Megye/ország: Baranya
Elhelyezés időpontja: 1970.01.01 01:00
Megjelenés időpontja: 2021.06.19 14:11
Utolsó lényeges változás: 2021.06.19 14:11
Utolsó változás: 2022.06.30 17:55
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+2V)
Elrejtők: Ajtony & Zerind HUN
Ládagazda: Ajtony Nehézség / Terep: 2.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3200 m
Megtalálások száma: 81 + 2 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
Németlukafa
A 3 pontos multi az egykori község lakosainak és ipari hagyományainak emel emléket. Jelszóképzés: egybeírt jelszórészletek az alábbi sorrendben:
1.a. Üveg matrica a kerítés sarkánál N 46° 12,914' E 17° 54,739'
1.b. Tartalék jelszó: üveg matrica a gazdasági épület pincéjének szellőzőjén: N 46° 12,903' E 17° 54,752'
2. Üveg matrica a forrásház és lépcső rejtett zugában: N 46° 12,903' E 17° 54,440'
3.a. Valós láda az üveghomok-bánya partoldalának magasabb részén gyökerek alatti üregben (segítség a fényképek között) 46° 13,111' 17° 54,618' Méretek cm-ben 15*8*8.
3.b. Tartalék jelszó geohomokkövön, a rejtő üreg feletti kéttörzsű fácska tövénél. A ládába TravelBug nem helyezhető.
A Zselic eltűnt falvai
A zselici rengeteg mélyén egykorvolt falvak emlékét idézik a titokzatos nevek, amelyek mára már csak erdőket, dombokat jelölnek. A legtöbb ilyen falu helyét ma már elfoglalta az erdő, de néhány, a nem túl távoli múltban megszűnt település helyét még kijelölik házak, gazdasági épületek romja, vagy egy elhagyott temető kövei.
A honfoglalást követően a Zselic rengetegében száznál is több kis falu bújt meg erdőirtásokkal létrehozott szabad területeken.
Vidékünkön a falvak első nagy megszűnési hullámát a török kor kíméletlen pusztításai okozták. Amikor a török iga alól a vidék felszabadult, sok helyen új, gyakran idegenből jött telepesek beköltözésével a községek egy része új életre kelt.
De jött a 20. század második fele, amely a kevés lakosú, rosszul megközelíthető falucskák romlását hozta magával. A fiatalok a könnyebb élet reményében elköltöztek, az öregek többnyire követték őket, vagy a magukra maradtak idővel örökre eltávoztak közülünk.
A zselici gazdálkodás
A megélhetést évszázadokon keresztül alapvetően a Zselic végtelen erdőségei nyújtották. Az irtásokon szántóföldi termelés, a kiterjedt legelőkön szarvasmarha- és juhtartás, a tölgyerdőkben makkoltató disznótartás volt a megélhetés alapja, és az erdő mindig nagy szerepet játszott. A gyűjtögető erdei haszonvételi formák és kezdetleges háziipar - gomba, erdei gyümölcsök, cserzőgubacs és gyógynövények gyűjtése; seprűkötés, kosárfonás, konyhai faeszköz készítés és hasonlók - a legszegényebb emberek számára is nyújtottak kiegészítő jövedelemforrást. Akárhogy szépítjük, a csapdás és fegyveres vadorzás is könnyített a mindennapi gondokon. A fakitermelés nemcsak tüzelőt és építőanyagot szolgáltatott, hanem a 18-19. századfordulótól kezdve kisebb-nagyobb arányú ipar is települt rá, megsokszorozva a terület népességmegtartó képességét.
Németlukafa korábbi századai
Lukafát a középkor végén elszegényedett kisnemesi magyar családok lakták.
A török pusztítás után a szűkebb környéken részlegesen újjáéledő apró falvak között találjuk Lukafát, itt a török uralmat kisszámú lakosság vészelte át. A vidék ekkoriban a Koroknayaké, majd 1848-ig a Batthyány család birtoka volt.
A Zselicben a 18. században létesített üveghuták közül az egyik Lukafa határának északi részére települt, számos szudétanémet betelepülőt, aztán erdőművelő és hamuégető cigányt vonzott. Így ez a kissé elkülönült falurész Németlukafa néven vált jelentősebb településsé. Az anyaközség, Lukafa N 46° 12,155' E 17° 54,160' 155 m [GCNEML+Lukafa] jelentőségét vesztve pár házas uradalmi pusztaként marad fenn vagy két évszázadon át a kisvasút lukafai szárnyának mai végállomása közelében.
Németlukafa üvegcsűrjei nagy valószínűséggel a Dunántúl leghosszabb ideig működő hutái voltak: első terméke 1799-ben készült, míg végérvényesen 1888-ban hunytak ki a lángok.
