A Rinya alsó folyása
A Rinya folyócska Belső-Somogy déli felének (a Rinya-vidéknek) vizeit vezeti a Dráva holtágába, majd azon át a Drávába. A torkolat vadregényes vidékét az óriásfáiról ismert péterhidai legelőnél találhatod. A jelszóhoz az alábbi helyeken található részleteket ebben a sorrendben írd egybe:
1. Matrica a malom turbinakamrájának gerendáján N 46° 0,382' E 17° 21,588' Nem kell bemenni a malomba! A régi mederben közelítve belépsz a turbinakamrába, és balra nézel2. Főláda (18*11*7 ccm): óriás tölgyfa töve N 45° 59,794' E 17° 20,856' A fa kidőlése miatt megsemmisült, a jelszórészlet nem szükséges!
3. Geotéglácska a Rinya függőhídjánál, a hídfő betontömbjének tövén borostyánlevelek között N 45° 59,907' E 17° 20,311' Pótjelszó: matrica a hídfőhöz közel a deszka alsó felületén.
4. Valós doboz (6*6*10 ccm) fatörzs üregében a Rinya és az Ó-Dráva egybefolyásánál N 45° 59,779' E 17° 20,270' A főládába TravelBug helyezhető. Megközelítés és útpontok
1. A multi első állomása a malom, gondozott pihenőhelyen parkolhatsz N 46° 0,390' E 17° 21,608' 110 m [GCRINY+malom].
Az ezredfordulóra teljes végromlásra jutott, de mára újjáépített vízimalom turbinakamrájának gerendázatán matricát találsz a jelszó első részletével N 46° 0,382' E 17° 21,588' 108 m [GCRINY-1]. Az egykor a Rinyára települt malom alól a vízrendezések lopták ki a vizet. A homlokzaton lévő eredeti tábla szerint a malom 1810-ben épült, az épület Széchényi Ferenc gróf erdőcsokonyai uradalmához tartozott. A malom részletes leírása az 1814-es birtokösszeíráskor készült, amikor Ferenc gróf a fiai között felosztotta birtokait.
"Épületek: malomház, műhelyszoba az őrlők számára, deszkametsző. A lisztőrlő malom háromkerekű, a deszkametsző pedig egy. A Rinya vize hajtja."
Az 1848-as földreformot követően a malmot molnár iparosok sora birtokolta. A 1869-es leírás szerint a malom alulcsapott vízkerékkel, két hengerszékkel, egy rostával és egy koptatóval üzemelt.
A malmot 1920-ban felújították, és továbbra is, egészen a Rinya eltereléséig jellemzően vízerővel működött, de a rossz hatásfokú alulcsapott vízikerék helyett 2 darab, a 2...3 méteres vízszintkülönbség mellett is kielégítő hatásfokkal üzemelő, jól szabályozható, függőleges tengelyű Francis turbinát szereltek fel. Ezek ma is a turbinakamrákban, de a Rinya 1965-ös teljes elterelése óta szárazon állnak.
A hagyománytisztelő gazdák a közeli vidéken is szaporodó gőzmalmokat mellőzve messziről is Péterhidára hordták az őrletnivalót, mivel a közfelfogás szerint a lassú járású vízimalom köve nem melegíti túl a lisztet, jobb minőséget állít elő.
Az aszályos idők kivédésére időközben a Diesel-meghajtást is lehetővé tevő gépházzal egészítették ki a malmot. A második világháború során Péterhidát is elérte a front, amikor a megszálló bolgár katonák kézigránátköteggel rongálták meg a turbinakamrát.
A malomban 1951 óta nem őröltek lisztet, de az 1982-es műemléki védettséget megkapó malom darálóként még 1991-ig üzemelt.
A védettség nem akadályozta meg a malom fokozatos pusztulását, és amikor a Darány-terv keretében a lokálpatrióták nekifoghattak a felújításnak, a düledező épület egyik-másik falát legelőször is az égerfa-cölöpökre épült alapokig le kellett bontani, majd közel eredeti formában újjáépíteni.
Ez a malom a megmaradt vízkerekes malmokkal szemben különösen értékes ipartörténeti emlék a ritkának számító vízturbinás meghajtása miatt2. Az év legnagyobb részében autózható úton éred el a vasúti kereszteződést, az átkelő előtt út szélén parkolhatsz N 46° 0,165' E 17° 21,730' 110 m [GCRINY+1. útpont].
Egyelőre nagyon rossz állapotú út vezet tovább a magántulajdonban lévő majorig, itt N 45° 59,870' E 17° 21,093' 110 m [GCRINY+2.útpont] jobbra letérve a szántóföld és erdő határán kerüld meg az erdőt, érintve a N 45° 59,922' E 17° 21,028' 110 m [GCRINY+3.útpont] pontot.
Hamarosan a fás legelőre, a csodálatos entek földjére érünk, és csak itt indulj toronyiránt! Az elhanyagolt legelőn a rejtő óriásfa közelében sarjadó szederindák miatt nem mindig könnyű a járás!
A második állomás a 736 cm törzskerületű kocsányos tölgy. Hazánk legnagyobb tölgyei közé tartozik, él és virul, állapota alapján további erősödése várható [1]. A főláda N 45° 59,794' E 17° 20,856' 108 m [GCRINY-2] ennek tövén lapul. Kérlek, hogy az eredeti helyre rejtsd vissza! Sok lehetséges rejtőhely van itt, de a láda szempontjából nem mind biztonságos. A fa kidőlése miatt megsemmisült, a jelszórészlet nem szükséges!
