Bevezető
A Zalai dombvidék gyakori és kedvelt fája a szelídgesztenye, s bár mára egyre jobban kiszorul erdeinkből, de nyomai még fellelhetőek. Ezen nyomok követésére szolgál ez a ládasor, hol az első láda a zalamerenyei templom, míg a második a zalaújlak melletti Gesztenyeház tőszomszédságában rejtőzik.
Így, ha egy jó, kiadós sétára vágysz...
Ez egy
örökbefogadható geoláda. Ha szívesen lennél a gazdája, kérlek,
keress meg!
Ha egy árva ládát szívesen gyógyítanál, ha van rá módod, előtte vedd fel a kapcsolatot a
LádaDokikkal.
Ha csak a helyszínen derül ki, hogy a gazdátlan láda gyógyításra szorul, segíts rajta bátran! Változtass azon, amin szükséges! Ha akarsz, találj ki új jelszót, keress a közelben egy jobb rejteket!
A megváltozott adatokat juttasd el minél hamarabb az
Adoptálható ládák felhasználónak!
Köszönjük a közösség nevében! :)
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Ládasor
Az első láda a zalamerenyei templom melletti kereszt mögött bújik meg egy fatönkben, fakérekkel takarva
N 46° 34,298' E 17° 5,693' 151 m [GCCS-1], s ez csak az első jelszórészletet rejti. Míg a második láda a zalaújlak melletti Gesztenyeház mögötti facsoport egyik óriásának lábánal rejtőzik, egy fatönk darabbal álcázva
N 46° 34,526' E 17° 4,033' 267 m [GCCS-2], a második jelszórészlettel és az ajándékokkal. A láda szokásos méretű, négyfülű doboz.
Az első jelszórészlet leolvasható a kereszt előtti bukszusban is derék magasságban.
Túraajánlat
A ládák egy megközelítőleg 9 km-es körtúra során javasolt felkeresni, Zalamerenyéről indulva.
Az autósok Zalamerenye főterén találnak parkolót
N 46° 34,493' E 17° 5,661' 138 m [GCCS+Parkoló 1], de ide érkezik a távolsági busz is, és innen éredmes a zöld sáv jelzést
követve elindulni észak-nyugatra. A faluvégi elágazásnál jobbra egy régi kúria
N 46° 34,549' E 17° 5,579' 148 m [GCCS+Kúria] hívja fel magára a figyelmet, míg a turistaút a felduzzasztott Kiskúti-patakon kialakított tó felé vezet tovább. A parton, a Mata-völgyben haladva, északról kerüli meg a zöld jelzés a Kan-bükk nevezetű dombot, és éri el a vadászházat
N 46° 34,991' E 17° 4,513' 155 m [GCCS+Vadászház]. Itt az utat nyugatra, a turistaútról letérve kell folytatani, fel az egykori Gesztenyés-hegyre, egészen a
N 46° 34,768' E 17° 3,930' 275 m [GCCS+balknyar] pontig, ahonnan eredei út vezet az ősgesztenye mégmegmarad sarja mellett a Gesztenyeházig
N 46° 34,512' E 17° 4,025' 275 m [GCCS+Gesztenyeház]. Innen tovább a kék sáv jelzésen
Zalaújlak következik. Pontosabban annak a települést keletre övező szőlőhegye, ahonnan nagyszerű panoráma kínálkozik. Röviddel ezután ágazik le a kék kereszet
turistaút, s a továbbiakban már ez utóbbit kell követni északra. Zalamerenyét a jelzett út a templom
N 46° 34,304' E 17° 5,708' 154 m [GCCS+Templom] mellett éri el és torkollik bele a főtérre vezető zöld sáv jelzésbe.
Természetesen a túra végigjárható ellenkező irányból és Zalaújlakról indulva is. Ez utóbbi esetben a temető mellett érdemes leállítani az autót
N 46° 33,755' E 17° 4,860' 240 m [GCCS+Parkoló 2].
Kerékpárral csak az edzettebbeknek ajánljuk az út minősége és a meredek szakaszok miatt.
Háttér
Szelídgesztenye (Castanea sativa), szemben a névrokon vadgesztenyével, avagy lógesztenyével (Aesculus hippocastanum) nem a szappanfafélék, hanem a bükkfafélék családjába tartozik. Tizenhárom nemzettsége él a mérsékelt égövön és édes vagy jóféle gesztenyének is hívják. Tekintélyes, harminc métert is elérő, bordás törzsű fa, mely bár viszonylag későn, júniusban pompázik, de akkor talán a legszebb virágköntösbe öltöző fánk.
Dél-Európában és a Kaukázusban őshonos faj, amely vélhetőleg a római légiók segítségével terjed el Pannóniában, ugyanis számukra fontos táplálék volt a gesztenye. Úgy tartották, hogy ahol ez a fa megél ott kedvezőek az életfeltételek az emberek számára is.
