Elhelyezés időpontja: 2006.06.24 00:00
Megjelenés időpontja: 2006.06.27 22:00
Utolsó lényeges változás: 2021.08.08 12:08
Utolsó változás: 2021.08.08 12:13
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Csótai csapat és barátai
Ládagazda: Csotai csapat Nehézség / Terep: 4.0 / 4.0
Megtalálások száma: 319 + 4 sikertelen + 9 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
Sajnos 2022 májusáig a szurdok nem látogatható!!!
Lehajtás az S35 útról Mixnitz település központja felé. Kövesd a Bärenschützklamm feliratú táblákat a parkolóig.
Menj fel a szurdok bejáratáig, majd kövesd a medve-ölők útját.
Láda: 1121 méteren, a fizetős területen kívül, egy fatörzs alatt.
Megközelítés:
A szurdok, a Graztól 34 km-re északra fekvő Mixnitz nevű nagyon kedves kis településen keresztül érhető el. A túra kiindulópontjáig 6 helyen található kiépített parkolóhely van. A parkolás ingyenes. Nagyon jól kiépített, folyamatosan ellenőrzött és karbantartott útvonal: az első szakasz egy kb 340 méter szintemelkedésű és 3 km hosszú "normál" túraútvonal, amely a szurdok aljáig vezet, itt lehet megváltani a belépőjegyet. Innen kezdődik a varázslat : 169 fahídon, ill. létrán (2900 lépcsőfok), kb.2 óra alatt lehet megtenni az 1,7 km-es távot, amely 350 m-es szintemelkedéssel jár.
További útvonalak:
A "normál" túraútvonalon eljutsz a alsó bejáratáig, majd ezt követően kövesd a 745 és 746 számú turistautakat. Ezen útvonalon el lehet kerülni a medveölők útját.
Ez esetben "csak" a ládakeresés lesz az élmény,de az igazi varázslást nem fogjátok átélni.
Rejtek:
Menj fel a szurdok bejáratáig majd kövesd a medve-ölők útját. Miután kiértél és pihentél az ott lévő padon, keresd a ládát egy fatörzs alatt a fizetős szakaszon kivül.
Mivel a magas fák miatt a GPS-jel nem túl erős, így egy kis segítséget találtok a fényképek leírásában.
A "Medveölő-szurdok"
Hat ifjú vágott neki 1896-ban, hogy megkísérelje végigjárni a Mixnitz- patak korábban járhatatlannak gondolt szurdokvölgyét. A helyet a környékbeliek Bärensczützklamm néven (Medveölő-szurdok) ismerték, az elnevezés azokra a régi időkre utal, amikor még éltek Stájerországban medvék. A fiúk terve nem sikerült egészen jól, egyikük lezuhant, és súlyos sérüléseket szenvedett. Próbálkozásuk felkeltette a hegymászók, hegyi túrázók érdeklődését, így kicsit nekik is köszönhető, hogy a gráci Alpinklub 1901-ben elkezdte a szurdok "kiépítését", járhatóvá tételét. Akkor talán senki sem gondolt arra, hogy az általuk eltervezett és létrákkal, hidakkal ellátott útvonal száz év múlva az Osztrák- Alpok egyik leglátogatottabb turistalétesítménye lesz. Az elmúlt évszázadban a kiépített utat a tavaszi hóolvadás utáni ár többször is úgy elmosta, hogy szinte teljesen újjá kellett építeni. A tél és a hóolvadás kisebb- nagyobb károkat minden évben okoz, így az Alpenverein Mixnitz-i szekciójának- később ez a szervezet lett az útvonal gondozója- rendszeres tavaszi tevékenységéhez tartozik az eltört korlátok, megsérült létrák kicserélése.
Az útvonal általában május 1-től október 31-ig járható.
(A nyitva tartással és egyéb aktuális információk a Medve-ölő szurdok oldalon
"A Graztól 40 km-re északra található szurdokot sokan keresik fel Magyarországról is.
Az utat végigjárni technikai értelemben nem nehéz, kezdő túrázóknak és azoknak, akik tériszonyban szenvednek mégsem ajánlható. Az összesített szintemelkedés, ha a felső kijárattól mintegy két órányira található parkolóhelyig számítjuk az utat, 900-1000 méter körüli. Ha nem tudjuk megszervezni, hogy járművünk "felkerüljön" a hegyre, akkor a kiinduló helyünkre való visszatéréshez célszerű a szurdokúttal párhuzamos "Prügelweg"-et választani. 1200 méterről visszaereszkedni 470-re bizony kissé megviseli a térdeket. Ebben az esetben ez egy 5-6 órás túra.
A szurdokban való túrázásnak megvannak a maga szabályai, és ezeket illik is betartani. A legfontosabb a megfelelő követési távolság, ez kb. 2 méter. (Nem itt, hanem egy másik szurdokban volt már súlyos baleset abból, hogy egy kiránduló társaság a fotó kedvéért egy fahídra csoportosult). A kötelező "haladási irány", sok más hasonló hellyel ellentétbe nincs előírva, de az alulról fölfelé történő haladás a célszerű, csak nagyon ritkán találkozni szemben föntről jövő turistával.
A gépkocsik részére a szurdok bejáratánál parkolókat alakítottak ki, innen még 60-70 perc az út a létrákkal ellátott szakasz kezdetéig. A kasszánál jegyet kell válltanuk, a belépő felnőtteknek 3 Euró, diákoknak 2 Euró (2006-ös adatok). A fenntartás költségeit tekintve az összeg nem mondható soknak. 169 létra és híd, körülbelül 2900 létrafok vár a túrázókra, amelyek legyőzése nem kis feladat. Vízesések mellett, fölött haladunk el; megállásra, pihenésre leginkább a 100. létra közelében lévő kis védőkunyhó mellett van lehetőség.
Kirándulásunk tervezésénél ajánlatos figyelembe venni, hogy május-június hónapban a leglátványosabb a szurdok, a hóolvadás miatt ilyenkor sok a víz benne. Hosszú, aszályos nyár után előfordulhat, hogy a vízesés, ami tavasszal szinte zuhatag volt, épphogy csak csepereg. "
Forrás: Magyar Turista Negyedik évfolyam, 3. szám Orbán Róbert írása
Ládatörténet
2019.5.28 Beckó kessertársunk mérése alapján pontosítottam a láda helyét és aktualizáltam a leírást. [Admin(Fazék)]
Állapot: beteg
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Szinte a megjelenése óta nézegettem ezt a ládát, most adódott rá egy jó alkalom. Nem könnyű, jogos a 4-es nehézség (a rejtés mondjuk nincs annyi szerintem, de nem baj), de minden métere megérte. A hely zseniális, a láda pont jó helyen van, az izomláz meg majd elmúlik... :)
Köszi az élményt!
Tavasszal már kísértem túravezetőként egy 50 fős csapatot, de nem maradt sok időm keresgélni. Majd jövünk erre ősszel is - gondoltam. Most ketten kerestünk, szintén egy nagy csoportot kísérve, társam szinte azonnal benyúlt egy korhadt fagerenda alá és egy hatalmas méretű, kék fedeles ládikót vett elő széles vigyorral.
Köszönöm a rejtést.
2 év tervezés után végre sikerült ide eljutni. A szurdok csodás élmény volt a gyerekeknek is. Csak az oda fel és le vezető út volt elég fárasztó. Az egész családnak izomláza lett.
De az biztos, hogy maradandó emlék mindenkinek.
Mivel idő szűkében voltunk és még vissza is kellett este vezetni Budapestre, ezért nem tudtuk magát a ládát megkeresni. De kérem a rejtőt képek alapján fogadja el.
Köszönöm.
sajnos 5 percnél tovább nem volt időm keresni. Ezért esélyem sem volt megtalálni. képeket küldök magánba ezért ha lehetséges kérem a láda elfogadását. [g:hu 1.6.4] Kérném s keresést elfogadni.
Köszönettel? Hoffmann Zsolt
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
A szurdok gyönyörű, a láda könnyen megtalálható. Nagyon örültünk, hogy a túrát összeköthettük a ládavadászattal.
A csúcshódítás elmaradt, mert elfáradtunk, és későn indultunk... Majd legközelebb.
Andi és Csabi [Geoládák v2.2.5]
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
Végre ide is eljutottunk. Nagy kedvenceink az efféle helyek, párat már bejártunk. Szerencsére még akad néhány. Csodálatos az egész, nem siettünk, minden percét élveztük. Az is jó itt, hogy vannak olyan részek, ahol el lehet engedni azokat, akik gyorsabban haladnának, tehát van lehetőség a gyönyörködésre. Óriási élmény volt, köszönjük a rejtőnek, hogy egy ládikóval lett az élmény még teljesebb.
Sajnos az időre való tekintettel nem kerestük sokáig a ládát. A képek alapján kérném a kedves rejtőt, hogy fogadja el a megtalálást.
Nagy köszönettel: deblin
A láda valós helye a 47 20,882 15 24,380, nem sziklánál, hanem fatörzs alatt.
A doboz rendben van, de a logfüzetnek már a hátlapja is betelt.
Olyat tettem amit még soha, és soha többé nem fogok, befizettem egy buszos kirándulásra a Medve-szurdok, Hochlantsch, Teichalmsee túrára. A több mint 11 órás buszozás és a kevesebb mint 8 órás terepen töltött idő - melynek nem kis részét tette ki a csoport eltérő sebességéből adódó várakozás, és egyéb tötymörgések - nagyon nem kedvező arány.
A szurdok látogatását hétvégén csak korai indulással javaslom, mert nagy torlódások alakulhatnak ki. Az utolsó negyedben egy idősebb hölgy mögött gyűlt össze 40-50 ember, aki nagyon elszánt módon haladt a maga sánta csiga tempójában, több fordulóban is félreállhatott volna 1-2 percre, de "természetesen" nem tette, szerintem direkt szopatta a népeket.
Megvan!
Kollegáimmal Zolival és Danival túráztunk, Zoli szúrta ki a ládát hamarabb, jó felől közelìtett :)
Ha nem is ott helyben "kidőlt" fa, de vízszintes helyzetű fa(fák)alatt volt...
Köszi a rejtést!
Délután indultunk a nagyparkolóból - szinte teljesen tele volt, rengeteg autóval. Az első szakasz kemény volt a nagy melegben, ehhez képest maga a szurdok nem is volt olyan kemény. Jól járható lépcsők és létrák, a késő délutáni időpont miatt szerencsére már kevés látogatóval. A felnőtt belépő most 3.50 EUR/fő. A ládikát sokáig kerestük, de a GPS-készülékben csak a koordináta volt meg, a leírás nem, továbbá semmi térerő nem volt a helyszínen, így telefonos-netes segítséget sem tudtunk igénybe venni. A GPS-vétel rossz a koo környékén. Közben beborult az ég, zivatar készülődött, így 25 perc után feladtuk a keresgélést. Jövünk még ide, akkor újra keressük :-)
Délután érkeztünk a helyszínre. Rengeteg autó volt. Szerencsére a tömeget azonban elkerültük. Valószínűleg a nagyrészük már valahol lefelé jött a hegyről. A szurdok gyönyörű. A láda tényleg nem szikla alatt van, hanem egy fatörzs alatt, fadarabokkal álcázva. Jó állapotban van, köszi a rejtést.
Kalandosan megtaláltuk, a végéről fordultunk vissza.
A GPS jel nagyon gyenge, térerő meg főleg nincs.
Egy kis segítségként, az utolsó fa lépcsők után kell kezdeni a keresést, jobb oldalon domb oldalon nőnek Hungary-s fák... :)
Ez valami hihetetlen! Fantasztikus névnapi ajándék - melyet csak az árnyékolt be, hogy adott ponton a sok fától, nem láttuk a ládát. Kis csapatunk több tagja is tiszteletbeli kereső lett, de sajna ez az összefogás sem segített - láda nélküliek maradtuk. Lógó orral, sajgó izmokkal tettük meg a hátralévő párméter a hütté-ig. Kérem a csatolt képek alapján a jóváhagyást! Köszönöm!
Ha lehetőségetek adódik, tegyétek meg ezt a káprázatos utat, a természet csodája! Az a pár lépcsőfok - megéri!!
Többször tervbe volt már véve. Most a nyugati határszélen nyaraltunk családilag, és elruccantunk ide megmászni a szurdokot. Nagyon tetszett! Jó sok szintet kell lekűzdeni, de megéri, mert a látvány fantasztikus. A gyerekek is nagyon élvezték az egész kalandot.
A láda valóban el van mérve 20m-rel. Ha szemben álltok a dombbal, akkor a koordinátához képest jobb oldalon, és az úttól távolabb van. Ráadásul nem is szikla alatt, hanem egy kidőlt fatőrzs alatt van elrejtve. Közel a Hungary felirattal ellátott fához.
Bakancslistás helyszín volt részemről és nem is kellett csalódnunk.
A rejtéssel minden rendben, a fekvő fatörzs alatt könnyen megtaláltuk, 19 métert mutatott a műszer, ami azért az Alpokban belefér. 6-7 méterre a doboztól van egy több méter magasságú HUNGARY felirattal ellátott fa is (nem lehet nem észrevenni).
Szóval csak a ládaoldalt lenne jó aktualizálni !
A láda utolsó logjai alapján karbantartást igényel. Kérlek ellenőrizd a láda állapotát és frissítsd a ládaoldal leírását. A láda már nem a szikla alatt van. Üdv: ládadoki
Egész napos túra keretében jutottunk el ide, mely során a Mixnitz - Bärenklamm - Hochlantsch (GCHOCH) - Teichalmi tó útvonalat jártuk be. A környezet, a táj csodálatos volt hihetetlen élmény volt ezt a környéket megismerni.
A vezetett túra miatt sajnos csak 10 percünk volt a keresésre, amely során minden szóba jöhető farönk alá benéztük, de sajnos nem jártunk sikerrel.
