A mai családos kiruccanásunkba éppen belefért.
Kellőképpen sokáig aludtunk, ezért lustamód csak késő délelőtt kezdtünk bele a napunkba. Pici dolgunk akadt útközben Dunakeszin, a temetőben. Ínnen átautóztunk Nagymarosra bakancsügyi dolgokat intézni. Ezután, a ládikótól kb. 500 méterre található telkünkre mentünk. Itt megünnepeltük az aktuális Erzsébet napot.
Ezúton, itt is megemlítve, ujfent köszöntöm Mamikámat, névnapja alkalmából!
A remekbe sikeredett ebéd hathatós elpusztítása után, és ennek törvényszerű eredményeképp: mindenki dőlt jobbra, dőlt balra :o)
No ekkor sikerült pár percre elszakadni a családtól! Természetesen nem az ajánlott módon mentem fel a csészéért, hanem toronyiránt, az ingatlanok közt támadtam. Gyors tali volt. Szép kilátást is találtam, a már lassan megszokott fekete hengerke mellé. A kilátót most mellőztem, jártam már ott számtalanszor.
Azthiszem, legközelebb tavasszal jövök fel, árvalányhaj virágzáskor. Akkor a legszebb!
Jó a ládika helyének megválasztása! Szép a kilátás, és éppen az NP határon (ügyes).
Jut eszembe! Kíváncsi lennék, a láda körül található sok-sok lukacska történetére! (tuti nem a disznók túrták) Talán háborús emlékek? Esetleg itt szabadult meg egy gép a felesleges bombaterhétől?
A pontozás meg ugye: nagyon elfogult vagyok....
Nem vettem ki semmit, betettem egy saját gyűjtésű opált.
Köszi
Kokó, nekem tetszett, éppen erre a rejtésre volt ma szükségem :o)