesvízben oldódik, borvizek, pezsgő forrásvizek jönnek létre, melyek többnyire sokféle ásványi anyagot tartalmaznak oldott állapotban, így gyógyhatással bírnak.
E két utóvulkáni jelenségre alapozták Málnásfürdőn a fürdő- és gyógyvízkultúrát, melynek kezdete a XVIII. századra tehető. A Semsey-család kezdte el a fürdő kiépítését egy gerendákkal bélelt medencével, amelyet Lobogónak (tréfásan Semseyné bugyogójának) neveztek. Fejlesztésére - 1873-ban - fürdőbirtokosság alakult Ötves Pál gyógyszerész vezetésével, akitől majd Herepey Károly veszi át a fürdő és a gyógykezelés ügyét. 1891-ben kezdik meg a meleg fürdő kiépítését, a Lobogó korszerűsítését, vendéglő építését és a főbb források csinos befoglalását. 1899-ben szénsavgyárat építenek, 1904-től pedig megindul az ásványvizet palackozó üzem is.
A fürdőhely igazi felvirágzása 1907-ben kezdődik, amikor az 1895-ben megalakult Siculia Rt. megvásárolja az egész fürdőtelepet, átveszi a fürdőt s a palackozóipart és nagy építkezésbe kezd. (A Siculia működteti az iparágat az 1916-os román betörésig.) Herepey Károly birtokán száraz széndioxidos feltöréseket észlel, és a Siculia Rt. -vel közösen 1899-ben üzembe helyezik a szénsavgyárat, melynek utódában múlt századi gépsora még működésben van (ipartörténeti emlék). A fürdőtelep forrásainak vizét ivókúrában a sárgaságos betegek utókezelésében, valamint gyomor-bélbántalmak gyógyításábanajánlják. Fürdőkúrában (száraz gázfürdővel, azaz mofettával összekötve) a szív- és érbántalmak tüneti kezelésében ajánlották. 1904-től indul az epe- és májfunkció-elégtelenségben szenvedők legjobb gyógyvizének, a Mária-forrásnak a palackozása. 1990-ig folyamatosan, ma már csak megrendelésre töltenek. A fürdőtelephez közel vannak a Somosi-, Padi-borvízforrások. Itt palackozzák jelenleg a "Perla Covasnei" (Kovászna gyöngye) asztali vizet, és a Málnás- és a Mária-forrás sós alkalikus gyógyvizét.
A rendszerváltás utáni gazdasági anarchia az összes erdélyi borvízfürdők közül Málnásfürdőt érintette leginkább. Ma mindent a nulláról kellene kezdeni, ha újjáépülhetne.
Nem működik a meleg fürdő, romokban hever a mofetta és a strandmedence, a forrásokat a Turisztikai Minisztérium örökébe lépő sepsiszentgyörgyi Olt Turisztikai Vállalat elhanyagolta. A Főforrást ma egy primitív csorgó helyettesíti, a Viktória-forrás elapadt, az Ilona- és Mioara-forrás alig csordogálnak. Málnásfürdő egykor díszes villáit kikezdte az idő, sokat kifosztottak. Egyetlen modern szállója, az Olt Szálló is több mint 3 éve bezárt.
A fürdőtelep privatizációja ólomlábon halad, és sajnos, nem sok jót ígér. A sors iróniája, hogy e gazdag község nem rendelkezik egyetlen borvízforrással sem. Ezek egy részét, a központi borvízkúttal, a mofettával és a gyógyiszapos övezettel együtt az Olt Turisztikai Társaság igazgatója vásárolta meg, de nem törődik a karbantartásával.
Számos üzletember kereste már fel a falu vezetését, hogy befektetnének a fürdőtelep felújításába, de sajnos a terület tulajdonviszonyainak tisztázatlansága miatt mind elálltak szándékuktól.
Hogy Ti is átérezzétek, hogy miért döntöttünk úgy, hogy geoládával hívjuk fel a figyelmet Málnásfürdő pusztulására, tegyetek egy rövid sétát a fürdőlétesítmények között.
Rögtön a parkolóhely melletti objektumhoz vezet az első koordináta. 1. Itt olvassátok le az emlékműbe vésett feliratot és jegyezzétek fel hány karaktert láttatok. (Számok, írásjelek is számítanak.)