Egyik fő alapanyagát a helyi hamuzsír-főzés szolgáltatta, a másikat a valós láda rejtekhelyéül választott pannon homok- és homokkő bánya a 3. jelszórészlettel.
Ugyancsak a fa energiahordozóra kerámiagyártás is létesült Németlukafán 1841-ben. Itt, a Spitzer-féle üzemben főleg asztali készletek és pipafejek készültek, és itt tanulta ki a mesterséget Zsolnay Ignác. Ezt a manufaktúrát vásárolta meg a Zsolnay család, és 1854-ben Pécsre áttelepülve, az itt felhalmozódott szakmai tudással alapozták meg nagyhírű vállalatukat, amely még évtizedekig használta a németlukafai márkajelölést.
Az itteni üvegművesség fénykora a 19. század első harmada-fele volt, később időszakos leállások is következtek. Végül bármely újraindításnak gyökeresen elejét vette Bassler Ernst főerdész, aki kinevezésekor megdöbbent a rablógazdálkodás során lepusztított erdők állapotától, és az akkor éppen gazda nélküli hutát lebontatta.
Az üveghuta ideiglenes bezárása-újraindítása, majd a keménycserép-gyártás megindulása-felszámolása függvényében a lakosságszám erősen ingadozott. Virágkorában, 1830-ban 75 ortodox keresztény cigány és 192 katolikus (döntően német) lakos szerepel az egyházi jegyzőkönyvekben. A cigányok az alvéghez közeli Cigány-forrást használták víznyerő helyül. A 2001-ben felújított forrás vize sajnos ma már ismét elszökik. Az üveghuták formáját idéző forrásház a 2. jelszórészletet rejti.
Az üveggyártás megszűnése után az üvegművesek végkielégítésképpen 2-3 hold földet és házhelyet kaptak Terecseny-pusztán, ennek fejében évi 12 nap ingyenes munkát teljesítettek a Biedermann-birtokon egészen 1945-ig - így vált Terecseny német teleppé.
Németlukafa a 20. században
A 20. század elején a környék legnagyobb birtokosai, a Biedermannok Almamellék kiinduló állomással több kisvasúti vonalat építtettek. Az egyik vonal az Almás-patak völgyében északra vezetett Sasrét végállomásig, ennek rövid kiágazása vezet Lukafa-puszta egykori helyére. A sasréti vonalon még közlekednek a kisvonatok.
Németlukafa határában a domboldalakon a turistatérképek az 1960-as években még szőlőterületet mutattak, a fennsíkokon szántókat, a völgy hosszán legelőket. A területen egykor még nagymértékű szőlőtermesztés folyt a pécsi Littke-pezsgőgyár számára. A terület nem kimondottan borvidéknek nevezhető adottsága megfelelt a pezsgőkészítéshez nagy tömegben használt, finom savú, fajtajelleg nélküli vékony alapbort szolgáltató csomorika szőlőfajta számára. A szőlő feldolgozására és bortárolásra épült Németlukafán az a hatalmas gazdasági épület, amely századunkban szerep nélkül, napról-napra romló állapotban állt a domboldalban. A szőlő feldolgozása itt már a 20. század első éveiben is gépi úton történt, de a zselici hagyományok továbbélését jelentette, hogy a gépek üzemanyaga a fa száraz lepárlásával nyert fagáz volt. A korábban kifosztott, napjainkban felújítás alatt álló épületben a gépek túlnyomórészt megsemmisültek. Kerítésén találod az 1. jelszórészletet. A többszintes épület legalsó szintje egy hatalmas borospince, amely a szomszédos domb alá is kiterjed. Szellőzője az 1. tartalék jelszórészletet rejti.
A falu szinte nyom nélkül tűnt el; az utolsó házat 1980-ban bontották el. Elvadult növényzet, azonosíthatatlan épületmaradványok és az elhagyott temető emlékeztet az egykori életerős településre N 46° 12,834' E 17° 54,418' 175 m [GCNEML+Temető].
A zselici fa vegyipari hasznosítása
Hosszú időn keresztül a fa volt az egyedüli komolyabb energiaforrás, de ezt nem érte meg messzire szállítani a rossz utakon. Ezért az energiaigényes ipar - üveggyártás, kerámiaégetés - az erdők közepébe települt.