3. A harmadik állomás a Rinyán átívelő nem mindennapi gyaloghíd N 45° 59,907' E 17° 20,311' 108 m [GCRINY-3]
4. A negyedik állomás N 45° 59,779' E 17° 20,270' 108 m [GCRINY-4] közelében találod a Rinya egykori torkolatát a hódok birodalmának határvidékén A 19. század vízrendezései nyomán csatornázott Rinya új medre itt csatlakozott a Dráva egykori mellékágába, amely holtággá változott, lassanként részlegesen feltöltődött, és a Dráva helyett ma a Rinya vizét vezeti. A 4. pont megközelítése a folyócska partját pár méternyire követő útvonalon a legkönnyebb.
A folyót követve a szorgalmas gátépítő hódok munkájának árulkodó nyomait fedezhetjük fel N 45° 59,738' E 17° 20,303' 106 m [GCRINY+Hódok] A húsáért (a hódfarok fejedelmi fogásnak számított) és prémjéért folytatott kíméletlen vadászat miatt századokkal ezelőtt kipusztított hódok visszatelepítése nagy erőfeszítések árán sikerült a közeli évtizedekben, de a többnyire semmilyen értéket nem képviselő vízparti gyomfák kirágása felkeltette az elkötelezetten természetvédő vadászkamara figyelmét, és hivatalosan lobbizni kezdtek a hódok vadászhatóvá tételéért (Kapos televízió 2017.03.13-i híradó). Nem is olyan régen még abszurd viccként terjedt: "Védjük a fákat, együnk hódot!" Rinya-vidék
A Belső-Somogy (4.3. középtáj) déli felét bejárókat meglepetésként éri, hogy Rinya nevű patakkal [2], [3] lépten-nyomon találkoznak. Ennek oka egyrészt, hogy egy másik, az "igazi Rinyától" vízrajzilag független patak (Kis-Rinya, más néven Barcs-Komlósdi-Rinya) is a Drávába folyik Barcsnál. Másrészt az igazi Rinya négy nagyobb mellékágat egyesít, hogy végül Péterhida térségében mint Babócsai-Rinya a vizét a Drávába juttassa. Ezek a mellékágak hivatalosan előnevükben különböznek (Taranyi-, Lábodi-, Segesdi- és Szabási-Rinya), de azok mindegyikét a mellettük lakók közönségesen csak Rinyának ismerik, ráadásul gyakran azok kisebb mellékpatakjait is.
A Rinya 921 négyzetkilométeres vízgyűjtője túlnyomórészt síkvidék, amelynek tengerszint feletti magassága nagyjából 140 m-ről csökken a Dráva völgyének szintjéig. A vízgyűjtő felszínén a Pannon-tavi üledékekre települt folyami homok a jellemző, amelyet az Ős-Duna hagyott hátra.
Alsó folyásánál a vízrendezések és malomcsatornák kialakítása miatt már régóta mesterséges mederben folytatja útját a Dráva felé. A mesterséges medrű folyót Bakházától jó 13 kilométeren át legfeljebb néhányszáz méternyi távolságban követi a Malom-csatorna, amely több helyen is összeköttetésben áll vele.
Az ismétlődő szabályozások Péterhida környékétől kezdve okozták a legnagyobb változásokat*. Maga a Rinya századokkal ezelőtt Péterhida nyugati szélén folyt déli irányban a falu déli végéig, ezután keleti, majd délkeleti irányt vett, és áttekinthetetlen kanyargások, elágazások, időszakos tavacskák és mocsarak útvesztőjén át Barcs térségében ömlött a Drávába. 1810-ben tehát a híres-nevezetes malom a Rinya akkori fő folyására települt, vagyis a Rinya hajtotta meg a malom járókerekét, a vízhozam döntő része a malom alatt elfolyva haladt Barcs felé. A biztonságos üzemelés érdekében a malomtól kiindulva még egy alvizi csatornát ástak, amely a Hármas-szigetnél folyt az Ó-Drávába. A Rinya elterelése
Péterhidától északra már századok óta egy árapasztó csatorna indult délnyugati irányba az Ó-Dráva felé. Az újabb vízrendezések során ennek kibővítésével hozták létre a Rinya új medrét, és a régi meder vált a malmot működtető csatornává.
1965 óta ez a Malomcsatorna száraz mélyedés, vízellátását megszüntették.
A Rinya délnyugatra tartó új mederszakasza a Dráva mederrendezései nyomán nem közvetlenül a Drávába csatlakozik. A Dráva elképesztően tekergő meanderezését a kanyarok egy részének átvágásával csökkentették, így Péterhida alatt is erősen kanyargó holtág jött létre. A Rinya vize ma a holtágba érkezik, és ebben a régi Dráva-mederben igyekszik a nagy folyóba. A holtág felső vége már nincs kapcsolatban az élő vízzel, mert a Rinya beömlése előtti szakasza jórészt feltöltődött. A Rinya beömlése után is elég hosszan csak Rinya-medernek számít az egykori Dráva-ág széles ágya, amelyet az alsóbb szakaszán az Ó-Drávának nevezett, szertelenül kanyargó morotvató széles vize tölt ki. Lehet találgatni, hogy meddig Rinya, és honnantól Ó-Dráva. Mi több, a morotvatóból a Rinya vize végül a Fekete-árok nevű keskeny csatornán keresztül jut az élő Drávába N 45° 57,400' E 17° 20,944' 100 m [GCRINY+Élő-Dráva]. A Rinya és Ó-Dráva meder mai találkozási pontjától ez a torkolat légvonalban 4,5 kilométer, de a meder kanyargása miatt 18 kilométert kellene megtenni az Ó-Dráva töltésén, néha nehezen leküzdhető terepen a kanyargós országhatár közvetlen közelében, mindvégig hazai földön.
