Ennek a ládának a megtalálását másképp terveztem: egy nagyobb (Zakopane - Zawrat - Öt-tó - Liptói-Határhegy - Halas-tó - Lysa Polana) kirándulás keretében, egy nap mindhárom lengyel tavas ládát. Ehhez szinte minden feltétel megvolt: szép idő, tegnap este pedig Zakopanéban sikerült előzetes foglalás nélkül olcsó szállást (és parkolást) is találnom két éjszakára. Azért csak "szinte", mert este belázasodtam. Valami vírus, ami miatt három napig alig bírtam enni. Ezt éreztem már a
GCOSZT-hoz vezető kirándulásom után is, csak még nem tudtam. Piszok gyenge voltam, és már lemondtam arról, hogy kirándulok. 11 óra alvás után azonban lement a lázam, és kicsit gyengébb voltam, de egy kisebb kiránduláshoz fel a Gąsienicai-Fekete-tóhoz elég erősnek éreztem magam. Így nem veszett teljesen kárba ez a szép nyárvégi nap!
Kocaturista módjára fél 9-kor indultam csak Kuźnicéről (nem úgy mint a
GCORLA keresésekor: hajnali fél 4-kor!), és szép kényelmesen 1 óra 50 perc alatt értem fel a tóhoz.
A szikla szabad volt, letelepedtem (aztán legalább négy gyerek mászott át rajtam a teteje felé, hogy fényképezzék őket), és elkezdtem kotorászni lent. Szemét, rengeteg, láda sehol. Aztán, mint tegnap, jöttek a korábbi logok (szerencsére már felkészültem: okostelefon hiányában előre letöltöttem a ládaoldalakat): nincs láda, csak virtuális jelszó.
Ami persze láda hiányában nem "pótjelszó", hanem egy vacak leolvasós felirat. Ez a láda pedig igazából virtuális. A hely nagyon szép, ládaérdemes. Így szerintem újra kéne rejteni: csak kicsit távolabb, nem ott, ahol jó időben több százan piknikeznek. Addig pedig át kéne állítani virtuálisra, a koordinátákat átírni, hogy ne keresse feleslegesen senki a kezdetektől hiányzó dobozt, és ne kelljen logokat olvasni.
Ezután kicsit felsétáltam a Zawrat felé, hogy nyugiban lehessek. Enni nem nagyon bírtam, áfonyáztam egy kicsit, néztem a hegyeket. A Kościelec megmászása a Karb-hágón át felmerült bennem, de ez inkább vágy volt, nem tett volna jót a lázas éjszaka után. Így lesétáltam, és délután aludtam még 3 órát a 11 mellé, hogy aztán este kicsit a városban nosztalgiázzak az 1974-es szilveszteri kirándulásról, amikor a városban még az utcák nem voltak sózva, szánok közlekedtek, mi meg jókat csúszkáltunk tizenötévesen.