Ezután ballagjatok végig a sétányon, melyet egykor működő források szegélyeznek. A sétány felett jobbra a domboldalban megtalálod a fedetlen, falépcsős mofettát. Aljában megáll a víz, onnan bugyog fel a szén-dioxid. Mivel fedetlen a medence, mindenféle rovar, madár beröpül, hogy aztán holtan hulljon a gázfürdő aljára. Legyen ez intő jel, mikor beülsz a gázfürdőbe: ne hajolj le, ne kavard fel hirtelen mozdulatokkal a gázt (bár csípi a szemed, mint a nyavalya, ha mégis megteszed), mert elszédülsz és ha elesel, akár meg is fulladhatsz. Ülj le az egyik falépcsőre (az elszíneződött faborításról látni meddig ér a gázszint) és élvezd, ahogy a gázfürdőben megmelegednek, ellazulnak a végtagjaid. Nagyon egészséges. Közben kipróbálhatod, hogy milyen magasságban alszik el az égő gyufa. 2. A jelszó második része a ládában. A sétányon továbbhaladva az egykori fürdőházakhoz érsz. A korábbi épület lakrészét már lebontották, de az alaksori fürdőrész még látható. Az épület alatt, balra találod a gizgazzal benőtt bugyborékoló szénsavas fürdőmedencét. Ha beledugod a kezed, egy idő után ugyanazt a melegséget érzed a bőrödön, mint a mofettában ülve.Innen tovább sétálva az erdő szélén egy fa tövében található a multi ládája. 3. A jelszó harmadik részét a sétány mellett található dologról kell leolvasnod. (Vésett szöveg) A parkolóhoz visszaballagva állt a díszes fafaragással borított egykori szálló. Ma már szomorú utolsó állapota is csak fényképről szemlélhető.
Mielőtt visszaszállnál az autóba, vonatra, sétálj körül a faluban, nézd meg az elvadult kertekben megbúvó hangulatos villákat, az egykor pezsgő élet helyszínét feledésre és lassú pusztulásra kárhoztató emberi gondatlanság, nemtörődömség eredményét, a kincseit eltékozló ember művét...
Szép napokat, vidámabb perceket és jó időtöltést kívánunk Nektek Erdélyben!
Barbárka és Mudman
Ládatörténet
2018.10.1 A 2 éve beteg ládát megszüntetem, az eredeti rejtő inaktív, más sem gyógyította meg. Új, felelős ládagazda esetén az újraélesztés lehetséges. [Admin(Fazék)]
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Köszönjük a rejtést! Érdekes látni a sok elhagyatott épületet. A mofettát kipróbáltuk, sajnos az út végén a kis medencét nem sikerült, mert többen is fürödtek Sajnos a labdához vezető út elejét sokan illemhelynek használják.
Megvan, köszi!
A többit otthonról.
[Geoládák v3.12.10]
-------
Sajnos Málnásfürdő tényleg eléggé elhanyagolt állapotban van, méltatlanul. A környezet gyönyörű, a borvizek nagyon finomak, örülök, hogy eljutottunk ide is :)
A bovizek finomak. A száraz mofetta nem üzemelt, de mellette a vizeset ki lehet próbálni.
1-3-2 sorrendben kerestük a pontokat.
A láda rendben, köszönjük a rejtést!
Sokkal lepusztultabb helyszínre számítottam, de a helyiek a mai napig járnak a kúthoz, és a szivattyúházban is újak voltak a szerszámok. Kár hogy virtuális, főleg hogy még így se sikerült megtalálni, pedig az épületbe az ablakon benézve is kerestük a titokzatos táblát. Köszönjük, hogy megmutattad a helyet.
Annak ellenére, hogy a leírásban is van utalás, ez a rejtés nálam nem jött be. Bennem a 45 évvel ezelőtti Tusnádfűrdő emléke jött le. Az emlékmű szövege összeadva, forrásnál leolvasva a név. Második ponton nincs mit leolvasni,nincs tábla az építményen!! Felső farészét lebontották. Telefonon hívtam a rejtőt, küldtem mailt részére. Kaptam segítséget korábbi megtalálótól melyet ezúton is köszönök. Köszi szépen a lehetőséget.
Végigballagtunk a volt fürdő területén, megszámoltuk az 1 pont vésett karakteteit (nekünk olyan 2 jegyű szám lett, aminek mindkét jegye azonos), megaláltuk a 3. ponton a forrás nevét (8 karakter), de a 2. ponton egyik falon se találtunk egyetlen táblát se. A gázfürdőbe lementünk, de nem igazán éreztünk semmi hatást.