A Rinya vízjárása
Belső-Somogy viszonylag kiegyenlített időjárása és csapadékviszonyai nyomán a Rinya alsó folyásának vízjárása nem mutat túlzott szélsőségeket.
Átlagos vízhozama 4,5 köbméter/s körüli - szélső esetben nagyjából 0,5 és 45 köbméter/s között változik [4]. Ágaira duzzasztott tavak gyakran füzérszerű sokasága települt.
A Rinya mellékágai mentén az egykor mocsaras részeken a vasgyűjtő baktériumok munkája nyomán gyepvasérc képződött, amelynek rögei a mai termőtalaj alatt rejtőznek. Ez ma csak érdekesség, de a honfoglalás utáni századokban a somogyi gyepvasérc [5] volt eleink fejlett kohászatának alapja. *Megjegyzés:
Az egykori Péterhida-Barcs szakaszon a vízrendezések alapvető változásokat hoztak. A kanyargós medret helyenként egyenes csatornaszakasszal helyettesítették, máshol újonnan ásott vízgyűjtő árkok kötik össze a régi medret a térség patakjaival, megint máshol a régi medret teljesen felszámolták, míg Barcs közelében a régi meder nyomvonalában már a Kis-Rinya folydogál. A II. Katonai Felmérésen szereplő, részben ma is vizes élőhelyet jelentő nyomvonal a GoogleEarth felvételein még követhető a környezettől elütő növényzet alapján.
Ehhez a multihoz a GC72Y27 és a GC73VBW gocaching.com láda tartozik.
Megtaláltam. -tuk. 3-as póttal, átmentünk a hídon. Nagy gyűrődés volt, a rendkívül erős aljnövényzet miatt, és az összefolyás sem látszott.
Köszönöm, hogy megmutattad.
[g:hu+ 2.10.16]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.8]
[Jóváhagyta: Ajtony, 2025.03.14 18:31]
Újra klassz látnivaló és színvonalas (csak a távoli végeken kissé érthetően magára hagyott) rejtés, ahol ismét NZS-t követem egy-másfél éves késéssel. Most a lányokat is bevontam az utóbbi időkben kitalált kitérősen ingázós ládázásba - barcsi kalandozás után jöttünk ide tovább.
A malomnál megcsodáltuk a szokatlan turbinás megoldást, aminek működését nem is igazán értem a látott formában - biztos hiányoznak már innen fontos elemek, ami világossá tennék. Innen kiautóztunk a vasúti átkelőig, és utólag akár tovább is mehettünk volna, mert a rögtön az elején riasztó, de azért még leküzdhető sártócsáknál súlyosabb később sem volt. A túra érdemi része fáslegelővel, függőhíddal, patakparttal igazi geokaland! Nagy várakozással közelítettük a nevezetes fát, melyről még fel is olvastam lelkesítőleg a lányoknak telefonról, hogy milyen nagy, és hogy "él és virul", mikor a helyszínen már csak a láthatóan nem tegnap kidőlt romjait találtuk (és még a doboz szilánkjait is) - de így is mutatja a méreteket, hogy a törzs csonkjában táborozni lehetne. A veszteséghez képest apróság, hogy a leírás nem követte ezt pontosan (a telefonomon akkor az állomás kihagyásáról szóló megjegyzés sem látszott). A függőhíd buli (tavaly nyáron Lentinél a Kerka hasonló hídjánál is voltam) - átmentünk-visszajöttünk, és emlékeztünk a nyári sátoraljaújhelyi élményre a nagy testvérnél. Itt a pótlejszó működött, a tégla minimum elbújt. Az utolsó pont volt az egyetlen, ahol ténylegesen pontos GPS-mérésre lett volna szükség, de sajnos épp addigra merült le (és természetesen nem hoztam a kocsiból tartalék elemet). Ráadásul itt a térerő is hosszú időre elveszett a rejtői segítség felé, így bár itt akár meg is lehet a doboz, nekem nem sikerült megtalálni - de legalább jól bejártam a nevezetes torkolat környékét. Bár itt már nem könnyű a terep - a végén zűrössé váló partról vadcsapáson behatoltunk az erdőbe. Ijesztő pengedrótos műszaki zárat is találtunk, amiről először azt hittem, vadkerítés, de aztán rájöttem, hogy inkább országhatár lehet.
Összességében jó kaland volt, és meg is maradt egyetlen találatnak, mert a sötétedéssel Vízvárt már nem erőltettük. Köszönöm a rejtő telefonos segítségét és az elfogadást.
A hétvége legküzdelmesebb pontja volt.
Nem volt tervben ez a multi, de úgy alakult, hogy mégis erre kanyarodtunk.
A pontok nem voltak benne a GPS-ben, de pozitív hozzáállás (micsoda duplázások vannak ebben a szóban) az volt. A terepet látva aztán mégis bepötyögtem a koordinátákat biztos, ami biztos.
