Bakonybéli kesingtúra 6.
Az ajánlott parkolóhoz közel, a mezőn, a P+ és a Z3 kereszteződésénél hagytuk a kocsit és a Z3 jelzésen indultunk el. Mint hamarosan kiderült, ez nem volt olyan jó ötlet. Akkora dzsindzsa-erdőbe értünk, hogy ihaj! Majdnem a fülünkig ért a sok susnya! Aki - hozzánk hasonlóan - utálja a dzsindzsát és a vele gyakran együtt járó kullancsokat és nem rest egy kis kerülőre, az a N47 14.747 E17 46.015 ponton letérve a jelzésről, enyhén jobbra tartson a mezőt átszelő szekérúton, és majd a N47 14.430 E17 46.035 ponton tud visszatérni a Z3-ra. A vegetáció a további úton is elég kifejlett így Nyár végén, de a legdurvább rész így azért kihagyható.
A természet eme akadályait legyőzve sikerrel értük el a mésztufa gátsor alját, ahol a lecsorgó víz kis tavat épített. A tavacska természetes lefolyója a hordaléktól eltömődvén a víz a turistaút felé folydogált, várhatóan sártengerré változtatva azt. Egy bottal megtisztítottam a lefolyót, hogy a víz arra folyjon, amerre az eredeti útja van. :-)
Továbbmásztunk a "vízesés" melletti ösvényen a forráshoz - ami meglehetősen elhanyagolt állapotban van. 2006-ban már jártam itt, akkor tisztább volt a forrás és a környéke is. A ládához kicsit valóban kell mászni, de nem a legtetejéig - a rejtést egy korábbi log alapján könnyen megtaláltuk. A lényeg, hogy balról kerüld a "hegyet"! Jó kis védett fészke van a ládának. Logoltunk, majd a bejárt úton visszatértünk a korábban már leírt útpontig, ahol balra térve, a mezőn át kikerültük a dzsindzsát.
3,8 km volt az oda-vissza utunk hossza - a látnivaló, a forrás, de főleg a "vízlépcső" tetszett, de az odajutás ebben az évszakban kissé kellemetlen. Visszaautóztunk a szállodába, a kesingtúra utolsó ládáját (
GCVKBG) másnap, a hazautazás előtt kerestük meg.
NZs & Dóri