Ha bárki megkaphatja a pontot, akkor az nem ér annyit, mintha csak azok kaphatják meg, akik megküzdöttek érte. Devalválódik az értéke, én is így érzem.
Ha gyenge, öreg, gyáva, kényes, tériszonyos, stb. vagyok, akkor viszek magammal segédeszközt! Vagyis egy kessertársat, aki rendelkezik a megfelelő készségekkel ahhoz, hogy megszerezze a ládát. Ha a játékostárs nem ismer ilyet, akkor puhatolózzon itt segítségért, keressen a fórumon megfelelő társat! Vagy örüljön a (limitált) élménynek, amit kap a helytől és ne kuncsorogjon pontért! Mert ez egy játék. Időnként olyan, hogy fel/le/be kell mászni, szúnyog és csalán csíp, szeder karmol, szomjúság gyötör, ázom, fázom, sárban taposok, feltöri a cipő a lábam, defektet kap a biciklim, ki kell trükköznöm a muglikat és a végén találok egy műanyag dobozkát és ezért kapok egy pontot. Ha ez nem hangzik elég vonzónak, akkor nem ezt a játékot kell játszani, mert ez egy ilyen játék és nem a játékot kell megváltoztatni, elgagyisítani az esélyegyenlőség nevében! Van sok 1-es, 2-es nehézségű rejtés azok számára, akik kisebb erőfeszítéssel szeretnének ponthoz jutni.
Egyedül sosem tudtam volna megszerezni a GCLIK csodás multit, de amint alkalom adódott, hogy egy rendezvény keretén belül bejárjam, már repültem is, hogy fizikai, lelki, szakmai segítséggel teljesíteni tudjam. Hatalmas élmény volt. Nagyon nem ugyanaz, mintha szelfiztem volna mindegyik barlang szája előtt és kértem volna egy jelszó nélkülit az említett kifogások valamelyikével. A GCHUSV vagy a GCfal1 ugyanilyen komfortzónából kilépős és ezért igen emlékezetes találat. Közben az ember észrevétlenül új készségekre és új barátokra tesz szert. Legalábbis régebben így játszottunk. [ előzmény: (39522) emiGrant, 2023.08.14 16:46:58] |