Az egykori vegyipar legfontosabb alapanyaga a hamuzsír, vagyis a kálium-karbonát, akkori nevén szalajka volt, amelyet nagy mennyiségben használtak üveg- és szappangyártáshoz és vászonfehérítéshez. A lőpor összetevőjének, a kálisalétromnak az előállításához nélkülözhetetlen segédanyag volt, így a középkortól kezdve stratégiai jelentősége volt a szalajkának. Előállításához a fahamut használták. Ehhez rengeteg fát kellett eltüzelni, mivel fafajtól függően egy kg hamuzsír előállításához 500...1200 kg fa szükséges. Az eltüzelést általában az erdőn ásott gödrökben végezték. Törvény szerint csak kiszáradt fák, tuskók és hullott rőzse eltüzelésével nyert és a háztartásokban felvásárolt hamut használhattak volna. A hamut aztán a hamuházakba szállították, ahol a hamu vizes kivonatolásával és a híg lúg bepárlásával nyers, korommal szennyezett hamuzsírt állítottak elő. Ez további kiégetéssel még tisztításra szorult. Persze az erdei hulladék nem volt elegendő a nagyarányú gyártáshoz, az erdőirtás hihetetlen mértékű rablógazdálkodást jelentett, sok vidéken szinte eltűntek az erdők. Szerencsére a vegyipar fejlődése a 19. század második felére kiszorította ezt az előállítási módot.
A hamuzsír alapra néhány környékbeli településhez hasonlóan Németlukafán is üveghuta települt. Ilyen módon az erdőhasználat kíméletesebb módja valósult meg ezen a vidéken. Ugyanis a kitermelt fa háromszorosan is hasznosult: tüzével fűtötték a hutákat, a keletkező hamu az üveggyártáshoz szükséges hamuzsír alapanyagaként szerepelt, a huták füstjének egyébként veszendőbe menő forrósága pedig a kalamászgyártást szolgálta.
Ilyen módon a fában rejlő hőenergia és sokféle vegyianyag legalább részben nem pocsékolódott el, mint a nyíltszíni elégetés során.
A németlukafai üveg
Eleinte öblösüveget, később síküveget is gyártottak itt helyi alapanyagokra támaszkodva. A kiindulási anyagok közül mindennapi üvegek esetén a kvarchomok képviseli a legnagyobb súlyarányt. A kvarc (szilícium-dioxid) túl magas olvadási hőmérsékletét kálium- vagy nátrium-oxid csökkenti, esetünkben a helyben gyártott hamuzsír szolgáltatta a kálium-oxid tartalmat. Az ilyen kétösszetevős üveg vegyi és mechanikai hatásoknak kevéssé áll ellen, ezért szükséges kalcium-oxid hozzáadása is általában égetett mész formájában. A Zselicben ritkán előforduló mészkötésű pannon homokkövek és a kalcium-karbonát tartalmú kvarchomok egy füst alatt kalcium-oxid és kvarc alapanyagot jelentettek. Az itteni homok csekély vas-oxid tartalma alig okozott enyhe zöldes színeződést.
A németlukafai keménycserép
A magas hőfokon égetett keménycserép vagy kőedény mintegy közbülső helyet foglal el a durva vörös cserép és a porcelán között: majdnem tömör szövetű, át nem tetsző, törési felülete sárgás árnyalatú fehér. A világos szín annak köszönhető, hogy fő nyersanyaga, a helyi patakvölgyekben kitermelt mésztartalmú agyag közel fehérre égethető.
Minden esetben ráégetett ón- vagy ólommázzal vonták be. A Zsolnay-múzeum udvarán álló nagy kék vázákat is németlukafai gyártmányként tartják számon.
A kalamászgyártásról
Az erdei haszonvételnek még egy érdekes ágazata élt a környéken: a kalamászgyártás. Vidékünkön - viszonylag kisebb mértékben, mint a vashámorok környékén - faszenet is gyártottak az erdei boksákban, de nagyobb hírre tett szert a kalamászgyártás. A kalamászt kocsikenőcsként használták, vásárokon árusították (legtöbbször szemes terményekre cserélték, mivel ezeknek az erdős vidékeken szűkében voltak), míg ki nem szorította a fémszappanok és ásványolajok keverékéből álló csapágyzsír. Eleink már századokkal korábban a korszerű csapágyzsírral rokon kalamászt használták, amikor Skandináviában még a fekete meztelencsiga tetemét alkalmazták tengelykenőként. A kalamász alapanyagának gyártási folyamata rokon a faszéngyártással, amelynél a boksákban összezsúfolt faanyag kis részét kevés levegővel engedik égni: csak annyira, hogy a keletkező hő elegendő legyen a többi faanyag illékony anyagainak eltávozásához. Így a boksában egy kevés hamu és az elszenesedett rész maradt vissza. A kalamászgyártás során hasonló folyamatban a fő termék nem a faszén volt, és abban is eltért, hogy a faszéngyártással ellentétben, ahol az alapanyag keményfa, itt a gyantás fenyőfélékből indultak ki. Ennek során a másra hasznavehetetlen fenyőtuskókat és -gyökereket használták. A föld alatti vermekben kevés levegővel pislákoló tűz melegétől elpárolgó anyagok, meg a szenesedő faanyagból képződő, elgőzölgő vegyi bomlástermékek az alagútként kivezető füstjárat falára a könnyen párolgó részek (terpentin) kivételével lecsapódtak. A kivált anyag vízben nem oldódó része, vagyis a nyúlós, ragacsos fakátrány sokféle anyag, nagyrészt fenyőgyanta és kátrányolaj keveréke, és ez a kalamász alapanyaga. A kezdetleges égetéses módszer mellett terjedt a száraz lepárlás ipari formája is. Az üveghutákhoz hozzáépített lepárló kamrákban a hutából távozó forró füstgáz hulladék hője elegendő volt ehhez a falepárlási folyamathoz. A magas fűtőértékű lepárolt fa az üveghutában hatékonyabb hőforrást jelentett a nyers fához képest. A kalamászfőzés során lúgos anyaggal (égetett mész és hamuzsír) a gyantasavakat részlegesen elszappanosították, így a szappanok, a megmaradt gyanták és kátrányolajok zsírszerű állagú, vízálló kenőcsöt képeztek (a szakmai titoknak számító hasznos vagy éppen hamisító adalékokkal. Az elsőre példa a faggyú és az abból főzött szappan, a másodikra a tömegnövelő agyagpor).