Amúgy a monda szerint Magyarországra Mátyás király felesége, Beatrix hozta magával Itáliából, s vált termése Mátyás király kedvenc ételévé.
Hazánkban főként a Dél-Dunántúl mészszegény talaján gyakori, mint a tölgyesek elegyfája, de másutt is megtalálható. Széles elterjedése révén egyes vidékeken igazi néptáplálékká vált. Lisztet készítettek belőle és kenyeret sütöttek vagy épp burgonyaként készítették el, ahogy a főtt vagy a sült gesztenye maga is ízletes csemege. Ebből adódóan manapság is keresett gyümölcs, melynek Zala megye a legnagyobb termő vidéke, s innen származik a termés több mint fele.
Kanonok fája a Merenyei-erdő nevezetessége volt az ősgesztenyés, s abban is egy szelídgesztenye csoport, mely egy alig félhektáros bükkösben húzódott meg. A fák szabályos kört alkottak egy 1912-ben elpusztult hatalmas gesztenyefa tuskójánk sarjaiként. A famatuzsálem 800 éves lehetett és a leírások szerint majd 5 méteres törzsátmérővel büszkélkedett, ami 15 méteres kerületet jelentett. A faóriást a környéken csak Kanonok-fájának hívták, utalva méreteire és arra a tényre, hogy a terület a veszprémi káptalan uradalmához tartozott. Az elpusztult fa emlékére és sarjainak természeti értékére már Kaán Károly is felhívta a figyelmet 1931-ben. Sajnos mára ebből szinte semmi sem maradt. A fák közöl már csak egy kiszáradt, megégett, ágtalan óriás áll mementóként
N 46° 34,615' E 17° 3,959' 273 m [GCCS+Gesztenyefa], egy akác és szeder által áthatolhatatlanná vált terület közepén.
Zalamerenye Magyarország egyik legrégebbi falva, mely a garabonci leágazástól 3 kilométerre fekszik dombok karéjában. Az első itteni telep a frank uralom alatt,
Pribina pannóniai hercegsége idejéből származik (lásd
GCZVAR). Írásos említése először 1024-ben szerepel Szent István adománylevélben, mellyel a zalavári apátságnak juttatta a területet. Neve ekkor Merena, mely szláv eredetű és személynévre utal. A XIII. századtól a veszprémi káptalan birtokához tartozik. A történelem során többször cserél gazdát, hol csellel, hol perrel, hol karddal. Ahogy a török pusztítást és más hányattatott időszakokat sem kerülhetett el, hasonlatosan a szomszédos Zalaújlakhoz.
A falu ékessége a település fölé magasodó dombon álló templom, melyet 1760-ban emeltek barokk stílusban és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek. Helytörténeti érdekesség még az úgynevezett Szerb-akácos, amelyet az első világégés alatt szerb hadifoglyok ültettek. Említést érdemel még a község határában álló egykori Pálos malom, és a régi kúria, ahogy figyelemre érdemesek a falu határában több helyen is megtalálható gémeskutak is.
Zalaújlak pompás természeti környezetben, gesztenyefákkal övezett kis völgyben fekvő zsáktelepülés Galamboktól 7 kilométerre. A falu neve először 1259-ben jelent meg írásos formában, mint Wylak, ami új udvarházat jelent. 1945-ig, kisebb megszakításokkal a veszprémi káptalan merenyei uradalmának része volt.
A török többször elpusztította a falut, amely a végvári harcok idején a kanizsai kapitány bérletébe került. 1560-ban a komári kapitány foglalta el, majd Szigetvár eleste után Zrínyiekhez került.
Az oszmán hódoltság idejéből származó történet, hogy a török elől a templom haragját a Malomvölgyi kútba rejtették , melynek mélye ma is ott rejti azt, ahogy ez a település címerében is megjelenik.
Az 1600-as évek végére Újlak pusztává vált, akárcsak a Kanizsa környéki falvak, s csak lassan, 3 évi úrbéri mentesség megadásával sikerült a falut újra benépesíteni.
Zalaújlak látványossága az 1740-ben, román stílusban emelt egyhajós római katolikus Szent Őrzőangyalok templom
N 46° 33,651' E 17° 4,739' 196 m [GCCS+Templom]. Nem messze tőle áll
Egry József a szülőháza, aki 1883. március 15-én látta meg itt a napvilágot és mint a "Balaton festője" vált európai hírűvé.
A település neves szülöttének emlékére alapította és 2008-ban indult útjára az Egry József
Művésztelep, melynek első 10 napján 6 pályakezdő festőt láttak vendégül. Az itt született 50 festményét a környékbeli településeken és Nagykanizsán is bemutatták nagy sikerrel.
Ládatörténet
2021.04.30.: A beteg ládát Pongi57 játékostársunk javította, köszönjük. Egyúttal a sokáig Old Eye kezelésében lévő láda adoptálható lett. Admin(Fazék)