A gátszakadás helyét jelző emléktáblánál NY-i irányba lemászva a töltésről és egy kicsit D-re haladva egy bokorcsoport szélén, egy háromtörzsű nagyobb fa mögött, keresd a ládát.

A ládában lévő QR kóddal is bejelentheted a megtalálást.

Első ládámmal egy történelmileg nevezetes helyre invitálom a kedves kesser-kollégákat: egy, az 1879-es nagy árvízzel kapcsolatos helyet szeretnék megmutatni, nevezetesen a petresi gátszakadás helyét. A pontot egy emléktábla jelzi, koordinátái  N 46° 26,060' E 20° 11,046' 85 m [GCPTRS+emlek]. Itt szakadt át a Tisza gátja 1879. március 5-én. Az ár egy héttel később, 1879. március 12-én éjjel tört be Szegedre, elpusztítva Magyarország akkor második legnagyobb - 70000 fős - városát. Az épületek akkoriban főleg vályogból készültek, így nem meglepő, hogy a 6000 házból alig 260 maradt meg. A vasúti töltés, a vár, az állomás és a magasabb középületek (a felsővárosi minorita kolostor, a piarista gimnázium, a Szent György téri iskola, a kálvária, az árva ház) szigetként emelkedtek ki. Az itt maradt lakosok közül aki csak tehette, ezekbe menekült. Sokan a háztetőkön vagy fákon kerestek menedéket, várva a szabadítókat. A mentés gyakorlatilag március 19-ig folyt.
Az árvíz egyik legfőbb sajátossága az volt, hogy igen lassan húzódott vissza. Ezért a városban valóságos "velencei" élet folyt, csónakokon közlekedtek. Hamarosan deszkákból úszó járdákat készítettek, és az emberek így már könnyebben mozogtak. Április folyamán szádpalló fallal erősítették meg a vasúti töltést, ezzel Szegedet elzárták a víz elől. A városban rekedt óriási mennyiségű áradatot nagyteljesítményű gőzszivattyúkkal kezdték átemelni. Júniustól több mint 120 ilyen gép dolgozott és augusztus végéig mintegy 33 millió köbméter vizet szivattyúztak ki. (Helyenként 4 méter magasan állt a víz.) A természetes párolgással együtt ez lehetővé tette a város kiszárítását. De az újjáépítés csak 1880 tavaszán indulhatott meg.
A szegedi nagy árvízről és az újjáépítésről sok heklyen olvashatsz. Illetve akit érdekel a téma, és még nem járta végig, annak feltétlenül javaslom a Nagyárvízi nagy séta (GCNANS) multit.

Megközelítés:

1, Biciklis hardcore kessereknek a PETRES - 79 kerékpáros teljesítményúra útvonalát javaslom, a táv kb. 78 km. (Ez nagy vonalakban úgy néz ki, hogy Szegeden rá a töltésre, és azon végig az emléktábláig. Majd aszfalton vissza.)

2, Kényelmesebb és/vagy rohanósabb túrázóknak: A Sándorfalva-Ópusztaszer közötti útról az  N 46° 26,364' E 20° 6,375' 84 m [GCPTRS+docra] ponton kell letérni Dóc irányába, végig a jelzést követve. Dócon belül balforduló az  N 46° 26,283' E 20° 8,219' 85 m [GCPTRS+balra] ponton. A betonútról az  N 46° 27,023' E 20° 9,371' 85 m [GCPTRS+jobbra] ponton térj le jobbra. Innentől földesút vezet a ládáig, száraz időben normál építésű járművel is jól járható, esős időben viszont 4x4 előnyben. Javasolt parkolóhely az információs tábla mellett ( N 46° 26,619' E 20° 11,514' 85 m [GCPTRS+info]). Innen gyalog a töltésen, kb. 1300 m. (A töltésen gépjárművel (max. 3500 kg) közlekedni csak ún. gátonjárási engedély birtokában szabad, mely beszerzéséről a vízügyi igazgatóságoknál lehet tájékozódni. Kérnék szépen mindenkit, hogy ennek hiányában kizárólag gyalog vagy kerékpárral induljatok a ládáért!)

Egyéb látnivaló a környéken: a "Hét nővér"-nek nevezett, 880 cm törzskörméretű fehér nyárfa, melynek koordinátája  N 46° 26,614' E 20° 11,476' 82 m [GCPTRS+nyarfa]. (A koordinátákért köszönet Zsoltinak) Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a fába évszámok vannak bevésve, amik a fákkal nőnek és egyre magasabbra kerülnek. A legrégebbi 1940-es.
A fának 1935-ben egy repülőgép ütközött és aztán lezuhant. Az egyik pilóta meghalt. Az ő emlékére állították a szántóföldön az emlékművet. Az emlékműről a márványlap leesett és összetört, amint a képen látható.  N 46° 26,401' E 20° 11,227' 85 m [GCPTRS+emlek]

Illetve rengeteg őz, nyúl, fácán (és még sok egyéb jószág) rohangál/repül a környéken, a természetbarátok nagy örömére. :)

Kellemes (láda!)vadászatot! :)