A képek alapján kérnénk a megtalálás elfogadását
A ládát nagyon sokáig kerestem, a GPS teljesen máshova mutatott, szinte véletlenül bukkantam rá.
Nem a szikla alatt találtam meg, hanem egy kidőlt fa alatt, ágakkal, fatönkkel álcázva.
Megtaláltam! Két napos osztrák túrázásra érkeztünk négyen a környék két ládája köré építve. Ez volt a második napi program, amit 5 és fél óra alatt teljesítettünk oda-vissza, majd az ugyanilyen hosszú hazaút következett.
A hely gyönyörű, és a fizikailag nem könnyű végigjárás során nincs egy olyan rész, ahol az ember unatkozna. Nagyon különleges, ládaérdemes helyszínt jártunk be.
Maga a láda nagyon gyorsan meglett, bár a koordinátától messzebb és egy kidőlt fa alatt (tehát nem a leírásnak megfelelő helyen). A logbook teljesen betelt, kellene bele egy friss. Nálam sajnos nem volt.
Régóta szerettünk volna eljutni ide, most sikerült. Nagyon szép volt a túra, a hüttében a palacsinta leves finom volt, talán a túra élménye is hozzátett az íz élményhez. A ládát sajnos hosszas keresés dacára sem találtuk meg. Néhány fotót csatolok, kérem a jelszó nélküli megtalálást. Köszönjük a rejtést!
Köszönjük a tippet ehhez a fantasztikus látványossághoz!
Egy hetes családi nyaralásunk második túranapja volt a 9km-es, 700m szintemelkedéses kis kör ezen a csodás helyen! Sajnos kicsit szerencsétlenül alakultak a dolgok, de így is pozitív a mérleg a környezet miatt. Azt már a szurdok első létráinál tapasztaltuk, hogy az útvonal méretkorlátos, a hátihordós gyerekek lábai folyamatosan beakadtak a korlátba vagy oszlopaiba. Az egyik ilyen oszlop az oldalra rögzített fényképezőgépet is lerántotta. Kupak, UV szűrő megsemmisült, de az objektív és a gép túlélte. Az utolsó lépcső után, azaz a ládától kb 100 méterre elkezdett esni az eső, így vészfokozatba kapcsolva rohantunk a Hüttéhez. Természetesen teljesen eláztunk, és csak a gyerekek ruháját tudtuk cserélni a túlzsúfolttá vált fogadóba, ahol a fogyasztóközönség 2/3-a hazánkfia volt! :) Egy óra szárítkozás és reménykedés - hogy eláll az eső - a fogadós elővette a minimál poncsókat és terítette a piacpn. 2€/db áron. Mi négyet vettünk, a Hütte 10perc alatt a még mindig eső csapadék dacára kiürült. Utolsónak maradva bevarázsoltuk magunkat a cuccba és elindultunk mi is lefelé. Szerencsére probléma nélkül leértünk, pedig eléggé meredek és csúszós is volt az út. A szurdokon átkelő patak jelentősen át is alakult. Ha csak kicsit is korábban kezd el szakadni az eső, hááát, igencsak bajba kerültünk volna.
Sebaj, jó volt! :)
Nagyszerű a szurdok, kőszáli kecskéket is láttunk!
De inkább hétköznap érdemes felkeresni, és még így is kicsit sokan voltak... Lefelé olyan zivatar kapott el minket, hogy a bakancsból ki lehetett önteni a vizet!
Köszi a rejtést!
Köszönjük a rejtést! Az egész családnak nagyon tetszett a szurdok. :)
A láda jelenleg farönk alatt található, ahogyan azt már előttünk is írták. Sajnos nem olvastuk eléggé vissza a megtalálásokat, így nem vittünk magunkkal új füzetet a betelt logbook helyett. :(
Nagyon élveztük a túrát, de sajnos hosszas keresgélés után sem találtuk meg a ládát, csak a hűlt helyét a fenyő tövénél. Szeretném kérni, hogy a feltöltött képek alapján fogadja el a Rejtő a megtalálást ezúttal jelszó nélkül. Köszönöm. Zsbodor
Megtaláltuk! Hétvégére kiugrottunk Ausztriába a Medveszurdokhoz. Gyönyörű hely, csodálatos a szurdok! Nagyon fárasztó a parkolótól a bejáratig az út,és a visszafelé vezető út se könnyű,de ennyi fáradozás megérte ezt a látványt! Ajánlom mindenkinek! Levadásztuk a ládát is,csak várnunk kellett mire mindenki elment. A láda egy farönk alatt van,nem messze a megadott koordinátától.
Végigjártuk a szurdokot és meg sem álltunk 1500 méteres magasságig, de kicsúsztunk az időből és vissza kellett fordulnunk a csúcs előtt, így a virtuális nem lett meg, de kárpótolt mindenért a helyszín! Öt helyen is láttunk kőszáli kecskéket, az egyik pár méterre odaengedett magához, már szinte úgy tűnt nekünk, hogy rideg tartásban tenyésztik őket a hegyen! :) Odabent a szurdokban a mobil nem nagyon kapott jelet és az ünnepre való tekintettel olyan sokan voltak, hogy libasorban lehetett haladni, nem volt esélyünk a ládát keresni, kérem a rejtőt fogadja el a találatot a képek alapján!
Top tízes! Bár sokat kerestük, a láda meglett, de nem sziklánál volt, hanem egy hosszú fektetett farönk alatt. Ugyanoda rejtettem vissza, nagyjából ez is 5 méterre van a jellegzetes fenyőtől hegymenetben. Köszönöm a lehetőséget! Ezután még felszaladtunk a Hochlantschra. Együtt a kettő Mixnitzből indulva 18 km oda vissza. Csúcstól nem messze kőszáli kecskékbe futottunk.
Sajnos kb. fél óra keresgélés után sem lett meg. A megadott fa környékét teljesen felforgattam, de semmi.
A hely csodálatosan szép, az idő is jó volt.
Kérem a képek alapján fogadjátok el a találatot.
Köszi!
Szilárd, Évi
HEURÉKA!
Megtaláltuk, köszönjük.
Részletek, képek később. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Zalai Teker(g)ők Kerékpáros Sport és Túra Egyesület szervezésében, annak tagjaként vettem részt ezen a szép túrán. A gyalogtúrán közel ötvenen voltunk, de szombat révén a szurdok tele volt. Több magyar volt mint bárki más. Minden második autó lent a parkolóban magyar rendszámú volt.
A nagy tömeg miatt lassan lehetett haladni, így a feljutás ideje hosszabb volt mint a leírásban megadott. (Ez volt az oka, hogy nekünk már a Hochlantschra nem jutott idő, azt majd legközelebb.)
A szurdok bejárása és megcsodálása után fent egy szusszantás és irány a láda keresése. Valóban a gps jel ugrált, így először a támpontot adó kettős fát kerestem. Ez sem volt egyszerű, de kb. 10 perc bolyongás után meg lett. Közel egy időben - biztosan jó irányból közelítettem - megpillantottam egy kesser által "épített" fahalmot. Ott volt, igaz nem egy kő alatt, hanem egy kidőlt, vagy inkább vágott fa alatt, de már messziről "kiabált".
A doboz jó állapotban van, a belseje száraz, a logbook száraz, azonban már tele van, így csak a hátlapra lehetett írni. A legközelebb arra járó vigyen magával egyet.
Köszönöm! Egy élmény volt!
Látom, hogy Szityu kessertárs páros előttem járt a szurdokban, mivel a mi csoportunk tagjai (is) látszanak fényképeiken, lent a lépcsőkön. Sajnálom, hogy nem futottunk össze. Nem sokon múlhatott. Irigylem őket, hogy Ők fent voltak a Hochlantschon is, és ott sikerrel jártak.
Szuper hely, remek kirándulás volt. Sajnos a csúcsra már nem volt időnk és erőnk. Kicsit felkészületlenül mentünk ládát keresni mivel rejtek segítő képeket nem néztem meg és a láda körül nem volt térerő hogy letöltsem. Gps 100m es hibával dolgozott így sajnos a láda se lett meg. :( Viszont kérném a rejtőt hogy képek alapján fogadja el. Azért pár követ megmozgattunk. :)
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk Danival a szurdok "leküzdése" után. Megpihenve a hütte teraszán, a fekete kávé, sör és almás pite elfogyasztása után még elmentünk a Teichalm tóhoz, majd vissza a 4-es parkolóba. Végül 23 km lett a túránk. Kellemesen elfáradtunk! Ez a 400. megtalálásom.Köszönjük a rejtést.
Medve szurdokbeli túra hazafelé vezető részén próbáltam a ládát megkeresni, de sajnos a rossz GPS vétel és a térdemben égő fájdalom miatt feladtam a további keresést. A környéken sok fát kivágtak, a meglévők sűrű lombot növesztettek a GPS folyton forgatta a térképet, szóval folyton körbe körbe jártam...
Kérem a rejtőt a képek alapján a megtalálás elfoadására! (ha nem az sem gond a túra így is megérte a fáradtságot, mindenkinek csak ajánlani tudom, ezt látni kell!)
A szurdok csodálatos volt,sikerült gyönyörű időt kifogni.A ládát jó negyedórás keresés után sem találtuk,ekkor feladtam,mert még előttünk volt a Hochlantsch.
A fiatal kőszáli kecskét a szurdok elején fotóztam.
Kérem elfogadni a találatot.Köszönöm a rejtést!
Medve-szurdok túra közben próbáltam megkeresni, de sajnos nem nagyon volt Gps jel, ráadásul korlátlan időm se volt a keresésre, mert utazási irodás csoporttal voltam és így is leszakadtam tőlük. A hely lenyűgöző és még az idő is kegyesnk. Kérném szépen a jelszó nélküli megtalálás elfogadását!
A Teichalm tótól érkeztünk és sajnos útközben eleredt az eső, így most csak villámlátogatást tettünk itt, de pár éve sikerült jó alaposan bejárni ezt a csodás helyet.
Köszönjük!
Meg van, részletesen késöbb... Üdv Mr Zerge. [wapon beküldött szöveg]
Az ajánlott parkolótól jó kis gyaloglás a szurdok bejáratáig a helyenként erősen emelkedő út. A belépődíj fizetés után neki lehet indulni a pallók és létrák sokaságának. Szerencsére a létrák elején van egy beütött fémlap a sorszámmal, így tudjuk, hogy 170 létra/palló teljesítésével lehet feljutni a szurdok kijáratáig. Nagyon tetszett, igazán megéri az árát a belépődíj.
A ládát kellett keresgélni, a GPS is bizonytalan, talán a koordináta sem teljesen pontos, de végül meglett a doboz.
Tovább sétálva a hütte teraszán nagyon jól esett egy igazán megérdemelt sör.
A levezető út is eléggé változatos, kellemes erdei útvonal.
Szerintem a lehető legjobbkor jöttünk, az előző napi felhőszakadás elriaszthatta a turistákat, mert rajtunk kivül senki sem volt a szurdokban. Nagy élmény volt, csak ajánlani tudom mindenkinek.
A láda épségben van, könnyen hozzáférhető helyen a kidölt fenyő alatt.
A Hofbauer család panziójában szálltunk meg Breitenau am Hochlantsch-ban. Minden szempontból nagyon jó választásnak bizonyult. A kedves házigazda, mikor túratervünkről hallott, egyből felajánlotta, hogy elfuvaroznak a szurdokhoz és akár értünk is jönnek, ha telefonálunk. Feltett szándékunk volt a szurdok bejárása után a Hochlantsch megmászása és onnan az önerőből hazajutás, és ez 30 km megtétele után sikerült is, de jó érzés volt tudni, hogy bármikor számíthatunk rájuk.
8:50-kor értünk a szurdok parkolójába, 2 órával később a ládához. Útközben csak víz, szikla, fa, sehol egy lélek. Nagyon-nagyon élveztük! A természet szépsége mellett ámulatba ejtett a létrák egyszerűsége, masszívsága, biztonságossága, kényelme és nagyszerű állapota. Látszik a folyamatos karbantartás, amit el se tudom képzelni, hogy kiviteleznek.
A ládáról majdnem megfeledkeztem a nagy gyönyörködésben. Gond nélkül, hamar meglett.
AZ EDDIGI LEGJOBBAN VÁRT GEOLÁDÁNK! :-) (6 éve nézegetjük!!!) Először is szeretnénk megköszönni a rejtést- ha ti nem vagytok,valószínű soha nem jutunk el ide...
És akkor a túra: az eleje-ne szépítsük-nagyon brutál, főleg ha valaki nincs edzésben...Meredek kaptató (kb.45perc), kevés pihenési lehetőséggel, szinte nulla lejtős résszel. De érdemes kibírni, és egy csöpp akarattal ki is lehet. (Találkoztunk 60+ is, de 6-8 évessel is, igaz, ez utóbbi az apjához volt "kötve" védőszárral biztonsági okokból a felsőbb részek miatt.)
Maga a szurdok meseszép, imádtuk minden lépését. Nagyon komolyan kiépített, és karban tartott útvonal, még a csapat félősebb része sem félt a leszakadástól, vagy hasonló.(Egy korhadt lépcsőfok nincs, semmi repedés...)A lábak korai fáradása ellen dupla lépcsőfokok vannak-magyar viszonyokhoz szokott talpunk nehezen állt rá :-)
Rengetegen voltunk bent a szurdokban, mégis klasszul eloszlott a tömeg, legalább nem rohantunk rajta végig, volt időnk nézelődni.
A láda kereséséhez végigolvastuk a logokat,ezek alapján mi is hozzáfűznénk: lehet, mostanában történt, de pont a láda közvetlen közelében (kb.rajta:-) ) van egy fakupac.(Valószínű jövőre ezzel fogják javítani az útvonalat.) De a láda megvan, jól van,köszöni szépen!!!