A képek alapján kérlek, fogadd el a megtalálást.
BigMick, Iza [g:hu 1.5.3a] [wapon beküldött szöveg]
Valamikor bizonyára szép lehetett ez látszik a maradványokból is, de a "felújítás" eléggé félresikerült: Az erősen gerincproblémás turul mellé, a faluközpontba egy oda nem illő, egyébként üres egészségházat "varázsoltak", az eredeti díszes filagóriát kicserélték egy jellegtelenre, szép bazaltutat építettek a borzalmas romok között a forrásnak alig nevezhető dagonyás semmibe. Gratulálunk! Az EU-nak is, hogy kidobott egy csomó pénzt az ablakon. Többet ért volna, ha néhány régi szép emeletes házat újítanak fel.
Nagyon különleges ez a hely, szomorú látni a tönkremenetelét. Az egyik borvízkútnál találkoztunk egy kedves bácsival, aki nagyon sokat és nagyon érdekesen mesélt nekünk a helyről, a környékről, az életéről. Végül elbúcsúztunk, mi mentünk a következő ponthoz, ő pedig annyi üveg borvizet pakolt be az autójába, amit még most sem értünk, hogy hogy fért bele. :)
Erdélyi kirándulásunk során ide is ellátogattunk. Sajnos több heti esőzés mocsárrá változtatta a kis ösvényt így csak az első két pontig jutottunk.
Köszönet a rejtőnek a hiányzó részletért!
Próbáltam a jelszót, de valószínűleg rosszul értelmeztem a meghatározásokat, mert nem volt elfogadva, ha lehet akkor a jelszó helyett beszéljenek a képek.
Egyébként még magyarlakta helyen ennyire lerobbant vidéket még nem láttam, a román egyház azért szépen építkezik, jelezve hogy ők otthon vannak itt is (qrva.......)
Szúnyogot sem láttam mostanában ennyit, pedig elégé korán voltam ott, a latyak miatt majdnem a tutaj is elkelt volna.
(különben ez a mai nap csak peches volt: egy láda sem került meg, sem .hu-s sem .com-os) Felcseréltem a a jelszó 2 és 3 részét, azért nem akarta elfogadni először.
Nekem nem igazán jött be. Ismerek hasolóan és méltatlanul veszni hagyott helyeket, de az ottélők azért próbálják normális szinten tartani. De hát ez van. Köszönöm a rejtést!
Ha tetszhet egy ilyen lepusztult hely - végülis a szépség fogalma is relatív - akkor igenis tetszett!
A hajdanvolt sétány a lépten-nyomon feltörő forrásoknak hála itt-ott kissé pocsolyás volt, a természet szépen veszi vissza azt, ami az övé, a romok még ebben az állapotukban is sejtetik a hajdanvolt fénykort...
Sepsiszentgyörgyi kicsengetés alkalmával egy kis biciklis kiruccanás rokonlátogatásból romlátogatásba unokaöcsémmel...
Semseyné bugyogójára a helyiek sem emlékeznek nagyon, de felidéztem bennük, a legendát. Azt mondják a terület vagy magánkézben, vagy per alatt van.
Óvatosan próbáljon mindenki alternatív utakat törni az egyes pontokhoz, mert lehet hogy bokáig süllyed a vasoxidos áztatott talajba.Nagyon jó, tartalmas a leírás. Köszi!
A rejtés óta eltelt 5 év alatt sem tett jót a környéknek a képek szerint. Most a mofetta drótketrecben van, és az úgynevezett sétányon cuppog az ember a mocsárban.
Sajnos hagyták tönkremenni. Nem rosz rejtés habár a jelszó kissé macerés a számolgatással. Kicsit lehetne az első felén egyszerüsíteni. Köszi a rejtést.
Tanulságos séta volt!
A falu lassan kezd magához térni, akad már felújított ház a sok romos közt, épült egy új ortodox templom, de a fürdő még mindig az enyészeté.
Az egykori sétányon már nem csak az elszabadult források vize folyik, valamelyik ház pöcegödre is erre talált lefolyást magának...
Az egykori mofettába nem mertem lemenni, a korhadt deszkák nem hiszem, hogy elbírtak volna.
Az előző két napot Borszéken töltöttünk, ahol nagyon hasonló állapotok vannak. A pénztelenség ott is nagyon látszik a sétálóutca egykori villáin, lehangoló romok maradtak csak belőlük.
A szándék már megvan az újjáépítésre, de a gazdasági háttér még vártat magára.
