Én csütörtökön érkeztem a helyszínre. Aznap csak egy rövid Karancs-mászás fért bele, de a 7 km távhoz igen combos emelkedő társult, ami lefelé sem volt sétagalopp. Talán ez volt a legnehezebb túra a hétvégén. Pénteken egy nagyobb körre vállalkoztam. A Medvest jártam körbe, ez a túra 24 km körül alakult, mégis könnyebbnek tűnt, mint az előző napi.
Először előnynek hittem azt, hogy már van némi helyiismeretem, utóbb mégis egy kis hátránynak bizonyult, ugyanis sosem ültem még ennyit indulás előtt a versenyterület térképe fölé hajolva, az útirányom és a sorrenden morfondírozva. Végül megindultam az aszfalton Somoskő felé egy kis kitérővel a LE pontot érintve. Aztán kiérve a faluból az elágazástól már elég combos volt az emelkedő, de hamar elértem (volna) a síkabb részt, amikor észleltem, hogy van egy földesút felfelé a hétvégi telkek felé, ahol a HP (Ház Pusztulat) várt. Erre indultam tovább, még egy kis szintet gyűjtve. Itt ért a kellemetlen meglepetés, hogy a térképen jelzett út eltűnt, pedig még a Google Maps is jelezte, hogy itt útnak kellene lennie. De nem adtam fel, megindultam a vadcsapásokon. Egyszer ugyan kerítés állta utamat, de feljebb egy vadcsapást követve megkerültem és elszántan haladtam a célom felé. Végül ismét telkek sokasága közé érkeztem egy kellemes füves útra, ahol, egy fiatalember pont akkor érkezett a telkéhez. Szóba is elegyedtünk. Mondta, hogy amerről jöttem, ő bizony nem jött volna át, amerre megyek, na arra sem menne, mert ugyanolyan mint ahonnét jöttem. Azt javasolta, hogy kerüljek egy kicsit. Aztán látta, hogy elindulok a ház felé és éreztem hogy ez némi magyarázatra szorul, ugyanis azt mondta, hogy arra nemigen jár senki. Ekkor felvilágosítottam, hogy ma azért páran majd jönnek erre, mert egy túraverseny zajlik épp. Jó utat, jó versenyzést kívánt és elbúcsúztunk. A ház meglátogatása után kényelmesen visszasétáltam a falu főutcájára, ahol az egyik portán egy férfi igen mogorván bánt a kutyájával. Meg is volt kötve szegény jószág. Nem tudom mennyire támadott volna engem, de a gazda végig kiabált neki a tornácról, így nem mert rám ugatni. Kellemetlen az ilyen, mert lehet, hogy a férfi jogosan fenyítette, kötözte pórázra, de mégis szomorú látni egy megkötött ebet. A Petőfi kunyhós pont az nagyon szép környezetben volt, de a kunyhónál annyian voltak, hogy nem volt kedvem odafurakodni. Itt vacilláltam egy kicsit, hogy menjek-e el a JS (Jó szomszéd) ponthoz, de akkor már a Krudy-forrás állandó ládáját is érdemes lett volna megkeresni, annyi időt meg nem akartam erre a verseny alatt szánni. Meg aztán láttam, hogy hazafelé a faluban is meglesz a 8 pont, szóval inkább a völgynek vettem az irányt és átnyergeltem a szemközti domboldalra.
Itt már ismerős útvonal fogadott, hisz pénteken erre jöttem végig a régi kisvasút nyomvonalán. Sorba jöttek a pontok. GC-ZQ-LT Az LT pont nehéz volt az eddigiekhez képest. Le kellett evickélni egy mély víznyelőbe és ráadásul a zápor is ez előtt csapott le, így hirtelen már a sár is nehezítette a dolgot. De azért sikeresen abszolváltam, kimásztam és folytattam tovább. Az alagútnál meglepve láttam, hogy valaki pótolta a dobozt, így kapva kaptam az alkalmon és az előző napi "jszn"-t normál "megtaláltam"-ra váltottam. Az alagút után elértem a falu feletti részen a KO (Kék oszlop)-ot, és már csak a faluba kellett lemenni egy rövid meredek úton. A szállásom utcájában még megcsíptem a játszóteres pontot, majd már csak egy eltévelyedést kellett korrigálnom és befutottam a célba. A zápor után kisütött a nap, ami nagyon klassz volt, de vele együtt nagyon hűvössé vált az idő. A gulyás nagyon finom volt, szerintem sokkal finomabb, mint a tavaszi versenyen. Mivel bőven volt időm eredményhirdetésig, így elautóztam Somoskőre egy kicsit ládázni.
Megint szuper kis verseny volt. Csodaszép idővel. Talán az a zápor elmaradhatott volna. :-)
Köszönöm a szervezők-rendezők remek munkáját.
[Jóváhagyta: Nargoth, 2025.10.18 21:30]
A loghoz feltöltött track: adatlap, TUHU, Geomap.