Visszafelé szintén fárasztó az út, mert izomból kell tartani magunkat, ami 7 km kaptató után nehéz...A bátrabbak összeköthetik az élményt a közeli hegycsúcsok valamelyikével, ha már idáig feljöttek-mi fáradtak voltunk, ráadásul az eső is alakult, így kihagytuk.
Másnap visszamentünk a korábban már megtalált osztrák ládákhoz (Myrafalle, Török-lyuk), azokat is csak ajánlani tudjuk!
A szurdok végigjárása után kerestük meg a ládát, így az élmény sem maradt ki. A társaság kevesebbet túrázó részének erejét kissé megtépázta a szurdok végigjárása, de még inkább a bejárathoz felvezető meredek kaptató. Azonban egyben mindenki egyetértett: a látvány miatt megérte a fáradtságot. Jártam már egy-két szurdokban, de ennek látványa nagyon megfogott. Ugyan az időjárás borús arcát mutatta, de cserében a vízesések bővízűen ömlöttek alá. A ládát meg sem próbáltuk a megadott helyén keresni. A logok alapján viszont elsőre meglett. 6 méteres hazudott pontosságnál a leírásban megadott koordinátától 25 méter távolságra találtuk meg, valóban egy kidőlt fa törzse alatt. A láda tökéletes állapotban van. Volt benne némi föld, azt kiszórtam belőle. Mi a következőt koordinátát mértük: N47° 20.878' E15° 24.378' 1158 méter. Reméljük ez alapján könnyebb lesz megtalálni! Köszönjük a rejtést!
Megvan! Köszi a ládát. Gyönyörű ez a szurdok!
A láda leírása kicsit túlzottan szűkszavú. "Egy fenyő tövében mohos szikla alatt." Köszi az egész erdő csak ebből áll, a GPS meg 100m-es körzetben össze-vissza mutat 40-50m-es pontossággal. Szerencsére a fényképek meg a logok segítettek.
Szóval: Ha lefelé mész a völgyben, bal oldalon van a lépcsők előtt. A kettős fa még mindig megvan de a vékony ága már le van törve kb 5m magasságban. A láda nem szikla alatt van, hanem egy fatörzs alatt a jelzett hely közelében. Nem is lehet szikla alatt mert nincs olyan szikla ami alkalmas lenne rá. A Hungary feliratú fa is a közelben van (hát ez tényleg nem volt szép, akárki tette).
A hütténél már érdemes megnézni a láda irányát, mert nem a standard levezető útvonalon érdemes elindulni, hanem egy másikon. Ha megvan a láda, ezen az úton akár tovább is lehet menni, de csak nap vége felé, mert újra belevezet a létrás szurdokba, ahol nap közben nem lehet szembe irányba haladni (este már nem nagyon jönnek felfelé). Különben érdemes visszamenni a hüttéhez és a standard lefeléúton visszamenni a parkolóhoz.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Nagyon jó kis túra volt, alaposan elfáradtunk a végén. A ládát egy kicsit keresgélni kellett mivel a gps a nagy fák miatt eléggé pontatlan volt. A rejtés az tetszett bár az mondjuk kevésbé, hogy előttünk magyarok is járhattak ott és az egyik fára festékszóróval ráírták, hogy Hungary. Az ilyen embereknek legszívesebben letörném a kezét.
Csodaszép hely, majdnem "szlovipari" :-) Ráadásul nem csak kislányom, hanem tériszonyos Dávidom is eljött velünk túrázni, és végigjárta!
A ládát sokáig kerestük, végül a fiúk találták meg. Minden bizonnyal áthelyezte valaki, ott szikla nincs, viszont az adott fa beazonosítható, aminek az 5méteres körzetében rejtőzik.
Köszönjük!
Tegnapelőtt végigjártam a 163 létrát, a hüttében megpihentem és leereszkedtem a meredek erdei úton. Ez utóbbi talán fárasztóbb volt, mint a felfelé mászás. Ezzel együtt megérte, hihetetlen szép túra. Ma láttam, hogy itt is van láda és pár méterre mehettem el mellette. Kedves rejtő, elfogadnád ezt találatnak a képek alapján?
Úgy látom az idén ez az első megtalálás. A láda jó állapotban vészelte át a telet. Gyönyörű helyen túrázhattam a ládázás okán, ezért köszönöm a Rejtők munkáját.
Elég forgalmas túraútvonal, de gyönyörű. Olyan, mint a Szlovák paradicsom kistesója, eu-konform, bolondbiztos. Találkoztunk két idős, magyar hölggyel, akik utcai cipőben és ruhában, sétálgatva, beszélgetve abszolválták a távot. Nagyon helyesek voltak.
A felfele vezető út sokkal gyorsabban ment, mint vártuk - a lefele menő viszont lassabban. Az avarral borított köves, görgetes út nem volt finom.
Már vagy egy éve terveztem a Medve-szurdok meglátogatását, és most sikerült, sőt feljutottam a Hochlantsch csúcsra is :) A kilátás és a túra-élmény végig kiváló, mindenkinek ajánlom!!! Kösz a rejtést.
Régóta terveztem, hogy meglátogatjuk a Medve-szurdokot. Nagyon klassz hely, szerencsére nem voltak sokan, nem volt dugó. A lefele út is szép volt. Köszönjük!
Szmájlira cserélve.Mától ez is rám vigyorog. :-) [g:hu 1.4.27] [wapon beküldött szöveg]
CSaládi nyaralásunk utolsó napján kerestük fel a szurdokot,a csúcstámadás a gyerkőcök fáradsága miatt elmaradt.
Megkapó hely! Annyira a hatása alá kerültünk és annyira az lebegett a szemünk előtt, hogy mindjárt a hüttéhez érünk, hogy elsőre továbbmentünk és vissza kellett fordulnunk érte. De csak úgy 200 métert. Szerencsére. :)
A Mixnitz-i parkólóból indultunk el a Hochlantsch 1720 m magas csúcsának meghódítására, de előtte végigjártuk a Bärenschützklamm szurdokot. Köszönjük a gyönyörűséget :-)
Sajnos az idő sürgetett minket, messze volt még a csúcs, és sok csoport volt, így a ládát nem tudtuk megkeresni. De ott jártunk, gyönyörű volt, felejthetetlen élmény!
DÁKÁ RENAID GYÖNGYVIRÁG07 társaságában csipet csapattal ..
alsó parkolótól Schüsserlbrunnig ... nagyon kifáradtunk a nap végére, de megért a látvány minden fáradtságot. Még hegyi-kecskével is találkoztunk egy eldugott barlangnál, mert mindig külön utakon járkálunk.
köszönjük a rejtést!!
felejthetetlen nap volt
Köszönöm a rejtést! nagyon szép helyen jártam, egy ismerősöm invitált meg erre a túrára, egy kisebb csoporttal mentünk de nem bántam meg a dolgot. Sajnos a csúcsra nem mentem fel idő hiánya miatt de lehet még visszatérek ide :) Maga a rejtéssel csak annyi problémám volt hogy pont a kijárat felett van és ha nem figyelünk elég sokan nézhetnek miközben logolunk :) A ládával minden rendben volt.
Megtaláltuk félbirkabandával, csodás hely, klassz szurdok, ismét kicsinek éreztem magam a sziklák és a víz ereje mellett, valahogy semmi az ember. A természet viszont csodás. Köszi!
Felejthetetlenül szép, és kimerítő volt a túra, de a szép győzött. A táj, a szurdok, a kiépítés mind tökéletes volt, a ládát könnyen megtaláltuk, kicsit komolyabb álcát raktunk rá mert messziről kiszúrható volt. A pihenőtől még egy darabon elmentünk a csúcs felé, de idő hiányában fel már nem mentünk, talán legközelebb. Szerintünk a lefelé volt a nehezebb, az ízületeket jobban igénybe vevő, de lehet, hogy már a fáradtság miatt éreztük így. Köszönjük, hogy elkalauzoltatok minket erre a szép helyre, köszönjük a sok szép élményt és a rejtést: Andi,Cözi,Feri,Acsart
Hihetetlen. :)
Fél kilenc előtt érkeztünk meg a parkolóhoz, akkor még kevesen voltak, de folyamatosan jöttek a turisták. Sokan kötéllel, sisakkal, de volt akik egykerekű biciklivel mentek fel a csúcsra. 1 óra alatt értünk fel a meredek emelkedőn a pénztárig, kicsit pihentünk, majd kezdetét vette a lépcsőzés. Végig lépcsőkön, hidakon mentünk, néhol kiépített pihenők voltak, de ritkán volt lehetőség a keskeny úton elengedni a mögöttünk jövőket. Mi nem rohantunk, mint a többi látogató, inkább fényképeztünk. A ládát kis keresgélés után leltük meg, nem pont oda mutatott a koo., de messziről látszott a rejtek. Folytattuk az utunkat a csúcsra.
Fogtam!
Ahogy mostanában a jelzőket szokás használni: rettenetesen, borzasztóan szép, érdekes volt a szurdok, a kiépítés:) Régi vágyam teljesült most úgy, hogy a szokásos pünkösdi Rax-Schneeberg-Hohe Wand-os 3 napot megtoldottuk egy negyedikkel is!
Reggel még Sopronból indultunk, Semmeringen alagút lezárás miatt terelés, 11-kor indulás. Ketten különváltunk a csapattól és szedtük rendesen a lábunkat, de azért sok-sok képet készítettünk! A láda a leírásnak köszönhetően hamar meglett, majd tovább a házba. Rövid pihenő után tovább a Hoshlantschra. A következő ház után kísérőm visszafordult, így egyedül kapaszkodtam fel a csúcsra. Ott találkoztam az óvári "hegyi-lamantin" csapat két illusztris képviselőjével (egész Kelet-Ausztria tele volt magyarokkal). Vissza a házba, itt várt Tibi és a kapucchinó, meg a finom epres süti. Aztán Prügel wegen keresztül vissza a pénztárhoz, onnan a parkolóba. 5-kor indultunk Graz-Rábafüzes-Körmend-Veszprém-Fehérvár úton, Pestre 10 előtt értünk.
Egy esős szombati egynapos buszos túrán sikerült levadászni Krisztiánnal. A szurdok gyönyörű még esőben is, de a patak vízhozamára sem lehetett panaszunk.
Már nyár közepe óta terveztük ezt a túrát,most végre eljutottunk ide is.
Már a szurdok bejáratáig szép kis túra :)
Bevallom a szurdokban is volt egy két pillanat amikor elgondolkodtam,hogy kellett e ez nekem :) de igen,kellett :) eddig nem értettem,hogy lehet vki tériszonyos... már azt hiszem értem. :) Félelmetesen gyönyörű hely, szó szerint. Ehhez hasonló túrán még nem voltunk, se hosszában,se nehézségében tekintve, ennek ellenére utunk felvitt a Hochlanschra is :) Ezért azt mondom kezdő túrázók is végig tudják csinálni, vállalva a másnapi izomlázat :)
A gps-t a szurdokban kapcsoltuk be,nem tudom miért hittük,hogy lesz jel. Aztán a felső Hütténél úgy gondoltuk,hogy majd lefele,de vhogy nem jött össze, többen is voltunk így nem akartuk nagyon húzni az időt,és, hogy őszinte legyek rendesen elfáradtunk már addigra.
A képek alapján kérnénk a találat elfogadását!
Köszönöm!
Sajnos zuhogó esőben jártuk végig
a szurdokot.De igy is látványos volt.
A ládának elég kicsike üreg jutott.
Sajnos a Hochlantsch-ot ma ki kellett
hagynunk.Első osztrák ládánk.
Megjártuk a szurdokot és a Hochlantsch csúcsát is. Kedves és látványos hely és a kissé szomorkás, de nem esős időben nem is voltak sokan, ami különösen élvezetessé tette a túrát. :) Köszi!
El sem olvastam rendesen, hogy hova jövünk. Egyik ámulatból a másikba estünk, volt benne félelem is, és jókora adrenalinfröccs.
Amit még tudni érdemes, hogy kisgyerekkel (nálunk egy 3 éves volt) csak úgy engednek be, hogy ha rögzíteni tudjuk egy felnőtthöz. Én magamrakötöttem, amit nem annyira értékelt és bizonyos furdulókban csak préseléssel fértünkk el, de megcsináltuk és csak néha volt félelmetes.
A visszaút sem volt egyszerű, hiszen a meredek túristaúton leereszkedni alvó gyerekkel nem kis kihívás.
Köszönjük, maradandó élmény volt, azóta mindenkit ide küldünk :-)))
Első külföldi láda, egy fantasztikus napon. Remek hely, a nyár elején a fátyol vízesésben akartunk gyönyörködni de kimaradt a kevés víz miatt, hát ez kárpótolt, szerencsére rengeteg víz volt, dübörgött mindenhol nem értettük egymás szavát.
Közös túra Borsóval, de a csapat nagy létszáma, és egyéb körülmények miatt sajnos a ládát már nem tudtam felkeresni. A képek alapján kérem a találat elfogadását. Köszönettel, Balaci és Borsó
Két napos ausztriai kalandozás során kerestük fel. Én régóta nézegettem már a szurdokot, de ennél jobb időben nem is tudtunk volna jönni. Kevés ember, sok víz.
A hüttében nagyon finom epres sütit kapni, kellett is az energia, mert a szurdok után még felmentünk Hochlantsch-ra is, a TVN steigen keresztül.
Megtaláltuk! Hatalmas élmény volt számunkra ez a hely. A táj csodás volt és szerencsére szép időt fogtunk ki a túrázáshoz.
Köszönet érte Anitának és Reggelnek, hogy segítségükkel eljuthattunk erre a gyönyörű tájra!
Köszönjük a rejtőnek is a lehetőséget!
