Az 50. verseny pénteki prológjára is kilátogattam és egy remek quízben vehettem részt. Sok új tudással vérteztem fel magam és jópár találatnál tudtam segíteni a csapatomnak. A Baranya csatornát sajnálom, mert azt baranyaiként tudtam, de lemaradtam a jó válasszal. Mindenesetre jó volt, köszönöm fodor8peter-nek a szervezést, lebonyolítást. Sajnos a végére eléggé átfáztam, meg késő is volt és még 70-80 perc vezetés várt rám, így elbúcsúztam. Pedig szívesen maradtam volna egy kicsit beszélgetni. Na de majd legközelebb.
Másnap visszatértem és nekivágtam a közép távnak. Elsőnek a VS pontot céloztam meg és ahogy bandukoltam a murvás úton, belém nyilalt a felismerés, hogy a kamáslikat otthon hagytam. Ami itt a murván még nem volt gond, de ahogy belevetettem magam a réti virágok közé, pár lépés után már térdig vizes voltam. Ekkor még nem sejtettem, hogy a verseny végére gyakorlatilag deréktól lefelé csurom vizes leszek és így tök mindegy, hogy kamásliban vagyok, vagy anélkül.
Rögtön ez az első pont is megtréfált, mert az első nyiladék, amin átverekedtem magam zsákutcának bizonyult. A másodiknál viszont ízelítőt kaptam abból, hogy milyen lesz a mai lejt- és felmenet a sáros talajon. Aztán a Jámbor forrásnál a 2. pont sem lett meg egyből, pedig hárman is kerestük. Itt kezdtem kapizsgálni, hogy azért a rejtők is rafináltabbak idén. El lehet egy "nagy" molinót is rejteni úgy, hogy azt ne találja meg egyből az ember. Végül azért szemfülesen megleltem a rejteket. Rá kellett ébredjek, hogy hiába a gondosan genothermába bújtatott versenylap, a kódok írásakor kap vizet rendesen, így a 2. pontnál már be sem tudtam írni a rublikába a kódot, mert pont az a rész már vizes volt. Ezért lefényképeztem a térképet is és az elnevezéseket is és zsebre vágtam a papírt és innentől a telefonom jegyzeteibe írtam a kódokat.
A 3. kiszemelt pontba aztán végérvényesen beletörött a bicskám. Az IU (Ibafai Úton) molinót nem találtam. Azt hittem, hogy a völgy felől egyszerűen odajutok, de aztán ott sikerült megcsapatnom magam a villanypásztorral. Így egy rövid hezitálás után elvetettem, hogy visszamenjek a felső útra és megkeressem azt a nyiladékot, ami odavezet a molinóhoz. Így kihagytam ezt a pontot.
Az NK (Néma Kút) sem volt egyszerű. Ott ketten keresgéltünk és párszor körbe jártuk az ojjektumot, mire észrevettem a jól elrejtett molinót. Aztán jött az első igazi emelkedő, fel a gerincre. 400 méteren 50 m szintemelkedés ebben a sáros dagonyában igazán kellemetlen nehezítés volt. De hát egyenlő pályák, egyenlő esélyek, ugyanez jutott minden versenyzőnek.
Fenn a gerincen először jobbra fordulva az SO (Somogyi Dombok) ponthoz mentem. Menet közben konstatáltam, hogy a papírtérképet elhagytam valahol. Mivel ugyanabba a zsebben volt, mint a telefonom, valószínűleg az egyik telefonkivételnél húztam ki észrevétlenül ezt is. Gondoltam, ha szerencsém van, akkor pont ezen a szakaszon történt, ahol majd visszafelé is megyek. A pont meglelésében segítségemre volt egy versenyzőtárs, akivel szembetalálkoztam, amikor ő már elhagyta a célterületet. Így tudtam, hogy most felfelé kell nézelődni és már "rutinosan" kerestem az összehengergetett molinót. A sikeres találat után elindultam visszafelé, alaposan nézve az utat, hátha megtalálom az elhagyott térképet. De a kereszteződésig nem találtam. Mivel innentől tovább akartam menni egyenesen a gerincen, azért csak még egy esélyt adtam magamnak, illetve az elhagyott térképnek. Mert felfelé jövet a kereszteződéstől nem messze megálltam egy szusszanásra. Odáig még bevállaltam a vissza ereszkedést. Lejjebb már nem mentem volna, mert a sáros lejtőn lefelé sem leányálom, meg felfelé sem. Szerencsére tényleg ott történt a fiaskó, így már több lépésnyi távolságról megláttam őkelmét. A genothermának hála nem ázott meg sokkal jobban, mint ahogy eredetileg volt.