Az első pont "ujjgyakorlat" volt. A malom már felújított állapotban pompázik, a közeli kúria még romokban. A hátsó részre is bebátorkodtam, amit egy jó nagy macska őriz. A katonai objektumig elsétáltunk, majd elolvastuk a leírást, és a segédpontok mentén haladtunk. A szép ligetes, fás terület nagyon szépen pompázott, de nem találtuk a hatalmas fához a letérőt. Forgattuk a fejünket, hogy hátha megtaláljuk a többi közül kimagasodva a 736 cm törzskerületű kocsányos tölgyet, de nem. Egy ösvényt csak találtunk, és egy ideig jónak is tűnt, de végül zsákutca volt. Visszamentünk az erdő szélére újabb lehetőség után kutatva. Néhány fájó lépés után egy keskeny csapáson végül a fához értünk, ami darabokban van. A nyomokból úgy láttuk, hogy villám csaphatott bele, mert a közepe megégett. A környezetét nagyon benőtték a szúrós növények, így nehéz volt lefényképezni. A dobozt viszont nem találtuk meg, pedig sokáig keresgéltük.
A 3. ponton, a függőhídon remek móka volt átmenni, bohóckodni. Itt elmentem a híd alá, és az alternatív jelszót olvastam le. Az összefolyásig itt-ott megint küzdeni kellett az elemekkel, de az ottani doboz a remek rejtekben hamar előkerült.
Közben rengeteg élménnyel gazdagodtunk. [Geoládák v4.1.2]
Két pontot sikerült megtalálnunk: a malmot és a függőhidat. Mindkettő tetszett, a függőhíd különösen lenyűgöző volt a dzsungelszerű patakparti környezetben. A jelszódarabok is meglettek ezen a két ponton, de a fákat nem sikerült megközelítenünk. Pedig a fáslegelőn több irányból is türelmesen próbálkoztunk, és a szederrel még csak megküzdöttünk volna, de volt ott mindenféle más bokor, fa, amik olyan sűrű védőfalat alkottak, hogy látni sem láthattuk a fát, pedig a gps szerint 40-50 méterre voltunk tőle. A patakpart sem volt végig járható, ott 100 méterre sikerült megközelítenünk a pontot (tehát ezt a fát sem láttuk). Ezzel együtt nagyon tetszett a környezet, úgyhogy szívesen vissza fogunk jönni ide más évszakban, hátha többet láthatunk. Köszönjük a rejtést, igazán nagyszerű, eldugott és különleges helyet láthattunk!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Egész a volt határőr laktanyáig bementem kocsival, majd onnan gyalog. A szántóföld melletti út csupa sár volt, így az első párszáz méter kínkeservesen telt. Mikor elértem a legelőig, onnan már minden rendben ment, leszámítva, hogy a 2. ponton az óriás fánál a ládát nem találtam. A 4. pontnál a gyodát nem értettem, mert mellette simán el lehet sétálni, ahogy erre a nyomokból ítélve az állatok is rájöttek.
Szeretem az ilyen "geokessing nélkül soha" helyeket.
A jelszőrészlet tekintetében köszönöm a rejtő segítségét, úgy pláne, hogy utólag vettem észre, hogy a segítségkérő emailembe véletlenül irreleváns fényképeket csatoltam, mint bizonyíték...
Vizvári látogatás keretében. Élmények kavalkádja. sár, szeder, malom, fák, függőhíd, torkolat, fás legelő. Nagyszerű hely, tavaly már jártunk az első kettő pontnál, de akkor is hatalmas esőt kaptunk.
Köszi szépen a lehetőséget.
A második ponton csak egy irányból lehet átjutni a a dzsungelen. Ahogy a rétre értek rögtön balra és egyenesen amig a láda vonalába nem értek. Én próbálkoztam a tisztás felől is, de a harmadik nekifutásra úgy megszúrt egy szederinda, hogy percekig csepegett a fejtetőmről a vér... Vigyázzatok. A többi pont rendben van. Köszi a lehetőséget! [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Kalandos volt. :D Este fejlámpával a 2. ládához izgalmas volt az odajutás. Sajnos először nem találtuk a ládát és ezért a ládagazda segítségét kértük, akinek ezúton is köszönjük a segítséget! Aztán ezután jött a fordulat! Miközben kifelé küzdöttük magunkat, egyszer csak a legnagyobb bozótban a fejlámpa fénye megvilágította a ládát. Valószínűleg egy vad túrhatta ki a fa üregéből és vitte el magával messzebbre. Természetesen visszavittük a helyére, szóval keressétek bátran! :)
Köszönöm szépen a rejtés. Sajnos Én a 2. ponton a ládát nem találtam meg. Köszönet a Ládagazdának a segítségért. A 2. pontra haladva nem érdemes bemenni az erdőbe, hanem egy kicsit kerülve az úton, a legelő felől támadni a pontot, mert így kevesebb a bozót.
Végigjártuk. Minden pontját "könnyedén" megtaláltuk.
Persze még nehezítésképpen jó nagy esőzés után jöttünk. Katonai kétéltű jármű hiányában gumicsizma segítségével gyalogoltuk le a pontokat.
A malomnál 5 éve jártunk a comos láda kapcsán, ez már ismerős volt, a jelszórészlet is gyorsan meglett. A magánterületig autózható volt most az út, elindultunk a 2. pont felé. A hatalmas fát semerről sem tudtuk megközelíteni a hatalmasra és sűrűre nőtt szedres és csalán miatt. A hagyásfás, lekaszált réten eljutottunk a 3. pontig, a függőhídhoz, itt a pótjelszó lett meg. Tovább a 4. pont felé a pengés drótot a folyó partjánál lehet kikerülni. Innen kezdődőtt a bozótharc a nagy fáig. Hiába a sok sérülés, ruhaszaggatás, a ládát nem leltük az oduban. Visszavergődtünk a dróthoz, onnan ismét a szép réten értünk vissza.