4 fős csapattal indultunk neki az ajánlott parkolóból. A klammon keresztül egész csúcs keresztig jutottunk. Nehezítésnek még beiktattunk felfelé a Steirischer Jokl hüttét és az alatta lévő templomot (Kapelle Schüsserlbrunn kápolna) is. Még nem tudom eldönteni, hogy felfelé, vagy lefelé volt rosszabb. :-) A hütténél pedig a legnagyobb meglepetésünkre a rejtő csapattal találkoztunk. Lefelé Lacival egy jót beszélgettünk.
Gyönyörű hely!. A négy éves fiam segítség nélkül végigment a túrán. Én a két évest cipeltem. Jól elfáradtunk. A láda mellett egy zerge mosolygott ránk :) Köszönjük a rejtést
Ezt is GC-nek köszönhetjük. Próbálok másokat is bevonni a ládakeresésbe. Mikor felvetettem a csapatnak (4 pár) jó lenne felkeresni a szurdokot, látatlanba belementek.
9 körül kezdtük el a túrát és az 50 perces " séta "után már néhányan a fejemet akarták venni, de azért mindenki továbbment. A létrákon lehet előzni, mert bennünket sokan megelőztek. Persze ha ők is cipeltek volna 20-30 kilós hátizsákot mint mi amennyi túlsúlyt majd nem mentek volna úgy mint a zergék.
Három különösen nehéz szakasz volt: a vízesési beugró után, a 80.környékén még jóval a pihenőhely alatt és a végén. Volt aki vissza akart fordulni, volt aki helikopteres hegyimentést kért volna de mindenki végigcsinálta.
Az utolsó lépcső után (olvasva az előző bejegyzéseket) a pad környékén már bekapcsoltam a gps-t de jel persze nem volt így elindultam a hütte felé tisztást találni. Sikerült is 130 méterre, irány vissza, de már egyedül. 10 méter környékén elkezdett ugrálni ott meg annyi fenyőfa meg szikla volt és a padnál már annyian figyelték miért nézegeti a köveket egy őrült a domboldalon, hogy bízva a megtalálás jóváhagyásában elindultam a hütte felé ami még azért elég húzós volt.
Felérve néhány sóvár pillantás vetettünk a Hochlantsch csúcsra, de megbeszéltük az nem a mi kategóriánk.
Egy kis sörözés meg az elveszített kalória pótlása után irány vissza. Nyolcból ketten azt mondták, hogy inkább felfelé mennének, mint le. Megálapodtunk, hogy nem költözünk az útközben található elhagyatott portára, mert onnét csak félévente járnánk le a faluba.
16 óra körűl értünk vissza a lakóautókhoz. így nekünk kb 7 óra kellett.
Összeségében csodálatos élményben volt részünk és bátran keresse fel mindenki, mert ha nekünk kényelmes túrázóknak túlsúlyosan, fájó derékkal, térddel sikerül mások is meg tudják csinálni.
Elég hirtelen találtuk ki, hogy a mai nap programja a szurdok lesz, de péntek délután már lelkesen készültünk is a reggeli induláshoz. Már a szurdokra rávezető út is nagyon tetszett, a szurdok meg különösen. Sokat fényképeztünk, kb. létránként találtunk magunknak valami szépet, valami mást. A szurdokból kiérve a láda is gyorsan meglett. Ez így is szép kerek nap lett volna, de a házikóhoz felérve láttuk, hogy a Hochlantsch csak 1,5 óra a tábla szerint, nagy lett a kísértés. A padról, ahol ültünk, ráadásul pont ráláttunk a csúcsra, így még nagyobb lett a kísértés. A viszonylag kései - még ma terveztük a hazaindulást is - időpnt ellenére gyorsan meg is született a döntés, irány fel.
Egész napos buszos kirándulás alkalmával találtuk meg a ládát. Szlovákiában már volt hasonló "létrás" élményünk, de itt sokkal több létrán kellett elérni a célig :)
Szervezett buszos út keretein belül érkeztünk Mixnitz településre. Innen vágtunk neki a szurdok bejáratához. Ez a ~700m. a meleg párás levegőben gyorsan kivette a buszon elkényelmesedett túrázóból az energiát.
Miután a szurdok bejáratához értünk sokkal könnyebb dolgunk volt, a korlát végig pont jó lépcső távolságban volt, korláttal. Így terebélyesebb urak és hölgyikék is könnyedén fel tudták cipelni, amit fel kellett.:)
Az ember nem győz nézelődni, annyira szép, vadregényes a szurdok a vízesésekkel. Tán kiálló lehetne több, mert ha valaki siet akkor az ott áll a nyomodban és nem hagy nézelődni, fényképezni.
A képek szerintem nem tudják visszaadni a kilátást , egyszóval nagyon szép volt. Köszönjük a rejtést.
Indulás tovább GCHOCH irányába.
Megtaláltuk!!! :) Őrségi nyaralásunk alatti meglepetés program első ládája. :) PPs a legnagyobb titokban beültetett az autóba és Mixnitz-ig meg sem álltunk. Persze fogalmam sem volt semmiről... lenyűgöző napot éltünk át! :) Már a szurdok bejáratáig sem semmi a feljutás, de akkor még nem gondoltam, hogy ez semmi sem volt... sok-sok lépcsőfok és létra hegyek, megérte! :) A tériszonyomat zsebre vágtam és bejártuk a szurdok egészét. Majd jött a folytatás, a csúcskeresztig, de erről majd abban a logban. :) Köszi a rejtést! PPs, köszi ezt a szép napot! :)
Egyhetes Mura menti kerékpártúra megkoronázása volt a szurdok felkeresése. Nagy élmény és erőpróba volt. Köszi a szervezést a Gördögök csapatnak! Köszi a rejtést!
Megtaláltam! Köszönöm, hogy elhoztál erre a gyönyörű helyre! A nyomravezető fa már kicsit másképp néz ki, de felismerhető. Nagyon elfáradtunk mi is, de ezért jöttünk. :)
Ez kiadósra sikeredett, meleg volt és kemény menet. De csodálatos élmény. A hütténél még kétesélyes volt, hogy tovább-e a Hochlantsc-ra az új ládához, vagy inkább a Raiffeisen klettersteig felé vegyük az irányt. Sajnos mindkettő nem fért bele. Most az új "szerelem" győzött.
Ezt a szurdokot mindenkinek látni kellene, annyira gyönyörű, hogy egyszerűen nincs rá szó. Az út maga különleges és valóban csak gyakorlott túrázóknak ajánlható. A belépő 3,5 EURO. Ennél sokkal-sokkal többet ér. A "Letzte Bachbrücke" után létrán felmászni egy hatalmas sziklafalon nem volt semmi. Nekünk 1:45 perc kellett az egész útra, viszont visszafelé 1:25 alatt leértünk, méghozzá ugyanott a lépcsőkön. Azután tudtuk meg, hogy a visszaút nem erre van. Mikor leértünk a péztárhoz, már nem volt lelkierőnk megkeresni a ládát, ezért kérjük a megtalálás megadását a képek alapján. Köszönjük
Nagyon örültem, hogy elmehettünk erre a túrára. Nagyon érdekes volt a szurdok, biztonságosnak éreztem a pallós utat, az osztrákok nagyon jól karbantartják. Bár mi esőben mentünk végig rajta (rajtunk kívül nem is volt ott más), mégis maradandó élményt nyújtott.
Ládakeresésre nem volt lehetőség, de kérem, hogy a képek alapján fogadjátok el a találatot. Köszönjük!
A vasárnap és a jó idő megtette hatását: a parkoló autók sora több száz méter hosszan, majdnem Mixnitz-ig ért le.
A kasszáig vezető úton apuval már ízelítőt kaptunk a fahidakból, létrákból, szintemelkedésből és a csodálatos kilátásból. A belépő megváltása után, néhány lépésre a bejárattól, a patakból feltöltöttem a már megcsappant vízkészletemet is.
És ezután tényleg a csoda következett: nem győztünk ámulni és fényképezni. :) Valóban igaz, hogy aki másfelé megy, csak a ládáért, az kimarad minden élményből!
A kijárat közelében ért az első "bosszúság": éppen befókuszáltam egy tekintélyes zergét, mire a fényképezőgép kijelentette: "Lemerült akkumulátor"... Persze míg ki-cseréltem az aksit, sikerült is szem elől veszteni a zergét. :(
A ládakereséssel nem volt szerencsém: papír nélkül, a GPS-re nem töltődnek le a segítő képek. A megadott koordináták remekül odavezettek egy, a leírásnak teljesen megfelelő fenyőfához és mohos sziklához. Csak éppen a dobozt nem találtam ott. Körbenéztem a szűkebb környéket, de az egész jó műholdjelek mindig visszairányítottak ugyanoda. A "feladás" első lépéseként csináltam képet a teljesen egyező koordinátákat mutató GPS-ről, meg a környezetről is.
De csak nem hagyott nyugodni: ez nem olyan közeli hely, hogy "majd holnap visszajövök"-alapon annyiban hagyjam.
Úgyhogy minden erőmmel :) elvonatkoztattam a GPS-től és kessernyomokat kezdtem keresni, hisz nem olyan rég volt az utolsó megtalálás.
Így jópár méterrel arrébb "pillanatok alatt" meglett a láda.
Villámgyors logolás után a javasolt Prügelweg felé vettük az irányt a lejövetelhez, mert igencsak kezdtett már alkonyodni. Így a .com-os láda megkeresése ki is maradt :(, pedig a végkoordináta meg lett fejtve.
Háát, az első pár száz méter után olyan terepviszonyt vett a turistaút, hogy apuval megegyeztünk: a létrákon sokkal könnyebb volt felfelé...
A parkolóba már sötétben értünk vissza (22 órára), a kasszától lefelé vezető út utolsó harmadán már elemlámpás támogatással. A rengeteg autó közül mi voltunk az utolsó előttiek, akik eljöttünk. :)
BEAC-túrán megtaláltuk. Nekem nagyon tetszett, bár az kellemetlen, hogy nagyon kevés helyen van előzéshez kitérő, így nehéz nyugodtan nézelődni, fotózkodni. Ja, egy megjegyzés: a leírással ellentétben a fönti végén a tábla egyértelműen tiltja az onnan való indulást, azaz igen is van kötelező haladási irány.
Valami Magyarországhoz közeli klettersteiget kerestem, hogy még a tanév kezdés előtt mászhasson egy utolsót a lányom is, illetve az unokatestvérem, aki pont a tervezett dolomitoki túránk előtt sikerült lesérülnie. Végül a Franz Scheikl illetve a Raiffeisen klettersteigre esett a választás, és így adta magát, hogy ez se maradjon ki a programból. Az első pont a Hochlantsch csúcsra vezet fel, és mi is pont 28-án jártunk ott, vagyis akár össze is futhattunk volna carmin-ék csapatával, bár mi pont az eső miatt (ami nem előnyös a szikla mászásnál), csak délután vágtunk neki. A másik mászást illetve a medve ölő szurkot terveztük vasárnapra.
A hely nem okozott csalódást, valóban óriási élmény volt. Szerencse, hogy ezt hagytuk másodiknak, mert itt annyira elidőztünk, hogy a tervezettől eltérve csak késő este indultunk csak vissza Magyarországra.
Farkasfáról még zuhogó esőben indultunk, de bizakodtunk a jobb időben. A parkolóból is csepegő esőben indultunk, de mire felértünk a szurdok bejáratához kezdtek eltűnni a felhők. Nem is találkoztunk senkivel, zavartalanul élvezhettük a szurdok szépségét, a fantasztikusan kiépített túrista úton. A szurdokban és utána végig egész nap gyönyörű idő volt. Mi még megmásztuk az 1720 m-es Hochlantsch csúcsát is. Nem kicsit fáradtunk el, de megérte.
Tavaly már voltunk itt, de akkor se ládázni nem tudtam (lemerült a kicsike), se a csúcskeresztet nem értük el (besötétedett). Most kissé más összetételű csapattal, anyuval, Anikóval, Zolival sikerült mindkét feladatot teljesíteni. Anyu "csak" a kiépített részt mászta meg, aztán a fenti hüttében megvárt minket. Mi Anikóval és Zolival a már jól ismert útvonalon megmásztuk a Hochlantsch-ot, megbizonyosodva arról, hogy tavaly már tényleg csak pár száz méterre voltunk a csúcstól, mikor visszafordulni kényszerültünk. Most viszont végre megehettük a jól megérdemelt csúcs-csokit a keresztnél, és gyönyörködhettünk a lélegzetelállító kilátásban. Köszönjük - ismét - a rejtést, nagy élmény volt.
(Ahogy dr.Lada logjában nézem ezeket a hatalmas szarvú zergéket, még jobban sajnálom, hogy ismét nem láthattam egyet sem....)
Igazi csúcsforgalom volt a szurdokban, és ragyogó idő. Gyönyörű a rengeteg vízesés. Az elején komolyan féltem a kb. 160 létrától és a kb. 2900 lépcsőfoktól, de menet közben nem is tudtam másra figyelni, mint a látványra. A zergék elbújtak a nagy népsűrűség miatt. A láda nagyon jó helyen van:))))))))Ha valaki eddig eljön, csakis a szurdok felől érdemes megkeresni. A hütténél megvártam míg Ciláék felmásztak a csúcskereszthez, tavaly nem sikerült mert későn értek ide.(ez már nekem sok lett volna) A visszaút sem volt nehezebb. Eddigi legszebb túrám volt, Köszönöm a rejtést:))))))))))
Reggel a parkolóból indultunk. Szép kis szint van már a bejáratig is. A szurdok mesés, nem győztünk gyönyörködni, és fényképezgetni. A láda begyűjtése után a hüttében ettünk ittunk és nézegettük célpontunkat a Hochlantsch csúcsán lévő keresztet. ahogy mentünk a csúcs felé zergékkel futottunk össze, akik egy darabig jól tűrték, hogy fotózzuk őket, bár mikor kb 1 méterre guggoltunk melléjük, hogy remek kép készüljön felpattantak és csúnyán szuszogtak ránk , meg dobbantgattak, így jobbnak láttuk folytatni utunkat a csúcsra. A csúcson csúcsfotó, majd gyönyörködés és irány vissza a hüttébe, ahol megint ettünk, ittunk. Innen egy darabig a levezető úton mentünk, majd egy com-os ládáért letértünk az útról, ezt mindenkinek ajánlom akinek nincs tériszonya, mesés gerinctúra. Ahogy haladsz a gerincen rengeteg barlangot látsz a túloldali sziklákba, és lefelé nézve látod a szurdok alját több 100 méter mélyen. a com-os ládánál a barlangban vigyázz, mert zergék lakják, nekem sikerült összefutnom velük a barlang mélyén, szerencsére sikeresen megúsztam a kalandot. A szurdok már 3,50 euro, de ez az összeg semmi a látványért. Nekem végig volt jelem, de engem is állandóan odébb vitt a gps, így elég sokáig tartott míg meglett a láda. Boldikrisztával közösen kerestük, igaz a logbookba mint Kriszta lett beírva, mert ezen hétvégén ismerkedett meg a ládázás élményével, így még regisztrálva sem volt.