A nagyipar térhódításával ezek a haszonvételi formák kihaltak, a lakosság megélhetését már csak az erdőművelés, állattartás és a szántóföldi gazdálkodás tette lehetővé.
A 70-es években még erre vezetett a Z- jelzés Nagytótváros és Sasrét között. Már első ládarejtéseink idején adta volna magát a helyszín, de addigra zárt vadgazdálkodási területté változott, ahova csak nagy ritkán, akkor is külön írásbeli engedéllyel lehetett belépni. A ládatelepítésről több alkalommal egyeztettem Sajgó Ferenc erdészeti igazgatóval és Pappné Németh Tünde erdei iskola vezetővel, akiknek ez úton is köszönöm a támogatást. A rejtésre most nyílt lehetőség, mivel a zárt jelleget a Mecsekerdő megszüntette. Ez úton is köszönöm Eperjessy Ernőnek, hogy hozzájárult németlukafai gyártmányokról készült fotóinak felhasználásához.
Felhasznált irodalom és képek: [1] A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 01: p. 235-250 Kaposvár, 2013. [2] A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 03 p. 221-226: Kaposvár, 2014. [3] Eperjessy Ernő: Puszták népe a Zselicben. p. 513. Mikszáth Kiadó, 2006. [4]Veres László: ÜVEGMŰVESSÉGÜNK A XVI-XIX. SZÁZADBAN
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A Sasrét pihenőtől még tovább autóztunk a jól járható, kissé kátyus úton. Itt parkoltunk: N46 12.548 E17 54.320 154m. Innen egy körturával kerestük meg a GCNEML és a GCsep pontokat. A GCNEML-1-l kezdtünk. A GCsep megkeresésével folytattuk a turát.
Innen egy kissé nehezen követhető ösvényen mentünk a GCNEML még hiányzó pontjaihoz.
A láda helye kicsit megtréfált, jártam alatta, felette, végül könnyen meglett, kicsit kilógott az üregből. A belső doboz is nyirkos volt, de nem elázva. Szárazra töröltem és igyekeztem jobban elrejteni a ládát. A forrás pont könnyen meglett, jól kiépített, de mégis elhanyagoltságot éreztem.
Üdv Mr Zerge.
Kicsit kalandosra sikerült a pontok felkeresése. A GCsep felől először a 3. pontot kerestük meg, aztán az 1-est, végül a forráshoz csörtettünk. A láda félig kilógott a rejtekből, szerintem ez már nem az eredeti rejtés.
A 3 nap alatt 7 Ajtony ládát kerestünk meg, amiből ez volt az első. Ismerjük és szeretjük rejtéseit, nagyon jó helyekre kalauzol el és a rejtések is korrektek.
Megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
Az első és második pont jelszó részletét könnyen megtaláltuk. A dobozt kicsit keresgélni kellett, azután egyszer csak megláttuk, mert félig kilógott a rejtekéből. Nem igazán sikerült jobban elrejtenünk.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Csodálatos erdős rész nagyon kellemes séta a három ponttal. A 2. pontnál köszönöm a rejtő segítségét. Nagyon jól kombinálható egy kisvasutas utazással csak hagyjátok rá elég időt. :-) [Geoládák v4.0.3]
Kalandos multi, főleg kerékpárral. GCDDK2 megmozgatása után kanyarodtam erre.
Szeretem az ilyen világvégi, elhagyott helyeket.
Sajnos a gálosfai ládához már nem volt időm elmenni.
A magtárnál kezdem. Könnyű találat. Az épületet renoválták, talán most kapott valami hasznos funkciót is, de zárva volt.
A forráshoz megkíséreltem iránymenetben gyalogosan átvágni de kerítés állta utamat.