A jelszóval nem boldogultam. Vagy számolni nem tudok, vagy rossz táblákat fotóztam, de nem akar stimmelni.
Sajnos nem volt időnk az egész telelpülést bebarangolni, de a kis séta idejére nagyon magával ragadott minket a fürdő egykori és jelenlegi hangulata.
Csaba, Lóri
A málnási borvíz a kedvencem. Még emlékszem, mikor a 70-es évek közepén-végén a sétányt rendbeszedték (gyerek voltam akkor). Rendszeresen jártunk borvízért a forráshoz. Néhányszor a freissen rendbetett sétányon is végigsétáltunk.
Közös találat Alterrans - szal. Érdekes hely. A Mofetta még mindíg zárva van. Ahogy az autóból kiszálltunk eleredt az eső. Miután végeztünk és visszaszálltunk, elállt. Ahogy annak lennie kell. Bőrig áztunk. Erik
Lassan eléri a falu azt az állapotot, ahonnan már csak építeni lehet, mert minden érték összedől. Az 1. pont közé szép fakerítést húznak, a munkálatok már megkezdődtek. Ahány forrást láttunk, mindenhonnan vitték a borvizet műanyag flakonostul, dácsiával, szekérrel. Az ösvényen járni alig lehet, akkora a sár.
Bízzunk benne, hogy az uniós csatlakozás után itt is megindul az élet.
Nagyon lepusztult mar a falu, a hatalmas furdohaz osszedolt, a mofetta korbe van keritve vasdrottal, a lepcsok is szetkorhadtak...meg par ev, es semmi se marad belole...
Málnáson már többször jártam (még filmet is forgattunk), így tképpen sétáltunk egyet, ittunk egy jót és begyüjtöttük a jelszótöredékeket. A szobornál Marci verekedett egy jót egy németjuhásszal és jól ellátta baját. Pedig Labrador! És mégis jól bunyózik, érthetetlen. Emberek között meg kenyérre lehet kenni.
A Faluban megnéztük még Eszterke dédnagyapjaáról elnevezett iskolát, aztán húztunk Brassóba, hogy elérjük a felvonót.
Folytatás a GCBras -nál.
Eszterke, Botond és Marci
Két nappal előtte jártunk flektogonnal Borszéken - hasonló jellegű hely, több villával kevesebb koldússal.
Szerintem nem olyan tragikus, csak a cipőm ne ázott volna át a barna létől. Aki teljes erdély-képet akar látni, annak ezt is látnia kell sajnos, vagyis az elhanyagolt, tönkrement múltbéli értékeket és a hozzá társuló nyomort.
Lehangoló.
De azért egy valós láda lehetett volna valami száraz helyen.
Erdély tele van lepusztult, jelentős fürdőkkel, műemlékekkel, és még sorolhatnám. A pusztulást nem kell bemutatni, van belőle bőven. A kéregető cigánygyerekeket "munkára fogtam" egy fotó erejéig, de utólag nem vagyok büszke magamra. Ezzel a ládával valami olyat mutatunk, ami sajnos egész Erdélyben előfordul. Az itt élőknek - és a turistáknak - mást kellene látni. Elöbbieknek nem minket, akik egy fotóért fizetnek a gyereknek. Nekünk meg nem őket, akiket aprópénzzel sajnálunk meg, és elhasítunk hamar. Nyomorturizmus. :(
Én cseppet sem bántam meg, hogy betértünk ide. Sajnos a Szent-Anna tóhoz nem engedtek le bennünket, mert röviddel 9 előtt értünk oda, ahhoz viszont elég volt, hogy elteljen annyi idő, hogy besötétedjen. Mivel azonban Sepsiszentgyörgyön szerettünk volna aludni, és onnan Brassó felé tovább indulni, ezért mindenképp be kellett néznünk. Picit sajnáltam is, hogy sötétben voltunk (bár így is sokat láttunk)...
...aztán reggel kiderült (Sepsiszentgyörgyön), hogy nincs meg Fűkocka mobilja. Két lehetséges hely lehetett: büdös barlang (ahol utoljára wapoltunk) vagy Málnásfürdő, ahol éjszaka ökörködtünk. Nos, persze, hogy előbb a barlangot próbáltuk (legalább Mariann otthagyott fülbevalóit elhoztuk a párkányról :) aztán jöttünk újra Málnásfürdőre. Így napsütéses nappal is láthattuk :) a mobil meg egyszer csak megszólalt a magas fűben. Helyes! Indulunk tovább Brassóba! Ezek a fűkockáék mindent elszórnak...
igazság az, hogy ezt este tíz körül nyomtuk le, hogy tartható legyen a terv. de reggel lett világos (hogy elveszett a telefonom) ezért a barlanghoz és ide is visszatértünk. láttuk világosban is. gazdag élet lehetett itt fénykorában.