Gyönyörű kirándulás keretében kapartuk ki a ládát Dr. Ladával, és még két segítőtárssal. A Medve Szurdok nagyon izgalmas, a ládakeresés tette teljessé a napot.
Nekem totál másfele mutatott a GPS-em, de legalább volt jel! A szurdok nagyon jó kis túra, felfelé azért elgondolkodtam rajta meddig tart még az út csak a bejáratig! Köszi!
Prabichl-ből hazafelé támadtuk meg a szurdokot az előző napi 35 km-es hegyitúra után.
Csak véletlenül kapcsoltuk be a gps-t és lám, láda van a közelben!!!
A hely gyönyörű, aki erre jár, nem szabad kihagynia! A visszaút a térdeket alaposan próbára teszi, de megéri a "szenvedést".
Laas, Zsuzska76
Ausztriában szép napos idő volt. Itthon esett. A táj gyönyörű, ebéd után egy órakor indultunk, és 7-re értünk le. Nem siettünk. A ládát sajnos nem tudtuk levadászni, mert a hegyi kecskék éppen ott "gyakorlatoztak", amerre a GPS mutatott. A mellékelt képeken látszik, hogy két hím éppen ott harcolt, amerre a GPS mutatott. (Van róluk egy rövidke telefonnal készített videó, ha valakit érdekel, átküldöm emailban. 118 MB)
Kérem a rejtőt, fogadja el a megtalálást.
10 fős túracsapatunk raftingozni indult Szlovéniába, de útközben megnéztük a szurdokot majd a láda megtalálása után sikeres csúcstámadást hajtottunk végre. Az élmény mindenkinek felejthetetlen volt, főleg Zsuzsinak akinek ez volt az első ládázása és egyben első megtalálása is.
Köszi a rejtést!
Másodszor futottunk neki mivel 1 hete a vihar elmosta a ládakeresést és a csúcstámadást is. Gyönyörű időben, más csapattal indultunk neki a túrának másodszorra, elfelejtettük az előző heti csúszkálásokat, eséseket, megcsodáltuk vízeséseket, hegyeket, völgyeket. Az előző útról nem sok kép maradt meg bennünk a fejünkbe húzott esőkabátok miatt, most kárpotlásnak hétágra sütött a nap, ragyogott a táj.
Hab a tortán GPS nélkül, a fotók és a szimatunk alapján megtaláltuk életünk első, de nem utolsó ládáját! A ládáról fotókat később töltünk fel. Jó buli volt, köszönjük! GPS beszerzése tervbe véve.
Első menetben elmentünk a láda mellett, de csak akkor vettük észre, mikor már nem volt kedvünk visszafordulni. Gondoltam majd fényképes jóváhagyással elintézzük. A csúcs megmászása után azonban visszamentünk érte. Ez már csak azért is érdemes volt, mert egy halom zergével is találkoztunk.
Vadregényes medve szurdok megmászása után a ládát elég nehezen találtuk meg, a GPS következetesen 13 métert félre vitt, de nem adtam fel és végül meglett. Viszont a lefelé út már fáradtan hosszúnak tűnt, még a 7 éves Péter bírta legjobban az ereszkedést. Mindenkinek ajánlom ezen szurdok felkeresését ! Szépsége vetekszik Plitvicével, viszont nincs tömeg turizmus és a természet eredeti szépségében és vadságában nyűgöz le. A nagy túra után finomat ettünk a parkolónál található vendéglőben.
A zárás előtti utolsó nap másztuk meg a majdnem háromezer lépcsőfokot, szép napsütés és kb. 6 fok volt. Sajnos a GPS-em menet közben teljesen lemerült (valami idétlen funkció bekapcsolva maradt amit nem vettem észre), pótaksim meg nincs, így semmi esélyünk nem volt a ládát megkeresni :(((( A rejtő jóindulatára apellálva kérem szépen a képek alapján a találat elfogadását. (Köszönöm:))) Felfelé menet folyamatosan ámuldoztunk a fantasztikus táj láttán, elismeréssel adózva a létrák-lépcsők építőinek és karbantartóinak. Senkivel nem találkoztunk útközben, de a fenti hütte még nyitva volt. Ezután következett a csúcstúra. Ez elég kemény menet volt, de csak nekem, a többiek hipp-hopp felrohantak, én meg kullogtam utánuk. (Lefelé menet aztán eljött az én időm!) Mire a sziklás részre felértünk, majdnem teljesen besötétedett, így az utolsó kb. 300 métert már nem tettük meg, indultunk lefelé (szavazásra bocsátottuk a kérdést és alulmaradtam...). Így a keresztnél fotózkodás és csúcscsoki-evés elmaradt. Felejthetetlen nap volt, egyetlen bánatom, hogy nem ládáztunk :(
Ezt a szurdokot már több mint egy éve kiszemeltem. Sajnos lányunk tavaly eltörte a kezét és gipszes kezével nem mertük megpróbálni. Ez a szurdok volt most az álmunk, a láda meg hab a tortán! Pénteken esőre ébredtünk, a szépen eltervezett ausztriai barangolásoknak lőttek, kinek van kedve bőrig ázva túrázni? Hát ma eldöntöttük, akármi is lesz, neki vágunk. Indulás ködben, a gyerekek nagyon élvezték a grazi alagutat, érkezés Mixnitzbe 10 órára. Sokan voltak rajtunk kívül, talán több magyar szót hallottunk, mint németet! Mire a zsákokat felvettük, sütött a nap és mint a nagykönyvben, ezer színben szikrázott az erdő, hihetetlen kék ég, volt víz rendesen a szurdokban, meseszép volt!!! Kiérve a gps alig vett jelet, 40 méterrel odébb akart küldeni, inkább a fényképes segítségre és ösztöneinkre hallgatva rövid keresgélés után meglett az első ládánk Ausztriában! A nappalok rövidsége miatt nem mertünk tovább menni a csúcsra, pedig a visszaúton láttuk, milyen szép kilátás lehetett volna. Sebaj, majd máskor! Azt eddig senki nem mondta, hogy a lefelé menő út is ennyire szép! Vagy csak az őszi színek tették ennyire varázslatossá?( Amit tavaly ilyentájt Plitvicén hiányoltam, most kárpótolta a természet!) Lefelé kétszer is találkoztunk helyi illetőségű lakosokkal (kecske?), igen fotogének voltak, cseppet sem zavartatták magukat az emberek közelségétől! Teljes sötétségben értünk le a parkolóba, de az összes autó ott volt még, akkor szállingóztak vissza a népek. Gyönyörű napunk volt, tökéletesebbre már nem is sikerülhetett volna.
A helynek tényleg van valami varázsa, főleg így eső után bőven volt víz a szurdokban. A láda felkeresése után még sikeresen felmásztunk az 1720 méteres Hochlantsch-ra is, ha már egyszer erre jártunk...
Az egyik legszebb és legizgalmasabb kirándulás, amihez eddig szerencsénk volt. A csodához hozzájárult, hogy az aznapi napos idő előtt másfél napig esett az eső, így szinte mindenhol vízesések törtek elő a szurdokban. A mindössze 3 eurós belépő eltörpül a lenyügöző élmény mellett, egyszerüen csodálatos a környezet, profi, gyerekek által is jól használható módon van megoldva a kiépített rész. Hihetetlen, de út közben -szeptemberben- találtunk szamócát, málnát és ribizlit. A szurdok után megmásztuk a maradék 500 métert a Hochlantsch csúcsáig, ahonnan káprázatos panoráma tárult elénk a közelebbi, 2000 m alatti és a távolabbi, már havas csúcsokra. A hely felkeresését minden magyar kessernek kötelezővé tennénk :)
Ez a láda, Lehel nagy vágya volt. GCMYRA után pedig az augusztus 20-i hosszú hétvégén el is indultunk felkeresni. Előzetesen mindenkivel tisztáztuk, hogy ez nem lesz egyszerű, hosszú és meredek, de tudtuk, hogy a látvány és az élmény mindenért kárpótolni fog. Az egyedüli, ami miatt aggódtunk, hogy korábbi szerencsétlenül járt túrázókat követve minket is elkap majd valami nagy eső. Mindennel felkészültünk: laza túraruha, jó lábbeli, étel-ital.
Korán érkeztünk, de a parkolóban már így is nagyon sokan álltak. Gyors készülődés után pedig mi is nekivágtunk az útnak. A kis eTi bíztatóan mutatta a közeli célt, de sajnos csak légvonalban és néha ő is eltévedt. Az idő remek volt, talán túlságosan is, mert rövid idő után már szó szerint csavarni lehetett a pólókból a vizet és a megállások is egyre gyakoribbá váltak. Útközben több honfitársunkkal is találkoztunk, akik komolyan-viccesen fontolóra vették a visszafordulás lehetőségét. Pedig még a felénél sem jártunk!
A park bejáratánál mi is hosszabban pihentünk, a csomagolt szendvicsek elfogyasztásával pótoltuk erőnket, majd ismét nekivágtunk. Én is és Vackorkám is járt már itt korábban osztálykirándulás alkalmával, de csak itt a lépcsők kezdeték kezdtek felébredni az emlékek. A környezetről nem lehet mit írni, nem vagyok költő, hogy meg tudjam fogalmazni, ezt látni kell! A szurdokpatak most elég békés arcát mutatta, nyár közepén viszonylag kevés víz volt benne, de még így is megmutatta erejét a kivájt sziklákat nézve. Az egyik lankásabb részen még a korlát átmászását is megkockáztattam, így meg is kóstolhattam a friss vizet. Ajánlom mindenkinek.
Ahogy közeledtünk a lépcsők végéhez, a társaság egyre elcsigázottabb lett, kivéve engem, ezért a kecskék után szabadon, megtiszteltek a kri-kri dani jelzővel is.
Arra nagyon jól emlékeztem, hogy a tetőn van egy kis hutta, ahol nagyon finom sört lehet kapni, de arra sajnos nem, hogy a lépcsők után még ennyit kell gyalogolni. A láda mellett is elhaladtunk, gondoltuk majd visszafelé, előtte pihenjünk egyet. A GPS amúgy is a másik túraútvonal felé mutatta, ahol lefelé kívántunk menni. Fent, a pihenő közben és a második sörnél eljátszottunk a gondolattal, hogy egészen a csúcsig folytatjuk, de aztán elhessegettük ilyen irányú terveinket. Elindultunk lefelé az ösvényen. A táv a ládáig folyamatosan csökkent, majd egy kanyar után elkezdett nőni. Hoppá! Akkor mégsem jó helyen vagyunk. Elindultunk hát vissza, majd az erdőn és a durva lejtőn keresztül toronyiránt a láda felé. Ekkor döbbentünk rá, hogy ez a felfelé is vezető ösvény mellett van, és ha meg is találjuk tuti nem mászunk vissza. A rejtéstől is picit tartottunk. A sziklás, alpesi rejtések eddig mindig nehéznek bizonyultak. Szerencsére ez hamar meglett.
Vissza pedig a tervtől eltérően újra a lépcsők felé mentünk, így újból élvezhettük a környezetet, de most már lefelé-könnyebben. Ja, és újraszámoltuk a lépcsőket is és kettővel kevesebbet találtunk!
A parkoló mellett pedig újabb sörrel és jó sok macskával ünnepeltük meg a napi teljesítményünket.
Köszönjük a rejtést!
Idei ausztriai utunk során iktattuk be a szurdokot és a ládát. Mire ideértünk, mindenki csak lefelé jött és a pénztárat is zárva találtuk. Egy csapat aggódva kérdezte, hogy biztos bele merünk vágni ilyen későn? Kicsit furán néztünk, miért ne mernénk, végülis még négy óra sincs. Így nekiindultunk, ámultunk és bámultunk, fotóztunk és élveztük sok lépcsőt meg hidat meg vízesést. Fantasztikus élmény volt, és kicsit bántuk is, amikor kibukkantunk a tetején. De mint újabb motiváció, irány a láda, amit szerencsére nem tartott sokáig megtalálni, és lassan indultunk is a levezető út felé.
Szóval így minden rohanás nélkül még nézelődéssel együtt sem tartott nagyon tovább, mint egy óra. De élmény volt a javából, köszi!
Megtalaltam [wapon beküldött szöveg]
Már két év óta szemezgetek ezzel a ládával. 2008-ban mikor erre jártunk a feleségem 5 hónapos terhes volt, azért hagytuk ki. Idén meg a 7 hónapos Gergely miatt. Most csak ennek a kedvéért autóztam összesen 740 kilométert, nekem megérte. Szinte végig esett az eső, így elég csúszosak voltak a fa alkatrészek és a kövek, de legalább nem volt tömeg. Negyobb gyerekekkel teljesítettük a távot, mindenkinek tetszett.