Vissza a bringára és körbetekertem. A sózónál hagytam a gépet és átvergődtem a szépen kiépített Cigány-forráshoz. Persze vizet nem adott most.Itt a csörtetésemmel felzavartam néhány pihenő vaddisznót.
A végládához egyszerű volt eltekerni, de azért itt is gyalogoltam kb. 100 métert.
Igyekeztem a dobozt álcázni, mert én fedetlenül találtam.
Szerencsére még van néhány Ajtony láda amit meg tudok keresni....
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Az 1. pont drive-in, majd átmentünk kocsival a falu túloldalára a vadetetőig és onnan gyalog mentem a 2. és 3. pontért, így szintet szinte nem is kellett mászni, csak a 3. pontnál a bányában pár métert.
4 napos zselici csavargás Anita, Bea, Judith, Molka, kópé1993, LionDaddy és pliptai társaságában. Idei bázisunk Almamelléken volt, ahonnan csillagtúráztunk. A szokásos frenetikus hangulat mellé szokatlan meleg társult, de ez nem vette el kedvünket a környék felfedezésétől.
A magtárnál parkoltunk ahol az első pont gyorsan meglett, majd elmentünk a GCSEP ládáért, visszafelé a 3-as pont felé jöttünk, ahol még valami látszik az egykori bányából. A láda megtalálása után a forrás felé vettük az irányt, ahol csak pangó víz fogadott. A forrás foglalása jópofa kialakítású, utal a falubeliek foglalkozására. A mederben van egy seprűnyél, rajta egy piros lyukas lábas, szürreális az egész, de emlékeztet egyes dél-amerikai törzsek szokására, csak ott koponyák vannak kitéve...
A temető teljesen elhagyatott s legfrissebb sír is 1944-es, a kessereken kívül nem jár ide senki. Hihetetlen, hogy egy település ilyen gyorsan eltűnik, köszönöm, hogy megmutattad.
2020 és 2021 zempléni geotúrái után idén a Zselicre esett társaságunk - Anita, Bea, Judith, Molka, kectam, kópé1993 és pliptai - választása. Ennek megfelelően almamelléki szállásunkról csillagtúráztunk az ott töltött 2 napon, de odafelé és hazafelé is keresgéltük a ládákat. 32/8. találat.
Második nap délelőttre egy kisebb túrát szerveztünk Sasrét körüli ládákkal, így a magtárnál tettük le autóinkat. Onnan jelzetlen erdei utakon, majd a RPDDK-ban csatlakozva először a GCSEP ládát értük el, majd visszafelé a másik két pontot is megnéztük. A régi temető érdekes volt, főként a 100+ éves síremlékek.
A 20 éves a geocaching multi bringás teljesítése végén nem gurultam le a kocsihoz, hanem még elszaladtam Németlukafára, hogy az ottani multit is begyűjtsem. Nagyon tetszettek a pontok és viszonylag könnyedén meglettek a rejtések is. Megszokott Ajtony minőség. Nagyon szeretem az ilyen elhagyott helyeket. Picit bolyongtam a pontok között, de az is a jéték része! Jól jött az e-bike. Imádtam!
A láda elrejtése előtt nem sokkal jártunk errefelé. Akkor egy fantasztikusan jól sikerült túránk volt. Most a láda miatt mentünk vissza ismét. Legutóbb kihagytuk a homokbányát, most szerencsére kötelező volt bemennünk. Ott leültünk és ettünk egy jót, közben azon gondolkodtam, hogy amikor még dolgoztak a helyiek, élt a település ugyanígy fogyaszthatták itt a megérdemelt ételüket. A rejtés nagyon tetszik. A láda és a pótjelszó is rendben van. Hálás köszönet érte!
A találat elfogadva, mivel a fotón látható, hogy jó helyen kerestétek. Az könnyen elképzelhető, hogy a rejtőhelyből valami kisállat kitúrta a dobozt, de az már nem, hogy a pótjelszóval is ez történt, a véletlenek ilyen egybeesése valószínűtlen. További jó ládavadászatot!
A magtárnál és a forrásnál megtaláltuk a jelszót, a láda azonban nem lett meg. Rókalyukból elég sok volt a közelben, efemm feljebb is mászott, bár az előző napi eső erősen nehezítette a löszfalon való mozgást.
Kérjük a fotók alapján a megtalálás elfogadását!
padler + efemm
Egy hatalmas és tekintélyt parancsoló gazdasági épület, egy hangulatos és egyedi forrás, valamint egy üveghomok-bánya. Három érdekes látnivaló egy multiban, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Megint sikerült alternatív útvonalat bejárnunk, de belefutottunk a temetőbe, érdemes megnézni. A rókalyukaknál ebédeltünk :) nyúlpástétomot... Szép élmény volt a túra! Geoládák v3.12.2]
A GC20ZS szabási végpontja felöl közelítettünk bringával. Az első pont igazán látványos, remélem lesz méltó rendeltetése.