A BU (Birka Ugrató) pont következett, ezt megint ketten keresgéltük, megint én voltam a szemfüles. Nemsokkal később elbúcsúztam a gerinctől és lejtmenet következett az LN (LESelkedni nem kell) ponthoz. Itt is ketten próbálkoztunk, de annyira nem találtuk, hogy versenyzőtársam mégis felment a les-re, hátha, de nem, tényleg nem kellett leselkedni. Most ő vetette fel, hogy mi van, ha az út másik oldalnán a tarvágásban rejtezik a lapka. És tényleg, ott volt jól eldugva. A molinó ki sem látszott, csak a fekete gyorskötöző árulkodott a barna fakérgen. Lefelé sem volt túl komfortos a haladás. Szinte minden lépés csúszással végződött, de szerencsére az egyensúly érzékem nem hagyott cserben. Az LN után szinte járatlan utakra tévedve kievickéltem arra az útra, amin felmentem a gerincre. Itt nem volt annyi sár, cserébe rengeteg pocsolya, zsámbék. De ekkor már mindegy volt. Nemcsak a cipőm cuppogott a sárban, hanem a lábam is a cipőben. Rövid vízszintes menet után nekiveselkedtem szemben a következő gerinc hódításnak. Itt 440 méteren 59 m szintemelkedést kellett leküzdeni. Mivel egyre több sár tapadt a cipőmre, kezdtem elég nehéznek érezni a lépteimet, ezért kis sár eltávolításnak láttam szükségét, melyet a túrabotommal abszolváltam. Eléggé látszat tevékenység volt, hisz pár lépés múlva kb ugyanannyi sár tapadt a cipőre, így már nem foglalkoztam vele. Fölérve a gerincre ittam egy picit. Érdekes, hogy a sok eső miatt nem éreztem, hogy szomjas vagyok, de már eltellt 3 óra az indulásom óta, ennyi idő alatt egy normál túrán már 3x-4x ittam. Biztos, hogy a szervezetem kívánta a vizet belülről is. Vagyis csak belülről kívánta, kívülről jött kívánság nélkül is. :-) A pár korty üdítőleg hatott. Most nem hoztam a túrára ennivalót sem, gondolván, ilyen zuhogó esőben úgysem lesz rá mód és kedv eszegetni. De ezen a ponton már egyre többször gondoltam a gulyásra és a lekvárosbuktára. Gondolom legalább valamilyen energiaszeletet jó lett volna hoznom. Sosem ettem még ilyet, ezért nem is gondoltam rá előzetesen, hogy vegyek. Ez is feljegyzendő a képzeletbeli listára, ha legközelebb is ilyen vizes körülmények közé igyekszem.
Az én pontom következett, a PI. Egy Pongrácz Istvánnak kötelező találat. :-) Sikerült is elmennem mellette. Csak kb 30 méter után néztem meg a kütyüt és battyogtam vissza a bokorhoz. Ez a pont könnyen meglett. Már csak 1 pont volt hátra és indulhattam vissza a Bázisra. A BO-nál ismét lejtmenet várt, talán a legnehezebb a túra során. De legalább a molinó meglelése nem volt nehéz. A BO a Börtön Ablakában beszédes nevet kapta, egy kis házikó ablakrácsára volt rákötözve. Se eldugva nem volt, se összetekerve. Ezt rögtön a lejtő első méterei után megleltem, majd jött a fekete leves. Persze megint a sár. Ez nagyon csúszott. Tyúklépésről tyúklépésre haladtam, főleg az első 2/3-án a lejtőnek. Aztán végre kiértem a völgybe és rátértem a jól járható murvás útra, ami egy kanyarral a Bázishoz vezetett.
A menetidőm 4:10 lett, a versenyidőm, melybe a felkészülés, útvonal kitalálása is beletartozik, kb. 10 perccel több. Azt már a túra felénél eldöntöttem, hogy nem várom meg az eredményhirdetést. Át is fáztam, át is áztam, el is fáradtam. Így a finom gulyás után elbúcsúztam és kocsiba ültem. Köszönet a szakácsnak és az úriembernek, aki osztotta. (Lehet, hogy egy és ugyanaz a személy). Ugyanis a feleségem és a fiam is lemondta a mai GC-s mókát, így akartam hozni skutellát, hogy az adagjukat haza vigyem. De persze ezt is elfelejtettem. Gondoltam ott hagyom a két jegyet a pultnál, aztán ha valaki akar enni jegy nélkül, használják fel. Erre mondta az emberünk, hogy ő nagyon szívesen ad egy skutellát, amiben biztoságosan haza tudom vinni a családnak a vacsorát. Nagyon köszönöm neki ezt a felajánlást. Így itthon is megbizonyosodtak afelől, hogy ez a GC menű is nagyon finom volt.
A végén a parkoló autók között felfedeztem egy ismerősömet, akiknek a kocsija lerobbant. Pontosabban lemerült az aksija. Be akartuk tolni a verdát, de szerencsére pont arra járt egy kessertársunk, aki kézségesen felajánlotta, hogy ideáll a kocsijával és bebikázza. Nagyon köszönjük neki a gyors és önzetlen segítséget. Remélem olvassa! Biztos, ami biztos, mondtam az ismerősömnek, hogy menjenek előttem, hogyha menet közben mégis beüt valami váratlan műszaki probléma, akkor ott legyek segítségnek. De szerencsére nem történt baj, így kb 70-80 perc alatt hazaértünk.
Köszönöm a szervezők munkáját! Remek helyszín, visszajövünk még ide! Mai mottó: "Akkor kell túrázni, amikor jól esik!"
[Jóváhagyta: Nargoth, 2026.05.17 11:50]
A loghoz feltöltött track: adatlap, TUHU, Geomap.