Köszönöm a rejtőnek a segítséget!
A 4 pontból az elsőt találtuk meg, azon kívül el se jutottunk a helyszínekre. A malomnál keresgéltünk egy ideig, de meglett a jelszó rendben, majd elmentünk egy borzasztó minőségű földes, poros úton a magánterület részig, ahonnan ötletünk sem volt, hogy hogyan kéne eljutni a függőhídhoz, vagy igazából bárhova, megpróbáltunk egy ""ösvényt"", de egy idő után gyakorlatilag járhatatlan volt. Térképen utak már nincsenek jelölve, a magánterületen nem mehetünk át, így végül feladtuk (nagyszülőkkel voltam a helyszínen).
Kellemes hóolvadós idő. A malomhoz még gépesítve érkeztünk. Mivel egyikünk sem műszaki képzettségű, ezért nagy kihívás volt értelmezni a turbinakamra mibenlétét. Rejtett segítséget meg elvből, büszkeségből nem használunk. Végül JungSanyi bebújt oda, ahol a legtöbb gerendát látta. Tényleg ez volt a kamra, de közben az olvadó hónak (és AltSanyi fent végzett kisdolgának) köszönhetően, alapos tusolást is végrehajtott. De megérte, mert meglett a jelszórészlet. ?
Irány arccal a vasút felé! Az átjáró előtt úgy ítéltünk, hogy ezt már egy ilyen kategóriájú autóval nem próbálnánk tovább, leparkoltunk. AltSanyi, mint gyakorló őstermelő, gumicsizmát hozott és húzott, mert tapasztalatból tudta, hogy viselkednek a földek hóolvadáskor. JungSanyi csak a szokásos túracipővel rendelkezett, és alaposan elgondolkozott, hogy nekivágjunk-e. Szofokleszi tragédiába illő konfliktus dúlt a lelkében, hogy be-e vállalja-e párja várhatóan nem pozitív reakcióit ruházata állapotát illetően, amennyiben beleveti magát a dagonyázásba. Végül győzedelmeskedett a geocaching szellem a párjától való rettegés felett, és nekivágtunk. Itt-ott kibukkanó aszfaltmaradványok, és egy kilométertábla jelezték, hogy egykor szebb napokat látott az út, mely most hatalmas tócsák egybefüggő láncolatával vezetett egy elhagyott határőrbázisig. (1. kép) Ez viszont a mai napig kincstári tulajdonban van, amit a magánterület, belépni tilos felirattal nyomatékosítottak, ezért meg kell kerülni, hogy az 2. részpont közelébe jussunk. Jelen időszakban a kerülőút oly mértékben elmocsarasodott, hogy JungSanyi nem tudta bevállalni, így toronyiránt bevetettük magunkat a rezulás erdőbe. Rövid úton egy telelő méhesben találtuk magunkat, de nem minden kaptár zárt jól, így horrorfilmbe illően menekültünk a kiszabadult gyilkos méhek elől. Kissé ritkult a rezula, és a távolban megpillantottunk egy öreg tölgyet, amely jó irányban volt, viszont áthághatatlan szedres, bozót állta utunkat. Ide-oda mászkálva a bozót szélén, végül egy elhullott szarvasba akadtunk (valószínűleg a gyilkos méhek áldozata - 2. kép), ami arra volt jó, hogy a nyomain haladva találtunk egy szűk csapást keresztül a szedres bozóton. A mintegy 10 méter leküzdése hosszú percekbe, többszöri sapkalerántásba, JungSanyi szemüvegének többségi elvesztésébe került. Kiértünk egy kedves ligetes legelőre, ahová az elmocsarasodott kerülőúton simán eljuthattunk volna, de akkor elesünk a gyilkos méhek, szarvastetem, és bozótharc élményétől. Azaz az utóbbit még ekkor is megtapasztalhattuk, hisz a fát minden irányban körbe ölelte a bozót (mint Oz birodalmát a sivatag), így újabb bozóttörés következett. (3. - 4. kép) Ez persze ilyen tapasztalt bozóttörőknek már egész light-os volt, és meglett a jól megérdemelt jutalom. A mi korosztályunk nem tudott mit kezdeni a jelszóval, s mivel kíváncsiságunk olthatatlan, kigugliztuk, miáltal általános műveltségünk tovább gyarapodott.
A kifelé történő bozótharc után a szép legelőn haladtunk a kalandosnak hangzó függőhíd felé. Sikerült is pontosan kikapni, s amíg JungSanyi a borostyánban bóklászott a jelszó után, AltSanyi Rezi beli katonaélményeit felelevenítve szaladgált ide-oda a lengő építményen. (5. kép) Ez a jelszó, a két matek tagozatosnak már könnyebben értelmezhető.