Tovább gurulva a murvás úton tettünk egy jó kis kerülőt, bízva a Németlukafai főutca látványában, na ott semmi nem volt. A forrás rendben, a láda is hamar meglett, a tanösvénynek viszont nyomát sem láttuk. Sebaj, a ládaoldal olvasmányos, minden eltünt falu érdemel egy ládát.
Szágy felé folytattuk a kört, hogy a Kövesdnél hagyott kocsinkhoz érjünk.
Egy kellemes 31 km-es bringatúra során kerestük fel ezt a ládát. Szép környezet, ami igazán a nagyszerűen megírt ládaoldal tanulmányozása után telik meg tartalommal és válik igazán érdekessé. Köszönöm az abba befektetett munkát, sok új ismeretet adott és frissített fel régebbieket. Persze köszönöm a minőségi rejtéseket is!
A szép és hatalmas gazdasági épület nekünk nem tűnt elhagyottnak, olyan mintha felújítanák. Talán lett gazdája, lesz funkciója? De jó lenne!
A temetőhöz jó lenne egy waypoint, mert nem vettük észre.
DDK közben tértem ki a batár melegben, a két gyerek nem volt hajlandó elkísérni úgyhogy őket letámasztottam egy farakásra
1-2-3 sorrendben haladtam, a forrásnál inni nem lehetett de mosakodni igen
Minden nagyon tetszett, kivéve a 3. pont, ahol szánom-bánom de nem találtam még a pótjelszót se :-(
pedig azt hittem jól felkészült vagyok, emlékeztem a fényképre, többször nekifutottam több helyről indulva de nem :-(
alul találtam egy törött homokkövet, azt gondoltam talán az előző heti vihar intézte el a ládát
azóta látom már van találat, úgyhogy nem erről van szó, szimplán én voltam bénácska :-( GCNEML, mint nem leled..
kérnék szépen egy elfogadást (fotót mellékelek, a másik két jelszórészletet e-mailben el tudom küldeni ha szükséges)
Kaposvárról esőcsinálónak mentünk kirándulni. A ládakeresés közben jól meg is áztunk, a városban egy csepp sem esett!
A magtár egészen monumentális! Egy szelíd mezei nyúl legelészett a közelben, valószínűleg beteg volt.
A zselici 20-as kör befejező része helyett inkább ehhez a multihoz jöttem. Úgy gondoltam hűvösebb lesz és ez így is volt, hiszen csak 30 fok volt, mikor kiszálltam a kocsiból. A lombok alatt többnyire árnyékban voltam a direkt napfény elől, de az erdőben (is) rendesen megrekedt a meleg. A túra tetszett, főleg az 1. pont és környezete volt hangulatos. Kíváncsi vagyok milyen szerepet kap majd a felújított épület, bár az borítékolható, hogy nyelni fogja a pénzt.
[g:hu+ 2.7.12]
Már a múlt hétvégén neki akartunk indulni a keresésnek, csak a meleg kedvünket szegte. Ma sem volt hűvös, ezért egészen a magtárig autóztunk és onnét kerestük meg a pontokat. Először a bányát, majd a forrást. Szinte torony iránt mindkettőt. A magtár épület nagyon impozáns. A homokbányánál nem tudtuk mire vélni a csípőig érő gazban megbújó padokat és asztalokat. Tovább haladva a házak helyén sok téglát találtunk. Az épp nem csordogáló forrástól visszafelé szintén légvonalban útba esett az egykori temető is. Nagyon érdekes volt a séta. Engem Béndekpusztára emlékeztetett. Visszafele megálltunk a vadászkastélynál egy finom estebédre.
Köszönjük az élményt.
Részt vettem a rejtést megelőző terepbejárásban és a rejtésben is, ezért az első néhány hely meghagyása után bejelentem megtalálásként.
Már kb. 10 éve is jártunk itt, de akkor még zárt vadászterület volt, csak külön engedéllyel tudtunk belépni. Mostanra szabaddá tették a helyet: Ajtony persze rövid időn belül el is rejtette ezt a ládát. 10 éve még elhagyatottabb, titokzatosabb vidék volt (főleg a magtár), de így, hogy felújítják, gondozzák, így sem rossz, csak másmilyen.
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Örömmel konstatáltam az új multit a közelben. Mindig kapható vagyok egy kellemes erdei sétára, főleg ha nem kell sokat ülnöm előtte autóban.