Erdélyi túránk második megtalálása.
Sepsiszentgyörgyről érkeztünk, a látvány ami elénk tárult elkeserítő. Ha belegondolunk, hogy régen ez egy virágzó fürdőtelep volt, akkor összeszorul a szívünk. Minden kihalt, gyakorlatilag olyan mint egy szellemváros. Mindenhol elhagyott épületek, többségét a vandálok összetörték, feldúlták. A természet is lassan visszaveszi a területet, az épületeket egyre inkább benövik a bokrok, fák.
Sajnos nem egyedi eset, több hasonlóval is találkoztunk a közelben túránk során. Például a Sepsiszentgyörgy melletti Előpatak, amely szintén egy virágzó fürdő volt valaha, most hasonló állapotban van mint Málnásfürdő.
Köszönjük a rejtőknek, hogy megmutatták nekünk ezt a helyek. A környezet értékelése inkább a múltnak (és reméljük, hogy a jövőnek is) szól, mert a jelen igencsak elkeserítő.
Ez a fürdőtelep ma már csak nevében él. Egykori díszes szép, barátságos villái tönkrementek betörők martalékává váltak. Remélhetőleg ez nem marad így túl sokáig, és visszanyeri régi képét.
Málnásfürdőért egyenlőre csak egy rekviemet mondhatunk el.
A célpontot még aranykorából ismertük. Ez mostanra (2004.08.07 13:43) romhalmazzá "fejlődött". Nagyon nagy kár érte! Nyári, majdnem 3000 kilométeres erdélyi körutunk során Málnásfürdőt is érintettük. Ezen a napon, kalandozásainkba bekapcsolódott ÉvaSanKri barátunk is. De ha nincs a kedves felkérés, hogy "elő-moderáljuk" az esetleges ládarejtés helyét, akkor valószínűleg szegényebbek lettünk volna egy negatív-élménnyel, ugyanis eredetileg nem szándékoztunk a főútról letérni a településre. A kitérő tulajdonképpen csak pár száz méteres, mert a település párhuzamos a főúttal és nagyon közel van ahhoz. Valamikor... szóval nagyon régen, itt volt a termálvizes, mofettás turizmus egyik fellegvára. Mára ez teljesen megszűnt. Viszont megmaradtak a használhatatlan hotelek, éttermek, sétányok és mofetták. Ezekért és a múlt századot idéző hangulatért mégis érdemes idelátogatni.
Anikó, Meli és Miki
Erdélyi kesselésünk szerdai napjának második ládája volt ez. Valóban érdekes hely ez, bár ugyanez nagyobba látható Borszékon is. Érdekesség talán az, hogy a Baróti elágazásnál van ez a láda, ami nem mellékesen Zirc terstvérvárosa (mármint Barót)...
A GCTORJ doboztól jöttnk gyalog, busszal, gyalog, terepjáróval, busszal, gyalog...
Elég érdekes helyen állt meg az a busz, át kellett vágni a szántóföldön, hogy eljuthassunk a faluba :-) A híd az tetszett viszont, de kicsit ferde... A tervezői valószínűleg nem a BME-n végeztek, vagy nem figyeltek statika órákon :-)))
Volt kb. másfél óránk, hogy megkeressük a pontokat, és fürdőzzünk kicsit a CO2-ben.
Kár, hogy így hagyták lepusztulni a helyet... Még jó, hogy a széndioxidot nem lopták ki :-)))
Kellemesen melegített, de ha valaki belepottyant valamit azt szívhatja :-)
Adela jól beleszagolt, csípte is a szemét :-)
Ez volt az uccsó előtti doboz, vonattal (ami megint késve érkezett) átdöcögtünk a GCBRAS "csészéhez"...
N 46° 1,882' E 25° 49,408' 562 m [GCMaln-1]
N 46° 1,877' E 25° 49,418' 561 m [GCMaln+parkoló]
N 46° 1,850' E 25° 49,368' 564 m [GCMaln+furdo]
N 46° 1,805' E 25° 49,358' 561 m [GCMaln+forras]