Ezután könnyed séta következett a gáton, s egyszerre csak előttünk volt a vasfüggöny, még jócskán magyar területen. (6. kép) Egy ilyen bozóttörő csapat előtt azonban ez nem lehet akadály, mi nem rinyálunk. Amit egy afgán meg tud csinálni, azt a két Sanyi is. Így aztán áthatolva a migránscsapdán meglett az utolsó részpont is. Hódot nem láttunk, csak a Micra73 által felfedezett szarvas maradványaként a gerincoszlopot. (7. kép) A patak túloldalán már ott fehérlett a határt jelző fehér kő. (8. kép) Mivel nem célunk a karanténba kerülés, így nem léptünk be a horvát területre, hanem csiki-csukival visszamentünk a vasfüggönyig, és annak mentén haladtunk a legelőig. Visszafelé már nem akartuk az újabb bozótharcot, így maradt a folyékony út, ahol AltSanyi nagyon élvezte az őstermelői felszerelés előnyeit, JungSanyi pedig az erdő szélén egyensúlyozgatva jutott vissza az egykori betonútig. (9. kép)
Az autóhoz visszaérve AltSanyi csizmája (tisztiszolga hiányában) meglehetősen ragaszkodott a lábához, de végül csak sikerült lehámozni. JungSanyi úgy maradt a hazaúton, ahogy kijött a mocsárból, aminek persze otthon meg is lett az eredménye, az asszony villámló tekintetét mennydörgés is követte. De mindezek ellenére úgy ítélte meg, hogy ennyit megért ez a nem mindennapi környezet, és a sok kaland, amit átélhettünk.
Halló!
A malomnál nagyon nehezen találtuk meg a matricát. Kocsival elmentünk a vasútig, ott parkoltunk. Ezután indult a sárdagasztás. Elképesztő, hogy az itteni gazdákat mennyire nem érdeklik a földutak állapota. Szerencsére a tölgyesben eltűnt a sár. A második ponthoz némi szúrós bozótharc árán jutottunk be, nem is tudom nyáron, hogy lehet ide bejutni. A függőhíd nagyon tetszett. A szögesdrótról már az előző logokban olvastam, így nem ért meglepetésként. Amúgy simán el lehet menni mellette a ládához. Jó sok hód rágta fával találkoztunk a Rinya mentén.
Köszönjük a rejtést, emlékezetes maradt! [g:hu 1.6.4]
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Zseniális túra! Az első pont azért volt kedves számomra, mert ez a második turbinás malom amivel találkoztam. Az elsővel akkor találkoztam amikor örökbe fogadtam a Kerekezés a bárdi patak völgyében multit. A Czeibert malom Bárdudvarnokon. A második ponton csodálatos volt a tölgy! Külön izgalmas volt a pár méterre lévő KONDA, akik nemigazán zavartatták magukat, pedig a kutyám is velem volt. A hidat is végig jártam, és életemben először láttam Hód rágta fát! Hatalmas élmény volt! Aztán Vízváron hódot is láttam, sajnos már nem élt. A végláda előtt 20 méterrel Hazánk őrzői pengés drótot húztak ki, szerencsére volt még hely átférni a Rinya és a drót között. Remélem így is marad. A ládák rendben vannak.
A verseny másnapján a bázistól délre eső, Barcs környéki pontok megkeresését terveztük. Családilag, lelcache-sel kiegészülve kerestük meg ezt a 10 ládát. Változatos helyeken sok érdekes és szép helyet láttunk.
Ezért a találatért alaposan meg kellett küzdeni, de minden perce megérte. A második pontnál a szinte áthatolhatatlan szedres, dzsindzsás bozóttal rövidnadrágban küzdöttem meg, így elmondható, hogy véremet adtam a megtalálásért. Megérte átküzdeni magunkat a sűrűn, mert a hatalmas tölgy nagyon látványos. Sajnálom, hogy így körbenőtték a bokrok, mert így távolabbról nem könnyű megcsodálni ezt az óriást.
A harmadik pont felé menet az éjszakai esőtől vizenyős talajon a cipőm is beázott, de a híd és a kis folyó látványa kárpótolt.
A negyedik pont megtalálása után kimentünk a torkolathoz és megnéztük a hódtanyát. Valószínűleg elköltöztek a környékről, mert friss rágást nem láttunk sehol. Végül mégiscsak láttunk egy hódot, de szegény már megförmedve és felpuffadva úszott a Rinyában.
Bár a túratársak nem értettek ezzel egyet, de nekem ez a multi volt a nap fénypontja, hosszú idő után igazi 'gc' élményt nyújtott. Köszönöm.
Dr.Ladával és Lopakodóval a GC versenyre jöttünk és a környéken keresgéltünk.
Minden pont elég könnyen megközelíthető,kivéve a második pontot,amit sokáig fogok emlegetni :) Régebbi logban írták,hogy a magasles után a legjobb bemenni,második nekifutásra mi innen próbáltuk.A dzsungelharc a szedresben nem volt kellemes viszont annál emlékezetesebb.A híd nagyon tetszett.Az utolsó ponttól nem messze halott szarvas volt a folyóban.
Kedves "Törpe". Nyilván nem azért ezekre a helyekre kerültek a rejtések, mert ezek a legjellegzetesebb pontok, ráadásul rejteket is kínálnak. Ó nem! Hanem
azért ilyen nehezen megközelíthető, mert én nagyon gonosz vagyok! Egyébként én eddig háromszor küzdöttem meg ezzel a lehetetlen küldetéssel, egyszer a terep felmérésekor, egyszer a láda kihelyezésekor, egyszer pedig ládapótláskor. És túléltem, habár én is szentségeltem utoljára - nem a terep miatt, hanem a gonosz kártevő mugli miatt.
