Vértesi hétvége 4/3.
Nem szeretem a vezetett multikat. Ezer és egy oka lehet, amiért nem a rejtő által megálmodott útvonalat akarom végigjárni, vagy legalábbis nem abban a sorrendben. Persze el tudok képzelni olyan láda-koncepciót, ahol van ennek létjogosultsága, de itt nem volt, így szerintem ez csak felesleges adminisztratív nehezítés - amire egy ~20km-es útvonal esetében semmi szükség. Kerestem és találtam tehát olyan támpontokat, amiből kiderült az útvonal és a rejtések többségének valószínűsíthető helye. Képességeinknek sokkal jobban megfelelt egy több részre bontott megközelítés.
Az első napon (04.16) szállásunk (Publo, Csákvár - mint már annyiszor) elfoglalása után a publikus 1. ponthoz indultunk. Ugyan a Haraszt-hegyi tanösvényt már 2021-ben körbejártunk
GCHRST kapcsán, de most megismételtük. Balról vágtunk neki az emelkedőnek, a táblák sorrendjét követve. A 3. tábla előtt balra átvágva rövidítettünk a tuhun-n is látható ösvényen, majd minden nehézség nélkül megtaláltuk az első QR kódos táblát. Továbbra is a tanösvényt követve a másik oldalon visszaereszkedtünk az ajánlott parkolóba.
Másnap a 2. pont felfedezett helyét a Báracháza-barlang mellett futó, elég rossz minőségű kavicsos úton, majd a zöldön egész sokáig felmerészkedve, a kőfejtés mellett leparkolva közelítettük meg. Innen már csak egy könnyű séta volt - a 2. pont környezete egyébként említésre sem méltó, főleg a Vértes szépségeihez viszonyítva.
A táblácska ezúttal is könnyen meglett, aztán átautóztunk a Balás Jenő Geológiai Látogatóközpont parkolójába - illetve, mivel utolsó ittjártunk óta már ez is fizetős lett, az út túloldalán, a tábla alatt hagytuk pihenni Geopelt. Majdnem "toronyiránt", kissé jobbra oldalazva bevettük a hegyet, tetején a géppuskafészekkel. (Szerencsére a fészeknek nem volt lakója...) A fáról leolvastuk a következő koo-t és a jelszó részletet, majd a hegy túlsó oldalán leereszkedtünk a sárga jelzésre. A multi következő, 4. pontját és a
GCTV2 három ládáját együtt keresük meg. Itt a térkép szerint K3 jelzés van, de ezt valami ismeretlen okból megszüntették, a jelzéseket szürkével lefestették, néhány helyen láttunk ugyan S3 jelzést helyette, de ez sem következetes, szóval jó nagy itt a rendetlenség...
A 4. ponton a jelszó részlet és az 5. pont koordinátáinak leolvasása után az ex K3-on kissé tovább haladva, majd arról jobbra letérve egy szekérúton átvágtunk a visszafelé vezető utunkra. A kellemes vértesi tájon bandukoltunk dél felé a kiinduló pontunk felé a S3 jelzésen. A kocsihoz érve úgy döntöttünk, hogy ennyi mára elég volt, meg aztán holnap is lesz nap, így hát visszagurultunk Csákvári szállásunkra.
A harmadik napon Gánton, az orvosi rendelő előtt találtunk alkalmas (és vélhetően biztonságos) parkolási lehetőséget. Innen kapaszkodtunk fel a Z3-on az 5. ponthoz, a nagy rétre. A rejtek egyből adta magát - nem úgy a hengeres doboz teteje! Komoly küzdelem volt megbirkózni vele. Végül csak összejött, lehetett logolni - bár itt még egy pont hátravolt a hatból! Felírtuk az újabb koo-t (ez is ott volt, ahova vártam), azután visszafelé indultunk a jelzésen. Meg akartuk nézni a térképen jelölt Hamvas-barlangot és a Vaskobak-barlangot is. A vöröses tájban megközelítettük az első helyét - de sehol sem találtunk barlangot. Miután kiderült, hogy a másikhoz még jócskán le kellene ereszkedni a "kráterbe" (azután persze visszamászni), inkább letettünk a tervünkről. Egy többé-kevésbé kényelmes nagy sziklán megettük ebédünket, azután visszatértünk az autóhoz. Gánt központjában egy kellemes kávézó van ("GántON kóstoltam" a neve), itt feltettük a koronát az ebédre egy-egy jó kávé képében, majd tovább indultunk a Csákberény feletti csodás gerincek egyikére, a tavaly ősszel felfedezett Pakodi Pihenő Padot kipróbálni.
A multi hatodik, egyben utolsó pontját már a hazaút során vadásztuk le. A Lőportorony (
GCCSPU) drive-in ládája után megint lekanyarodtunk az országútról a Báracháza-barlanghoz vezető kavicsos útra. Déja vu érzésünk volt, hiszen tegnap előtt éppen itt jártunk - csak akkor még nem tudtuk a keresett 6. pont koordinátáit. A barlang kijelölt parkolójában hagytuk Geopelt és immár sokadszorra felsétáltunk az ősló egykori tanyájára.
Meglett az utolsó puzzle-darabka is, bemásztunk az üregekbe, majd hazafelé vettük az irányt, de előtte még beugrottunk Császárra
GCWFLK-t megnézni.
A Vértes a kedvenc tájegységem, és bár már többször teljesen "kitakarítottuk" az itteni ládákat, de mindig örülök, ha egy-egy új rejtés apropóján alkalmam nyílik újra ezen a tájon túrázni. Most is jó volt, köszönjük az élményt!
NZs & Dóri