A ládaoldal bőséges információit külön köszönöm! Talán még annyit hozzáfűznék, hogy maradt még egy gép a magtárban. Egy gőzgép amit a csillék mozgatására használtak a szőlő behordásánál, sőt még a csille sínpárja is bent van az épületben. Jelenleg egyébként nem mag, hanem makktárként szolgál. Itt tárolják a környező országokból felvásárolt makkokat az ültetésig. Nagyon kedvesen vezetett végig egy ott dolgozó férfi. A Cigány- forrás közelében találtam egy eozin mázzal bevont kőzetdarabot. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy a Zsolnay família egy korai próbálkozása, esetleg a Cigány- forrás régi foglalásának egy darabja lehetett. Szeretem ezeket a letűnt korokat bemutató helyszíneket.
Pappcsaládnak meg gratulálok a második helyhez, látom a piros 1-es tulajdonosa még csak a füzetben logolt nem túl sportszerűen. Biztos bosszantó lehetett, de a multi által bemutatott helyszín, talán kárpótolta őket.
2021.06.25
Újraolvasva a ládaoldalt, látom javításra került a gazdasági épület eltűnt gépeiről szóló rész. Örülök, hogy segíthettem!
Az is örömömre szolgált, hogy 23.- án megjelent az első megtaláló logja. Jobb később mint soha! :)
Fél háromkor a bejövő levél tárgyában megjelenő "lukafa" szódarab erős gyanút keltett, így hamar meg is nyitottam az emailt. Bizony nem véletlen az egybeesés, ez egy új láda Baranyában. Csakhogy magyar adófizetők milliárdjaiból ismét az európai középmezőnybe kerülő labdarúgó-válogatottunk egyik legfontosabb mérkőzése előtt félórával egy erdőben eldugott éthordó kevés ahhoz, hogy elmozdítson a tévé elől. A meccs nagy - még egy (potenciális) piros egyesnél is nagyobb - élmény volt, felvillanyozódva igyekeztem be dolgozni - pláne, hogy már volt bent összekészített megrendelés. Jöttem-mentem biciklivel, autóval, aztán úgy fél 11 felé csak ránéztem a ládaoldalra. És még mindig nincs megtalálás. Vagy van megtaláló, de még nem logolt, vagy senki nem is indult neki a fejlécben 3200 méteresre becsült túrának. Az utóbbi tűnt valószínűbbnek. Ha mégsem, hát vállalom a kockáztatot.
Hosszabb off-road szakaszra készülve az ősi geomobilt aktiváltam. 22:44-kor indultam el, végül Szigetvár irányába, tudván ugyan, hogy nem ez a legrövidebb útvonal, de piros egyesért folytatott versenyben egy lezárt sorompó miatti sok perces kerülőt nem célszerű kockáztatni. Antalszállás után "rutinból" fordulok jobbra a - többek között Aligvár-forrás piros egyesről, Zselic 40 éjszaka túrákról ismerős - első bekötőútra. Hiányolom ugyan a Sasrét útjelzőt, de csak a terecsenyi buszfordulónál fogadom el, hogy bizony hibáztam. Közel 5 perc mínusz.
A 120 méterrel későbbi elágazásra kanyarodva lendületesen haladok Sasrét felé. Régen jártam erre, még a 2014-ben megfutott Papi pipa 50, meg a legutóbbi Zselic 40 éjszakai közben. Kihalt, csendes Sasrét, de parkoló autó az út szélén: meg is ijedek kicsit, hátha megelőztek más kesserek. De aztán látom, hogy a gépjárműnek párja is van - ez nem valószínűsít éjszakai ládavadászatot.
Az ajánlott parkolóra lassítás nélkül vetek egy gyors pillantást: semmi nem indokolja, hogy megálljak. Még közel egy kilométert haladok a remek makadám jellegű úton, majd balra fordulok, ahogy a hagyományos pontra irányított útvonaltervező javasolja. Még mindig egész jó az út - nem hiába: Németlukafa egykori főutcáján haladok. Amikor a hassimogató, középen füves szakaszon tőlem éppen keletre 180 méterre látom a 2. pont ikonját, megállok egy gyors virtuális leolvasásra. Felöltöm azért a magas szárú túracipőt és a lábszárvédőt mielőtt irányba állok. Az itt-ott letaposott méteres fűben bozótos részhez érek. Bujkálok a csapásokon, igyekezve elkerülni a szemem kinyomására, orcám összekaristolására törekvő ágakat-bogakat. Keresztbe futó patakocska állja utam. Próbálom is követni egy darabig, de valahogy újra kikeveredek a "főutcára", az autótól úgy 80 méterre északkeletre. No, hát akkor ismét be a bozótba, de most már jobban célozva! Sikerül végre megtalálni a remek kis forrásépítményt és a leírásnak megfelelő jelszórészletet (00:09) - már csak az autóhoz kellene visszakeveredni. Végül nem sikerült megtalálni a légvonalnál (2*180 méter) rövidebb utat az erdőn át, így kb. 760 méter lett a 2. pont ára.
