Segítség: Filmes doboz lépcső alatt fémlemez mögött. X A jelszó a logfüzet első oldalának tetején található.

Íróeszköz nem fért a ládába, azt mindenképpen vigyetek magatokkal.

---

Megközelítés

A közvetlen környéken csak fizetős parkolók találhatóak. Kerékpárral is eljuthatsz a ládához. Tömegközlekedés a 19 és 41-es villamosokkal. A megállók és a parkoló itt található:  N 47° 29,858' E 19° 2,452' 110 m [GCLANG+budai-p]

A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, egyben legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe.
Egyik legrégebbi és talán legszebb ipartörténeti emlékünk.
Aktuális hír, hogy teljes körű felújításra kerül sor egy pár éven belül, sétáljunk rajta egyet, amíg lehet.

A híd rövid története

Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20-án avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió forintot tett ki, ebből a híd 4,4 millióba került.

A II. világháború végén a német hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 20-án nyitották ismét meg. Legutóbb 1986-1988-ban újították fel. A pillérek boltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti Kossuth-címerekre 1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak.

Néhány adat

Láncok támaszközei : 88,7 + 202,6 + 88,7 m
Hídhossz : 380 m
Hídszélesség : 14,5 m
Kocsipálya szélessége : 6,4 m, 2 x 1 forgalmi sáv
Gyalogjárdák szélessége : 2,2-2,2 m
A beépített vas/acélanyag tömege :
Eredeti híd : 2146 t
Átépített híd : 5194 t
Újjáépített híd : 5000 t
A szerkezet építésének évei :
Eredeti híd : 1839-1849
Átépítés : 1913-1915
Újjáépítés : 1947-1949
Forgalomba helyezés napja :
Eredeti híd : 1849. november 20.
Átépített híd : 1915. november 27.
Újjáépített híd : 1949. november 20.

A nyelv nélküli oroszlánok legendája

Számos anekdota fűződik a hídhoz, legismertebb az, hogy a hídfőket díszítő oroszlánoknak nincs nyelvük, s ezért annyit csúfolták a szobrászt, hogy az a Dunába ugrott. Valójában még az 1870-es években is élt és ezt üzente a gúnyolóinak: "Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!" Az oroszlánoknak valójában van nyelvük, csak alulról, a járda szintjéről nem látszik.

Lánchíd a kultúrában

A Lánchíd fennállása során Budapest egyik legmeghatározóbb jelképévé vált, fotója a Budapestről vagy Magyarországról szóló bemutató anyagok szinte nélkülözhetetlen eleme. A Lánchidat több magyar pénzen is ábrázolták, legutóbb a 2009-ben megjelent 200 forintos érmén. A híd születését is feldolgozza a Hídember című történelmi film, mely a valaha készült egyik legnagyobb költségvetésű magyar film.

Érdekességek a híddal kapcsolatban

- A híd 13-szor annyiba került, mint amennyibe az ezzel egy időben épült Nemzeti Múzeum.

- Széchenyi Istvánnak 1820 telén édesapja temetésére Bécsbe kellett utaznia, azonban a jégzajlás megakadályozta az átkelését a Dunán, ekkor írta naplójába 1821. január 4-én, hogy "Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.".

- A híd építésének ellenzői is akadtak. Egyrészt a magyar mérnökök a nagyfolyami hidak építésében nem rendelkeztek kellő tapasztalattal. Másrészt a híd megépítését ellenzők tábora a vízáramlás következtében az alapok kimosódásától, esetlegesen a híd összeomlástól vagy leszakadásától, jégfeltorlódástól, utóbbi következtében pedig árvíztől tartott. Az ókori és középkori soknyílású, boltozott hidak közül, amelyek kevésbé széles és kisebb vízhozamú folyókat hidaltak át, többet is elsodort a víz. Harmadrészt a hídon mindenkinek - a nemeseknek is - vámot kellett fizetnie, a híd tehát a nemesi előjogok csorbítását, a közteherviselés elvének a bevezetését is jelentette.

- A pillérek és a hídfők előre kijelölt helyét hármas cölöpsorral vették körül. Ez a művelet több ezer cölöp leverését igényelte, jó részük ma is a Duna fenekén nyugszik. Leverésük darabonként körülbelül 400 ütést igényelt. A cölöpök leverése két évig tartott, volt, hogy egyszerre nyolcszázan is részt vettek a munkálatokban.

- A láncokat parton álló gőzgép emelte fel a helyükre, láncfelhúzó csigasor segítségével. Ez a szerkezet akkoriban újdonságnak számított mind műszaki, mind gazdaságossági tekintetben. Mindhárom hídnyílásban négy-négy láncfelhúzásra kellett sort keríteni. Tizenegy gond nélkül ment végbe, azonban az utolsónál baleset történt. A láncot felhúzó csigasor egyik láncszeme szétpattant, a lánc rázuhant a szereléshez felállított úszóállványra, melyet összetört, majd beleesett a Dunába. A műveletet az állványról szemlélő emberek, köztük Széchenyi István, szintén a Dunába estek. A baleset során egy munkás életét vesztette, valamint négy hét késést eredményezett a munkálatokban, mivel ennyi időre volt szükség, mire sikerült kiemelni, majd helyére tenni a vízbe zuhant hídláncszakaszt.