Gyönyörű, békés, "világvégi" táj, amit (a "kövesutat" borító iszonyú sáron kívül) csak a 3. és a 4. pont között húzódó ormótlan szögesdrótakadály zavar durván meg. (A Rinya partján a susnyásban lehet csak eljutni az utolsó ponthoz.)
A hiszti elmúltáig megfontolandó lenne a 4. pont szüneteltetése.
Kétnapos zalai-somogyi csavargás. A szombat hajnali eső és köd után mindkét nap napsütésben - szombaton melegben, vasárnap már hidegben.
Megtaláltuk. Elég kalandosra sikeredett a keresés. Az első két pont simán meglett, de aztán rossz úton indultunk el és a határt védő kerítéshez jutottunk. Emellett sétálva először a 4-es, majd a 3-as pont lett meg. Visszafelé már láttuk, hol kellett volna jönni. Nagyon szép a táj. Megérte a sétát. A hídnál talán még fotó is készült rólunk.
Köszönjük a lehetőséget.
Megtaláltam, köszönöm! A 3. pontnál készüljetek a határőrök megjelenésére, egy kedves felvilágosítás a geocaching játékról és mehet tovább mindenki a dolgára. Szép a vidék, vadregényes, a függőhíd nagyon érdekes és ténylegesen nem mindennapi látványosság.
Köszönjük a rejtést! Több hibát vétettünk ennél a ládánál. Először is 15 órakor kezdtük el a keresgélést és attól féltünk, hogy ránk sötétedik ezért egy rohanás volt az egész és nem tudtuk élvezni nyugodtan a táj szépségét. Pedig láttunk egy kisebb rudli szarvastehenet egészen közelről, fácánt riasztottunk fel, őzek futkároztak előttünk, stb. Amikor a második pont felé közeledtünk elcsábított bennünket egy felhagyott fahordó út és ez olyan tüskebozóton való átkelést eredményezett, hogy majdnem elment a kedvünk az egésztől. Menjetek az erdő szélén egészen az első "magas" lesig és csak onnét csapázzatok az ent felé!!! A 3. és 4. pontnál lehiggadtunk és már tudtuk élvezni a találatokat. Megvan a matrica is de ott a geotégla(darabka) is. Összességében jó nap volt, bár 3 ládáért (Kedvelt helyeink, Gyékényesi tó, és a Rinya) 250 km-et autóztunk, de így van ez, miért harácsoltuk össze korábban az összes többit.
Nagyon tetszett a megmutatni kívánt hely. A malom környezete is nagyon rendben volt, a tölgy óriási, a függőhidon nem mentünk át. A 4. pontnál valószínű, hogy GPS jel nem volt elég jó, mivel 7 m-re mutatta a pontot, de ott nem volt még a környéken sem kidölt fa. Ami volt azt lefotóztuk. Sajnos a rejtő segítségét kellett kérni, melyet ezúton is köszönünk.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.4]
A közeli vasúti megállótól bicajos bóklászás. Így is könnyű az útvonal, szerencsére sok helyen kaszálnak. Hangulatos a hely, még a negyedórás esőszünetet is jól töltöttem egy óriás alatt. Leginkább a függőhíd tetszett (téglát nem találtam én sem), illetve hogy nyitott a malom turbinakamrája. Az utolsó dobozka mellett levedlett kígyőbőr! :)
Erről a multiról én is csak felsőfokon tudok beszélni, pedig általában utálom a multikat, mert tök feleslegesen kergetnek ide oda, és végül valamelyik ponton elakadok, mert már rég hiányzik az aktuális láda/jelszórész/koordináta és pluszt nem ad egy sima ládához képest.
Itt azonban a látnivalók kihagyhatatlanok, viszont elég nehezen megtalálhatóak egyébként (tavaly pl a hidat sem sikerült, igaz Babócsa felől indulva) megtalálni. Rendesen le volt kaszálva mindenhol, így a bozótharc sem volt amire felkészültem és már előre bosszankodtam, egyedül a 3. és 4. pont között szereztem be pár csaláncsípést, de szandálban és sortban voltam. Ugyanitt elég sok bögöly is volt, rovarriasztót érdemes vinni.
Mi biciklivel voltunk, 3.-ig simán lehet tekerni, 4-hez is el lehet tolni.
Le a kalappal, ez a geocaching sava-borsa. Egyik legjobb kesseres élményem, köszönet.
Bringával a függőhídig el tudtam jutni. A 2-es pont körül le van kaszálva a növényzet. A hídnál gondolkodtam, hogy balra a híd előtt vagy után induljak, végül jól döntöttem, és előtte indultam balra. A hódok munkáját érdemes volt megkeresni.
A kaszói geotalálkozó után kitettem a csajokat a csokonyavisontai termálfürdőnél, jómagam meg bevetettem magam a környező ládák felkutatásába.