Bükfürdői nyaralás alatt átugrotunk ide. Ezt látni kell. A képek nem adják vissza az élményt. Csodálatos környezet. Felmentünk egészen a csúcsra,Hochlantsch-ig! Össz. 2400m szint, 18 km. Nagyon elfáradtunk, de ilyet Mo.-n nem látni. Fantasztikus volt. Ide még egyszer visszajövünk! Köszi a rejtést!
Köszönöm a rejtést! Ha nincs ez a láda, akkor erről a látványosságról valószínűleg nem lenne tudomásom.
Ideális körülmények között (25 °C hőmérséklet, ragyogó napsütés, gyér látogatottság) kerestük fel két barátommal a szurdokot. Számomra az első "bemelegítő" szakasz bizonyult a legnehezebbnek, a fizetős rész a létrákkal már könnyebb volt.
A doboz nagyon jól van álcázva, és a szokásos keserösvény sem vezetett hozzá, így az átlagosnál egy kicsit hosszabb idő kellett a megtaláláshoz.
Sikerült lencsevégre kapni néhány szép, de nálunk ritka vagy teljesen hiányzó növényt.
Megtaláltuk. Hugival és a párommal hárman csináltuk végig, ezt a gyönyörű, de embert próbáló túrát. Az apukámék felkísértek minket a fizetős szakaszig, hát mit ne mondjak, bemelegítésnek nem volt kevés már ez a 400 méteres szintemelkedéssel büszkélkedő szakasz sem... Hárman verőfényes napsütésben vágtunk neki a rengeteg létrának, s mivel előtte három napig esett erre fele, rengeteg víz hömpölygött alattunk folyamatosan és hatalmas víztömeggel zúgtak alá a vízesések is!! Fantasztikus látvány, hihetetlenül szép! A nap melegét nagyon jól enyhítette a lezúduló víz párája, amiben másztunk felfele. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, mintha nagyobb pettyekben esne ránk felülről a víz. Megpróbáltuk magunkat meggyőzni, hogy csak a falakról lecsöpögő pára, de ahogy felfele másztunk szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a mai napi eső sem fog elmaradni, ami itt fent a hegyekben, nem olyan könnyed kis esegetés. Bemenekültünk egy kiálló perem alá és onnan néztük az égből szó szerint folyó esőt. Húsz perc pihi után tovább indultunk felfelé a szemerkélő esőben, kimásztunk a szurdokból, megkerestük a ládát, ami azért nem volt olyan egyszerű, főleg az esőben szétázó leírás miatt sem és tovább úsztunk felfele a menedékházig a közben patakká változott turista ösvényen bokáig érő vízben.
Fent találkoztunk az előttünk nem sokkal induló osztrák társasággal, ők is próbáltak száradgatni és várták az eső végét. Hát persze, hogy megérkeztünk után 10 perccel elállt az eső :( ez a mi szerencsénk :)
Hamarosan indultunk vissza a kerülő, szerpentines, rendkívül csúszós, köves és helyenként szintén patakká változott turista úton :) Igen, erre vártunk, visszafele, végre! De arra nem, hogy legalább annyira fárasztó lesz lefele, mint felfele. Az 1000 méteres teljes szintemelkedést legyűrtük lefele is, és boldog mosollyal az arcunkon, már félig megszáradva, ragyogó napsütésben értünk vissza az autóhoz.
Ma, mikor ezeket a sorokat írom (07.05.du.) minden négyzetcentiméteren izomlázam van a lábaimban, ahogy illik egy ilyen túra után, de akkor sem hagytam volna ki semmi pénzért!
Megcsináltuk, gyönyörű volt, és igenis visszamennénk!! :)
Ide mégegyszer vissza kellett jönni mert 2007-beb a családdal már jártunk itt és a 95. létra körül elkapott az eső és szakadt végig.
Most 50 fős általam szervezett túra csapattal szép napsütéses időben végig tudtuk járni a szurdokot majd páran a Schüsserlbrunn 1398 m lévő túrista házig fel jöttek, hogy szép panorámába lehessen részük.
Tervezett programban szerepelt a Hochlantsch 1720 m lévő csúcs megmászása, de le kellett mondani róla mert időhiányában nem tudtuk volna megjárni.
Szurdokból kiérve a ládát könnyen megtaláltuk, előzőleg itt jártamkor még nem ládáztam, de most ez is levadászásra került.
Grazer Berglandon voltunk a hosszú hétvégén. Szombaton a szurdok utáni sziklafalakhoz készültünk mászótársam, jaz társaságában. Még rajtunk kívül jött egy nem ládázó pár is (Vörös László és Zsohovszky Piroska, kiket azért neveztem meg ilyen "részletesen", mert mindketten a magyar hegymászás úttörőinek számítanak). Két utat másztunk, s már majdnem hat óra volt, mikor a szurdok bejáratához visszaértünk. Társaink ekkor felvetették, hogy esetleg nézzük meg már ezt a szurdokos létrás utat levezetésnek. Nekem több se kellett, mondtam, hogy akkor viszont a ládáig megyünk. Nem készültem a ládakeresésre, így a koordinátákat sem tudtam, de hála Istennek GPS azért volt nálam. Emlékeztem hogy valahol ott van a láda, úgyhogy rövid wapolás után a koordináták is meglettek. Hát elég nagy rohanás volt fölfelé, de végül minden sikerült. A szurdok gyönyörű. Köszönjük a rejtést.
Hétvégénk második szurdoka a Medveölő, ami méreteiben is lenyűgöző. A láda könnyen meglett. Ezután irány a fogadó, majd még felszaladtunk a Hochlantsch csúcskeresztjéhez, bár fennt már viharos erejű szél fújt és némi hó is esett :) A .com-os ládát majd legközelebb felkutatjuk.
Reggel 7-kor napsütésben indultunk Biatorbágyról.
Nagyon szép a hely, de az csak utólag vált világossá, hogy a szurdok kezdetéig többet kell gyalogolni és emelkedni, mint a szurdokban. Az utolsó (hivatalos) nyitvatartási napon mentünk, a parkolóban 3 autó állt összesen, az úton senkivel sem találkoztunk, a fenti hüttében viszont ültek páran :). A ládát alaposan becsomagoltuk, valószínűleg jön neki a téli álom.
Korai kelés, mert nem tudtuk előre pontosan, hogy mennyi idő alatt tudjuk teljesíteni a túrát.
Tartottunk is tőle, mert nem ismertük az előttünk álló útvonalat és már elég korán is sötétedett. Biztonságot adott, hogy a pénztárnál turista térképet lehetett vásárolni 2euróért. (Bár nagy szükségünk nem volt rá, mert nagyon jól kitáblázott az ösvény.) Szerencsénk volt idővel is és azzal is, hogy nem volt tumultus, összesen egy emberrel találkoztunk a szurdokban. Nem gondoltuk volna, hogy ennyi látnivaló lesz. A belépő még mindig 3 euró.
5:00 Bp indulás, 9:30 Mixnitz, parkoló, bejárat, 3€, Medveölő-szurdok, sok lépcső, sok víz, láda, sok lépcső, víz, megéri, vendéglő, sör, mi felfelé tovább, TUN steig, csúcs, kereszt, lefele nagyon lejtős, lábfájós, sötét, parkoló, éjfél körül Bp. De a ládát viszonylag egyszerű megtalálni :-)
Nagyon fárasztó napunk volt, de megérte az élményért! Az időjárás fantasztikus, a medve-szurdok izgalmas, a kilátás a Hochlantsch-ról mesés, az út lefelé térdgyilkos volt :) A sofőrnek pedig respekt!!!
Fél 10-re értünk a parkolóba, akkorra a felső már szinte teljesen tele volt és folyamatosan jöttek az autók, mindenki ki akarta használni ezt a szép időt. A szurdok után mentünk tovább a Hochlantsch felé, útbaejtve a Wahlfahrtskapelle-t. Innen le kellett ereszkednünk a TVL Steig aljáig, és végül azon keresztül másztunk fel a Hochlantsch csúcsra. A parkolóba már sötétedésre értünk vissza, lámpa nélkül :)
A Medve-szurdok után és a csúcs megmászása előtt kerestük meg a ládát! Nehéz egy nap volt a korai kelés és a késő esti célbaérkezés miatt! Már ránksötétedett amikor megérkeztünk a parkolóba! Szép hely!
Érdemes felkeresni!
Igen, vannak jó ládák, vannak még jobbak és van az ami elviszi a pálmát.Mint ez ! Minden ládatúrónak előírnám alapkövetelményként eme szurdok felkeresését. Voltunk már itt 3 évvel ezelőtt, de a nagy szárazság miatt épp csak csörgedezett a patak. Most azonban kitett magáért ! Kicsit kellemetlen volt, hogy a csúcstól visszafelé udvariasan szólva t..ig áztunk, akkora zivatarban jöttünk. Az "uzsonnázóhely" almásstrúdlija és a forró kakaó külön jutalom volt.Csillagos ötös !!
Hát ez hihetetlen szép hely! Ráadásul két nappal ezelőtt nagy esők voltak errefelé, így a zuhatagok bőségesen ontották a vizet magukból. Nagyon köszönjük a rejtést.
Lenyűgöző szépségű ez a hely. Kicsit nehezebb a terep a bejáratig, mint képzeltük, addig is meg dolgoztatni a lábakat rendesen. A létrák sem okoznak ekkora nehézséget, bár a vége felé eléggé bedurvul. :) Mindenestre aki még nem látta, annak szerintem eszébe se jusson kihagyni a szurdokot és úgy megkeresni a ládát. A lefelé menet az igazi kihívás, attól aztán kivan az ember. Akinek tetszett, annak tudom javasolni a Szlovák paradicsomot és a Sucha Bela útvonalat, ami hasonlóan csodás élményt nyújt.
Csúcs!!
Mi is régóta nézegettük már, és végre volt egy szabad hétvégénk. Későn indultunk bizonyos szundikálások miatt. Grazban esett az eső. Apa finoman puhította a családot, hogy majd sétálunk Grazban, az is szép program...
De aztán csak továbbmentünk. Mixnitzben már mosolygott a nap. (Régi tapasztalatunk, hogy hosszú alagutak túloldalán mindig süt a nap, ld. Horvátország, Sveti Rok). Nekilódultunk. Puhányul már a bejárat előtti emelkedőn ki akart ugrani a szívünk, kivéve Domit (9), aki a csúcsig jött hetvenkettes pulzussal, száraz homlokkal-hónaljjal úgy, hogy közben folyamatosan beszélt is.
A szurdok fantasztikus. Jó sok víz volt benne, vízpermet, csúszós létrák.
A ládát nulla műhold mellett megérzésre találta meg anya, "én is ide tenném" alapon.
A hütténél Almdudler, bableves ötünknek 30 euro. Az odavezető úton találkoztunk egy hihetetlen nagy szarvat viselő hegyikecskével. Lefelé pedig egy mókuskával szemeztünk. Mindkét állat meglepően nyugodt volt, pedig jól láttak (és hallottak...) minket.
Lefelé megtapsoltunk egy sziklamászót (ez olyan sport, amit extrémanya nagyon bírna, ha fiatalabb lenne...).
Végig szikrázó napsütés, jó hangulat, fantasztikus környezet. Nagyon szépen köszönjük! Kicsit összeszedjük magunkat és ide visszajövünk barátokkal, az biztos.
Fantasztikus hely! Figyelmetlen voltam, nem olvastam el részletesen a leírást. Ami hasznosnak bizonyult, mert így el tudtam rángatni a keresztlányokat. Csak azt tudták hogy 2.5km, és nem tudtak a közel 1000m szintről. Persze elég jól kifáradtam magam is mire felértünk. Kár hogy nagyon sokan voltak, és a szűkös létrák miatt nem igazán lehet megállni fotózni. Kellene pár kitérőt, pihenőt építeni. Felfelé gyakran kuncogtam egy két idősebb hölgyön akiknek derékban szűk volt a járda. Köszönöm a lehetőséget!
Fantasztikus hely, viszont a segítségképpen feltett fotók minket kicsit zsákutcába vittek. Aztán a GPS-re hallgattunk, és meglett a rejtekhely.
Köszönjük a lehetőséget.
A szurdokról évekkel ezelőtt olvastunk egy cikket a Magyar Turistában, azóta készülünk ide, aztán végre július végén összeszedtük a terveket, és nekiindultunk az augusztusnak a nagy terveinkkel :)
Ausztria lett az első célpont. Pénteken mindenkit bepakoltunk a kocsikba és elindultunk. A rádiós szójátékokkal gyorsan haladtunk, a szentgotthárdi szállás elfoglalása kalandosra sikerült. A szurdokkal semmi gond nem volt végül, nehezebbre számítottunk. A közel lévő csúcsra még szívesen felmásztunk volna, de amikor mi is felhőket karcoltunk, nagyon hűvös lett és elkezdett esni, úgy gondoltuk, nem lenne olyan kimagaslóan nagy élmény csak azt mondogatni, hogy 1700 méteren állunk, így lemásztunk a hegyről.
A láda könnyen meglett, bár a kevésbé fanatikusok csak a padon üldögéltek, míg páran túrtunk...
A koliban aztán hamar nyugovóra tértünk :)
Péter & Mackka & Haushinka & Zolka & Andi & Lumx & Erika & MukiJames
Vegtelenul orultunk neki, amikor Mackkaek felvetettek a tura gondolatat. Auto nelkul nem nagyon jutottunk volna el ide, de igy, hogy volt kihez csatlakozni, semmi penzert nem hagytuk volna ki a lehetoseget!
A fotok alapjan sokkal nehezebbnek tunt a tura, mint amilyen valojaban volt. Ez persze cseppet sem csokkenti a szurdok erdemeit! Gyonyoru helyeken jartunk, nem gyoztuk kapkodni a fejunket. Szerencsere nem volt tul nagy a forgalom a szurdokban.