- Korlátozott átjárás már a híd teljes elkészülte előtt megindult a hídon: Elsőként 1849. január 1-jén Kossuth rendeletére Bónis Sámuel országbiztos kocsija haladt keresztül rajta, mely gránátosok kíséretében a magyar Szent Koronát vitte Budáról a Debrecenbe induló vonathoz.

- A szabadságharc idején az építkezés lelassult, hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta a majdnem kész hidat átjárhatatlanná tenni, ezzel meghiúsítva az ellenség átvonulását. Az osztrák csapatok 1849 januárjában megszállták Pestet, és a hidat a katonák számára ideiglenesen átjárhatóvá kellett tenni. Megoldásként a kereszttartókra hosszanti irányban vastag pallókat helyeztek, majd azokon január 5-én és 6-án 70 000 katona, egy lovasregiment, valamint 270 ágyú kelt át, hogy Pestet elfoglalhassa. Később, a honvéd hadsereg közeledtével az osztrákok visszavonultak Budára és megkezdték a híd felrobbantásának előkészítését. Clark Ádám a láncok lehorgonyzásának felrobbantását a lánckamra elárasztásával, a szivattyúk szétszerelésével és némely alkatrész összetörésével előzte meg. 1849 tavaszán, a budai Vár ostroma a pesti Duna-parti házsort a Várból ágyúzó osztrákok egy lövedékkel eltalálták a Lánchíd budai pillérének északi oldalán a part felőli hídnyílás első lánckötegének szélső lánclemezét. A május 21-én a hídpálya felrobbantására a hídra helyezett négy mázsa lőpor is sérüléseket okozott, nyolc kereszttartó és a csatlakozó szerkezetek tönkrementek. Életét vesztette a híd felrobbantásával megbízott Alnoch ezredes is. Néhány héttel később a visszavonuló magyar csapatok parancsnoka, Dembinszky tábornok akarta felégetni a pályaszerkezetet, de erről Clark Ádámnak sikerült őt lebeszélnie.

- A híd hivatalos átadására 1849. november 20-án került sor, a szabadságharc leverése utáni terror és megfélemlítés légkörében. A ceremóniát - a szabadságharc miatti megalázó gesztusként - Haynau, az osztrák katonai és polgári főparancsnok vezette, aki alig 6 héttel előtte Aradon kivégeztette az aradi vértanúkat. Az ünnepségen a felsorakozott katonaság és néhány járókelő vett részt, a hangulat nem volt ünnepi, beszéd sem hangzott el. (A budai hídfőn az átadás időpontjaként november 21-e olvasható, ami a vámszedés kezdetét jelzi.)

- A Lánchidat megálmodó Széchenyi István soha nem ment át a kész hídon, az átadás idejére már a döblingi elmegyógyintézetbe vonult vissza.

- 1914-ben átépítették a hidat az időközben megnövekedett forgalom okozta terhelés elviselésére. A beépítendő plusz vasanyag tömege túlterhelte volna a láncokat, ezért a teljes vasszerkezet cseréje mellett döntöttek, de ügyeltek arra, hogy a híd képe a művelet során lehetőleg ne változzon meg. Eredetileg a függesztőrudak a jelenleginél sűrűbben, egymástól 1,8 méteres távolságban követték egymást. Ez a távolság ekkor nőtt a mai 3,6 méterre. A bontás előtt a láncok feszültségmentessé tétele a híd 26 cm-es megemelésével történt.

- 1915. november 27-én adták át az átépített hidat a forgalomnak. Ekkortól nevezték a Lánchidat Széchenyi lánchídnak.

- 1924. szeptember 3-án gurult át a hídon az első budapesti autóbusz (4-es viszonylatjelzésű körforgalmi autóbuszjárat), felváltva ezzel a hídon közlekedő korábbi lóvontatású omnibuszt.

- A második világháborúban felrobbantották Budapest összes hídját, 1945. január 18-án, utolsókként, az Erzsébet hidat és a Lánchidat. Valamennyi lánckamrában elhelyezték a robbanóanyagot, de ezek közül csak a pesti oldalon lévők robbantak fel. A horgonyzásukat elvesztett láncok a kamrából kiszakadtak és a mederpillérek tetején található mozgósarukat magukkal rántva törték át a főpárkányt tartó falazatot. A függesztőrudak egymás után elszakadtak, és először a híd pesti, majd a középső nyílása a Dunába zuhant. A budai nyílás pályája csak kettétört és belecsúszott a vízbe, mivel itt a lánc csupán három métert mozdult el a pesti huszonöt méterrel ellentétben. A pesti horgonykamra teljesen elpusztult, a budai csodával határos módon ép maradt. A felszerelt robbanószerkezet 1948-ban, a vízzel elárasztott kamra víztelenítésekor került elő, teljesen szétázva.

További infók

120 éves térhatású képek Budapestről
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára... (Cseh Tamás)
Wikipédia
Így épültek (fel és újjá) Budapest hídjai

a régi képek forrása: sulinet

Köszönet a láda régi gazdáinak a munkájukért: kendebende > laysoft > skiccpausz > Mike > Mormoták