A csokonyavisontai fás legelő után a tarnócai akácok következtek, majd a határmenti szép kis multi. A malomnál parkoltam (először) és leírást nem olvasva gondosan lefotóztam a bejárati ajtó felett található kis táblát. Ekkor azonban valami késztetést éreztem, hogy mégiscsak elolvassam a leírást. Helyesnek bizonyult a megérzésem, mert teljesen mást kell keresni: rádöbbentem, hogy jó helyen járok, de egy szinttel lejjebb van az, ami nekem kell :-) Meg is lett hamar az üveglapocska. Innen átparkoltam a major bejáratához (ahol a behajtani tilos tábla is van) és a leírással összhangban jobbra indultam megkerülve a kis erdősávot. Kisvártatva az entek földjére léptem és ekkor már nagyon élveztem a környéket. Nemrég kaszálás volt, így a főentet mindenféle sisnyajárás nélkül értem el. Csodálatos! A rejtés itt is hamar megadta magát, nem úgy a Rinya hídnál! Ott semmilyen geotéglát nem leltem, így picit szomorúan haladtam tovább a helyes oldalon a harmadik ponthoz. A fatuskó a kis mikroládával simán meglett. Jó rejtés ez is! Visszafelé mégegy esélyt adtam a geotéglának, de az nincs ott, ezt állítom. Szerencsére véletlenül megakadt a szemem a híd egyik deszkájára alkoholos filccel felírt jelszórészleten. Ezért nagyon hálás voltam. Köszönet érte Csabának. Visszafelé kutyagolva (jó meleg volt) mégegyszer megcsodáltam a ligetes részt a tölgyekkel és kellemes élményekkel teli ültem vissza az autóba. A csokonyavisontai fürdőben lemostam az út porát és belepunnyadtam a kellemes termálvízbe: jó nap volt ez a mai... de ekkor még nem tudtam, hogy nincs vége :-)
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. Sajnos a geotégla eltűnt, ezért felírtam a jelszórészletet két helyre is filctollal. Szeretem az ilyen vadregényes helyeket.
Aránylag rövid kirándulás sok élménnyel. Nagyon tetszett. A ládaoldal is szuper.
A malom talán még téli álmát alussza, minden esetre, most nem volt körülötte élet. De fő, hogy áll, létezik! A jelszó rejtése érdekes látnivalóra hívja fel a figyelmet, amolyan "geocaching nélkül soha" részlet, pedig ott megy el mindenki előtte.
Elgondolkodtató, hogy itt 9 milliós támogatás segítségével sikerült szinte a semmiből újraépíteni egy malmot, míg máshol 30 millió sem elég egy fa kilátóra.
Az óriás tölgyhöz nem könnyen jutottunk oda, de megérte. Csodálatos! Itt is jó a rejtés is. De a jelszórészlet nem az volt, amit vártam, az biztos. A rejtő szederindás figyelmeztetését érdemes komolyan venni és hosszú nadrágban jönni!
Innen már könnyebbé vált a terep, így minden figyelmünket a látnivalónak szentelhettük. Lenyűgöztek az óriási fák itt is ott is.
Amint a függőhídhoz értünk, pont ezt tette két határőr rendőr is a túloldalon. Először csak szemléltek minket, aztán miután felmérték támadóerőnket elindultak felénk és a híd közepe táján megtörtént a találkozás Péter60-nal, aki eléjük ment. Udvariasan igazoltattak bennünket, útbaigazítottak, látnivalót ajánlottak, mi pedig megmutattuk nekik a híres Ajtony-féle geotéglát. A kellemes beszélgetés után mindenki folytatta útját célja felé. Vagyis mi csak azt hittük, hogy a célunk felé, de hamarosan rá kellett jönnünk, hogy a rejteket ugyan látjuk, de el nem érjük, így még egy kis gyaloglás következett, amit egyáltalán nem bántunk ebben a szép környezetben.
Klassz multi, valamennyi pontja tetszett. Élvezettel jártuk végig, kedvencem a hatalmas tölgy volt, mondjuk nyáron kell majd a védőruha a tüskés bozót áthatolásához. Találkoztunk udvarias határőrökkel is, kaptak némi geocaching infót:).
Csak a jelszó logikájára nem sikerült rájönnöm.
Részt vettem mind az előzetes terepbejárásban, mind a rejtésekben, ezért az első néhány hely meghagyása után bejelentem megtalálásnak.
A malmot már sok éve ismertük, de kezdetben sajnos csak romosan, ezért nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy tervezik a felújítását, akkor pedig még jobban, amikor ez meg is valósult. Sőt, még további tervek is vannak a fejlesztésére! A fás legelőn és a hídnál viszont csak most tavasszal jártunk először. Talán a híd tetszett legjobban.
Ismét egy nagyszerű láda a rejtőtől. Nagyon szeretem ezeket a helyeket, csend és nyugalom mindenfelé. A malmot gyorsan abszolváltam, majd a javasolt ponton letettem az autót, aki nem bánja, ha poros lesz a járgány, az kb.700 m-el beljebb gurulhat, a magánterület határáig.
A 2. ponton egy óriási tölgyet láthatunk, óriási hangyákkal, majd a 3. pont felé egy nagyon kellemes séta a nagy fák között a legelőn.
A 4. pont környékén jól láthatóak a hódnyomok, érdemes megnézni a megrágott fákat.
Megvan az első Piros 1-sem! Észrevettem az új ládát és azonnal átterveztük a mai kirándulást. Nagy csapattal érkeztünk, sikerült megszerezni az első három találatot. Igazán érdemes eljönni és végigjárni az útvonalat. A ládázáson kívül még sikerült bóklásznunk a környéken, találtunk sok érdekes látnivalót. Szép igényes rejtés, köszönjük, hogy ide vezettél minket!
N 46° 0,390' E 17° 21,608' 110 m [GCRINY+malom]
N 46° 0,382' E 17° 21,588' 108 m [GCRINY-1]
N 46° 0,165' E 17° 21,730' 110 m [GCRINY+1. útpont]
N 45° 59,738' E 17° 20,303' 106 m [GCRINY+Hódok]