Kézenfekvőnek tűnt az innen 560 méterre megbúvó 3. pont felé indulni, ám már egy perc után olyan mély sárárkokkal szabdalt szakaszba futottam, amellyel nem egyedül az éjszaka közepén tűnt célszerűnek megküzdeni. Visszafordultam hát a járt útra, hogy az egykori falucska két völgyága közötti domborrt megkerülve jussak el az 1., majd a 3. ponthoz. Az elhatározást hamar felülírta az a - száraz időnek köszönhetőn - jól járhatónak tűnő szekérút, ami éppen a dombhát élén vezetett fel. A ligetes erdőből nagyobb tisztásra kibukkanva igazán szürreális élmény volt ahogy háromszintnyi téglaarchitektúra tornyosult felém. Meg is álltam, hogy alaposan megszemléljem és - ha már itt járok - leolvassam az 1. jelszórészletet (00:32).
Az utolsó - de legfontosabb - hagyományos pont hiányzott már csak a sorból. A magtárt megkerülve a kőzúzalékos úton felkapaszkodtam, majd 300 métert haladva a gerincen, egy éles balkanyarral ereszkedni kezdtem. Újabb 300 méter után északra fordultam egy gyengécske szintúton, hogy a lehető legdrájvinebbé tegyem a találatot - végül légvonalban 123 méterre sikerült. A célterületre a kelleténél egy "szinttel" feljebb érkeztem, de egy kis kurflival meglett a magammal vitt leírás és képek szerint helyszín. Rókalyukat kihagyva megleltem az eltéveszthetetlen rejteket, amelyből szinte ki is kandikált a naplófüzet hosszútávú állagát megóvni hivatott matrjoska-szett. Füzet üres - újabb piros egyes (00:53).
Logolás után már csak annyi feladat maradt, hogy műszakváltásra visszaérjek a boltba. Visszakapaszkodtam a gerincútra és Szágy felé terveztettem útvonalat. Széles és száraz földutakon jutok el a Kék sáv jelzésig, majd kurta kéktúrázás után keletre kanyarodom, hogy egyre javuló minőségű úton érjek be a község központjába. A falu szélén megállok még egyszer, kivetkőzöm a meleg göncből és Tormás, Baranyaszentgyörgy, Baranyajenő, Sásd, Oroszló, Magyarszék, Mánfa településeket felfűzve már csak azon kell izgulnom, hogy legalább a budai vámi kútig kitartson a benzin: meglepő módon a 66-os úton nincs éjszakai is nyitva tartó kút. A siker érdekében Árpádtetőnél leállítom a motort és csak gurulok, gurulok - egészen a Kodály Központig. Ez bizony majdnem nyolc teljes kilométer a környezettudatosság oltárán - áltatom magamat, miután egy találatért egyedül autóztam közel 120 kilométert. Éppen kettőkor beparkolok a bolt elé - a kör bezárult.
A helytörténet-kessinget extrém cachinggel kombinálva igazán emlékezetesre sikerült az este. Nyilván a többnyire a fejlámpa fénycsóvájára szorítkozó látványvilág nem fedi le maradéktalanul a rejtő által bemutatni kívánt attrakciókat. De a nyáréji holdfényben fürdő völgy, az erdő közepén álló, valószerűtlenül monumentálisnak ható épület és a remekbe szabott forrásház bekerültek mentális fotóalbumomba.
Köszönöm a rejtést! Néhány fotó itt.
![Németlukafai keménycserép csésze [1]](/thumbs/cacheimages/2021-06/11740_20210619_135046_691af1bb6a641c200c93ab4c0576c2f6ad47bd00.jpg "Németlukafai keménycserép csésze [1]")
![Németlukafai keménycserép tál [2]](/thumbs/cacheimages/2021-06/11740_20210619_135158_ea6186cf01232da229e06e0230240cdd945be6b3.jpg "Németlukafai keménycserép tál [2]")
![A Zsolnay múzeum kertje: németlukafai emlékezet [2]](/thumbs/cacheimages/2021-06/11740_20210619_135518_a2904f86d7dde100f2d3b38b7163bc6abcd3f10b.jpg "A Zsolnay múzeum kertje: németlukafai emlékezet [2]")
![Németlukafai üvegpohár [2]](/thumbs/cacheimages/2022-06/11740_20220630_173658_6966652066d5d47710b4c595f6b823dc3aa73d6b.jpg "Németlukafai üvegpohár [2]")
N 46° 12,084' E 17° 54,094' 140 m [GCNEML+1.parkoló]
N 46° 12,610' E 17° 54,634' 142 m [GCNEML+A.útpont]
N 46° 12,914' E 17° 54,739' 220 m [GCNEML-1]
N 46° 12,890' E 17° 54,270' 160 m [GCNEML+Főutca]
N 46° 12,155' E 17° 54,160' 155 m [GCNEML+Lukafa]
N 46° 12,834' E 17° 54,418' 175 m [GCNEML+Temető]