A lada megtalalasa utan fel szerettunk volna menni meg a kozeli csucsra is, de utkozben eleredt az eso, aztan amikro a felhobe ertunk, ugy gondoltuk, felesleges meg jobban elazni, ha a kilatast sem nezhetjuk meg. 1500-1600 meter korul visszafordultunk.
Gaalban laktunk, reggel onnan autóztunk el a szurdokhoz. Nagyon jó időt fogtunk ki, végig gyönyörűen sütött a nap. A szurdok lenyűgöző. Észre sem vettük a sok szintet, olyan látványos a szurdok. Csengit egyből az elején elnyomta a vízcsobogás és egészen a hüttéig aludt.
Az előttünk itt járó ládászok nem találták a dobozt, ezért hoztunk pótládát, de a láda sértetlenül ott lapult a rejtekében.
Szabadságunk végén, ládázás miatti megcsúszás miatt csak 5-re értünk a parkolóba. A kisháznál néztek is fitymálóan honfitársaink.. de kevéssel 6 után felértünk. Nem sok embert kellett kerülgetni a létrákon :-)
A láda elég nehezen lett meg, én már majdnem feladtam mikor a feleségem kiszúrta.. pedig ezúttal kinyomtatott leírás is volt nálunk (nekem nem szokásom, most is asszony intézte)
Mindezekután még elmentünk a közeli .com-os multihoz, sötétedésre -közepes esőben- épp vissza is értünk a kocsihoz
Másnap még felkerestük a szomszéd Kesselfallklamm szurdokot -ez is szép ám! - az ottani com-os láda miatt, nekem az tetszett az egészheti ládázásból a legjobban.. kár hogy haza kellett jönnünk
Az utóbbi hosszú idők legkiemelkedőbb geoládacélpontja!!! Mérföldkő!
Ha ez ötös, akkor mennyi lehet a többi? Hát nem néggyel kevesebb!!!
Köszönjük a célpontot a rejtőnek, óriási élmény volt!
Miki és Anikó
Szlovéniai munkából jöttem haza, és volt pár órám ládázni. Ezt a ládát választottam, mert már régen szemezek vele. Kb. 12 körül értem a parkolóba, és 2 után értem fel a ládához. Csodálatos szép út vezetett fel, nagyon tetszett. Az elmúlt napok esőzése miatt, a patakban szépen volt víz. A gyaloglás és a lépcsőzés is jól esett, az autóban való ücsörgés után.
Sajnos ládával már nem volt szerencsém, kb fél órát kerestem, elég rossz műhold vétel mellett, de nem találtam meg. A képeken szereplő fákat is felismerni véltem. Egyébként a láda környéken az utóbbi időben lehetett némi mozgás, mert új gerendákat halmoztak itt fel, gondolom a létrák karbantartásához. Remélem csak én voltam ügyetlen, és megvan a láda.
Összességében nagyon tetszett a hely, csodálatos a környezet, és igen jót kirándultam. Köszönöm szépen a rejtést.
Megtaláltuk.
Tényleg olyan szép ez a rész, mint amire a leírások alapján számítottunk. A parkoló információs irodájában egy segítőkész idős bácsi volt, aki magyarul is nagyon jól tud.
Felfelé hol sütött a nap, hol szakadt az eső, úgyhogy a völgy minden szépségében gyönyörködhettünk. A hütténél ebédelés közben még a további utat tervezgettük, ám hirtelen teljesen beborult és elkezdett szakadni az eső, úgyhogy inkább visszaindultunk az autóhoz.
Mire leértünk kb. 25 liter vizet lehetett kicsavarni a ruhánkból, s mivel a parkolóban már szikrázó napsütés várt, mindenki fehérneműben szárítkozott. Elég vicces látvány volt :-)
Köszönjük a rejtést!
U.i.: Fent a hüttében elfogadható áron nagyon klassz ételeket kínáltak, felesleges volt cipelnünk a szendvicseket :-)
Késő délután indultunk az utolsó parkolóból, hátunkon a hátizsákra erősített sátorral, hálózsákkal, derékalj, stb.. Így teljes menetfelszerelésben néha szűknek bizonyultak a keskeny hídak. Amúgy is nagy kaland végigmenni a szurdokon, de mi még tetéztük az izgalmat, hogy első vadkempingünkre készültünk. Az út utolsó harmadán már esett az eső, csúsztak a létrafokok és már sötétedett erősen. A ládakeresést az eső egy kicsit nehezítette, de utána szerencsére elállt az eső, és szép csendes éjszaka volt. Másnap már reggel 5 órakor indultunk a Hochlantschra, a csúcson elidőztünk a gyönyörű délelőtti napsütésben, megkerestünk egy osztrák ládát, és leereszkedtünk a tóhoz a Mixnitz völgyébe. A visszaút közben még egy osztrák ládát levadásztunk, az előző nap a szurdokban összegyűjtött adatok szerinti koordináták alapján.
Nagyon szuper kirándulás volt! Köszönjük a Csótai csapatnak!
Már jártam itt több mint egy évvel ezelőtt, de akkor a hó alól nem bírtam kitúrni a ládát.
Most egy északról indított Hochlantsch támadással egybekötve, mintegy mellékesen jöttünk el szurdoknézőbe és a ládáért. A térerő megint iszonyatosan rossz volt, de négyen négyfelé menve hamar megtaláltuk a ládát. Köszönet érte Sipinek :-)
Annyi infót azért szerintem megérdemel, aki elmegy idáig, hogy a pad fölött 30-40 méterrel keressen. Nekem tavaly ez nagyon jól jött volna. Mivel az összes fa fenyő, és az összes szikla mohos :-(
Ezt egy szóval lehet kifejezni: eszméletlen!!! :)
Már kb 1 éve készültünk ide. A szurdokban több magyar szót hallottunk mint németet:) A leírás tökéletes volt, úgyhogy pont az volt amire számítottunk, mind látványban, mind erőfeszítésben, fantasztikus volt az egész, csodás napunk volt, köszönjük a rejtőnek, hogy felhívta a figyelmünket erre a helyre!
Meglelés SunDee-val. Nekem nem az első találkozásom a hellyel. Voltam már télen, nyáron...
De jó hely, az biztos.
Tudom maximalizmus, de a csúcs is megérdemelne egy ládát...
Első túrám volt a Hochlantsch-hoz, amit aztán sikeresen meg is másztunk. A gyönyörű panoráma azt hiszem kárpótolt a nagy szintkülönbségért...;)
A szurdokos vízesés mustra is csodás volt, nem felejtem el egyhamar. Remélem még visszatérünk!
A hosszú létrasor után pedig felüdülés volt a ládakeresés. Beraktunk plussz egy ajándékot a gyerkőcöknek.
Okt 23-i hosszú hétvégére aktív láda és egyéb kirándulást terveztünk Schneeberg és környékére. A hirtelen lehülés eléggé megtréfált minket, mondhatnám majdnem keresztbevágta a terveinket. Török lik, és Myrafalle begyűjtését megelőzve, bemelegítő túraként próbáltunk végigmenni a medveölőn, de mire a bejárathoz értünk, le volt zárva! Csúszásveszély miatt. Népes kis csapatunk leszavazott, hogy ne kockáztassunk, így felmentünk a kerülőúton, ami szintén szép volt, de hát nyomába sem érhet a szurdoknak. Fenn fincsi nagy hó fogadott minket, szerencsére nyitva volt a menedékház. Forró tea után a csapat elindult lefelé, 3an pedig elindultunk a felső kijárathoz ládázni. A leirás nagyon jó, a fotók alapján pontosan be lehet azonosítani a helyet. A ládát megtaláltuk, be is logoltunk, lásd fotókat, de amilyen nagy örömben voltunk - hála nagy eszünknek - a jelszót elfelejtettük felirni. (két első ládással voltam, és hát ők valahogy annyira örültek, hogy én elfejtettem említeni, hogy a ládában nemcsak sörnyitó, hanem jelszó is kell hogy legyen :))
Szóval kérem a fotók és leirások alapján megtaláltnak tekinteni a ládát, szerintem megérdemeljük.
Még egy pár apróság a további kalandjainkról. Megpróbáltuk begyüjteni 22-én a Hóhegy ládát, de a csúcson néhol méteres hó fogadott, eszünkbe sem jutott ásni. 23-ára még a két magas fal ládával mertem előhozakodni kis társaságunknak, akik benne voltak, mig el nem értünk a magas fal lábához. Ott aztán óriási szélvihar és havas eső fogadott, igy ez a kaland is jövőre marad. Mindenképp visszamegyünk !
A soproni Széchenyi István Gimnázium 99 fős túracsapata tegnap a szurdokban járt (újra). A gyerekek GPS nélkül egy föci ötös reményében fél perc alatt találták meg a ládát...
Régóta terveztük, hogy felkeressük ezt a helyet. 2 baráti családdal vágtunk neki a túrának, és a 8 éves Áki is végig bírta szusszal, sőt a végén Ő még futkározott is egy keveset. Csodálatos környezet, kellemes őszi napsütés fogadott minket, így az egész napot itt töltöttük. Vasárnap lévén kicsit sokan választották ugyanezt uticéljuknak, a falépcsőkön ez zavaróan hatott, szinte folyamatos volt az araszolók sora. Köszönjük a rejtést!!
Megtaláltuk!
Délelőtt 10 órakor indultunk neki a parkolóból. Vidáman és izgalommal tele. A szurdok csodálatos és kihagyhatatlan. 2 óra alatt fent voltunk a szurdok tetején. Szombat lévén rengeteg német, szlovák és magyar is volt. Igaz a javaslat, ha teheted hét köznap menj, talán kevesebben vannak. A szurdokba a belépő 3EUR egy felnőtt jegy. Nem sok. Fent a szurdok tetején kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy tovább a csúcs meghódítására. Ez viszont nagyon kemény túra volt. Az út végig köveken bukdácsolva meredeken emelkedett. A táblák alapján 1:30 perces időt mondtak, de én is több mint két órán keresztül mentem felfelé. Fent viszont kitárul a világ. Rálátásod lesz a közeli tájra. Csodálatos.
Lefelé a parkolóig az út 3 óránkba került, de az szörnyű. Köveken bukdácsolva nagyon kemény lefelé út volt. Összességében 8 órás túránk volt
De megérte! Ajánlom mindenkinek!
Csodálatos hely, nem kis fizikai igénybevétellel. Felfelé könnyebb mint le, mert visszafelé nincs az út jól kiépítve. Ha teheted ne hétvégén nézd meg, mert ilyenkor sokan vannak.
A szurdok már a weboldalon megjelent leírás és a képek alapján is elbűvölő és kalandos kirándulásnak ígérkezett. A régóta tervezett túrára Szamócával kerekedtünk fel; ez volt a hét napos kirándulásunk első állomása és egyúttal első közös külföldi ládánk.
Felfelé haladva minden "akadálymentes" volt, csak mintha a létrák száma lett volna kevesebb. Ezen egy darabig tanakodtunk, de végül beértük ennyivel :), no és az igazán ritka látványelemekkel amelyek jócskán elterelték a figyelmünket a túra nehézségeiről.
Lefelé jövet elkapott minket egy nyári zivatar, de átvészeltük egy sziklamélyedésben.
A szurdok felejthetetlen élmény marad!
Szamóca és Tádé
Tényleg gyönyörű környezet, de aki csak müzlit szokott reggelizni és/vagy nincs kényelmes (nagyon kényelmes) túracipője, ne próbálkozzon, mert sokáig fog utána szenvedni. A túra legkellemesebb, legkönyebb része ugyanis a szurdok kiépített, létrás-hidas-lépcsős része. A többi nagyrészt "vízmosás minőségű" meredek útszakasz.
De tényleg gyönyörű.
A rejtésről. NEM találtuk meg, pedig jött egy magyar csapat is aki segített. kb.30 perc után adtuk fel nagyon szomorúan.
A felső részen a padnál (a leírás ellenére ez még nem a fizetős szakasz vége, mert az kb 1km-re van egy kerítésnél, meg árjegyzéktáblánál.) annyira belombosodtak a fák, hogy semmiféle műholdat nem látott a Vista Cx. Arrébb kb50 méterrel már igen és folyamatosan egy olyan fához vitt (ahol már megint nem volt pozicio) ami nem hasonlított egyik fényképre sem. Amelyik hasonlított, az pedig valahogy pozicioilag nem volt jó.
Széttúrtuk egy csomó fának a tövét 50 méteres körzetben, de nem leltünk semmit.
Hiába autóztunk ide kl-lel, keva-val és zsuzsával, a szurdok végig lezárva :-(( A szurdoktól balra lévő turistaúton felmásztunk a Guten Hirten házig, ami szintén zárva volt, aztán vissza ugyan azon az úton a parkolóig. 4 órás gyaloglás volt, mintegy 800 m szintkülömbséggel, szeles, felhős időben.
a szúrdok szikla omlás miatt zárva. Körben felmentünk de a láda nem lett meg, pedig sokat gyalogoltuk [wapon beküldött szöveg]
A völgy az viszont erre is gyönyörű, de rendkívül meredek.
Remélem visszajutunk még, ha ismét megnyitják.
Szép túra volt gyönyörű időben. A meleg ruhák szerencsére végig a hátizsákban maradhattak. 4 gyerek és 6 felnőtt tette meg a túrát. A gyerekek nagyon jól bírták, inkább a felnőtteknek fogyott el az energiája a vége felé. A szurdok gyönyörű, hatalmas munkát jelenthetett a kiépítés. Nem is nagyon tudom elképzelni, hogyan csinálták. Szombat lévén elég nagy volt a forgalom, nem nagyon lehetett megállni gyönyörködni. Azért így is sokat láttunk.
