Örömmel fedeztem fel, hogy szokásos nyári bázisunk, Balatonfüred közelében érdekesnek látszó, megkeresésre váró láda tűnt fel. A nyári melegben lekutyagolandó 20km azért elgondolkoztatott kicsit, de aztán úgy döntöttem, hogy meglesz az, csak okosba'! :-) Végül két napon, több részletben, részben autóval kerestük meg, nekünk így is jó volt.
Az 1. pont közvetlen közelében számos parkolásra alkalmas hely kínálkozik, ami semmivel sem rosszabb, mint az ajánlott parkoló. A fánál kicsit bénáztunk, de aztán megtaláltuk a lapocskát. Egyébként hangulatos kis oázis ez a hely, a forrás is szépen csörgedezett.
Visszaautóztunk Lovasra, a templomnál 3-4 autónyi hely van, így a 2. pont drive-in lett. A 3. pont közelében, a N46 59.702 E17 58.043 koordinátákon egy kiépített parkoló van, nagy nehezen lett egy helyünk, Geopel itt várt ránk, míg mi gyalogosan bejártuk a 3. és a 4. pontot.
A K3, Z3 jelzésen felmásztunk a Somlyó-hegyi kilátóba, kiláttunk, majd haladtunk tovább a K3-on lefelé. Alsóörsön átváltottunk a K-re, rövid gyaloglás után megnéztük a térképen "szabadtéri színpad" néven szereplő vörös köves objektumot, aminek most valami hangzatos neve lett, de nem jegyeztem meg. A felső ösvényen átvágtunk a felhagyott vöröskő bányába, ahonnan a továbbjutás először akadályba ütközött: egy "Vigyázat! Íjászat!" tábla zárta el az ösvényt. Mivel nem akartunk még egy-két nyilat is cipelni magunkban, ezért kerültünk - de íjászatnak nyomát se láttuk. Ez egy otthagyott felirat lehet - szép, korrekt hozzáállás... Végül egy másik ösvényen visszajutottunk a K-re, amin egészen az S3 kereszteződésig másztunk felfelé a szurdokban. Ez a szakasz volt a legnehezebb a túra során. A 4. ponton a Csere-hegyi kilátónál kis házikó várt padokkal, asztallal, ott kicsit kifújtuk magunkat, mielőtt ebbe a toronyba is felmásztunk volna. Klassz a kilátás innen is! Kilátás után a házikóban megebédeltünk, közben gyorsan meglett a jelszó és a következő koo is. Visszafelé közös megegyezéssel (lesz, ami lesz!) nekivágtunk a hegyoldalnak lefelé toronyiránt, hogy rövidítsünk. Árkon-bokron át végül leértünk a K-re, amin aztán visszasétáltunk Alsóörsre, majd a parkolóban várakozó Geopelhez.
Kis autózás következett, megkerestük
GCXX19-et, a másik itteni jubileumi ládát, majd tovább a Felső-hegyi csíkos toronyhoz. Balatonalmádi felett, a Kékfrankos utcában találtunk parkolásra alkalmas helyet az út szélén (N47 01.262 E17 58.902), a szemben lakó gyerekek figyelmét felkeltve. Nem lehet túl gyakori errefelé egy idegen autó...
Innen csak egy kis séta volt a S3-on a torony. Megkerestük a ládát, logoltunk, majd szemügyre vettük a betoncsövet. Az ajtót kinyitva kísérteties hang hallatszott, beletelt egy másodpercbe, mire felfogtam, hogy az egyszerre elrepülő galambok szárnysuhogását erősítette fel a cső ilyen különösen. Nem volt kérdés, hogy felmegyek megcsodálni a túra legszebb panorámáját, holmi szárnyasok engem nem tántorítanak el ettől, de Dóri kijelentette, hogy ő aztán fel nem jön, az biztos!
Nekiindultam a létráknak. Az, hogy "a galambok is belakták mostanában" egy finom megfogalmazás. Néhol 30cm magasan áll a guano, és hát a létra fokai sem patyolattiszták, na. De mind közül a legundorítóbb a szag volt. Tüzetesen nem néztem körül, de jó pár dög is lehet ott. Láttam épnek látszó tojásokat és két-két pelyhes fiókát is a vaslemezre rakott, hevenyészett "fészekben" rettegve lapulni. Hősies anyjuk a veszély első jelére magukra hagyta őket. Természetesen nem háborgattam őket. Felérve a cső tetejére elmúlt a dögszag, maradt a valóban gyönyörű kilátás. Mivel az eddig bejártak közül ez van a legmagasabban, ezért nyilván innen a legszebb a panoráma. Ezt lekiabáltam Dórinak is, aki ettől (?) felbátorodott, látván, hogy életben maradtam :-) és mégis feljött. Kicsit remegett ugyan a lába eleinte, de aztán együtt nézegettük az ismerős vidéket odaföntről. Lemásztunk, visszasétáltunk az autóhoz és hazaautóztunk Füredre - ennyi mára elég volt.
Másnap folytattuk a 6. ponttal, ami megint drive-in lett. A tegnapiakhoz képest az Óvári Messzelátó a kilátás szempontjából labdába sem rúg, de azért szétnéztünk innen is. Almádi kis utcáin kijutottunk a település szélére, majd a Vödörvölgyi utcát elhagyva egy poros földúton gurultunk tovább, egészen a "Zöld"-ig. Meglepett, hogy ide aszfalton csak biciklivel lehet kijutni. A QR kódos lapot keresni sem kellett, annyira szembeötlött. Be nem mentünk, az ételkínálat annyira nem vonzott bennünket, de a hely kétségkívül autentikus. A poros földúton továbbdöcögtünk ÉNy felé, majd az elágazástól DNY irányában. Hosszú, poros és eseménytelen út következett a tűző napon - emlegettük, mennyire jó, hogy nem kell itt kutyagolnunk, ahol kilométereken át árnyék sincs. A N47 02.194 E17 56.951 ponton balra letértünk egy szekérútra (bár gyanítom, hogy nem szekerek járnak már arra...) és a N47 02.043 E17 56.957 ponton parkoltuk le Geopelt, hogy kifújja magát a nehéz, autót próbáló út után, amíg mi elgyalogolunk a záró ládához. Innen csak egy kis séta volt a 8. pontot meglelni, amit már az előzetes tervezéskor valószínűsítettünk. Az utolsó jelszórészletet már egy ideje találgattuk, de erre nem gondoltunk... :-) A logolás után visszadöcögtünk a széles földútra és azon DNy felé továbbhaladtunk, aztán a Felsőörsöt Veszprém-Szabadságpusztával összekötő műútra kiérve balra fordultunk és élvezve a kerekek alatt futó aszfaltot gyorsítottunk, mert már várt ránk Füreden a strand és Balaton!
Jó kis multi ez, bár sok pontján jártam már korábban más ládák kapcsán. A 7. ponttól a visszaút sajnos elég unalmas, érdektelen és lehangoló - pont akkor, amikor már amúgy is fáradt a vándor. Azért írtam le ilyen részletesen az utunkat, hogy ha valaki - hozzánk hasonlóan - a túrázást ötvözné a kényelmes (és gyors!) eljutással, ötletet kaphasson belőle.
NZs & Dóri