A műholdállás nagyon ramaty volt. Túl is mentünk párszáz métert, mire lett egy 30 méter pontosságú pozíciónk. A láda közvetlen közelében, csodák-csodája, 9-10 méter lett a pontosság. A fényképek sokat segítettek a megtalálásban.
A menedékháznál pihentünk egyet, majd a leereszkedés nem kevésbé fáradtságos munkája következett. A véget nem érőnek tűnő lejtő is véget ért egyszer.
Fáradtan, de sok élménnyel indultunk haza.
medvecr250 + Máté + Toto
Simon apuka + Simon anyuka + Kristóf + Dávid
dr. Andrea + dr Sándor + Mariann
GYÖNYÖRŰ!
Ez volt az első külföldi ládakeresésünk. Ezt is a geocachingnek köszönhetjük, mert eddig még nem hallottunk erről a csodaszép helyről.
A reggel hat órás kelésből végül nyolc óra lett :-) Kilenckor már indultunk is, és negyed egykor már a mixnitzi felső parkolóban találtuk magunkat. Jól odataláltunk, egyszer sem tévedtünk el a hosszú úton. Külföldön is jó haszna van a SonyMap programnak: itthon megnéztük a városneveket, és fejből uccu neki! Ha már lúd, hát legyen kövér: ott derült ki, a kinyomtatott leírás sehol, otthon maradt. Na persze a wap miért is működne külföldön, így hát gyors telefon Péterünknek, hogy mondja már el a koordinátákat, ha már a gép előtt ül (szerencsére ott volt). Felénk így szokás: mi kézzel pötyögjük be, ohne adatkábel :-)
A fizetős bejáraton mentünk be. Nem bántunk érte kiadni fejenként 3 Eurót, ezt előre sejtettük is. Sőt, ezért még többet is otthagytunk volna. Még szép képeslapot is vettünk a pénztárnál.
Ami azt illeti, életemben nem másztam meg egymás után ennyi lépcsőt!!! Amikor a meredek szakasz következett, én elszörnyülködve néztem fel: Oda fel??? Természetesen nem bántam meg :-) Nem vagyok egyébként különösebben tériszonyos, de volt egy-két szakasz, ahol egy picit izgultam, hogy mi lesz ha megcsúszom. Különösen ahol csurom víz volt a létra és a korlát a rácsöpögő víztől, és ahol szűk volt a korlát mint a belső zsebem. De a látvány mindenért kárpótolt.
Általában Miki haladt elől, ő diktálta a tempót. Még jó, hogy itt épp nem futóedzést tartott magának az októberi maratonra :-)
Felérve az ucssó lépcsőkre simán elhaladtunk a láda mellett. Néha bekapcsoltam, de a szurdokban semmi műholdjel... Gondoltuk is, majd fent bekapcsoljuk valahol. A Guter Hirte felé haladva végre életjelet adott a kis sárgaság. Csakhogy addigra már majdnem 600 méterrel elhagytuk valahol. Na, gondoltuk majd visszamegyünk érte, csak előbb csápoljuk be a szendvicseket a háznál. Pihenés után elindultunk a másik úton lefelé, gondoltuk a piros jel a láda felé is visz, ha már arra megyünk. Hát nem... Jel megint nem volt sok. Ugrált a nyíl össze-vissza, mint a nikkelbolha. Több száz métert mentünk le már szintben, mire stabilan beállt egy irányba. Persze teljesen mellénk mutogatott, az út meg sehogyan sem akart arra fordulni. Ekkor jöttünk rá, hogy ezt közös erővel sikerült jól eltolnunk. Miki látta rajtam csalódottságom mértékét, így hát visszament a ládáért, én meg elindultam a járgányunkhoz a parkolóba. Végül kiderült, hogy a rejtek közelében kapcsoltam ki a GPS-t, mondván, később majd csak lesz jel. És tényleg méterekkel mentünk el az ominózus pad mellett... De minden jó, ha jó a vége: a sok csodás látnivaló mellett a ládát sem hagytuk porosodni! :-)
Az útvonal is jól megoldott, a Guter Hirtétől a piroson tényleg elég jól járható út vezet le, ami végül beletorkollik a szurdok fizetős bejáratához. Pihentető volt a lefele menet megfáradt lábaimnak. Onnan meg már igazán jó a levezető séta a parkolóig.
Végül irány az autópálya, ahol végre egyszer alkalmunk nyílt kipróbálnunk, mit bír a kis 1.2-es Fabia. Vízszintes szakaszon 183 km/h azért nem is rossz ettől a csöppségtől. Nem is kínoztuk persze sokáig. Persze 160 után már kicsit nehezebben kúszott felfelé a mutató :-) Az osztrák színvonalat megszokva azért kissé meglepődtünk ennek a sztrádának a nem túl jó minőségén. Nehéz is volt élesen fotózni a km órát ilyen úton. Hiába, az osztrákoknál sem tökéletes minden. Bár tudomásom szerint az említett sztráda a legrégebbi az országban. Átmentünk több hosszú alagúton is, az egyik különösen tetszett. Amelyikben normál sztrádatempóval is 10 perc volt az utunk. Az is nagyon izgalmas, hogy fölénk magasodtak a hegyek, végig az úton.
Hazaérve nem volt gond az alvással... :-)
Nagyon köszönjük a rejtőknek, hogy végigjárhattuk ezt a klassz szurdokot! Ezt az általunk eddig megkeresett ládák közül a legjobbakhoz soroljuk! Ugyan nem szép hazánkban van, de magyar rejtés.
Megtaláltuk!
Külföldi ládák böngészése során akadtunk rá erre a viszonylag új ládára (mi vagyunk a 11. megtalálók) és mivel amúgyis ausztriai kirándulást terveztünk, ezért gyorsan döntöttünk és ezt a helyet választottuk. Nem csalódtunk, sőt!!!
Szép volt, viszont felfelé könnyebb volt, mint lefelé. Lejtmenetben térdileg kicsit lemerültünk.(És a fényképezőnk is:))Még biztos visszajövünk.
Wunderbär! ;-)
Első külföldre szakadt magyar láda megtalálásom.
Azóta tervezzük, hogy a turistamagazinban olvastuk a cikket; most jött össze. Lehet, hogy még geoláda nélkül is eljöttünk volna, de azóta lett az is. ;-)
Páratlan élmény, és nem is olyan vészes, visszafelé többnek tűnik a szintkülönbség. Persze, felfelé minduntalan megállítják-lassítják az embert a látványosságok, így automatikusan egészen kényelmes tempójú a felfelé haladás. Azt hiszem, az alig csepegés és a létraelmosás közti optimális középutat láttuk.
Ez a lenyűgöző alpesi táj sok ládahelyszínt kínál, azonban a műholdvétel természetesen katasztrófa. Ezúttal pl. a ládánál is, így utólag csodálkozom, hogy viszonylag gyorsan megtaláltuk, az olykor 30m körüli hiba ellenére, a fénykép (ami kivételesen volt nálam) segített. A szurdok érdemi részén gyakorlatilag egyetlen méteren sem volt vétel.
A bejegyzés tanúsága szerint vagy másfél órával maradtunk le a honfitársaktól, akikkel Esztergom után majdnem itt találkoztunk másodszor.
Szerintem ahhoz képest, hogy lent mennyi kocsi állt, egészen nyugis volt, azt hittem, vonatban megy a nép, de nem.
Amúgy a körülményekhez mérten szerintem jó a rejtés, meg a leírás is, de azt gondoltuk belőle, hogy fent is van fizetőkapu, amin kívül kell keresni, pedig nincs, csak tájékoztató tábla, amin viszont tulajdonképpen mégiscsak belül van a rejtek.
Utána nem kevés eurót költöttünk el a fenti kocsmában, sörök, Sacher-torta miegymás. A csúccsal csak az asztal mellől szemeztünk, kapcsolatunk plátói maradt.
Nem szaporítom tovább, jó volt, köszönjük.
Visszaérve a kocsit villogó vészjelzővel találtuk, lélekben már készültem életem negyedik kocsifeltörés-élményére, de nem. A pontos megfejtés nem ismert, de talán valami elektronikus hibával kombinált félreértés lehetett, mert semmi sérülés, semmi hiány. Akku ugyan lemerült a sok óra alatt, de a lejtős terepen két méternyi gurulás után indult a motor.
Megvagy 100.!
Már a láda megjelenésekor úgy gondoltuk, hogy ide mihamarabb el kell jönnünk. Közben közeledtünk a századik megtalálásunk felé ezért tervbe vettük, hogy ezzel a ládával ünnepeljük. A szurdok és a környék nagyon tetszett, először jártunk itt, de biztos, hogy nem utoljára. A hely egyetlen hátránya a népszerűsége - hétköznap szinte egymást tiporták az emberek. Emiatt és a gyenge jel miatt a láda keresése nem volt egyszerű, de 10 perc várakozás után elgondolkodtunk, hogy hol lenne ésszerü a rejtés és így a képek segítségével GPS nélkül hamar meglett.
Mikor megláttam az oldalon a képeket, már tudtam, hogy meg fogom nézni, szerencsére nem kellett sokat várjak rá. Tényleg kalandos! Utána mi is felmásztunk a Hochlantsch-ra, hát az már egy picit fárasztó volt a végére, főleg lejönni...
A koordinátát persze elfelejtettem letölteni, így végül nem is kerestem a ládát, de úgyis elsősorban az élmény miatt mentem. Köszönöm a lehetőséget!
Elképesztően szép helyre vezetett minket ez a doboz,köszönet érte a rejtőnek!Mivel szinte az összes jelzőt elhasználták már a megtalálók,beszéljenek inkább a képek.
A Magyar Turista újságban láttuk ezt a szurdokot nemrég, és úgy döntöttünk, ide megyünk! Indulás előtt néhány nappal láttam, hogy láda került a szurdokba, így ezt is célba vettük. Mi vagyunk az ötödik megtalálók!!! Egyébként hat napot töltöttünk a környéken, gyönyörű helyeken jártunk, nagyon szép volt! És végigcsinálta ezt a túrát egy abszolút kezdő túrázó is velünk! =) A szurdok csodálatos, hihetetlen, mennyi munkával tették járhatóvá, és teljesen biztonságos, szerintem nem nehéz bejárni. Lefelé rosszabb az ereszkedés. Szerencsére az idő is jó volt, érdekes, hogy a parkolóban esett az eső, amíg mi a szurdokot jártuk, de odafönn csak a felhőket láttuk, nem esett.
PEx2 család Benjyékkel
Nagyon megörültem a hírlevélnek, mert szeretem az ilyen rejtéseket.
Szép helyre vitt a láda, de ezt már a leírásból is sejtettem. Szégyellem, de én még nem hallottam a helyről. Azonban mint kiderült, az ismerősi köröm, nem csak, hogy tudott róla, hanem többen be is járták.
Nekem se kellett több, Andit se kellett sokáig győzködnöm, így vasárnap már indultunk is.
Én mindössze annyival változtattam a túrán, hogy miután végigjártuk a létrás utat, nem fordultunk vissza a kocsihoz, hanem felmásztunk a környék legmagasabb pontjára, a Hochlantsch-ra. Így aznap volt ~1200 méter szintemelkedésünk fel, majd ugyan annyi le. :)
Mindeközben megtettünk 16 kilométert. A túra nagyjából 9 óra alatt teljesíthető ezzel a kis kitérővel.
Akinek nincs térképe a környékről, vagyis felkészületlenül indul, az a legfelső parkolónál, a jobb oldali vendéglátó egységben tud venni 2 Euro-ért az amúgy ingyenes térképből. :(
Július 1. és 8. között Szenior Tájfutó Világbajnokság Bécsújhely (Wiener Neustadt) környékén. Az edzések, selejtezők és a döntő előtt-között-után kirándulás és ládázás: 5 ausztriai magyar cache, 13 .com-os láda és 3 TB.
A parkversenyt és a megnyitót kihagytuk, helyette délelőtt ide jöttünk.
Szép szurdok, bár az én izlésemnek túlzott a kiépítés: a kicsit vadabb, több mászást igénylő helyeket (Szlovák Paradicsom, bihari Galbina kőköz pl.) jobb szeretem.
8 napos ausztriai tartózkodásunk után hazafelé menet útba esett ez az új kellemes meglepetés láda Csodás környékeket ismerhettünk meg. Kicsit féltünk, hogy rossz idő fogad minket Alsó-Ausztriában, de szerencsére nem igy volt. Iszonyu mázlink volt megint :) Lent parkoltunk a parkolóban és onnan kb. 530 méterről felsétáltunk 1170 méterre. Az út eleje érdekes, majd kissé unalmas, egészen a kis házig, ahonnan indul a "varázslat". Csodás ez a szurdokvölgy. Kitűnően kiépitett, kellemes lépcsőmászás. Az ember észre sem veszi, és már fenn is van a ládánál :) A rejtés tökéletes, azonnal meglett. Örömmel tapasztaltuk, hogy elsők lettünk! Ez szép befejezése volt az Ausztriában eltöltött 8 napnak. Természetesen fentről visszafelé még felkerestem a Schwaigeklamm nevű com-os ládát is... Megéri. Köszönjük szépen!
ebben a szurdokban voltunk három éve,nagyon szép,és kedvesek az emberek a környéken.ez a szurdok egy egynapos túra(igaz mi fönt voltunk a Preinerwand-Kreuz hegycsúcson ami fölötte van,1783 méter magas)meg nemugyanott jöttünk le ahol felmentünk.ráadásul elment elöttünk a busz)ez már lent)és kiderült hogya kisvasút nem utas szállító hanem a bányászoknak van,így kb 10 km kellett volna gyalogolni az aszfalton de egy kedves család hazavitt minket mixnitz-be
A láda utolsó logjai alapján karbantartást igényel. Kérlek ellenőrizd a láda állapotát és frissítsd a ládaoldal leírását. A láda már nem a szikla alatt van. Üdv: ládadoki
